Tagged: Büntetés Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 13:56 on 2011.11.12 Permalink |
    Tags: Büntetés, , , , , ,   

    De facto censorship in Hungary / A de facto cenzúra Magyarországon 

    http://atlatszo.hu/2011/11/12/the-freedom-of-the-press-and-its-legal-limitations-in-hungary

    http://atlatszo.hu/2011/11/12/a-sajtoszabadsag-es-jogi-korlatai-magyarorszagon

     
  • Mázsa Péter 13:44 on 2010.06.23 Permalink |
    Tags: , Büntetés, Erőszak, , ,   

    Jövő hét szombati történet: hogyan kapok két évet a Magyar Gárda elleni tüntetésért? 

    Mint tudjuk, a feloszlatott, “a Jobbikhoz erősen kötődő” Magyar Gárdának volt tagjai százával állnak polgárőrnek:

    A Magyar Gárdának van ötlete arra, hogy a feloszlatás ellenére tovább működjön. A részleteket nyár közepén, nagyszabású rendezvényen készülnek nyilvánosságra hozni. Időközben gárdisták polgárőr egyesületet alakítottak: a szervezet a tervek szerint rövidesen országos méretűvé válik.

    […] Volner János, a Jobbik parlamenti képviselője, aki korábban a gárda szóvivője volt, kifejtette, hogy reményei szerint a Magyar Gárda „megszűnik üldözött szervezett lenni”. De akárhogyan is alakul, mindenképpen meg fogják találni a módját annak, hogy a gárda tovább létezzen. A jobbikos politikus lapunk kérdésére megerősítette: gárdisták polgárőr egyesületeket hoznak létre. Tájékoztatása szerint tömeges jelenségről van szó, a szervezeti háló pár hónapon belül „valószínűleg országos lefedettségűvé” válik. [ http://nol.hu/belfold/20100519-szazaval_mennek_polgarornek_a_magyar_garda_tagjai]

    Ha a “részleteket nyár közepén, nagyszabású rendezvényen készülnek nyilvánosságra hozni”, akkor erre nincs alkalmasabb időpont július 3-a szombatnál:

    7. § Július első szombatja országos polgárőrnap. [2006. évi LII. törvény a polgárőrségről; a lenti idézetek is innen vannak, hacsak másképp nem jelzem]

    Ennek érdekében a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület Budapesti tagozata, vagy valami ilyesmi, három nappal az esemény előtt, pont egy hét múlva szerdán bejelenti a rendőrségnek és a sajtónak, hogy hétvégén nagyszabású polgárőr avatásra és demonstrációra kerül sor Budapesten, a Hősök terén.

    De az Amexrap sem alszik ám! Másnap, csütürtökön, a Szimpla Balatonban, a havi rendes pártsörözésen párttagságunk egyhangúan úgy határoz, hogy szombaton úgyis esik az eső, felruccanunk Pestre, hogy ha lesz, ami lesz, akkor mi meg nyilvánosan kifejezzük ellenérzésünket a nemzeti szocialista polgárőrségek ellen.

    A rendőrségnek nincs jogalapja a polgárőrség napja ünneplésének a megakadályozására, úgyhogy a rendezvényt bizony megtartják.

    Nekünk nincs három napunk, hogy ellentüntetésre kapjunk engedélyt, ezért engedély nélkül álldogálunk ketten az Amexrap-tábla alatt Philippel.

    És itt jön a két év.

    Mint tudjuk:

    1. § […] (2) A polgárőr e törvény alkalmazásában a helyi polgárőr szervezet tagja, a Büntető Törvénykönyvben meghatározottak szerint – tevékenysége ellátása során – közfeladatot ellátó személy, aki önként vállalja a polgárőrség tevékenységében való közreműködést.

    4. § A polgárőr tevékenysége során jogosult a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, illetve a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt visszatartani.

    Egyik méltóságos országgyűlési képviselő uram, mondjuk Vona Gábor polgárőr, aki gárdamellényben tette le képviselői esküjét (de a vele kapcsolatos feljelentés állásáról azóta sem hallottunk), szolgálatba helyezi magát, és felszólít a szabálysértő ellen-demonstrációnk abbahagyására.

    Mint később az eljárás során Vona elmondja, ekkor fenyegetve fogja érezteni magát, így aztán előkerül a jogosan magánál tartott gázspréje:

    3. § (6) A polgárőr kizárólag jogos védelmi helyzetben használhat gázspray-t.

    Én a szememhez kapkodok, közben valaki behúz Vonának, akinek elered az orra vére. Az esetről nem készül videó, de több tanú akad a környéken, akik szerint rátámadtam Vonára. Vona rendőrt hív, aki tökéletesen törvényesen bevisz, hiszen tanúk igazolják, hogy erőszakot követtem el közfeladatot ellátó személy ellen.

