Tagged: Diagnózis Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 09:09 on 2012.11.28 Permalink |
    Tags: , Diagnózis, , , , ,   

    A Fidesz éppen megszavazta Európa legszégyenletesebb választási törvényét, amiben biztosítja, hogy tisztességes választások ne lehessenek az országban, és ha már nem lesznek 2014-ben, akkor évtizedekig maradjon ez az állapot, mert a magyar paraszt nyíltan szavaz, a magyar értelmiség pedig, ha lehet, még nyíltabban. Egy rossz vicc az egész, ráadásul a párt éppen arról tárgyal, hogy megvásárolja az egész választási informatikai rendszert működtető céget is, nehogymá’ […] a Fidesz sokkal nagyobb veszélyt jelent az országra, mint bármelyik operettnáci. […] Amikor Orbánék a múlt árnyai, a múlt sötétsége ellen harcolnak azt csak és kizárólag azért teszik, mert zavarja őket a jelen sötétségének kialakításában, megszilárdításában. Nem kellenek nekik erős nácik, mert nekik gyönge nácik kellenek, akikkel lehet riogatni, akik elől hozzájuk lehet menekülni. Megijednek, ha a Jobbik erősödni kezd, de még jobban megijednének, ha a Jobbikot végre betiltaná a – még valamennyire – független magyar bíróság, vagy ha csak simán kihullanának az országgyűlésből az érdeklődés teljes hiánya miatt. Ahogy ’98-ban a MIÉP, úgy most a Jobbik biztosítja a politikai szörnyet, amihez képest lehetnek demokratikusak, haladók és jó fejek. Mert nácik nélkül a Fidesz annak látszana, ami. Egy totális uralomra törő, embertelen és gátlástalan hatalmi gépezetnek.

    Para-Kovács Imre
     
  • Mázsa Péter 14:26 on 2012.11.13 Permalink |
    Tags: , Diagnózis,   

    as long as any one can recall, the besetting sin of leftists has been their lust for ideological orthodoxy and their consequent tendency to splinter into ever smaller and more ineffectual factions. There have, to be sure, been historical moments when weeding out those who disagree with oneself in any way can can lead to greater power rather than less — one thinks of the Bolshevik revolution. But this moment in America is not one of them. So if you want to work effectively for major social change with any hope at all of success, you must learn to embrace and find common cause with men and women with whom you disagree. When I was young, this meant working for nuclear disarmament with Quaker pacifists and Catholic activists whose religious commitments were anathema to me. There is nothing admirable or morally uplifting about the refusal to forge workable coalitions with those who are — so to speak — part of the avalanche rolling down the same side of the mountain. / We have just come through a presidential election whose outcome was a good deal more progressive than any of us anticipated. Several really admirable women have been elected to the Senate; a wretched hollow man who would have brought in his train a nightmare of aides and appointees has been defeated. But the election revealed, once again, that very close to half of those 310 million Americans are opposed to the changes we seek to make in this country. That is a fact that we must confront and acknowledge, for it sets limits to what we can, in the short or medium run, hope to accomplish. / This is not the time for the left to splinter into angry factions more concerned with maintaining their ideological purity than with advancing common progressive policies. / I can assure you with absolute certainty that if we are successful, against all the odds, each one of us will still be disappointed in what has been left undone. The acceptance of that fact is, in my opinion, the mark of a truly serious and grown-up progressive. / I have been around a long time. Trust me. There are going to be some defeats ahead. For God’s sake, enjoy the victories.

    Robert Paul Wolff
     
  • Mázsa Péter 13:44 on 2012.10.04 Permalink |
    Tags: Diagnózis, , ,   

    A diktatórikus szándék szellemi gyengesége kitapintható. Ennek a politikának kudarccal kell végződnie. Lehet, hogy nem négy, csak nyolc éven belül. Ezt nem tudom, de rettenetes bukás vár arra, aki a válságot az időben visszafelé haladva akarja legyőzni. Azért óvakodom a politizálástól, a közéleti megnyilatkozásoktól, mert az, ami most Magyarország felé közelít, ugyanannyira katasztrofális, mint amennyire elkerülhetetlen. Már nem az a kérdés, hogy az ellenzék 2014-ben megnyerheti-e a választásokat. Ennél sokkal nagyobb a baj. Az orbánizmus a nemzeti széthúzás politikáját jelenti, minden őrület ebből következik, pedig a kormányfőnek abban igaza van, hogy két éve a magyarok a nemzeti együttműködésre mondtak igent. Ugyanakkor mára a nyomor uralkodik mindenhol ebben a lebutított, mindenféle médiamoslékkal megetetett országban, amely egyre inkább olyan, mint egy közép-amerikai, pár évtizede. […] A hazugság korát követte a hülyeség trónfoglalása.

    Kornis Mihály
     
  • Mázsa Péter 15:06 on 2012.10.03 Permalink |
    Tags: Diagnózis, , , , , , ,   

    […] This is the Hungary of today; constitutional manipulation, bubbling extremism, and economic crisis. However, the EU and IMF are in a strong position to promote change. In January, Orban dared the EU to act on their criticisms of the constitutional manipulation. On 6th September, this political brinkmanship was repeated with his rejection of a 15 billion euro IMF deal. But the economy is falling and popular frustration is rising. Orban famously points to ghosts in the system – conspiracies outside, Roma within, and Communists everywhere. Rather than searching behind for the pantomime villain, Hungarians need to see the one right in front of them. The EU and IMF are just prolonging the Orban charade by demanding cuts to pensions without making a tough stand for transparency, accountability, and the constitutional integrity of Hungary. They have the leverage to lift the curtain, but do they have the courage?

    Jacob Diggle: “Hungary is being held hostage by an outdated tyrant” / Viktor Orban’s government is returning the country to totalitarianism, New Statesman
     
  • Mázsa Péter 14:46 on 2012.10.01 Permalink |
    Tags: Ausztria, Diagnózis, , ,   

    Nemzeti álmok – Magyarország búcsúja Európától 

     
  • Mázsa Péter 10:35 on 2012.10.01 Permalink |
    Tags: , Diagnózis, , ,   

    Nahát! Ahogy Orbán esik szét, egyre jobban hasonlít rám:) 

    Aki aki tud olvasni a jelekből, az láthatja, új törvények világa közeledik az európai kontinens felé. Ennek a formálódó új világnak az első parancsolata úgy hangzik: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak, a gyenge nemzetek széthullnak. Azt kívánom minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a jelekből. http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/eros-politikai-kozosseg-az-osszetartozas-megerositesevel-johet-letre

    Egyrészt:
    Mielőtt anyai nagymamám meghalt, előadta az elméletét arról, hogy a világ a vesztébe rohan és hamarosan megsemmisül. Én – mivel köztudomásúlag nagyon szerettük egymást – nyugodtan előadtam az enyémet: nem a világ esik szét, csak te halsz meg nagyi! Teljes szívből nevetett, mert volt ám esze az öreglánynak! és rögtön átlátta a szitut.

