Tagged: Globális Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 09:44 on 2013.01.16 Permalink |
    Tags: , Globális   

    http://warmingworld.newscientistapps.com

     
  • Mázsa Péter 19:59 on 2013.01.01 Permalink |
    Tags: , Globális   


    http://www.paperless2013.org

     
  • Mázsa Péter 14:28 on 2012.10.16 Permalink |
    Tags: , , Globális,   

    Fekete humor: mit gondol az IMF rólunk (meg a világ többi részéről), lefordítva értelmes angolra? 


    http://qz.com/15353/what-the-imf-thinks-of-the-world-economy-in-plain-english/

    [Photo link]

     
    • admin 15:18 on 2012.10.16 Permalink | Log in to Reply

      Hajnal Zoltán really black… no like.
      thus also clear: our “fairy tale” was ment literally.
      20 minutes ago · Like

  • Mázsa Péter 16:35 on 2012.05.27 Permalink |
    Tags: , , Globális, ,   


    THERE appears to be a power vacuum, and the implications are alarming. We may be entering a new world where international cooperative arrangements, in environmental areas as well as finance, are commonly recognized as impossible. If the core European nations cannot coordinate effectively, what can we expect in dealings with China, Russia and other countries that have less of a common background and understanding? […]

    What is most disturbing is that the euro-zone nations are democratic, protective of basic liberties, and have advanced intellectual and research communities. The final lesson of this debacle is that smart nations with noble motives can make very big mistakes. And that should concern us all.
    http://www.nytimes.com/2012/05/27/business/economy/in-the-euro-zone-a-lethal-vacuum-economic-view.html

     
  • Nagy Piroska 07:42 on 2012.04.12 Permalink |
    Tags: , , , Globális, , , , ,   

    Nagy Piroska a ballibről, a kisebb rosszról és a felelősségünkről 

    Nagy Piroska az Université du Québec à Montréal Történelem tanszékének tanára. Egyetemista kora óta elsősorban Franciaországban, majd Kanadában él. Ez az írása személyes jellegű (gondoljatok rá afféle baráti kiáltványként), 2011 nyarán született. Az Amexrap kezdeményezésre, a szerző jóváhagyásával közöljük. A szerk.

    Az értelmiségiek felelősségéről kell beszélnünk – ami pont a XX. századi francia kultúrában oly fontos volt, “la responsabilité des intellectuels“, s amit az utolsó 30 év neoliberalizmusa gondos partmosó munkával sepert el, seper tova. Nem véletlenül…

    Az döbbent meg, ha és amikor evidenciaként kezeljük, hogy az a trend, ami a világban van, az jó; hogy a gazdasági mérőkhöz kell alakítani a politikát; hogy ezek a mérők, és a bürokrácia – mindegy nekem hogy EU vagy más – egyéb termékei, statisztikái és szempontjai a fontosak, a mérvadók, amikor e kérdésről gondolkodunk, s főleg: mivel ez azt jelenti: emögött annak elfogadása fekszik, hogy amerre a világ megy, az nagyjából jó, vagy legalábbis megváltoztathatatlan és el kell fogadni, mert ez a fejlődés útja.

    Szerintem, amerre a világ megy, az katasztrofális: egy fejevesztett tyúk, mely rohan bele a falba. Mindent meg kell tenni amit csak lehet, hogy megváltoztassuk. Hogy megtaláljuk megint az emberhez méltó és jó élet horizontját. Nem szabad beleragadnunk a korproblémákba és feloldódnunk a jelenben! Hanem jelen életünket és ügyeinket az egyetemes horizontról látni – és értékelni. És ez igenis a mi felelősségünk.

    Mire gondolok, hogy nem stimmel, a logikában, az irányban, az iramban?