    Az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről szerint

    Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak

    230. § A 229. § rendelkezései szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el.

    Azaz a polgárőr elleni erőszak úgy büntetendő, mint a Hivatalos személy (pl. rendőr) elleni erőszak.

    A nyarat előzetesben töltöm, ősszel bíró elé kerülök. Az ügyész nyolc évet kér, a 229. § (3) bekezdése miatt:

    Hivatalos személy elleni erőszak

    229. § (1) Aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
    (2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.
    (3) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a (2) bekezdésben meghatározott csoport szervezője vagy vezetője, valamint, ha a hivatalos személy elleni erőszakot fegyveresen követik el.

    Szervezett keretek között, egy gyanús bejegyzetlen párt képviselőjeként, Philippel csoportban, blogbejegyzéssel igazolható módon az esemény kezdeményezőjeként + előre megfontolt szándékkal követtem el az erőszakot – érvel az ügyész.

    A bíró viszont jóindulatú lesz, és a törvényi minimumot szabja ki, tekintettel büntetlen előéletemre.

    Azaz két évet kapok.

    Törvényesnek eddig törvényes, amit leírtam. De, Kedves Barátaim, Üzletfeleim és Párttársaim, ti mit gondoltok: jól van ez így?

    Vagy mindegy?

     
  • Mázsa Péter 14:27 on 2010.04.27 Permalink |
    Tags: , Büntetés, , , , , , , , , , ,   

    Mitől ment tropára az ország az elmúlt 2 évtizedben? (angolul) / What ruined Hungary during the last 2 decades? (in English) 

    “In many areas of social life different parties interact under conditions of rivalry, striving for something that not all can obtain. Examples of such rivalries in the economic and political realms are R&D competition, promotion tournaments in internal labor markets, lobbying for government favors and electoral competition between political parties. As a result of such rivalries considerable resources are spent on activities that have no direct productive value. For example, […] previous to the adoption of auctions by the FCC, the real resources spent on filing applications for cell phone license lotteries (with an estimated market value of one billion dollars at that time) was about 400 million dollars. Extreme instances of rivalry are military conflicts and socio-political conflicts, like those that arise between parts of a country, when one of them is fighting for a different political status or independence, and those between ethnic groups. Actual conflicts of this type are often very costly, both in human lives and in material losses. […]

    “In [many] rent-seeking experiments […] it is individuals who compete for a prize. In many naturally occurring situations, however, players are groups, since political parties, social movements, and associations like trade unions, lobbyists, terrorist groups etc. are invariably composed of more than one individual. Rent-seeking competition between groups rather than single players introduces an additional layer of complexity to the strategic characteristics of the interaction. Although groups clearly have the potential to be more powerful competitors than individual agents, they face internal coordination problems that may severely undermine their efficacy.

    “[…] thus far it is poorly understood how human decision makers actually behave in simple collective rent-seeking contests. Consider a setting where all group members reap the benefits of success, while the likelihood of success depends on the efforts of individual group members. If formal enforcement measures are absent, the conflict parties effectively compete on the basis of voluntary contributions although informal sanctions against defectors, like social ostracism or mobbing, may help to overcome the inherent free-riding incentives. To date we have no systematic empirical evidence on how inter-group conflict is likely to evolve in such a setting.

    “In the work we present here we use laboratory methods to study how conflict in contest games is influenced by parties being groups instead of individuals and by the existence of the possibility of punishment between members of a party. […] One can see this as a representation of a situation where the prize has a public good flavor for the successful party as is the case in some political confrontations in which all members of the winning party benefit from the outcome.

    “Our results for the case without punishment show that expenditure levels in contests between groups are much higher than in contests between individuals, and both exceed equilibrium levels. On average, we observe that teams spend on conflict more than four times as much as predicted and about twice as much as single players. We also find that individual parties fighting against group parties invest similar levels to individual parties fighting against other individual parties. Group parties fighting against individual parties invest like group parties fighting against other groups.

    In contests with punishment opportunities expenditure levels are in turn much higher than in any of the treatments without punishment. In the final rounds of the experiment, investments in conflict are more than twice as high with punishment as without. The consequence is a large waste of resources: more than three quarters of the prize parties are fighting over are dissipated by direct conflict expenditures. However, to determine the true efficiency loss the costs imposed by punishment and the costs borne to punish others need to be added. These costs included, material losses are now 869 percent of the equilibrium level and rent dissipation is in excess of 100 percent. These results strongly contrast with those from those public goods experiments where punishment tends to enhance efficiency.”

    http://www1.fee.uva.nl/creed/pdffiles/TeamRentSeeking.pdf

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player