    Másrészt:
    Na végre. A nagy elmék, ha találkoznak. Hogyan is olvastam a jeleket 2001 elején az ÉS-ben?

    Eddig a legkínosabb bűntettek, a legamatőrebb lépések és a legvéresebb csapások sem vezettek államunk megszűnéséhez. A történelemformáló folyamatok sodrából, valamint az állam és a közgondolkodás működésének jelenlegi módjából azonban nem következtethetünk másra, mint hogy a magyar államot 2020-ig szétbontják saját állampolgárai. http://mazsa.com/nemzeti-minimum

    A témában csak 1 különbség van közöttünk.

    Szegény Orbán azt hiszi magáról, hogy ő a megoldás, én meg azt, hogy elég jelentős része a problémának.

     
    • admin 10:58 on 2012.10.01 Permalink | Log in to Reply

      Hajnal Zoltán huhogók 🙂
      6 minutes ago · Like

      Mázsa Péter Le kéne már gurítani vele egy sört. Amikor felébred.
      about a minute ago · Like

      Mázsa Péter Érdekes: akarom lájkolni a megjegyzésedet, és ezt adja ki: “You don’t have sufficient permissions to do that.” Hm…
      A few seconds ago · Like

  • Mázsa Péter 15:41 on 2012.07.01 Permalink |
    Tags: Diagnózis, , , , ,   

    Tüntetés a Hősök terén: a vörös, a zöld, vagy a nemzeti szocialisták? 

    Távolból csak a leghangosabb foszlányokat hallom: “…nemzeti…”, “…nem hagyhatjuk, hogy az elesettek…”, “…magyar…”, “…megvédjük…”, “…az utcára teszik…”.

    Ahogy kiveszem, nem az imperialista Európa vagy a külföldi munkaadók ellen tüntetnek, és a tónus mégis dühös. Úgyhogy tuti nem a hatalmon levő szocialisták.

    Kik lehetnek? Vörös szocialisták? Zöld szocialisták? Nemzeti szocialisták?

    Sajnos nem látok színeket. Egyáltalán nem látok oda.

    Így pedig a jövőképük mintha feketén-fehéren összemosódna.

     
  • Mázsa Péter 16:17 on 2012.06.08 Permalink |
    Tags: Diagnózis, , , ,   

    [by Tibor Horvath]

     
  • Mázsa Péter 21:40 on 2012.05.26 Permalink |
    Tags: Diagnózis, , , , , ,   

    […] A Kádár-rendszer nem azért volt gyökeresen rossz, nem azért kellett (volna) megtagadni, mert “a bűn volt a genezise”. Hanem azért, amiért a szovjet típusú létező szocializmus összes többi változata: szabadságellenes volt, szegénységet generált, és elszigetelte az országot a világ fejlett részétől. De ugyanez elmondható az Orbán-rendszerről is. Pedig az mocskosul tiszteli 56-ot.

    Tokfalvi: Kádár: nem bocsánat kérdése @Kapitalizmus.hu
     
  • Mázsa Péter 11:40 on 2011.04.12 Permalink |
    Tags: , Ciki, Diagnózis,   

    5 pont arról, hogy miért vér ciki az új alkotmány 

    1. Az alkotmányozás menete nem felel meg a jogállamiság követelményeinek, az Alaptörvény súlyos legitimációs hiánnyal küzd. Az Alaptörvény-javaslat egypárti alkotmányozás eredménye, az összesen kilencnapos parlamenti vita pedig lehetetlenné teszi annak érdemi megvitatását.

    2. Az Alaptörvény-javaslat indokolatlanul szakít a politikai közösség eddig elfogadott meghatározásával, mikor lehetőséget teremt arra, hogy az országhatáron kívül élő magyar nemzetiségű személyek is választójogot kapjanak, és ezzel olyan politikai döntések meghozatalában vegyenek részt, amelynek következményeit nem viselik.

    3. Az Alaptörvény-javaslat szakít azzal az alapelvvel, amely szerint az alapvető jogok az embert ember mivoltánál fogva illetik meg, tekintet nélkül kötelezettségei teljesítésére, érdemeire vagy társadalmi hasznosságára. Az Alaptörvény az alkotmány szintjére emeli a jobboldali-konzervatív világnézet értékeit, azok jegyében is korlátozhatóvá teszi az alapjogokat, ezzel pedig jelentősen felpuhítja az alapjog-korlátozás kritériumait. A jövőben alapvető jogok korlátozásának alapjául szolgálhat például a „hűség, a hit és a szeretet”. Megszűnik annak a lehetősége, hogy a jogszabályok alkotmányellenessége utólagos vizsgálatát bárki kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál, így az alapjogok kikényszeríthetősége súlyos csorbát szenved.

    4. Az Alaptörvény-javaslat gyengíti a kormány és az országgyűlési többség ellensúlyait, így az Alkotmánybíróságot és az ombudsmani intézményt. Az Alaptörvény-javaslat fenntartja az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását a költségvetést, a központi adónemeket érintő jogszabályok tekintetében. Az alkotmányozó a továbbiakban nem tart igényt a nemzeti és etnikai kisebbségek, a jövő nemzedék jogait védő ombudsmanokra és az adatvédelmi biztosra, így megszűnik az érintett jogok független intézményi védelme.

    5. Az Alaptörvény-javaslat ellehetetleníti a demokratikus politikai versenyt és a politikai váltógazdálkodást. A központi költségvetés kikerül az Országgyűlés kizárólagos fennhatósága alól, az Országgyűlés pedig egyszerűen feloszlathatóvá válik. Az Alaptörvény-javaslat megfosztja a következő egyszerű többségű kormányt attól a lehetőségtől, hogy saját kormányprogramját megvalósítsa, hiszen olyan szabályozási tárgyköröket utal kétharmados többséggel elfogadható törvények körébe, mint az adótörvények vagy a nyugdíjrendszer.

    Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért részletes közös elemzése itt olvasható: http://tasz.hu/files/tasz/imce/2011/a_harmadik_hullam_alkotmanyozas.pdf

    http://tasz.hu/alkotmany

     
    • admin 13:01 on 2011.04.12 Permalink | Log in to Reply

      petfold Azért ha beleteszik az államadósság korlátozását, és be is tartják, az azért jó, és akár még fontosabb is lehet, mint a többi.
      15 perce · Tetszik

      AMEXRAP szükséges, de nem elégséges: mi van pl. a magánytulajdon-lenyúlással, a diszkriminatív adóztatással, a visszamenőleges hatályú törvényekkel, meg a másik hatalmi ág (bíróság) ügyeibe való belepancsolással? Ezek nem alkotmányellenesek? Mert ha nem, akkor gyakorlatilag sz..t sem ér az államadósság-korlátozás:(
      pár másodperce · Tetszik

      • admin 13:39 on 2011.04.12 Permalink | Log in to Reply

        petfold Igen, hát én sem ilyen alkotmányt írnék (hanem inkább Jefferson-tól koppintanék sokat – bár ők sem tartják be). De nem tudjuk (én legalább is) megítélni, hogy minek mekkora a tényleges súlya.
        3 perce · Tetszik

        AMEXRAP OK, írok a logikájáról asap.
        2 másodperce · Tetszik

    • admin 20:47 on 2011.04.12 Permalink | Log in to Reply

    • Tartós Béka 20:34 on 2011.04.14 Permalink | Log in to Reply

      Lehet, hogy most akkor az én kommentem is vér ciki, de tökre örülök az új alkotmánynak, főleg a véglegesnek tűnő formájában.
      A Helsinki Bizottság meg valószínűleg lelkes botanikusokból vagy újsághordókból áll (bocs a botanikusoktól meg újsághordóktól), mert ha egy jogász meglátná az “érvelésüket”, sírva szaladna hazáig. Ez amolyan “a szomszéd néni a rádióban hallotta” stílus, mert a komolyan vehetőség minimális követelményeit sem teljesíti (joghelyekre hivatkozás, stb.).

