Tagged: Baloldal Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 09:45 on 2013.06.22 Permalink |
    Tags: Baloldal, , ,   

    Az MSZP-nek nem áll össze. A többinek még kevésbé. 

    Az Unióról:

    […] Összegzésül leszögezhetjük, hogy az MSZP nem ad érdemi választ Orbán Viktor európai uniós eszmerendszerére, mert nem kínál másikat helyette. Az ez irányba tett programkezdeményezései 2012-re elhaltak, és a felelőtlenségi narratíva vált uralkodóvá az MSZP kommunikációjában. Feltűnő, hogy a szocialisták – a Fidesszel ellentétben – nem kívánnak szembenézni azokkal az Európai Unióra ható dinamikus folyamatokkal, amelyeket a válság, és az új feltörekvő hatalmak mozgásai okoztak. Az MSZP megelégszik a kormány aktuálpolitikai bírálatával, abban bízva, hogy ez alkalmas a kormány hibáinak bemutatására. Csakhogy a saját vízióról való lemondásnak van kockázata: a párt ugyanis Orbán Viktorhoz képest határozza meg magát, követően reagál, így az uniós politikában kevésbé tudja magához venni a kezdeményezést hazai színtéren.

    Összegzésül megállapítható, hogy az E 2014-PM az EU-val kapcsolatos víziója kialakítása terén még az MSZP-hez képest is le van maradva.

    A magyarországi ellenzék nem kínál az orbáni uniós vízióval szembeni erőteljes alternatívát, beéri annak aktuálpolitikai bírálatával, és a lehetséges narratívák közül a baloldali megszólalások jobbára kimerülnek a felelőtlenség narratívájának alkalmazásában, amelyet az együttműködési narratíva egészít ki. Ez a helyzet is rámutat az ellenzék versenyképességi gondjára, hiszen a kezdeményezést átengedi a jobboldali ellenfélnek. Ez azonban nem csak taktikai, hanem ideológiai nehézség is, mert Orbán – helyesen – már régóta felismerte, hogy az uniós és a hazai belpolitika szorosan összefügg egymással, és amikor ő uniós vízióját ismerteti, egyúttal a hazai közönségnek is szól, ugyanis ő képes a magyar helyzetet európai keretekbe helyezni, a saját interpretációjának hozzáadásával.

    http://meltanyossag.hu/content/files/Orb%C3%A1n_uni%C3%B3s_rendszere_130617.pdf

    Általában is:

    Itt érkezünk el a baloldal erőtlenségének legfontosabb okához: ahhoz, hogy képtelen a liberális demokrácia és a versenyelvű piacgazdaság felszámolását a puszta anyagi dimenzión túli, a szabadság, a tisztesség és a teljesítményelv értékei köré szervezett, morális tartalommal rendelkező értelmezési keretben tárgyalni. Ennek hiányában a baloldal ideológianélkülivé válik, sőt, jobb híján átveszi az orbáni jobboldal ideológiai premisszáit: az egzisztenciális túlélés és a nemzeti önérdekelvűség politikailag ügyesen egymáshoz kapcsolt kettős célját.

    http://magyarnarancs.hu/egotripp/adam-zoltan-kritikai-iskola-tul-a-rezsicsokkentesen-85108

    [Kép: http://dw.de ]

     
  • Mázsa Péter 00:44 on 2013.05.27 Permalink |
    Tags: , Baloldal, , , ,   

    Mesterházy: Az MSZP a Fidesz-alaptörvény keretei között, kiskapuit kihasználva kormányozna 

    […] – Azt nyilatkozta, lát esélyt a kétharmadra. Ellenkező esetben viszont hiába ülnének önök a kormánynál, valójában a Fidesz irányítana, nem gondolja?

    – Egyszerű többség esetén is marad mozgástér a kormányzásra. Jogi munkacsoportunk szerint a kétharmados törvények által szabályozott területeken is születhetnek majd jogállami megoldások.

    – Mondana példát?

    – Nem, mert akkor a Fidesz holnap bezárja az összes kiskaput.

    – Korábban felmerült, hogy először meg kell változtatni az alaptörvényt, utána jöhetne az új választás.

    – Ez azért nem életszerű, mert a politika nem szűkülhet le csak közjogi kérdésekre. Nem lehet halogatni a gazdasági és szociális válságkezelést Magyarországon.

    – A jelenlegi alkotmány mellett lehet kormányozni?

    – Igen. Ha más lehetőség nincs. […]

    http://hvg.hu/hvgfriss/2013.20/201320_mesterhazy_attila_a_magyar_szocialista_part

     
  • Mázsa Péter 14:55 on 2013.04.07 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , ,   

    Új modell: Mitől válik a politika fekete-fehérré? 

    Are we as a society getting more polarized, and if so, why? We try to answer this question through a model of opinion formation. Empirical studies have shown that homophily results in polarization. However, we show that DeGroot’s well-known model of opinion formation based on repeated averaging can never be polarizing, even if individuals are arbitrarily homophilous. We generalize DeGroot’s model to account for a phenomenon well-known in social psychology as biased assimilation: when presented with mixed or inconclusive evidence on a complex issue, individuals draw undue support for their initial position thereby arriving at a more extreme opinion. We show that in a simple model of homophilous networks, our biased opinion formation process results in either polarization, persistent disagreement or consensus depending on how biased individuals are. In other words, homophily alone, without biased assimilation, is not sufficient to polarize society. Quite interestingly, biased assimilation also provides insight into the following related question: do internet based recommender algorithms that show us personalized content contribute to polarization? We make a connection between biased assimilation and the polarizing effects of some random-walk based recommender algorithms that are similar in spirit to some commonly used recommender algorithms.

    http://arxiv.org/abs/1209.5998

    The team used their working model of biased assimilation to also study the polarizing effects of three popular Internet-based recommender systems. Recommender systems are widely used on the Internet to deliver personalized search results, news articles and product suggestions based on the user’s likes and dislikes.
    It has been claimed that these systems contribute to polarization by creating an echo chamber effect where, for example, a left-leaning user is recommended more liberal articles and a right-leaning user is recommended more conservative ones.
    “The system that recommends the most relevant item to a user turns out to be always polarizing. The other two systems, which chose a random item liked by the user and recommends an item most similar to it, were polarizing only if the user was biased to begin with. It was surprising to find that biased assimilation provides a useful framework to analyze the polarizing effects of recommender systems.” Dandekar said.

    http://engineering.stanford.edu/news/world-through-rose-colored-blinders-new-mathematical-model-how-society-becomes-polarized

     
  • Mázsa Péter 20:56 on 2013.02.05 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , ,   

    The fragmented official opposition, mainly comprised of colourless liberals and social democrats, finds itself dancing a death tango with the combined, increasingly powerful forces of the right, and each year sees the couple move closer to the brink of an as-yet unknown abyss.

    Carl Rowlands, Guardian: “Hungary’s rabid right is taking the country to a political abyss – The left has found no response to the right’s attacks on Gypsies, its virulent antisemitism and its xenophobic Christian nationalism”
     
  • Mázsa Péter 15:51 on 2013.01.02 Permalink |
    Tags: Baloldal, , ,   

    Gyurgyák-interjú részletek II/II: A baloldal, a jobboldal és az ország kilátásairól 

    a magyar baloldal igazi fordulat előtt áll, hiszen öt kérdést nem tudnak megkerülni: viszonyukat a nemzeti problematikához; mit vállalnak, s mit nem a Kádár-rendszerből; kormányzási kudarcuk okainak őszinte és önkritikus feltárását (s ebben a korrupció szerintem csak a legkisebb tétel); szerepüket a gazdasági rendszerváltásban, a privatizációban, s általában viszonyukat a neoliberális eszméhez; s végül a legfontosabb: mit kívánnak tenni az ország érdekében, ha alkalomadtán újra hatalomra kerülnek? Mert szerintem az nem válasz, hogy ezek a kérdések másodlagosak, a lényeg egy széles koalíció létrehozása az „ördögi Orbán” leváltására. Mint ahogy az sem megoldás, hogy a gyerekeink eladósításán túl az unokáink vagyonát és jövőjét is feléljük. Ezt akarják, vagy a meglévő újraelosztásban gondolkodnak? Lehet ugyan hozni mindenféle politikai kuruzslókat és választási gurukat, de amíg ezekre a kérdésekre nem adnak választ, addig szerintem minden erőlködésük hiábavaló. Ez így együtt azonban igazi intellektuális kihívás. […]

    Orbán, a „magányos autokrata” – ez nem pont a baloldali lecke a miniszterelnökről?