    Egyre csökkenő méretű és növekvő gazdagságú oligarchiák egyre szemérmetlenebbül zsákmányolják ki a tömegeket, mindannyiunkat, mindenütt, a középosztály tűnik el az állammal együtt amit szisztematikusan építenek lefele, a gazdaság elsőrendűségére hivatkozván. Egyre inkább, mindenütt, a demokrácia egy rossz kabaréjátékba fordult át, éppúgy Orbán Magyarországán, mint a Berlusconi, Sarkozy vagy Harper által dirigált földeken, ahol – mint a görög példa megmutatta – egyre kevésbé tartják tiszteletben a legalapvetőbb demokratikus, emberi jogokat, s mindez senkit nem háborít fel néhány régimódi újságíron és eszement értelmiségin kívül. Semmi csoda: Amerika, a demokrácia mintaképe, már évtizedek óta mutatja az utat…

    Amúgy, a Földön nincs már hova már “növekedni”: minden politika, amely a növekedésre épül vagy ezt irányozza, eleve hibás. És mégis, az IMF megett masírozva, az államok ezt próbálják elérni, egy kis növekedést, “fenntartható növekedést”, miközben a szót és a fogalmat kellene kiiktatni, és az egész, globális logikát újragondolni!!!

    A közgazdaságtan pont olyan, mint a középkorban a teológia: azt hiszik az emberek hogy aszerint működik a világ. Megkérdőjelezhetetlen. Ma adottságként kezeli az emberek nagy része, hogy a gazdaság az “evidens”, “megkerülhetetlen”, sőt A FŐ realitás, a piac az Úr – s minden egyéb utána jön. De ez nem oly rég még nem volt így, s erre néhányan még emlékszünk… És ha elgondolkodunk rajta, mikor állt be a változás, furcsa módon a nyolcvanas évek tűnnek a fordulópontnak: a neoliberalizmus felfutása (Thatcher, Reagan) és az államszocializmus letűnése, s a politikai baloldal ezekből következő hanyatlása óta. Hova lett a politika szó eredeti jelentése, ami az együttélés optimalizálására, a közjóra irányuló tevékenységet jelentette? Elmúlt volna a másképp gondolkodás lehetősége is…?

    Én úgy látom, hogy az egész fogyasztói és piacalapú társadalom egy igen veszélyes tévútja az emberiségnek, mindenestül, mely az alapvető emberi értékeket kezdte ki, a szimbolikus jelentéseket amik mentén az emberi kapcsolatok, csoportok, társadalmak egybemaradni és működni tudtak, tudhatnának. Minden értéket, legvégső formájában, a fogyasztói csereérték váltott fel: mit ér egy diploma – sőt, horribile dictu, egy ember: immáron humán erőforrás!!! – a munkaerőpiacon; egy állam adóssága szerint ítéltetik meg s nem aszerint hogy élnek ott az emberek, vagy miképp érzik magukat, vagy mekkora a kormány társadalmi elfogadottsága, hasznossága…. stb…

    Az mind majdnem csak szimptóma, hogy a szemét lassan mindent belep, kívül és belül; h az ú.n. “zöld forradalom” tönkretette a parasztokat és kilúgozta a termőföldeket; a biodiverzitás csökken és nemsokára nem lesznek méhek; a faluról városba költözött emberek – ezt jól lehet látni a harmadik világban ahol mindez iszonyú gyorsan zajlott le – elvesztették mindazt a kicsi társadalmi biztonságot és személyes komfortot, amit a pici faluk jelentettek, és csak a kiszolgáltatottságuk nőtt: erre India jó példa, és közelről láttam, de mindenütt ez zajlik… Az emberek egyre gyökértelenebbek, egyre értékvesztettebbek, s szimbolikus referenciáik nélkül mint a kormányvesztett csónakok, egyre kevésbé képesek a helyüket megtalálni, értelmes életet építeni maguknak, tehát egyre neurotikusabbak, sőt, pszichotikusabbak, képtelenebbek normális kapcsolatra, családteremtésre: egyre kiszolgáltatottabbak és védtelenebbek. Ennélfogva maximálisan kihasználhatóak, s ez is a cél. Utána el lehet őket is dobni, mint egy kiszolgált, lyukastalpú cipőt.

    Az ember, végső soron, pont olyan csereértékké vált mint egy zseton. Visszaérkeztünk a szimptómától a központi problémához.