      Az első pont jogászkodni próbál, de épp ezért szánalmas, ugyanis konkrétan pont az ellenkezője az igaz. Nem véletlen, hogy nem említik meg, miért is ne teljesítené a jogállamiság követelményeit egy jogszerű választáson nyert kormány teljesen jogszerű alkotmányozása.

      A többi meg azoknak a változtatásoknak a vitatása, amiket az egyetemeken a különböző politikai filozófiák címszó alatt tanítanak. Lehet nem örülni nekik, de sok más országban teljesen bevett dolgok ezek és felfogás kérdése, hogy melyik válik uralkodóvá, mindegyik pontosan ugyanolyan legitim, mint a többi.

    • Stankovits György 08:52 on 2011.04.19 Permalink | Log in to Reply

      Tartós Békának: nem a kormány alkotmányoz, hanem az országgyűlés. Elvileg.

      Énnekem is vannak komoly fenntartásaim a folyamattal (alkotmányozó nemzetgyűlés kellett volna, 80%-os konszenzus, anyagi elelősségvállalás terhe mellett), ugyanakkor simán jobb alkotmánynak tartom az újat, mint a régit, bár sok elemet emel át abból. A jelenleg hatályos – ha tetszik, ha nem – kommunista alapokon nyugszik, és amikor a nagy módosítások történtek, akkor is a korábbi rendszer gondolkodásmódja jelent meg. Egy példa (nem az én találmányom): a hatalmi ágak elválasztása nem normális jelen állapotban, hiszen az országgyűlést, mint legfőbb államhatalmi – és képviseleti – szervet a többi hatalmi ág fölé helyezte. Az újban az “államhatalmi” kifejezés már nincs benne.

      Nem gondolom továbbá, hogy a jelenlegi túlburjánzott ombudsman-i helyzet egészséges és hatékony lenne. Van ilyenre is külföldi példa, meg arra is, amilyen lesz.

      Az új alkotmányt túl részletesnek találom, bizony. Az emberi jogokat úgy nagyjából teljes egészében kihagynám (max. ellenállási jog). Ezeket eddig sem tudtuk pontosan megfogalmazni, most sem sikerült. Vannak nemzetközi szerződések, amelyeket aláírtunk, és amelyek így vagy úgy szabályozzák ezeket a kérdéseket. Egy példa a problémás jogokra: A hatályos alkotmány 70/B § (3) szerint minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy ez kikényszeríthető és létező jog?! De az új törvény sem jobb e tekintetben: XI. cikk (1) … Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzésével mindenki KÖTELES hozzájárulni a közösség gyarapodásához. Ezzel szemben a (2) szerint Magyarország törekszik arra (én jónak találom ezt a szófordulatot az alkotmányban, bár sokaknak nem tetszik), hogy megteremtse annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, AKI dolgozni AKAR, dolgozhasson. A kötelezés és a jogosultság nem koherens ebben a szabáyozásban. (Igaz, a korábbi komcsi alkotmány szerint mindenkinek joga van a munkához, amit az állam munkaügyi igazgatási szervezetén keresztül biztosít… höhö)

      A réstzletes alkotmánnyal az a gond, hogy soha nem elég részletes, így terepet ad az Alkotmánybíróságnak a “láthatatlan Alkotmány” kialakításához. Ez az utóbbi 20 év egyik nagy hibája – vagy ha úgy tetszik: bűne – volt. Kisebb alkotmány, kevesebb belekötési lehetőség, szabadabb törvénykezés, rugalmasabb végrehajtás. Bizony. Most mindenki attól fél, hogy mennyire megköti a kezét az új Alkotmány, holott szerintem ez liberálisabb (!), mint az eddigi volt. És bizony sokkal jobbá is lehetett volna tenni…

  • Mázsa Péter 18:14 on 2011.01.26 Permalink |
    Tags: Diagnózis, ,   

    Palotai a WBról http://quart.hu/cikk.php?id=5873

     
  • Mázsa Péter 21:24 on 2010.10.26 Permalink |
    Tags: , Diagnózis, ,   

    Az alkotmányos helyzet, 2010.10.26 


    [Forrás: http://felvagott.tumblr.com/post/1407159258 ]

     
  • Mázsa Péter 11:13 on 2010.10.25 Permalink |
    Tags: , Diagnózis, , , ,   

    Milyen világba milyen tankönyvet? 

    2gyakorló tanár, egymástól függetlenül kérdezték priviben, hogy pontosan mi is a bajom Hoffmann Rózsa, az oktatásért felelős kormánypolitikus “világlátásával”. Pl. miért “kétlem erősen”, hogy “a Hoffmann diagnózisa alapján készülő terápia olyan irányba vezeti-e az oktatást, ami szükséges lenne a globális videó által ismertetett világban való helytálláshoz.”

    Egyikük azt is kérdezte, hogy “hogyan lehetne érzékeltetni” azt a világot, ami felé haladunk.

    Érdekes feladat. Sokfelől meg lehet közelíteni a kérdést. Végül arra jutottam, hogy kulturális szempontból érdemes.

    Mutatom.

    Ez most folyik Japánban. A kiscsaj, aki énekel, Hatsune Miku. Jól látjátok: ő egy hologram.

    Rendben van: Vidékre pár év alatt érnek Pestről a dolgok. És Pest és Tokió között is van egy kis csúszás. De. Ez nem változtat azon, hogy hamarosan e fiatalok gyerekeinek kell majd előadnotok magatokat. Az osztálytermekben.

    Az ilyenekhez szokott gyerekeknek:

    Kb. ilyen könyvekből + közös olvasási élményekből:

    Kb. így néz majd ki egy biosz-fejezet:

    Persze nem azt állítom, hogy ez lesz a helyzet Magyarországon. Hanem azt, hogy ez lesz a helyzet azokban az országokban, amelyek a nyugdíjas-lerakodó telep státuszánál többre vágyik a világban.