    Ítéleteimet magam szoktam meghozni, véleményemet egyáltalán nem befolyásolják baloldali vagy jobboldali megmondóemberek és úgynevezett közvélemény-formálók lózungjai. Semmi okom megváltoztatni régi meggyőződésemet, nevezetesen, hogy a kormányfő nemzedékem legnagyobb politikai tehetsége. A baloldali térfélen Gyurcsányt is nagy ígéretnek láttam, ő azonban könnyűnek találtatott, s ezt ma talán már csak ő és közvetlen környezete nem látja. Orbánnal kapcsolatban azonban a lényeg nem az, hogy személy szerint ő vagy a kormánya mennyire kötődik a Horthy-rendszerhez (szerintem nem kötődik, nem is nagyon érdekli ez őt, s mélyebb ismeretei sincsenek erről), hanem az a kettősség, hogy egyrészt mennyire jól teljesít kiélezett helyzetekben, konfliktusok erővel történő megoldásában, választási harcban stb., másrészt mindeközben mennyire védtelen és sikertelen a mindennapi építkezésben, a kormányzati aprómunkában, munkatársai kiválasztásában, hatékony és együttműködő csapat verbuválásában, a feladatok leosztásában stb. Az én jóindulatú értelmezésem szerint talán lehetetlen is e két típusú személyiség megtestesülése egy emberben. Ez azonban alapvetően nem menti a súlyos kormányzati eltévelyedéseket és hibákat. Paradox igazság, hogy minél nagyobb tehetség valaki, annál nagyobb felelősséget kénytelen a vállára venni.

    Történelmi szempontból mi a véleménye a miniszterelnök által gyakran emlegetett „centrális politikai erőtér” koncepciójáról?

    A „Horthy-rendszer restaurálása” tézisével szemben (amelyet, jelzem, már Antallal szemben is jórészt igaztalanul vetettek be ellenfelei) ez a doktrína nagyon is valóságos, a miniszterelnök gondolkodásának talán legközpontibb eleme. A bírálatoknak erre, s nem a félrevezető történeti példákra kellene koncentrálniuk. Mert egyfelől ez valóban igazi magyar politikai tradíció egészen a XIX. század hetvenes éveitől kezdve. Tehát ez nemcsak jobboldali, hanem tragikus módon egyetemes magyar tradíció, hiszen a magyar baloldal is kivette ebből a maga részét. Személyes véleményem pedig az, hogy lehet ilyenre törekedni, de egyfelől ez teljességgel téves irány, másfelől felesleges is, mert a magyar nép, vagy modernebb nyelven szólva, a mai magyar választópolgárok sajnálatosan mérhetetlenül individualisták, semmiképpen sem tekintélytisztelők, és a hagyományok is – fájdalom – csak egy kisebbség számára fontosak. Egy ideig apolitikusan viselkednek, látszólag nem érdekli őket a dolog, majd azután imádnak szobrokat döntögetni. Nagy valószínűséggel most is ez fog bekövetkezni. […]

    az egész 1988-89-es nemzedék kudarcáról ír. Ha a politikai sikerek ellenére is tartja ezt a megállapítását, hol azonosítja azt a pontot, ahol elbukott a kísérletük?

    Lehet, hogy eleve naiv volt ez az elképzelés, de az én várakozásaimban egy olyan ország szerepelt, ahol alapvető nemzeti kérdésekben nincsen fundamentális vita, ahol létezik minimális nemzeti konszenzus. Mert nem értek egyet a „nemzet által homályosan” (Csepeli György) és a „nemzettel nem megy” (Bauer Tamás) típusú megközelítésekkel. Ebben a végletesen megosztott helyzetben továbbra sem látok esélyt arra, hogy nagy kérdésekben kedvező fordulat következzen be. Miközben a gazdasági-társadalmi helyzet súlyosbodik: Magyarország fokozatosan stagflációba csúszik, a társadalom szegényedik és végletesen megosztott, az értelmiségi elit nem teljesíti alapvető kötelességét és – részben kényszerből – már csak a saját maga túlélése érdekli. Az én frusztrációm és pesszimizmusom abból fakad, hogy nem elég, hogy a mi generációnk nem volt képes meghaladni a lövészárok-típusú mentalitást, de ez alkalmasint az utánunk jövőknek sem fog sikerülni. Ezt tartom az igazi magyar áfiumnak, amivel nem tudunk mit kezdeni, s ez az a szellemi vérbaj, ami, úgy tűnik, öröklődik, s egyik nemzedék sem tud felülemelkedni rajta. […]

    A 2010-es állapothoz képest ma már jóval erőteljesebb a baloldali mozgolódás. Ön szerint alkalmas a magyar bal állapota arra, hogy rövid időn belül, de legalább a választásokig erőre kapjon?

    Intellektuális szempontból már évekkel ezelőtt megszakadt a baloldal dominanciája Magyarországon. Most úgy tűnik, a baloldal van nehezebb helyzetben, de ha választ találnak a fentiekben említett kérdésekre, vagyis tisztázzák viszonyukat a nemzethez, szembenéznek kudarcaik gyökereivel és vázolják terveiket a jövőre, akkor lehetségesnek tartom a megerősödésüket. Kérdés, törekednek-e egyáltalán erre, s nem egy látszategység létrehozásán munkálkodnak-e, amely azonban kormányzati pozícióba kerülve többszörösen visszaüthet. Úgy látom, a következő választás ma még nem kétesélyes játszma, de egy közelgő válság, vagy egy elmaradó kormányzati kiigazítás könnyen azzá teheti.

    Mintha most jobban érdekelné a baloldal helyzete, mint korábban.

    Kifejezetten érdekel, hogy abból a szakadékból, amelybe jórészt a saját hibáik miatt estek bele, hogyan tudnak kikapaszkodni! Szemben sok konzervatív barátommal, szerintem ez nemzeti érdek is, hiszen az európai politika éppen az egyensúlyokon nyugszik. De ennél is jobban nyugtalanít, hogy hová vezet szerte Európában az egyensúlyi helyzet megbillenése, hogyan lehet fenntartani a jövőben ezt a kényes egyensúlyt úgy, hogy közben ne kannibalizáljuk, ne éljük fel az utánunk következők jövőjét. Az is nagyon foglalkoztat, hogy miért nem tudott Magyarországon áttörni az a közepet megcélzó, versenyelvű, meritokratikus, az emberi jogokra érzékeny, ugyanakkor a hagyományokat és a nemzeti érdekeket szem előtt tartó liberális konzervativizmus, amelyet én is képviselek. De leginkább az aggaszt, hogy ha ez a mai politika kudarcot vall, akkor az évtizedekre lehetetlenné tesz minden józan, demokratikus jobboldali konzervatív kísérletet Magyarországon.

    http://hetivalasz.hu/itthon/teremtettunk-e-igazsagosabb-es-elhetobb-vilagot-58946/

     
  • Mázsa Péter 08:59 on 2012.11.23 Permalink |
    Tags: Baloldal, ,   

    Orbán Viktor gyenge ember, mert csak a kétharmados többségével áterőltetett törvényekkel tud erős pozíciót elérni. Csak a gyenge emberek választják a tekintélyelvűség útját, az erős emberek demokratikus utat választanak. Az igazi probléma Orbán úr tevékenységében éppen az, hogy megsérti a magyar forradalom örökségét. Ugyanúgy a szabadság és a véleménynyilvánítás sérthetetlensége ellen támad, mint anno a szovjet diktatúra.

