[...] Erdélyben az elmúlt hónapokban tudomásul kellett venni, hogy az eddigi nemzetpolitikai intézkedések, intézmények (például a Bethlen Gábor Alap, a támogatási rendszer) végleg megadták magukat. Új gondolat, új terv nincs, a régit pedig nem érdemes fenntartani, és nem is képes erre a kormány.

Nemzetpolitika – a nemzeti kormány idején – nincs.

Mondhatjuk, hogy ez a legkevesebb, sőt a legörvendetesebb fejlemény. A bukás hosszú távon rendkívül eredményes következménye, hogy a magyarországi belpolitikai válság nem gyűrűzik tovább a határon, nem alakítja (mert nem képes rá) saját képére a Fidesz az erdélyi magyar szervezeteket. Nemzetpolitika címén nem folyik a konfliktus export. De sajnos a mostani történéseknek nem ez az igazi tétje.

Magyarország, a Magyar Köztársaság az alkotmányozás örve alatt alkotmányos válságba jutott. Pénzügyileg a padlón van. Kiteljesedett a politikai primitivizmus kora. Elrettentő példává vált a nemzetközi politikai életben. És amíg ez csak a magyar kormányt sújtja, addig mondhatjuk, hogy úgy kell neki. Amíg ez csak a magyar ellenzéket állítja feladatok elé, addig mondhatjuk, hogy oldják meg.

A válság azonban eléri az egész magyar társadalmat,

kikezdi a magyar kultúrát, meghatározza azt, ahogyan a magyarokról beszélnek, gondolkodnak világszerte. Olyan helyzet állt elő, amikor az erdélyi magyar politikának a magyar nemzetközösség nevében (mint a Magyarország határain kívüli legszélesebb, legerősebb és legbefolyásosabb szerveződésnek) át kell vállalnia a magyar kormány által el nem végzett feladatokat.

Eddig az együttműködés lehetőségét, a kompromisszumok tovább szélesíthető határát keresték az erdélyiek a magyar kormánnyal, most azonban nincs más út, csak a szembefordulás, ha nem akarunk cinkosaivá válni a válság elmélyítőinek és fenntartóinak.

Az erdélyi magyar politikusok tartoznak

a Magyar Köztársaságnak, a nemzeti szolidaritásnak azzal, hogy a visszaélések, a jogtalanságok ellen felszólalnak a nemzetközi fórumokon. Felelősek az erdélyi magyar szakmai szervezetek a magyar kulturális intézmények széteséséért, a magyar sajtót ért sérelmekért, a megalázott, kirúgott, lefokozott magyar kollégák, emberek sorsáért.

Új szervezeti struktúrára, új stratégiára, új közösségképre van szükség. Új, eddiginél sokkal jelentősebb feladatot kap a hazai nyilvánosság: itt ugyanis szólhat az, ami Magyarországon már nem kap teret. Más értelmet nyer a „határon túliság”, mert most

Magyarország ment el minden határokon túlra.

Nem utolsó sorban felelősek vagyunk az új nemzetpolitika létrehozásáért, képviseletéért, működtetéséért. Ha Budapesten nem működik a parlamentáris demokrácia, ha nincs elég pénz, nincs kormányzati akarat és tudás a magyar kultúra fenntartására, akkor itt kell mandátumot és pénzt szerezni. Minél több mandátumot, minél jelentősebb nemzetközi politikai befolyást és minél több pénzt.

Magyarország megcsökött, Erdélynek pedig fel kell nőnie. 2012 a kényszerérés kora.

http://manna.ro/velemeny/amivel-tartozunk-magyarorszagnak-2012-01-03.html