    Ha Sir Ken Robinson (akinek az előadásából készült a képregényes videó) rendkívül vidám eredeti előadásából szeretnétek benyomásokat szerezni, tessék:

    Namármost. Szerintetek Hoffmann Rózsa fogja az adást?? (Pl. itthon készülnek már ezek a könyvek? Vagy ha nem, legalább van esély arra, hogy a tanulók angolul el tudják majd ezeket olvasni, meg tudják majd az ilyesmit http://www.onlinecollegecourses.com/2010/10/20/100-incredibly-useful-youtube-channels-for-teachers/ hallgatni?)

    Most kihagyok pár lépcsőfokot, és sokkal de sokkal kevesebbet kérdezek:

    Rózsika néni találkozott már valaha valakivel, aki kb. képben van?

    Hoffmann Rózsának nem a “világlátásával” van baj. A világot tökéletesen látja.

    Egyszerűen más világban él, mint ami van, és különösen, mint ami jön.

    Nem biztos, hogy itt. De a világban.

     
    • admin 00:16 on 2011.02.08 Permalink | Log in to Reply

      Olikincs · http://skypesuli.hu/ 2011.02.08. 00:07:32
      hihetetlen, magyarország még fényévekre áll nem csak a technológiától, de nyitottság terén is, pl az online oktatás már évek óta elfogadott/haszált módszer, itthon még ez is igencsak gyerekcipőben jár

  • Mázsa Péter 12:47 on 2010.10.20 Permalink |
    Tags: Diagnózis, , , , ,   

    Mi a baj az oktatással a világban, és mi nálunk? 

    Ez a videó arról szól, hogyan látják a világban az oktatás problémáit:


    (via Meskó Berci)

    Ez pedig annak a hölgynek a dignózisa, aki idén lett az oktatásért felelős kormányzati vezető – nálunk:

    Szülők: mit gondoltok?:)

     
    • admin 14:47 on 2010.10.20 Permalink | Log in to Reply

      Márta Szigeti Nem szülőként, gyakorló pedagógusként tudnék erről hosszan beszélgetni én is. Jó amiket a magyar oktatásról nyilatkozik a hölgy, de sokallom a politikai időszakhoz való csatolgatást. Amíg az ELTE pedagógia szakát végeztem (2005-bne fejeztem be) is sok vitába bonyolódtam taz ottani tanárokkal, mert nem a gyakorlat felöl közelítették meg a dolgokat. Nem mindenki persze, de már a nyolc évvel ezelőtti időszakban is volt ami nem a korszellem változásait követve alakult az oktatásban. És igen sok mindenben igaza van Hoffman Rózsának, de én inkább a megvalósítást várom, sok jó szót hallottam már, de valahogy mégsem alakultak jól a dolgok utána….
      kb. egy órája · Tetszik

      Mázsa Péter ‎@Márta Bár alapfokú oktatással nem foglalkoztam, biztosan igaz, h “már a nyolc évvel ezelőtti időszakban is volt ami nem a korszellem változásait követve alakult az oktatásban” – kb. erről szól a globális problémákat taglaló videó. Lehet, hogy Hoffmann fontos önmagában problémákat boncolgat. A fő kérdés azonban az, hogy a Hoffmann diagnózisa alapján készülő terápia olyan irányba vezeti-e az oktatást, ami szükséges lenne a globális videó által ismertetett világban való helytálláshoz. Ez az, amit erősen kétlek. Kb. olyan érzésem volt a videót nézve, mint amikor az OM-ben a Magyar Bálintos részből átcsöppentem a Hilleres államtitkárságba: mintha harminc évet ugrottam volna vissza az időben. Pedig a Magyarral is voltak gondjaim:)) Na ezt érzem Hoffmannál is, ugyanezt a -30-40 évet, persze csillagos helyett keresztes stílusban.
      29 perce · Tetszik

      Márta Szigeti Igen, egyetértek veled… egy fél évet tanítottam egyetemen is, tanárképzősöket, illetve most a szegedi egyetemen tanulok, és az ottani tanárok közt is vannak régi ismerőseim, akikkel szoktam a felsőoktatásról is beszélni.
      Értem én a globális problémát, de az alapnak azt tartanám, hogy valaki figyeljen oda arra amit egy-egy pedagógus is mond A dolgokról, hisz ő benne van, és láthatná hogy merre lenne érdemes a mostani romokban heverő helyzetben elindulni.Meg aztán mégiscsak szakember. És még azt nem tudom beazonosítani én sem, hogy kis lépésekre lenne-e szükség, vagy esetleg egy nagy határozott fordulatra. mindenesetre a változásnak meg kellene történni, és nem ártana szakemberekkel elkezdeni, olyanokkal akik nem a látszatfelmérésekre és a sértés nélkül szeretném ezt mondani, itt ragadt kövületekre alapozzák a véleményüket.
      Örülnék ha lehetne megoldást találni erre is, persze ez nagyon nehéz lenne, de én sem látom még a biztató fényt az út végén.

    • admin 22:32 on 2010.10.20 Permalink | Log in to Reply

      Zsófia Szabó Ha ha Péter! Hónapokkal ezelőtt volt egy nagy beszégetésem az igazgatóval, amelyben megtudtam “másságomat”. Divergens gondolkodásúnak lettem bélyegezve és csak pislogtam, hogy ez mit jelent. 😀

    • petfold 00:46 on 2010.10.23 Permalink | Log in to Reply

      Ez az RSA Animation jó példaként van kitéve? Csak mert ennek az Animation sorozatnak nagyok kilóg a zsebéből a sarló és a kalapács (ebben az epizódban csak közepesen, de a többiben nagyon). És az, hogy a Rózsánál még talán ez is jobb nem nagy szó.

    • EGY DIAK 03:00 on 2011.01.22 Permalink | Log in to Reply

      Más szemléletmód kell, nem kell semmilyen költséges reform. Tudomásul kell venni, hogy minden megváltozott, ami régen jól bevált az ma már nem életképes. A legnagyobb probléma a motivációban van. Se a diákok, se a tanárok nem motiváltak, és miért nem? A tanárok azért, mert nem kapják meg a tiszteletet a diákoktól, kevés a fizetésük is, így mi motiválná őket abban, hogy valóban oktassanak is, mégpedig nem is akárhogyan! Hatékonyan! Mit jelent ez? Azt jeleni, hogy igenis mondják el minden óra elején a diáknak 5 percben MIÉRT kell tanulnia az adott anyagot! Hiszen azért tanul a diák, hogy azt hasznosítsa majd az életben. Márpedig, egy kezemen bőven megtudnám számolni, hány tanár mondja ezt el, legalább néha. És mi van akkor, ha nem tud egy indokot sem mondani? Lehet, hogy nincs is rá szükség? Érdekes nem? A mai világban a diákok szabadidejéért meg kell küzdeni.