    Hannes Swoboda, az Európai Parlament Szocialista frakciójának vezetője
     
  • Mázsa Péter 14:26 on 2012.11.13 Permalink |
    Tags: Baloldal, ,   

    as long as any one can recall, the besetting sin of leftists has been their lust for ideological orthodoxy and their consequent tendency to splinter into ever smaller and more ineffectual factions. There have, to be sure, been historical moments when weeding out those who disagree with oneself in any way can can lead to greater power rather than less — one thinks of the Bolshevik revolution. But this moment in America is not one of them. So if you want to work effectively for major social change with any hope at all of success, you must learn to embrace and find common cause with men and women with whom you disagree. When I was young, this meant working for nuclear disarmament with Quaker pacifists and Catholic activists whose religious commitments were anathema to me. There is nothing admirable or morally uplifting about the refusal to forge workable coalitions with those who are — so to speak — part of the avalanche rolling down the same side of the mountain. / We have just come through a presidential election whose outcome was a good deal more progressive than any of us anticipated. Several really admirable women have been elected to the Senate; a wretched hollow man who would have brought in his train a nightmare of aides and appointees has been defeated. But the election revealed, once again, that very close to half of those 310 million Americans are opposed to the changes we seek to make in this country. That is a fact that we must confront and acknowledge, for it sets limits to what we can, in the short or medium run, hope to accomplish. / This is not the time for the left to splinter into angry factions more concerned with maintaining their ideological purity than with advancing common progressive policies. / I can assure you with absolute certainty that if we are successful, against all the odds, each one of us will still be disappointed in what has been left undone. The acceptance of that fact is, in my opinion, the mark of a truly serious and grown-up progressive. / I have been around a long time. Trust me. There are going to be some defeats ahead. For God’s sake, enjoy the victories.

    Robert Paul Wolff
     
  • Mázsa Péter 09:22 on 2012.10.27 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , , , ,   

    Prof. Philip elmélete megalapozott: a pszichopata sorozatgyilkosok és a politikai vezetők tényleg hasonlítanak 

    Egyik pártalapítónk és egyben pártpénztárosunk, Philip cikke http://amexrap.org/fal/encyclopaedia-absurdistannica-schizocracy megerősítést nyert, a Scientific American lehozta, miért kerülnek pszichopaták hatalomba:

    Traits that are common among psychopathic serial killers — a grandiose sense of self-worth, persuasiveness, superficial charm, ruthlessness, lack of remorse and the manipulation of others — are also shared by politicians and world leaders. Individuals, in other words, running not from the police. But for office. Such a profile allows those who present with these traits to do what they like when they like, completely unfazed by the social, moral or legal consequences of their actions. […] http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=what-psychopaths-teach-us-about-how-to-succeed&print=true

    Mint cikke végén Prof. Philip megjegyzi, a pszichopata vezető nem elégséges a pszichopata rezsimhez: ez utóbbihoz még jelentős számú pszichopata alattvaló is kell:

    […] However, it is important to note that although the underlying mistrust, paranoia, and authoritarianism of schizocracies is dictatorial in nature, such governments could not exist in a democracy unless a substantial portion of the population were also delusional. http://amexrap.org/fal/encyclopaedia-absurdistannica-schizocracy

    De erre az Amexrapnak kidolgozott elmélete van. Az utolsó elem is helyére került: már mindent tudunk a pszichopata rezsimről. Részletesen:

    1. Pszichopata hatalomra kerül (a Scientific American cikke alapján, lásd fent), és a pszichopata Grand Theory http://en.wikipedia.org/wiki/Grand_theory megkezdi működését.

    2. A pszichopátia termékeny talajra hull:

    Ezek után érdemes komolyabban vennünk a tavaly április 1-i hipotézisemet is (vö.: http://amexrap.org/fal/a-fidesz-es-az-mszp-mint-jarvanyugyi-problema ), amely szerint Kertész Ákos http://index.hu/belfold/2011/09/13/kertesz_akos téved: a magyarok kollektív hülyeségéért nem a (zsidókhoz meg másokhoz képest) selejtesebb gének felelősek, hanem az országban kiterjedt macskaszar. http://amexrap.org/fal/ujabb-hirek-kis-parazitakrol

    3. A pszichopata vezetők aktívan segítik a pszichopata rezsim kialakulását:

    Az újragondolt mályvacukor-kísérlet fényében azonban úgy néz ki, h nem járunk el rosszul, ha feltételezzük, hogy Hornnak (+utódainak) és Orbánnak nagyobb szerepük van az ország tönkretételében, mint eddig sejtettük: nem csak reagáltak a magyarok hülyeségére, hanem akívan elő is idézték azt. http://amexrap.org/fal/malyvacukor-kiserlet-ujragondolva-vorosnemzeti-szocialistaknak-meg-nagyobb-lehet-felelosseguk-mint-eddig-hittuk

    4. Előáll a Prof. Philip által leírt pszichopata rezsim (amely, természetesen, egyben pártunk legfontosabb éltető eleme is:).

    5. = 1. A pszichopata rezsim pszichopata választói ide-oda csapódva mindig optimális vezetőt választanak.

    És a kör bezárult.

     
  • Mázsa Péter 10:31 on 2012.10.15 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , , , ,   

    Mályvacukor kísérlet, újragondolva: a vörös/nemzeti szocialistáknak még nagyobb lehet a felelősségük, mint eddig hittük 

    Mályvacukor:

    A mályvacukor kísérlet még ’72-ből: https://en.wikipedia.org/wiki/Stanford_marshmallow_experiment
    Lényege: azok a kisgyerekek, akik 2 későbbi mályvacukor reményében hajlandók voltak nem megenni a mostani 1 mályvacukrot (azaz hajlandók voltak befektetni az 1 mályvacukrot, h 2 legyen belőle), azok később az életben sikeresebbek voltak, mint a Hakapeszik.

    A módosított mályvacukor kísérlet:
    The marshmallow test, revisited http://www.washingtonpost.com/blogs/ezra-klein/wp/2012/10/13/the-marshmallow-test-revisited/

    Lényeg:
    Azok a gyerekek, akiknek link kísérletvezetők mondták, hogy később 2 mályvacukrot kapnak 1 helyett, Hakapeszik lettek, azok meg, akiknek megbízható kísérletvezetők ajánlottak 2 jövőbeli cukrot 1 jelenlegiért, na azok szívesen vártak még egy kicsit a több cukor reményében.

    Ez kicsit más megvilágításba helyezi szegény szerencsétlen magyarokat:

    Nem tudom, hogy az életet végigszenvedő, munkájukban önállótlan, intoleráns, a legszívesebben az állam emlőin csüggő, “jár nekem” stílusú panaszkodók túlsúlya

    • az oka vagy
    • a következménye

    a pártharcoknak. http://amexrap.org/fal/megdobbento-adatok

    Eddig Kertész a genetikára, az Amexrap a macskaszarra gyanakodott, amikor a magyarok kritikán aluli kollektív teljesítményéről volt szó:

    Ezek után érdemes komolyabban vennünk a tavaly április 1-i hipotézisemet is (vö.: http://amexrap.org/fal/a-fidesz-es-az-mszp-mint-jarvanyugyi-problema ), amely szerint Kertész Ákos http://index.hu/belfold/2011/09/13/kertesz_akos téved: a magyarok kollektív hülyeségéért nem a (zsidókhoz meg másokhoz képest) selejtesebb gének felelősek, hanem az országban kiterjedt macskaszar. http://amexrap.org/fal/ujabb-hirek-kis-parazitakrol

    Az újragondolt mályvacukor-kísérlet fényében azonban úgy néz ki, h nem járunk el rosszul, ha feltételezzük, hogy Hornnak (+utódainak) és Orbánnak nagyobb szerepük van az ország tönkretételében, mint eddig sejtettük: nem csak reagáltak a magyarok hülyeségére, hanem akívan elő is idézték azt.