    Ez nem azt jelenti, hogy én bármi módon visszasírnám a feudális urak vagy a kasztrendszer másképpen nehéz idejeit. De azt biztosan mondom, állítom, hiszem, hogy az egy igen fontos dolog, hogy visszataláljunk egy emberközpontú gondolkodás- és társadalom-modellhez, humanista értékekhez: hogy az emberek léte és a biológiai lét, a sajátjuk és a Földé között, amennyire még lehet, meg kell tartani és újra kell építeni a szerves kapcsolatot, nem pedig elfelejteni és leküzdeni kell próbálni (ld az élet meghosszabbítására, avagy a halhatatlanságra irányuló törekvéseket, a bio-artot, a Singularity Institute for Artificial Intelligence-t, az egész « cognitive turn »-t stb, stb…).

    Ezzel mint általános állítással úgy gondolom mindannyian egyetérthetünk. Nem hiszek abban, hogy a gyerekeink átköltözhetnek egy másik bolygóra, vagy megtanulunk műanyag világban élni – és nem is vágyom rá, nem is kívánom senkinek.

    Márpedig ha EBBEN a világban akarunk élni, még mindig finom epret, cseresznyét, mézet és szürkemarhát akarunk neadjisten enni 50 év múlva is, de lehet hogy már csak 20, akkor bizony azzal kell szembenézni hogy RADIKÁLISAN kellene újragondolni a társadalmat, a világot amiben élünk és dolgozunk, és VÁLLALNI ennek az átgondolásnak minden fájdalmát, nehézségét és főleg KONZEKVENCIÁJÁT. Különösen azoknak, akik társadalomtudománnyal foglalkozunk, és ugyan egyre csökkenő mértékben, de dialógusban állunk, s néha nexusban is, azokkal akik a politikát gondolják át, ki vagy meg.

    Egyetemi-intézményes szintjén a tudománynak ez azt jelenti, hogy pl. minden “produktivista” trendnek – mint a tudománymetriai adatok – ellen kell állni. Minden számban mérhető performanciának, ami felosztja az embereket jól és kevésbé jól produkáló tudósokra. Ez az egész rendszer az alapkutatásokat ássa alá: lehet hogy valakinek pont 5-10 év “terméketlenségre” van ahhoz szüksége, hogy valami nagyon fontosat kitaláljon, átlásson, átgondoljon. De ha ilyen projektből olyan projektbe szalad, cikkből konferenciába, soha nem lesz ideje végiggondolni a mélyebben fekvő problémákat.

    Egy példa. Szerintem a mi fejlett, v. nyugati társadalmainkat illetően ma nem az a kérdés, milyen hamar menjen kötelezően vissza egy anya a GYES-ről, mert az mennyibe kerül a vállalatnak és a társadalomnak, illetőleg hogy mert az milyen fontos feltétlen neki, hogy visszatérjen az aktív életbe. Ez egy tévedés, ha eszerint próbálunk gondolkodni. Pontosan lehet tudni hogy sokan szeretnek otthon maradni évekig, vagy félállásban dolgozni évekig, hogy minél több időt tölthessenek a gyerekeikkel. Szerintem ez pont az emberi élet horizontjába tartozna, azt a rendszert gondolni ki és végig, ahol az anya nem gazdasági kényszerből lesz újra dolgozó mondjuk 1 év után, hanem akkor és ahogyan ő is szeretné: én azon gondolkodnék, legyen többlépcsős folyamat, ami sokféle igényt kielégít, és amit nem a gazdasági logika dirigál: pl. hogy hogyan maradhat például félállásban, ha akar, évekig hogy többet foglalkozzon a gyerekeivel, ha neki ez a fontos, vagy hogy felváltva menjen GYES-re a férjével neadjisten, évente változóan. Hogy ne azért menjen vissza dolgozni mert nincs törvényesen (és gazdaságilag) más választása, hanem mert ő akar. És akkor az az anya is boldog lehet, végső soron, aki egy év után visszamegy mert fontos neki a karriere, meg az is, aki lelkesen marad otthon 4-5 évet a 3 gyerekével, vagy aki 3, 4 vagy 6 évig leginkább csak részmunkaidőt vállal, ha teheti.