      Ma amikor egy átlagos kollégiumi szobában 4 emberre 4 számitógép jut, rajtuk a rengeteg játék, facebook, msn, filmek, sorozatok meg ki tudja még mik. Egyszóval szórakozás, kikapcsolódás. És akkor bemegy egy előadásra reggel, ahol az anyagot rém összezsúfolt powerpointos diákban magyarázza a tanár. Ez már önmagában is abszurdum, ugyanis egy átlag diák nem tud egyszerre figyelni a diára, a tanárra, ÉS MÉG jegyzetelni is. A power pointnak a tanár által elhangzottakat kellene megerősíteni képi anyaggal!. Ezenkívül el kellene mondania, sőt videókkal, képekkel animációkkal kellene bemutatnia, mire lesz ez jó neki, ha megtanulja. Ezt úgy hivják, hogy motiváció. Ugyanis a diák miután visszamegy az óráról a koliba, miután hallott egy zavaros, összefüggéstelen anyagot, valószínűleg nem fogja elővenni, mikor ott van a kikapcsolódást, és szórakozást kínáló számitógép, tv, inkább leül elé, és pihen. Ez így van rendjén egészen addig amig ezen a tanár nem tud változtatni, megkérdezheti bárki bármelyik kollégistát, mennyire igazak ezek. Régen nem volt számitógép. Az ember ha hazament, vagy tanult, vagy nézte a tv-t (ha volt), vagy elment sportolni, átment a barátaihoz. Ez ma már NINCS!

      Tehát mi a feladat? Érdekessé és hatékonnyá kell tenni az oktatást! Le kell kötni a diákok figyelmét, el kell érni, hogy ha felmegy a koliba, és leül a gép elé, akkor utánanézzen a neten (ami mellesleg egy gigantikus adatbázis, és – régen pedig ez hiányzott – mégsem arra használják a diákok, hogy kutassanak rajta) az elhangzott előadásal kapcsolatban, mert annyira megfogta valami, amit LÁTOTT, HALLOTT, VAGY TAPASZTALT. Igenis törvényben kéne rögzíteni, egy órai anyagnak hány százalékának kellene lennie gyakorlati példának, hogy a diák választ kapjon a MIÉRT-re. Miért tanulja ezt meg? A középiskolákban és még az általánosiskolákban detto ez a helyzet. Nézzék csak meg. A diákok nem tisztelik a tanárokat, verik őket. De MIÉRT? Mert a diákokat nem köti le az unalmas órai anyag. A plázákban lógnak, és miért? Mert unalmas hely az iskola. Inkább odamegy, ahol jólérzi magát, szórakozik, kikapcsolódik.

      Jó példa az irodalomóra, miért nem olyan kötelező olvasmányokat adnak fel, amit megértenek a diákok? Egy Egri csillagok nagyon szép mű, de nem szeretteti meg az olvasást a diákkal. Sokkal több diákregényre lenne szükség, amelyiknek a nylevezete könnyű. És ha felnőnek, már szeretnek olvasni, elolvassák az Egri csillagokat is, és meg is fogják érteni miről szól. Rengeteg olyan olvasmányt olvastatnak, ami régi beidegződéseken alapul, de nem szeretteti meg az olvasást. A többi tantárgynál is érdemes szétnézni ezügyben.

      Ha a tanár elérné, hogy olyan órákat tartson, ami leköti a diák figyelmét, akkor nem lenne semmi gond. Nem lenne verekedés, mert a diákok figyelnének, és jó lenne bejárni a suliba is, “vajon ma milyen izgalmas dolgot fogunk tanulni?”. Itt megszületne az erkölcs is, mert a tanár kivívná magának a tiszteletet, és szeretetet. Ehelyett a tanár nem érti, miért ilyen a diák, miért nem tanul, miért ilyen tiszteletlen. Manapság az átlag diák NEM TUDNI akar valamit, hanem TÚLÉLNI, és pont. Ebből pedig nagyon nagy baj lesz, ha kikopik az a generáció, akinek még valóban mély tudása volt, mert rászánta a szabadidejét.

      A mindenféle oktatási vezetőkkel pedig csupán annyi a baj, bármilyen szakállamtitkár vagy iskola igazgató, vagy bárki lehet, nem ismeri jól ezt a problémát, mivel ő nem ebben nőtt fel. Ez egy vadonatúj dolog, és érdekesmódon a diák-tanár verések is nem olyan régóta szaporodtak el ilyen mennyiségben. Érdemes lenne felmérést készíteni minden óra után, vajon a diákok mennyire elégedettek az elhangzott anyaggal kapcsolatban, mennyire értették meg elsőre, mennyire volt élvezetes. Szerintem siralmas tesztek születnének.

      Hogy mit kéne tenni még pontosan?

      Egy kiadványt kellene készíteni, amiben le vannak írva azok az alapvető szabályok amik kellenek a hatékony tanításhoz. A legtöbb tanár szakember is. Sokan vannak, akik korábban 20-30 évet eltöltötek a szakmájukban, mielőtt oktatni kezdtek volna, tele vannak gyakorlati tapasztalattal, miért ne tudnának ezekből összeállítani egy nagy csokorral, és óra elején adagolni a diáknak? Hogy felkeltse az érdeklődését! Semmibe sem kerül, ingyen van!
      Használniuk kellene, (ahol lehet) a modern prezentációs technikákat, DE csak KIEGÉSZÍTÉSKÉNT! Ez nagyon fontos. A legtöbb tanárban teljes zavar alakul ki, amikor leül a power point elé, “most a teljes anyagot rátegyem e egy diára, vagy csak felsoroljam, esetleg valami képet tegyek be, hogy csináljam???” Nem tudják hogyan kell hatékony előadásokat csinálni, erre pedig van két jó könyv is:

      Steve Jobs a prezentáció mestere – Hogyan legyünk őrülten hatásos előadók

      http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=97896&type=22&_v=Gallo_Carmine_Steve_Jobs_a_prezentacio_mestere_Hogyan_legyunk_orulten_hatasos_eloadok

      Reynolds, Garr: PreZENtáció (2009)

      http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=80864&type=22&_v=Reynolds_Garr_PreZENtacio

      Igen, ami feltűnhet, hogy 2009 és 2010-es kiadásúak. Aligha hiszem, hogy bármelyik tanár olvasta is volna őket. Mert minek? Igaz? “Én leadom az anyagot, azért mert a diák nem tanulja meg, az az ő gondja” HÁT NEM! Az a tanár gondja! Az ő dolga az, azért fizetik, hogy tanítson, bármi áron, de a tudását adja át, mégpedig olyan módszerekkel, hogy a diák könnyen vegye az anyagot, keltse fel az érdeklődését! Ezt bármelyik egyéb munkahelynél is elvárják, hogy hatékonyan dolgozzon! Ha ezt sikerül a tanárnak elérni, akkor a diák követi, mert motivált lesz, kiváncsi lesz, és ez az egész kulcsa! Tanulni fog, mert érdekli!
      Az, hogy egy egész évfolyamból mondjuk 200-ból 150-en megbuknak matekból az kit minősít, ha nem a tanárt? Leadta az anyagot érthetően? Sokszor még aki tényleg belevetné magát a tanulásba, mert esetleg sikerült felhergelnie magát egy adott tárgyra, az is nagyot csalódik, és egyszerüen nem tudja megtanulni, mert nem érti! Nem egy nyelvet beszél a tanár és a diák. Ehhez még hozzá jön, a sokszor ismételt főkérdés: “Minek tanuljam én ezt, ha egy kicsit sem értem miről beszél a tanár?”