    A kísérlet megerősíti korábbi terápiás javaslatunk érvényességét is, hogy ti. a vörös és a nemzeti szocializmust hogyan érdemes támadni:

    Özzefoglalás: Vidéken alapesetben Orbán meg a Jobbik ragad a fejekben. Esetleg egy kis kommunizmussal lehet őket onnan kizökkenteni. Ennél jobb (kevésbé szélsőséges) eredményt kormányfüggetlen tv-csatorna és némi forrás nélkül nehéz lesz elérni. http://amexrap.org/fal/miert-gyoznek-altalaban-radikalis-ideologiak-es-hogyan-gyozhetik-le-oket-mersekeltek

     
  • Mázsa Péter 16:23 on 2012.08.23 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , ,   

    Nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus között. […] A kormány álláspontja világos, nem tesz különbséget az 1956-os forradalmárok százait bebörtönző egykori belügyminiszter, a bebörtönzötteket halálba küldő ügyész és a zsidókat kínzó gettóparancsnok között, mert a rendszer címkéjétől függetlenül ugyanazt a gonosz szellemet képviselik.

    Navracsics Tibor, Magyarország Igazságügyi minisztere
     
  • Mázsa Péter 10:38 on 2012.08.23 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , , , ,   

    Újabb hírek a kis parazitákról: a fertőzött anyukák 2x öngyilkosabbak, az agytumorok 1,8x gyakoribbak tőlük 

    14éves kutatás alapján, 45.788 dán anyukát vizsgálva: akik fertőzöttek közülük az általunk már több cikkben http://amexrap.org/cimke/toxoplasma-gondii tárgyalt macska-élősdivel, a Toxoplasma gondii-val,

    Az összefüggést idősebb (és feltehetően macskásabb) fertőzött nénikre tavaly egy, a fentitől független tanulmány is kimutatta: http://journals.lww.com/jonmd/Abstract/2011/07000/Toxoplasma_gondii_Seropositivity_and_Suicide_Rates.3.aspx

    További izgalom, hogy a fertőzöttek 1,8x hajlamosabbak agyrákra http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21795265 De nem közvetlenül a macskatartástól http://rsbl.royalsocietypublishing.org/content/early/2012/08/22/rsbl.2012.0511 inkább a véres bífszektől, a macskás homokozóktól, meg a nem elég alaposan mosott zöldségektől: http://rsbl.royalsocietypublishing.org/content/early/2012/08/16/rsbl.2012.0625

    Ezek után érdemes komolyabban vennünk a tavaly április 1-i hipotézisemet is (vö.: http://amexrap.org/fal/a-fidesz-es-az-mszp-mint-jarvanyugyi-problema ), amely szerint Kertész Ákos http://index.hu/belfold/2011/09/13/kertesz_akos téved: a magyarok kollektív hülyeségéért nem a (zsidókhoz meg másokhoz képest) selejtesebb gének felelősek, hanem az országban kiterjedt macskaszar.

     
  • Mázsa Péter 13:07 on 2012.08.20 Permalink |
    Tags: Baloldal, ,   

    A baloldaliság lelki betegség. Magától baloldali ember nincs, hacsak nem uszítják és manipulálják. Alapból az ember úgy indul az életnek, hogy szeret enni, az ellenkező neműeket nézi, a szüleit szereti, nem a vadidegen szüleit, el akar érni valamit az életben, és a példaképei hősök. (Ezért imádta régen minden fiú Mayt, Vernét meg Jókait.) Ennek ellenkezője csak propagandával és agymosással (média) alakítható ki. Ebben az álvalóságban, ahol az idegent ugyanúgy kell szeretnem, mint a saját véreimet, és ahol a deviancia érték, ebben nem lehet tartósan létezni és boldogulni. Ilyen világ nem is alakul ki magától, csakis háttérerők támogatásával és segítségével tartható fenn. (Nem véletlen, hogy a baloldal bázisa eleinte egy szűk élősködő és deviáns réteg volt, de hát ezeket normális helyeken kiközösítik). És mihelyt beüt az összeomlás, a krach, pillanatok alatt visszaáll az, hogy a férfi az férfi, a haza az haza, van vezető réteg, és termelni kell. Mert ha nem áll vissza, elpusztul a közösség. (Mint ahogy pusztulás vár a fejlett, haladó szellemű és elképesztően demokratikus nyugati társadalmakra.) Baloldali az alkoholista, aki nem köszön vissza a nyugdíjas pedagógusnak. A suttyó, aki firkál a liftben, s ha rászólnak, köp. A segélyért sorban álló, aki életében nem dolgozott, de követeli a lapos tévét. Az „akasszuk fel az uraságot” mondatot kiabáló Lenin-fiú. A „Vegyük el, mert neki több van”, a „Dögöljön meg, mert műveltebb”. A „Verjük meg, mert magasabb, szebb, iskolázottabb és tehetségesebb”. Ez a baloldal.

    Pozsonyi Ádám: Az igazi baloldali; Magyar Hírlap
     
    • admin 14:26 on 2012.08.20 Permalink | Log in to Reply

      Tony Clifton Érdekes, pont fordítva gondoltam.
      33 perce, mobil használatával · Tetszik · 1

      Daniel A. Nagy Röviden összefoglalva: My tribe – yay! Your tribe – boo! 🙂
      26 perce, mobil használatával · Tetszik · 2

      Zsolt Felföldi Ezeknél a liberalizmusellenes tirádáknál kötelezően visszatérő elem a “köztudottan összeomlás felé tartó nyugat”. Ez kihagyhatatlan, hiszen valamivel fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy “látszólag” a szabadabb országok jobb módban élnek. Érdekes, hogy Európában is épp azok az országok küzdenek problémákkal, ahol Orbán-szerű elemek ütötték fel a fejüket.
      Itt Németországban például valahogy nem olyan feltűnő ez a haldoklás 🙂 A boltban a kaja jobb és olcsóbb. Az utcán a nyitott tetejű kocsit úgy hagyják ott, hogy az indítóban benne a kulcs. Pedig ez a város (Baden-Baden) tényleg tele van külföldivel (törökök, oroszok, mindenféle k-európaiak). Talán mégsem törvényszerű, hogy az etnikai keveredés világvégéhez vezet.
      12 perce · Tetszik · 2

      Balazs Benedek Nice

      • admin 15:36 on 2012.08.20 Permalink | Log in to Reply

        Daniel A. Nagy Mondjuk annyit hozzátennék Zsolt megjegyzéséhez, hogy az ok-okozati viszony léte és iránya nem nyilvánvaló.
        5 perce · Tetszik · 1

        • admin 20:00 on 2012.08.20 Permalink | Log in to Reply

          Zsolt Felföldi Olyan ok-okozati viszony biztos nincs, hogy néhány szabályt megszüntetünk ill. enyhítünk és ettől automatikusan nő a jólét. Ha ilyen egyszerű lenne, arra azért valószínűleg mindenki rájött volna már 🙂
          Én úgy gondolom, a társadalmaknak van egyfajta “fejlettésge”, aminek természetesen az is feltétele, hogy a többség a Maslow-piramisnak a felsőbb szintjein tartózkodjon (lehetőleg hosszabb ideje tartósan). Ez a fejlettség teszi lehetővé, hogy kevesebb merev korlátozással is jól működjön. Ha ez kialakul, akkor nő a jólét. Öngerjesztő folyamatról van szó, ok-okozati viszony mindkét irányban létezik és egyik irányban sem ez az egyetlen ok.
          kb. egy órája · Tetszik · 2

    • Józsi 00:14 on 2012.09.14 Permalink | Log in to Reply

      Szerintem kihagytál egy-két kérdést:
      http://www.youtube.com/watch?v=sujSTntcfG0

  • petfold 19:51 on 2012.05.17 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , , ,   

    Újkori magyar történelem 

    Rákosi: Próbáljuk meg a szocializmust.

    1956: Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

    Kádár (60as évek): Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

    Kádár (80as évek): Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

    MDF: Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

    MSzP, SzDSz: Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

    Fidesz: Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

    2014 (LMP, Jobbik): Nem működik a szocializmus. Próbáljuk inkább meg a szocializmust.

     
  • Nagy Piroska 07:42 on 2012.04.12 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , , , ,   

    Nagy Piroska a ballibről, a kisebb rosszról és a felelősségünkről 

    Nagy Piroska az Université du Québec à Montréal Történelem tanszékének tanára. Egyetemista kora óta elsősorban Franciaországban, majd Kanadában él. Ez az írása személyes jellegű (gondoljatok rá afféle baráti kiáltványként), 2011 nyarán született. Az Amexrap kezdeményezésre, a szerző jóváhagyásával közöljük. A szerk.

    Az értelmiségiek felelősségéről kell beszélnünk – ami pont a XX. századi francia kultúrában oly fontos volt, “la responsabilité des intellectuels“, s amit az utolsó 30 év neoliberalizmusa gondos partmosó munkával sepert el, seper tova. Nem véletlenül…

    Az döbbent meg, ha és amikor evidenciaként kezeljük, hogy az a trend, ami a világban van, az jó; hogy a gazdasági mérőkhöz kell alakítani a politikát; hogy ezek a mérők, és a bürokrácia – mindegy nekem hogy EU vagy más – egyéb termékei, statisztikái és szempontjai a fontosak, a mérvadók, amikor e kérdésről gondolkodunk, s főleg: mivel ez azt jelenti: emögött annak elfogadása fekszik, hogy amerre a világ megy, az nagyjából jó, vagy legalábbis megváltoztathatatlan és el kell fogadni, mert ez a fejlődés útja.

    Szerintem, amerre a világ megy, az katasztrofális: egy fejevesztett tyúk, mely rohan bele a falba. Mindent meg kell tenni amit csak lehet, hogy megváltoztassuk. Hogy megtaláljuk megint az emberhez méltó és jó élet horizontját. Nem szabad beleragadnunk a korproblémákba és feloldódnunk a jelenben! Hanem jelen életünket és ügyeinket az egyetemes horizontról látni – és értékelni. És ez igenis a mi felelősségünk.

    Mire gondolok, hogy nem stimmel, a logikában, az irányban, az iramban?

    Egyre csökkenő méretű és növekvő gazdagságú oligarchiák egyre szemérmetlenebbül zsákmányolják ki a tömegeket, mindannyiunkat, mindenütt, a középosztály tűnik el az állammal együtt amit szisztematikusan építenek lefele, a gazdaság elsőrendűségére hivatkozván. Egyre inkább, mindenütt, a demokrácia egy rossz kabaréjátékba fordult át, éppúgy Orbán Magyarországán, mint a Berlusconi, Sarkozy vagy Harper által dirigált földeken, ahol – mint a görög példa megmutatta – egyre kevésbé tartják tiszteletben a legalapvetőbb demokratikus, emberi jogokat, s mindez senkit nem háborít fel néhány régimódi újságíron és eszement értelmiségin kívül. Semmi csoda: Amerika, a demokrácia mintaképe, már évtizedek óta mutatja az utat…

    Amúgy, a Földön nincs már hova már “növekedni”: minden politika, amely a növekedésre épül vagy ezt irányozza, eleve hibás. És mégis, az IMF megett masírozva, az államok ezt próbálják elérni, egy kis növekedést, “fenntartható növekedést”, miközben a szót és a fogalmat kellene kiiktatni, és az egész, globális logikát újragondolni!!!

    A közgazdaságtan pont olyan, mint a középkorban a teológia: azt hiszik az emberek hogy aszerint működik a világ. Megkérdőjelezhetetlen. Ma adottságként kezeli az emberek nagy része, hogy a gazdaság az “evidens”, “megkerülhetetlen”, sőt A FŐ realitás, a piac az Úr – s minden egyéb utána jön. De ez nem oly rég még nem volt így, s erre néhányan még emlékszünk… És ha elgondolkodunk rajta, mikor állt be a változás, furcsa módon a nyolcvanas évek tűnnek a fordulópontnak: a neoliberalizmus felfutása (Thatcher, Reagan) és az államszocializmus letűnése, s a politikai baloldal ezekből következő hanyatlása óta. Hova lett a politika szó eredeti jelentése, ami az együttélés optimalizálására, a közjóra irányuló tevékenységet jelentette? Elmúlt volna a másképp gondolkodás lehetősége is…?

    Én úgy látom, hogy az egész fogyasztói és piacalapú társadalom egy igen veszélyes tévútja az emberiségnek, mindenestül, mely az alapvető emberi értékeket kezdte ki, a szimbolikus jelentéseket amik mentén az emberi kapcsolatok, csoportok, társadalmak egybemaradni és működni tudtak, tudhatnának. Minden értéket, legvégső formájában, a fogyasztói csereérték váltott fel: mit ér egy diploma – sőt, horribile dictu, egy ember: immáron humán erőforrás!!! – a munkaerőpiacon; egy állam adóssága szerint ítéltetik meg s nem aszerint hogy élnek ott az emberek, vagy miképp érzik magukat, vagy mekkora a kormány társadalmi elfogadottsága, hasznossága…. stb…

    Az mind majdnem csak szimptóma, hogy a szemét lassan mindent belep, kívül és belül; h az ú.n. “zöld forradalom” tönkretette a parasztokat és kilúgozta a termőföldeket; a biodiverzitás csökken és nemsokára nem lesznek méhek; a faluról városba költözött emberek – ezt jól lehet látni a harmadik világban ahol mindez iszonyú gyorsan zajlott le – elvesztették mindazt a kicsi társadalmi biztonságot és személyes komfortot, amit a pici faluk jelentettek, és csak a kiszolgáltatottságuk nőtt: erre India jó példa, és közelről láttam, de mindenütt ez zajlik… Az emberek egyre gyökértelenebbek, egyre értékvesztettebbek, s szimbolikus referenciáik nélkül mint a kormányvesztett csónakok, egyre kevésbé képesek a helyüket megtalálni, értelmes életet építeni maguknak, tehát egyre neurotikusabbak, sőt, pszichotikusabbak, képtelenebbek normális kapcsolatra, családteremtésre: egyre kiszolgáltatottabbak és védtelenebbek. Ennélfogva maximálisan kihasználhatóak, s ez is a cél. Utána el lehet őket is dobni, mint egy kiszolgált, lyukastalpú cipőt.

    Az ember, végső soron, pont olyan csereértékké vált mint egy zseton. Visszaérkeztünk a szimptómától a központi problémához.