      – Ezenkívül, ami rendkívül fontos lenne, hogy minden szemeszter elején, első órán, minden új tárgynál, a diák megkapja kinyomtatva a féléves tematikát! Majd pedig röviden végigmennének rajta, miről fognak tanulni. Itt is lehetne már adagolni, gyakorlati példákat.

      A lényeg, hogy legyen egy átfogó képe a diáknak az adott tárgyról, és erről legyen egy kinyomtatott papír is a kezében, ne valami honlapról töltse le, mert a diak lusta, majd letölti, ha jön a ZH, és véletlenül rátalál. Meg ennyit talán az iskola is be tud ruházni. Egy 200 fős szemináriumnál ez 200 fénymásolt papírlap, kb 1500 Ft! Sok? Ugyanmár! Vicc!
      Minden tanár ossza ki ezt! És nézzék át! Ezt is egy kezemen megtudnám számolni, hogy ki az aki egyáltalán a tematikát összeállította volna első órára! Pedig egy kulcselem!

      Lehetne, az adott témához keresni youtube videókat, vagy a Discovery – Hogyan készült? -ből bemutatni időnként egy oda kapcsolódó részt! Csak mondtam valamit! Hogy jogdíjas? Vagy nem lehet nyilvánosan vetíteni? Oldják meg a nagyfőnökök! Ha lehetett milliárdokat költeni ingyen Windows-ra talán erre is lehet áldozni pármilliót!
      Minden tárgynál döntsék el mi a fontos, és mi nem az! Mi a lényeges, és mi a lényegtelen! Milyen szempontok alapján? Hát amiről eddig szó volt! Mire lesz szüksége várhatóan a munkaerőpiacon a jövő nemzedékének! Egy műszaki szakembernek nem feltétlenül kellene filozófiát tanulnia! Mert nem ezzel fog foglalkozni! Persze az általános műveltség, bla bla, nem ezért ment oda, nem ezért fizeti a tandíjat! nem is érti miért kell ez neki, és mellesleg teljes joggal! Ha kolbászért megyek le a boltba, és csak úgy kaphatok kolbászt ha veszek hozzá egy pezcukorkát, persze megveszem, de nem értem, hogy miért kellett?
      A tanítóképző főiskolákon is nyilván olyan múltbeli szakemberek tanítanak, akik nagyon jól megtanulták a saját rednszerükben, amiben felnőttek, mit is jelent, hogy oktatás! És ez nagyon jó dolog, meg szép, tisztelni kell őket ezért! DE! A világ megváltozott a számitógép, és mindenféle egyéb szórakozási módok miatt. Ezzel lépést kellene tartani a tanároknak is! És nem arról van szó, hogy csináljunk az anyagból paprikajancsit, és legyen szlenges, laza meg liberális! Szó sincs róla, csak legyen logikus, érdekes, és öröm legyen tanulni! Erre ma már rengeteg eszköz áll rendelkezésre! Csak szét kell nézni, rendszerbe állítani, és kitűzni a célt: Hatékony, gyakorlatias (szóban, és prezentácioban is elég), logikus (jól struktúrált), és örömteli oktatást! Ha ez sikerülne, leköröznénk mindenkit, olyan okosak lennénk!

      Mellesleg ez egész Európában probléma! Csak van, ahol eleve így tanítottak, van ahol meg felismerték ezt!

      – És végül, a követelményremndszer! Követelni kell! Ha jól működik ez a fajata oktatási módszer, ez szinte problémát sem jelenthetne, met a diák szivesen tanul, akkor bátran számot ad tudásáról! Puska nélkül! Mert sikerélményt okoz neki a tanulás! És ami sikerélményt okoz, az boldoggá tesz, és ami boldoggá tesz, azt szívesen csináljuk! De mint már fentebb említettem, a diák lusta, tehát követelni kell, szigorúan! Aki még az élvezetes és izgalmas előadásokra se hajlandó bejárni, annak nincs helye egyik iskolában sem! És ezzel a Felsőoktatási mizéria is letudva, hogy akkor hány vizsga után rugják ki a diákot? Tényleg ez lenne a megoldás? Vicc! Ez már csak következmény, egy korszerűtlen rendszerben. Mint a diák-tanár verések, a plázageneráció, mind csak KÖVETKEZMÉNY! A a valódi okokat kell megfejteni, az pedig ez!

      Ezek egy diák gondolatai voltak, aki nap mint nap részese ennek a rossz, régi és elavult rendszernek, és aki felkívánja nyitni még időben az illetékesek figyelmét, mielőtt túl késő lenne!

      EGY DIAK

      • admin 06:09 on 2011.01.26 Permalink | Log in to Reply

        Márta Szigeti Nagyon örülök neki, hogy ezt elolvashattam, és igaza van a hozzászólónak. Én tanítok és tanulok is egyszerre. Részt veszek a tanárképzésben mint diák, és tanítottam is tanárjelölteket… kevés kellemes élménnyel szembesülve. gyakorlati emberként próbáltam átadni a tapasztalataimat… és emiatt kiegészíteném egy-két dologgal az olvasottakat.
        Pl.
        hány óra gyakorlat van a tanárképzésben, és az miként zajlik, ebbe bele lehetne mélyedni.
        aztán… ki megy a tanárképzésbe mint diák, valóban tanár szeretne lenni, vagy van más ok is… van biz’.
        és nem utolsó sorban, de fontosnak éltem meg, hogy azok a tanárok akik a pedagógia szakon tanítottak engem, vajon részt vettek-e valaha a konkrét “gyerek tanításban”, vagy pályájuk kezdete óta a tanárokat tanítják, saját tapasztalat nélkül a tanításra.

        Köszönöm, ezt a jó hozzászólást, ajánlani fogom többeknek, hogy olvassák el, mondjuk tanár kollégáknak is, illetve egyetemista, kollégista diákismerősöknek is…

    • AMB 11:41 on 2011.03.06 Permalink | Log in to Reply

      Hejj EGY DIAK,
      Sok mindennel egyetertettem azok kozul, amit irsz, neha kulonosen is. Erdekesse kell tenni az anyagot, motivalni a diakokat, es elmondani, miert fontos az adott temat tanulni. Mindezt nem a tanar, hanem a diak szempontjabol. Ez persze csak ugy megy, ha az oktato maga is tudja.

      Emlekszem, gyerekkoromban az volt egy nagy kerdesem az iskolaban, hogy “ezt miert tanuljuk?” – senki se tudott valaszolni.