    Ez nem azt jelenti, hogy én bármi módon visszasírnám a feudális urak vagy a kasztrendszer másképpen nehéz idejeit. De azt biztosan mondom, állítom, hiszem, hogy az egy igen fontos dolog, hogy visszataláljunk egy emberközpontú gondolkodás- és társadalom-modellhez, humanista értékekhez: hogy az emberek léte és a biológiai lét, a sajátjuk és a Földé között, amennyire még lehet, meg kell tartani és újra kell építeni a szerves kapcsolatot, nem pedig elfelejteni és leküzdeni kell próbálni (ld az élet meghosszabbítására, avagy a halhatatlanságra irányuló törekvéseket, a bio-artot, a Singularity Institute for Artificial Intelligence-t, az egész « cognitive turn »-t stb, stb…).

    Ezzel mint általános állítással úgy gondolom mindannyian egyetérthetünk. Nem hiszek abban, hogy a gyerekeink átköltözhetnek egy másik bolygóra, vagy megtanulunk műanyag világban élni – és nem is vágyom rá, nem is kívánom senkinek.

    Márpedig ha EBBEN a világban akarunk élni, még mindig finom epret, cseresznyét, mézet és szürkemarhát akarunk neadjisten enni 50 év múlva is, de lehet hogy már csak 20, akkor bizony azzal kell szembenézni hogy RADIKÁLISAN kellene újragondolni a társadalmat, a világot amiben élünk és dolgozunk, és VÁLLALNI ennek az átgondolásnak minden fájdalmát, nehézségét és főleg KONZEKVENCIÁJÁT. Különösen azoknak, akik társadalomtudománnyal foglalkozunk, és ugyan egyre csökkenő mértékben, de dialógusban állunk, s néha nexusban is, azokkal akik a politikát gondolják át, ki vagy meg.

    Egyetemi-intézményes szintjén a tudománynak ez azt jelenti, hogy pl. minden “produktivista” trendnek – mint a tudománymetriai adatok – ellen kell állni. Minden számban mérhető performanciának, ami felosztja az embereket jól és kevésbé jól produkáló tudósokra. Ez az egész rendszer az alapkutatásokat ássa alá: lehet hogy valakinek pont 5-10 év “terméketlenségre” van ahhoz szüksége, hogy valami nagyon fontosat kitaláljon, átlásson, átgondoljon. De ha ilyen projektből olyan projektbe szalad, cikkből konferenciába, soha nem lesz ideje végiggondolni a mélyebben fekvő problémákat.

    Egy példa. Szerintem a mi fejlett, v. nyugati társadalmainkat illetően ma nem az a kérdés, milyen hamar menjen kötelezően vissza egy anya a GYES-ről, mert az mennyibe kerül a vállalatnak és a társadalomnak, illetőleg hogy mert az milyen fontos feltétlen neki, hogy visszatérjen az aktív életbe. Ez egy tévedés, ha eszerint próbálunk gondolkodni. Pontosan lehet tudni hogy sokan szeretnek otthon maradni évekig, vagy félállásban dolgozni évekig, hogy minél több időt tölthessenek a gyerekeikkel. Szerintem ez pont az emberi élet horizontjába tartozna, azt a rendszert gondolni ki és végig, ahol az anya nem gazdasági kényszerből lesz újra dolgozó mondjuk 1 év után, hanem akkor és ahogyan ő is szeretné: én azon gondolkodnék, legyen többlépcsős folyamat, ami sokféle igényt kielégít, és amit nem a gazdasági logika dirigál: pl. hogy hogyan maradhat például félállásban, ha akar, évekig hogy többet foglalkozzon a gyerekeivel, ha neki ez a fontos, vagy hogy felváltva menjen GYES-re a férjével neadjisten, évente változóan. Hogy ne azért menjen vissza dolgozni mert nincs törvényesen (és gazdaságilag) más választása, hanem mert ő akar. És akkor az az anya is boldog lehet, végső soron, aki egy év után visszamegy mert fontos neki a karriere, meg az is, aki lelkesen marad otthon 4-5 évet a 3 gyerekével, vagy aki 3, 4 vagy 6 évig leginkább csak részmunkaidőt vállal, ha teheti.

    Tudom, azt fogják erre mondani : de miből tartjuk el őket? Erre én azt mondom: itt a kérdés hibája. Ne azt nézzük, mibe kerül – hanem hogy mi a CÉL. És EZ, PONT EZ: A CÉL VESZETT SZEM ELŐL. A DOLGOK, AZ ÉLET, ÉRTELME, a nagy « rendszerek » idején, ahol minden erőfeszítés csak arra vonatkozik, hogy fenntartsuk és hatékonyan tartsuk fenn a rendszer működését, benne a mi kis helyünket – s akkor mindegy, hogy személyes vagy intézményes vagy országos értelemben értjük a « mi »-t.

    Ha a cél egy élhetőbb, emberibb társadalom – aminek szerintem ma biztos kritériuma lenne, hogy többen dolgozzanak kevesebb órában, mivel ma vagy van munkád s meggebedsz, vagy nincs és akkor attól, és pontosan lehet tudni hogy ez azért van így, mert a vállalatok nem akarnak annyi TB-t fizetni amennyit kétszer vagy másfélszer annyi alkalmazott után kellene: a gazdasági logika elsőbbsége dirigál mindent – akkor azon kezdjünk el gondolkozni, azon gondolkozzunk kollektíve mint társadalomtudósok, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a társadalom létrejöhessen. Mik azok a logikák, amikkel szembe kell szállni. Ehhez először nagyon sok bevett és elfogadott evidenciát kell megkérdőjelezni, szétszedni egy elfogadott világképet, hogy újat alkossunk helyette: igen cécós és fáradalmas vállalkozás, elismerem.

    Namost ugyebár a kockák ezügyben azért nagyon cinkezettek Magyarországon, mert sokan úgy éltük le az elmúlt 30 évet, hogy a liberalizmust vitathatatlan jóként fogtuk fel. “Liberális baloldal” volt neki a neve, míg volt baloldalnak nevezhető valami. Azaz, a “progresszív”, a “baloldali” és a “liberális” jelzők közeli rokonságban találhatok a magyar politika egész mezőnyében. Tehát ami nem liberális gondolat, az veszélyes. Ezt volt alkalmam most is és minden évben lemérni a közvetlen környezetemben.

    Közben történt azonban egy csavar: az elmúlt 30 évben, Thatcher-Reagan óta egyre radikálisabban, a liberalizmus és a valós demokrácia közt veszett el a kapcsolat világszerte, vagy legalábbis folyamatosan csökkent, ahogy a liberális kormányzok és a liberális nagytőke (igen, igen) egyre távolabbról és csökkenő mértékben igyekszik a demokratikus játékszabályokat betartani, nem is beszélve a rég elfelejtett értékekről (a társadalmi igazságosság, esélyegyenlőség, közjó fogalmáról például…). A neoliberalizmus vadkapitalizmus, ehhez nem kell látónak lenni, hogy valaki észrevegye. Természetesen arról lehetne hosszan beszélgetni, mi ma még a különbség a gazdasági liberalizmus és a politikai liberalizmus között, és arról is, hogy a jelenlegi (gazdaságilag) (neo)liberális politika a politikai liberalizmus alapvető elemeit és értékeit mennyire őrzi, őrizte még meg vagy kezdte ki. Azt gondolom mégis, amit írok, nagy vonalakban áll. A “progresszió”, a “fejlődés” amennyiben az ún. liberális felfogás szerint gondolódik el, azaz a nagyon tág körökben bevett felfogás szerint a tarthatatlan növekedés fogalmával kapcsolódik össze; a “baloldal”ból csak a parlamenti ülőhely címkéje maradt meg egy olyan politikusréteg regnálása idején, mely csak manipulálni keresi a tömegeket, nem az érdekeiket képviselni. (Tudom, ezt az egész folyamatot sok más oldalról is meg lehet közelíteni, mint a médiák hatalma, meg az ideológiák vége.)