      Hangyanyi kritika: az emlitett konyvekbol esetleg az egyszerusitest es minimalizmust atultethetted volna.
      Manapsag nehez emberekkel hossssszuuu szovegeket olvastatni; ha at akarja vinni az ember a mondanivalojat, sztem fontos, hogy a tartalom lenyegretoro legyen. Ezt csak azert irtam le, mert arrol beszeltel, hogyan lehetne hatekonyabb az oktatas, es szerintem jobban okulnanak az emberek az altalad leirtakbol, ha valamivel osszeszedettebb lenne 🙂

  • Mázsa Péter 12:25 on 2010.10.17 Permalink |
    Tags: , , , Diagnózis, , , , , ,   

    A „rendkívüli állapot” esztétikája http://konzervatorium.blog.hu/2010/10/17/a_rendkivuli_allapot_esztetikaja

     
  • Mázsa Péter 15:21 on 2010.10.16 Permalink |
    Tags: , , , Diagnózis, , , , , , , , , , ,   

    Why the U.S. Has Launched a New Financial World War — and How the Rest of the World Will Fight Back http://www.alternet.org/economy/148481/why_the_u.s._has_launched_a_new_financial_world_war_–_and_how_the_rest_of_the_world_will_fight_back_?page=entire

    Mit gondoltok? / What do you think?

     
  • Mázsa Péter 15:11 on 2010.09.24 Permalink |
    Tags: , , Diagnózis, , , ,   

    Mitől ennyire sz.. a magyar top20? 

    Kedvenc zenei oldalam, a http://www.recorder.hu minap lehozta a top20 album listákat a birodalmi központokból és a magyar végekről: http://recorder.blog.hu/2010/09/17/top20_albumlistak_2010_36_het

    Anélkül, hogy különösebben indokolnám (végülis de gustibus non est disputandum), kijelentem, hogy a magyar lista összességében … izé … szánalmas.

    De vajon miért?

    Fernando Ferreira és Joel Waldfogel egy májusi tanulmányukban [pdf] megvizsgálták, hogy a zenei piacon hogy’ áll a globalizáció.

    A lényeg: visszafordult.

    A tanulmányban 22 ország 1960 óta tartó toplistáit vizsgálták – a magyarok ebben nincsenek benne, viszont ez persze nem is nagyon számít: a vizsgált országok lefedik a globális zenepiac 98%-át.

    Csak a legizgalmasabb eredményeket idézem.

    Kiderült, hogy

    1. a más országok részesedése egymás toplistáiban kb. arányos a nemzeti jövedelmükkel – azaz a (pénzben mérve) nagyobbak jobban muzsikálnak ugyan, de arányaiban nem jobban, mint a kisebbek.

    2. nemzeti jövedelméhez képest az USA (akivel mély érzésű népnemzeti gerincű szülők szokták ijesztgetni a kisdedeket és egymást), lényegesen kisebb arányban részesedik a toplistákban, mint más kisebb országok (pl. Svédország).

    Ami a hazai zenéket illeti, azok terjednek és virágoznak, mint egy orvosilag különösen érdekes szarkóma.

    3. A hazai zenék iránti kereslet a toplistákon mindenhol torz, azaz sokkal nagyobb, mint azt a nemzeti jövedelem szintje indokolná.

    4. És ami a legérdekesebb: ez a torzulás egyre perverzebb. A ’80-as években már kevesebb, mint 50%-ra csökkent, 2007-re visszanőtt majd’ 70%-ra.

    Nézzétek csak, ez itt a toplistákon a hazai részesedések aránya:

    Ez pedig a számított torzulás:

    Ezt a tendenciát sem az MTV, sem az internet terjedése nem törte meg.

    Az egyetlen olyan tényező, amely a különböző szűrések után maradt e tendencia magyarázatául, az a különböző nemzeti kulturális védekező politikák (pl. sugárzási kvóták) alkalmazása volt. Az utóbbi pár évtizedben szokássá vált, hogy pl. rádiócsatornáknak kötelezően előírják, hogy nagy arányban hazai zenéket sugározzanak. Ez hatásos, mint az atombomba: a kvóták alkalmazásának és mértékének növelése erős összefüggést mutat a toplisták befelé fordulásával.

    Magyarországon nem igazán reklámozzák a kvótákat, de persze itt is azt gondolja az állam, hogy jobban tudja (sőt! évenként egyre jobban tudja) nálunk, mit szeretnénk hallgatni:

    Havi átlagban kell teljesíteni a 25-35 százalékos sávban megajánlható magyar zenei kvótát, amelynek végső értékét “a műsorszolgáltató három év alatt évenként egyenletesen emelve is elérheti”. http://www.inforadio.hu/hir/kultura/hir-305824

    Mindez azt jelenti, hogy

    • a határok lezárásával (ami jelen esetben sugárzási kvótákat, azaz kötelezően választható magyar eredetű szemét éterbe sugárzát jelenti) igenis sikeresen lehet védekezni a hazainál ugyan jobb, de nem hazai zenék térhódítása ellen,
    • igaz, ez egyben azzal is jár, hogy a fülsértő magyarok feltörnek, mint a szennyvíz.

    Nos hát ezért úszkál boldogan az a sok (itthoni előállítású) sz.. a csatornáink és a toplistáink tetején.

    Persze ennek a politikának is megvannak az előnyei: a végtemék büdös ugyan, de legalább a miénk, és testünket-lelkünket melengeti.

    Kérdés: valóban erre a viszonylag lágy alapra érdemes építkeznünk, ha a kultúránkat és a nyelvünket szeretnénk megvédeni?

     
  • Mázsa Péter 12:47 on 2010.09.17 Permalink |
    Tags: , , Diagnózis,   

    Nem jobb, ha nagy! … vagy mégis?? 

    Legalábbis országok esetében biztosan nem jobb:)

    Andrew K. Rose, a Kaliforniai Egyetem munkatársa 200 ország negyven éves adatait vizsgálta [ http://www.nber.org/papers/w12191.pdf ] abból a szempontból, hogy felfedezhető-e összefüggés az ország nagysága és teljesítménye (pl. a jövedelmek nagysága, a jólét, az infláció szintje, az egészség, az oktatás minősége) között.

    Válasza: nem. Az egyetlen összefüggés, amit talált, hogy a kisebb országok nyitottabbak a nemzetközi kereskedelemmel szemben.

    Vagy mégis jobb lenne a nagy? Rose fenti eredménye ellentmondott Davide Furceria (délolasz! University of Palermo, Italy) és Georgios Karras (University of Illinois at Chicago) zsigeri megérzéseinek. Találtak is valami összefüggést: a kisebb országokat, ha nyitottak, ha nem, inkább “dobálják a hullámok”, amelyeket pl. a világgazdasági válságok okoznak.

    Tanulság: ha rosszul teljesít, az nem azért van, mert kisebb. De amikor baj van, akkor nem árt, ha nagy.