    Ha cinkelt kártyákról beszélek a honi politikában, az azért van, mert Kp-kelet-Európából nézve az annyira áhított, irigyelt jólétű EU pont ezt a (neo)liberális, “fejlődés”-orientált világszemléletet képviseli. Míg valójában ott is lezajlott egy radikális változás a kilencvenes évek és a kétezresek között, a valaha irigyelt és áhított jóléti társadalmakból a neoliberális és vadkapitalista trend felé, mely a társadalmat szétforgácsolja (a jó Thatcher predikcióját beváltva: „there is no such a thing as society”). De ezt nem látjuk, vagy nem nézzük, hanem őket követve, a mi országunk, országaink kvázi baloldala tökéletesen bepapizott, minden kérdőjel nélkül kvázi, egy olyan politikai irányt, mely már rég nem baloldali és nem is a régi vagy politikai értelemben liberális, hanem a gazdasági értelemben az, s ami az emberek nagy részének egyszerűen nem jó.

    Igen, természetesen még mindig jobb az, ha nem a Jobbik kormányoz vagy az Orbán, hanem mondjuk az MSZP (nem a Sarko, hanem a DSK???!!! Pfff!!! ) – de CSAK mint kisebb rossz jobb. Ez a kisebb rossz addig és azért tűnik jobbnak, mert/amíg a dezorientált, értékvesztett és reménytelen sok honfitárs a múltban, a rendben, a tekintélyben és Nagyboldogasszonyban véli egyedül megtalálni azokat a támpontokat, melyek szerint még védekezve és reményvesztve ugyan, foggal-körömmel és nem örömmel, de azt képzeli, élhető marad az élete.

    Ami engem illet, én már évekkel ezelőtt eljutottam oda, hogy ezt a kisebbik rossz politikáját elvessem. A kisebbik rossz is csak fenntartja a ROSSZ status quo-t. Sem emberileg, sem intellektuálisan, nem lehet és nem is szabad vele kiegyezni.

    Ez a mi értelmiségi felelősségünk: végiggondolni, mi is lenne a JÓ. Itt és most, ahhoz hogy a Föld lakható, az élet élhető maradjon.

    Természetesen ez politikai kultúra kérdése is – nem lehet ledolgozni 20 év alatt az utat amit mások több évszázad alatt tettek meg – de nemcsak. Az, hogy ez így van, az attól is van így, h a gondolkodásra képes és képesített emberek legnagyobb része nem vette, nem veszi még ma sem a fáradságot, hogy végiggondolja, miképpen lehetne másképpen átgondolni az egészet: hogy milyen értékek és logikák mentén lehet és kell ma, az új világrendetlenségben, emberi életre alkalmas, emberhez méltó társadalmat létrehozni.

    Lehet hogy zöldségeket vagy anti-globalizációs közhelyeket hordok össze itt egészen végig (különösen a konkrétumoknál, pl. a GYES-kérdésben, amit nyilván nem jól ismerek), de abban biztos vagyok, hogy ezeket a nagyon tág, és ma már egyre világosabban látható összefüggéseket kell átlátni akkor, amikor az ember ilyen társadalmi kérdésekben bármit is gondol – még magánemberként is…

    Nem lehet lehasítani dolgokat a képből, hogy az másképp működik “itt minálunk”, hanem azt kell átlátni, hogy ez a “másképp működés” hogyan tartozik bele a világba: minden pici-pici logika beleilleszkedik egy nagyon nagyba, ami ma világméretű. És MINDEN pici apró döntéssel amivel koncessziót hozunk a “kisebb rossz” irányába, a Nagy Rossz fennmaradását, a saját sorsunk további romlását segítjük elő. Mert mint ez elég világos, elértük a kort, ahol az emberek világszerte azt gondolják, gyerekeinknek nehezebb élete lesz, mint nekünk, és nagyon sok helyen ma már nehezebb az élet, mint szüleink idején.

    Nem kell azt képzelni hogy én most nagy Manitunak képzelem magam aki a hasára üt és el tudja mondani hogy miképp is kellene megalkotni a Nagy Jót. De hogy minden egyes ponton, kérdésben, megvannak, meglelhetők azok a humanista, emberközpontú szempontok, amik teljesen elfelejtődtek s amik mentén e válaszok keresendők, az bizonyos, ebben hiszek. És egy jobb világ csak akkor hozható létre, ha akarjuk, álmodjuk, fáradsággal végiggondoljuk, teszünk érte.

     
    • admin 09:17 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Rainer Ackermann Pár jó gondolatot s jó sok zöldséget – ahogy ő maga megfogalmazta ezt – hordott itt össze Piroska…
      körülbelül egy perce · Tetszik · 1

      Mázsa Péter Bizony. És nyilván nem a zöldségei miatt érdekes:)
      2 másodperce · Tetszik

      • admin 09:49 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

        Rainer Ackermann Hát nem tudom, ammenyire panaszkodik a rohanó világra, ő is mintha két meló között “összedobta” volna az írást…
        7 perce · Tetszik

        Mázsa Péter Elég sikeres abban, h felkeltse az érdeklődésedet:) Örülnék, ha válaszolná rá.
        2 másodperce · Tetszik · 1

    • admin 11:20 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Áron Máthé A “nemsokára nem lesznek méhek” kissé túlzott apokaliptikus kép 🙂
      47 perce · Tetszik · 1

      Mázsa Péter ‎Áron Máthé na az a rész pont teljesen rendben van: http://www.sciencedaily.com/releases/2012/04/120405224653.htm

      Áron Máthé A méh dolog állítólag átverés, mint a madárinfluenza meg a sertésinfluenza volt.
      20 perce · Tetszik

      Mázsa Péter Sajnos nem: http://www.pnas.org/content/early/2011/01/03/1014743108.abstract

      Mázsa Péter És a madár/sertésinfluenza sincs még lejátszva:( Attól, hogy épp nem ütköztünk nagyobb meteorral, nem következik, hogy nem érdemes gondolkodni róla
      pár másodperce · Tetszik

    • admin 19:07 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Szilvia Molnár Érdekes, elgondolkodtató írás, szívesen megosztanám, ha lehet… vagy ahhoz is kell a szerző jóváhagyása?
      14 perce · Tetszik · 1

      Mázsa Péter Nyugodtan oszd meg, örülni fog neki
      2 másodperce · Tetszik

      Szilvia Molnár Köszi!

    • admin 21:55 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Bognár Attila
      Érdemes elolvasni!
      Tetszik · · 2 · 1 · 10 órája ·
      Ez 2 embernek tetszik.

      Jenő Gross Elolvastam és meg is osztottam,sőőőt.:)
      2 órája · Tetszik

  • Mázsa Péter 10:46 on 2012.03.24 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , ,   

    Kisbocik, avagy a sajtóelnyomásról 

    Nincs diktatúra! […] Ne írjátok le százezer helyen, hogy elvették tőletek a szabad véleménynyilvánítás jogát! Még a médiatörvényt is békén hagyhatnátok, ha már eddig egy kurva szó sem igazolódott be abból, amivel másfél éve ijesztgettetek vele kapcsolatban […] És a Klubrádió sem a sajtószabadság utolsó bástyája, hanem egy szocialista heccrádió, akár hiszitek, akár nem. http://mandiner.blog.hu/2012/03/23/hogyan_legyunk_jo_baloldaliak_es_vagy_liberalisok

    Nem veszem magamra a balodali/liberális inget, bár a fenti cikket olvasva szegény liberálisokkal kapcsolatban szalmabábú érzésem van,

    a bal/jobboldali sztorival kapcsolatban meg inkább olyan kisboci-érzésem:

    + az sem tesz különösebben alkalmassá a válaszra, hogy “szocialista heccrádió” helyett, amikor rádiót hallgatok (a kocsiban), akkor inkább a Körúton belüli Tilosat meg a jobboldali Infót,

    de a cikk, amiből fent idéztem, nagyon emlékeztet a pártfüggetlenül műkedvelő atommérnökök perspektívájára,
    úgyhogy röviden, a fenti témával kapcsolatban jelzem, mi is a baj vele.