     
  • Mázsa Péter 10:15 on 2010.05.12 Permalink |
    Tags: , Diagnózis, , , , , ,   

    Török Gábor félreérti Orbán Viktort 

    Négy éve írtam Gyurcsány Ferencről “Államjövő-kép” c. cikkemben:

    Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök jövőbeli politikai jelentősége a következő egy évben egyetlen általa befolyásolható változótól függ: hogy sikerül-e végül olyan világos, összefüggő jövőképeken alapuló, az egyéni és csoportérdekek legteljesebb tudatában összerakott, összecsiszolt reformokat elindítania, amelyeket párttársai, koalíciós partnerei, potenciális és tényleges választói, és különböző más stratégiai partnerei kristálytisztán meg tudnak különböztetni az őket is sújtó, pusztán bevételnövelési vagy kiadáscsökkentési célú megszorításoktól. http://www.es.hu/index.php?view=doc;14841

    Neki nem sikerült.

    Egyrészt azért nem, mert nem volt érkezése az “összefüggő jövőképeken alapuló, az egyéni és csoportérdekek legteljesebb tudatában összerakott, összecsiszolt” reformok 1. szisztematikus kidolgoztatásához, 2. a stratégiába illeszkedő, a “hogyan igen” típusú javaslatokat a legszélesebb körben meghalló, megfontolt miniszterelnöki kommunikációjához, 3. mindezek alapján a körükről és sorrendjükről való informált döntéshez, — hát még 4. a türelmes végigvitelükhöz!

    Másrészt pedig azért nem sikerült neki, mert egy idő után már kiszaladt alóla a talaj:

    […] there are good [empirical] reasons to think that politically insecure leaders may not be the most effective reformers, even if they may be eager ones. […] governments with long time horizons and great patience in executing reforms should be the most successful reformers. Unfortunately, […] precisely the wrong type of government is likely to jump on the reform bandwagon.” http://www.zotero.org/mazsa/items/127594997

    Ettől még a számára (ugyanott) javasolt stratégia négy év múlva is érvényes maradt:

    1) Biztosítani kell, hogy a magyar […] választók […], megértsék a […] szituációt, és valódi részt vállaljanak a stratégia valóra váltásában. Makroreformokat maroknyi ember kormányzati módszerekkel vagy tekintélyelvű utasításokkal is képes végigvinni. Máshol kifejtettem, hogy a mikroreformok sokkal bonyolultabb stratégiát és taktikát igényelnek […], de ezeken túl sok-sok önkéntes résztvevő munkáját is igénylik. Ez utóbbi munkafolyamatnak a státusa nem végrehajtás, hanem inkább kreatív kitalálás. Az “ész a központban, végrehajtók a terepen” hozzáállás nem tanácsos. Sikeres csak egy hiteles keretstratégia lehet, amelyet az elkötelezett emberek és csoportok energiával és tartalommal töltenek meg: éppen azzal, hogy megvalósítják, jól csinálják, sőt valószínűleg ők maguk csinálják meg. A lehető legtöbb embert kell motiválni a célok és a feladatok értékességének és kivitelezhetőségének kommunikálásával, és azzal, hogy ezúttal tényleg mindenki ezt kívánja tőlük. Piacot kell teremteni a változás számára, és hagyni kell, hogy mások is döntsenek változások kezdeményezéséről. Megfelelő ösztönzőkre és látványosan szimbolikus akciókra van szükség, amelyek szavak nélkül is hitelesen adják tovább a bonyolult reformkezdeményezések lényegi üzeneteit.

    Török Gábor, aki régi kedves ismerősöm, és akinek az elemzéseit a kezdetektől szívesen olvasom, tegnap egy idézet köré építette Orbán Viktor és Pintér Sándor Ózdi túrájáról írt Áleseményen a helyszínelők? c. bejegyzését:

    […] az ilyen típusú „álesemények” elsősorban a média kedvéért (értsd: figyelmének felkeltése érdekében) születnek, ahogy erről Bajomi-Lázár Péter is ír: „Az álesemény […] fogalma nem arra utal, hogy az ilyen események a valóságban ne történnének meg, hanem azt jelenti: ezeket az eseményeket pusztán azzal a céllal szervezik, hogy a média hírt adjon róluk. Az álesemény megfordítja a hírműsorok logikáját: nem az látszik, ami van, hanem az van, ami látszik.” Fontos felfigyelni az első mondatra: nem arról van szó, hogy az ilyen alkalmak értelmetlenek lennének, hiszen esetünkben a tájékozódás, az információszerzés lényeges részét képezi a politikai döntéshozatalnak. Az azonban már a média szempontjaihoz történő alkalmazkodással függ össze, hogy ehhez a leendő kormányfő és minisztere nagy felhajtás keretében felkerekedik, és olyan helyekre utazik, ahol a sajtó lényegesen izgalmasabb vágóképeket tud készíteni, mintha a képviselői irodaház egyik unalmas tárgyalójában lenne szó ugyanerről.

    Szerintem e gondolatmenettel szemben Orbánék kivonulása inkább az általam négy évvel ezelőtt javasolt (7pontos) stratégia fent idézett 1) pontjáról szól.

    Ezzel persze nem állítom, hogy Orbán reformokat szeretne (bár le a kalapom a világszínvonalon is kiemelkedő minőségű diákhitel-rendszer általa való kidolgoztatása és bevezetése előtt), vagy hogy terveinek bármi köze is lenne az általam javasolt stratégia további 6 pontjához (mint ahogy Gyurcsányéinak sem volt):

    Csupán annyit állítok, hogy ha Orbánnak van államjövő-képe (márpedig miért ne lenne?), akkor annak tartalmától majdnem teljesen függetlenül, az ahhoz vezető út első lépéseként pontosan azt és csak azt kellett cselekednie, mint amibe a tegnapi Ózdi zarándoklatával kezdett.

    Különösen a Jobbikkal a hátában. [Update:] a frontján.

    Navigare necesse est.

     
  • Philip Barker 10:37 on 2010.05.05 Permalink |
    Tags: , , Diagnózis, ,   

    Old stereotypes die hard: Hungarians pessimistic about everything 

    Well almost. In a research article entitled “Hungary Dissatisfied with Democracy, but Not its Ideals”, Richard Wike of Pew Research highlights how Hungarians are the least satisfied with democracy in what is at the best of times a politically disillusioned region of Europe:

    At the same time, praise appears to arrive in the fact that Hungarians are more likely to highlight the importance of democratic rights and institutions than other Eastern Europeans:

    So, are Hungarians the pessimists they brand themselves as? Or are they just too idealistic?

    However we paint it, the facts reveal the depth of the democratic deficit in Hungary:

    With widespread corruption and dubious ethics abound, and a political system interested in point-scoring and bickering to cover its murky trails, it is no wonder that Cicero’s dictum “freedom is participation in power” sounds alien to a disenfranchised Hungarian public. If the people are unable or unwilling to participate in power, then the greedy step in to advance their own interests.

    Perhaps a sense of heroic progress against great odds would motivate Hungarians to fight for what they believe in. However, history provides them with few such examples. The catalogue of disaster that fills Hungarian history books seems to fill people with apathy and spread the “what’s the point” syndrome. So where is the path forward? Unless Hungarians are willing to develop a sense of civic motivation in greater numbers and close the democratic gap, it will surely be a long, painful wait before they can finally stand tall and regain sovereignty over their political arena.

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player