    Orosz tudósok megvizsgálták, mi volt a hatása az egyetlen, kormányzattól független, a választók háromnegyedét lefedő tévécsatornának az 1999-es országgyűlési választásokra (Enikolopov – Petrova – Zhuravskaya, 2011: “Media and Political Persuasion: Evidence from Russia.” American Economic Review, 101(7): 3253–85.)

    Kiderült, hogy ahol volt, a kormányfüggetlen tévécsatorna következtében

    • a választásoktól elfordulók aránya 3,8%-kal csökkent,
    • a kormánypártra szavazók aránya 8,9%-kal csökkent,
    • az ellenzéki pártokra szavazók aránya 6,3%-kal nőtt.

    Orbán erre a hatásra építkezik, amikor a médiatörvénnyel sajtóelnyomást vezetett be.

    Hogyan működik a sajtóelnyomás? Hiszen most is leírhatom, hogy ‘sajtóelnyomás’, és nem jön ki a Pintér, hogy elvigyen (asszem).

    Egyrészt Pintér azért szervezkedik, hogy alkalomadtán vihessen.

    Másrészt Orbán maga generálja a “Nagykörúton belüli értelmiségi” jelenséget azzal, hogy kis médiagettókban (ki hallgat Tilost? ki olvas internetet??) többé-kevésbé engedi játszani a gyerekeket, a nagyfiúk játékába (országos tévék, amelyek befolyásolhatnák a 2014-es választási eredményeket) azonban nem engedi beleszólni őket.

    A Klubrádió tényleg nem a sajtószabadság utolsó bástyája – a sajtószabadság utolsó bástyája akkor dőlt le, amikor sikerült az országos tévéket (megvenni és/vagy) a médiatörvénnyel elrendezni.

    Az utolsó, de legfontosabb elnyomási csatorna ugyanis alig látható: mint amikor “mindenki szem a láncban”. Ez az, ami miatt a Mandiner ilyen véleményt bír leírni, szégyenkezés nélkül, hogyaszongya: “eddig egy kurva szó sem igazolódott be abból, amivel másfél éve ijesztgettetek vele [a médiatörvénnyel] kapcsolatban”.

    Ez az érvelés már az elején, másfél éve hibás volt.

    Miért? Csak úgy körútiasan, fordítás nélkül:

    The problem does not derive from the abuses group persons [e.g. states] actually commit. It comes from the fact that even if they do not practice any abuse, they retain relatively unconstrained powers of inference, which are not always subject to effective measures of prevention or deterrence.

    When one agent has an asymmetrical power of interfering with force, coercion, or manipulation in another’s choices, […] the regime of respect is compromised. And this is so even if that power is not actually exercised. Respect is possible between persons only if neither has an influence on the other that undermines the other’s can-do assumptions in suitable choices, rendering them untrue or unthinkable. The existence of asymmetrical powers of inference, even unexercised ones, can undermine such assumptions.

    Suppose an agent thinks he or she has a choice between options x, y, and z but another has a power of interfering with this choice. Then the first agent’s choice is really between the options: x-if-the-other-allows-it, y-if-the-other-allows-it, and z-if-the-other-allows-it. When choosing, the agent chooses by the others grace: cum permissu, as the old complaint put it. The very presence of the other means that the options are different from what they would be otherwise.

    This problem is exacerbated if the agent becomes aware of the other’s power to interfere […]: the agent knowingly faces not the simple option x, y, and z but only their modified counterparts. [List – Pettit, 2011: Group Agency, Oxford University Press, pp. 182-3.]

    A Mandiner-cikk látszólag anti-narancs-farkos részeiből az jön le, h a fiúk csinálnak ugyan csibészségeket, de a dolog alapvetően rendben van a sajtóval, a választásokkal, az alkotmánnyal, stb. stb…

    Nem. Nincs rendben. Egyik sem. A fenti csak egy példa volt.

     
  • Mázsa Péter 14:27 on 2010.04.27 Permalink |
    Tags: Baloldal, , , , , , , , , , , ,   

    Mitől ment tropára az ország az elmúlt 2 évtizedben? (angolul) / What ruined Hungary during the last 2 decades? (in English) 

    “In many areas of social life different parties interact under conditions of rivalry, striving for something that not all can obtain. Examples of such rivalries in the economic and political realms are R&D competition, promotion tournaments in internal labor markets, lobbying for government favors and electoral competition between political parties. As a result of such rivalries considerable resources are spent on activities that have no direct productive value. For example, […] previous to the adoption of auctions by the FCC, the real resources spent on filing applications for cell phone license lotteries (with an estimated market value of one billion dollars at that time) was about 400 million dollars. Extreme instances of rivalry are military conflicts and socio-political conflicts, like those that arise between parts of a country, when one of them is fighting for a different political status or independence, and those between ethnic groups. Actual conflicts of this type are often very costly, both in human lives and in material losses. […]

    “In [many] rent-seeking experiments […] it is individuals who compete for a prize. In many naturally occurring situations, however, players are groups, since political parties, social movements, and associations like trade unions, lobbyists, terrorist groups etc. are invariably composed of more than one individual. Rent-seeking competition between groups rather than single players introduces an additional layer of complexity to the strategic characteristics of the interaction. Although groups clearly have the potential to be more powerful competitors than individual agents, they face internal coordination problems that may severely undermine their efficacy.

    “[…] thus far it is poorly understood how human decision makers actually behave in simple collective rent-seeking contests. Consider a setting where all group members reap the benefits of success, while the likelihood of success depends on the efforts of individual group members. If formal enforcement measures are absent, the conflict parties effectively compete on the basis of voluntary contributions although informal sanctions against defectors, like social ostracism or mobbing, may help to overcome the inherent free-riding incentives. To date we have no systematic empirical evidence on how inter-group conflict is likely to evolve in such a setting.

    “In the work we present here we use laboratory methods to study how conflict in contest games is influenced by parties being groups instead of individuals and by the existence of the possibility of punishment between members of a party. […] One can see this as a representation of a situation where the prize has a public good flavor for the successful party as is the case in some political confrontations in which all members of the winning party benefit from the outcome.

    “Our results for the case without punishment show that expenditure levels in contests between groups are much higher than in contests between individuals, and both exceed equilibrium levels. On average, we observe that teams spend on conflict more than four times as much as predicted and about twice as much as single players. We also find that individual parties fighting against group parties invest similar levels to individual parties fighting against other individual parties. Group parties fighting against individual parties invest like group parties fighting against other groups.

    In contests with punishment opportunities expenditure levels are in turn much higher than in any of the treatments without punishment. In the final rounds of the experiment, investments in conflict are more than twice as high with punishment as without. The consequence is a large waste of resources: more than three quarters of the prize parties are fighting over are dissipated by direct conflict expenditures. However, to determine the true efficiency loss the costs imposed by punishment and the costs borne to punish others need to be added. These costs included, material losses are now 869 percent of the equilibrium level and rent dissipation is in excess of 100 percent. These results strongly contrast with those from those public goods experiments where punishment tends to enhance efficiency.”

    http://www1.fee.uva.nl/creed/pdffiles/TeamRentSeeking.pdf

     
  • Mázsa Péter 17:26 on 2010.04.12 Permalink |
    Tags: , Baloldal, , ,   

    Ez a Baranyai választónk már sejti a jöv… 

    Ez a Baranyai választónk már sejti a jövőt. Látjátok, ki van a Baloldalon, a Jobbikon?

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player