    Tudom, azt fogják erre mondani : de miből tartjuk el őket? Erre én azt mondom: itt a kérdés hibája. Ne azt nézzük, mibe kerül – hanem hogy mi a CÉL. És EZ, PONT EZ: A CÉL VESZETT SZEM ELŐL. A DOLGOK, AZ ÉLET, ÉRTELME, a nagy « rendszerek » idején, ahol minden erőfeszítés csak arra vonatkozik, hogy fenntartsuk és hatékonyan tartsuk fenn a rendszer működését, benne a mi kis helyünket – s akkor mindegy, hogy személyes vagy intézményes vagy országos értelemben értjük a « mi »-t.

    Ha a cél egy élhetőbb, emberibb társadalom – aminek szerintem ma biztos kritériuma lenne, hogy többen dolgozzanak kevesebb órában, mivel ma vagy van munkád s meggebedsz, vagy nincs és akkor attól, és pontosan lehet tudni hogy ez azért van így, mert a vállalatok nem akarnak annyi TB-t fizetni amennyit kétszer vagy másfélszer annyi alkalmazott után kellene: a gazdasági logika elsőbbsége dirigál mindent – akkor azon kezdjünk el gondolkozni, azon gondolkozzunk kollektíve mint társadalomtudósok, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a társadalom létrejöhessen. Mik azok a logikák, amikkel szembe kell szállni. Ehhez először nagyon sok bevett és elfogadott evidenciát kell megkérdőjelezni, szétszedni egy elfogadott világképet, hogy újat alkossunk helyette: igen cécós és fáradalmas vállalkozás, elismerem.

    Namost ugyebár a kockák ezügyben azért nagyon cinkezettek Magyarországon, mert sokan úgy éltük le az elmúlt 30 évet, hogy a liberalizmust vitathatatlan jóként fogtuk fel. “Liberális baloldal” volt neki a neve, míg volt baloldalnak nevezhető valami. Azaz, a “progresszív”, a “baloldali” és a “liberális” jelzők közeli rokonságban találhatok a magyar politika egész mezőnyében. Tehát ami nem liberális gondolat, az veszélyes. Ezt volt alkalmam most is és minden évben lemérni a közvetlen környezetemben.

    Közben történt azonban egy csavar: az elmúlt 30 évben, Thatcher-Reagan óta egyre radikálisabban, a liberalizmus és a valós demokrácia közt veszett el a kapcsolat világszerte, vagy legalábbis folyamatosan csökkent, ahogy a liberális kormányzok és a liberális nagytőke (igen, igen) egyre távolabbról és csökkenő mértékben igyekszik a demokratikus játékszabályokat betartani, nem is beszélve a rég elfelejtett értékekről (a társadalmi igazságosság, esélyegyenlőség, közjó fogalmáról például…). A neoliberalizmus vadkapitalizmus, ehhez nem kell látónak lenni, hogy valaki észrevegye. Természetesen arról lehetne hosszan beszélgetni, mi ma még a különbség a gazdasági liberalizmus és a politikai liberalizmus között, és arról is, hogy a jelenlegi (gazdaságilag) (neo)liberális politika a politikai liberalizmus alapvető elemeit és értékeit mennyire őrzi, őrizte még meg vagy kezdte ki. Azt gondolom mégis, amit írok, nagy vonalakban áll. A “progresszió”, a “fejlődés” amennyiben az ún. liberális felfogás szerint gondolódik el, azaz a nagyon tág körökben bevett felfogás szerint a tarthatatlan növekedés fogalmával kapcsolódik össze; a “baloldal”ból csak a parlamenti ülőhely címkéje maradt meg egy olyan politikusréteg regnálása idején, mely csak manipulálni keresi a tömegeket, nem az érdekeiket képviselni. (Tudom, ezt az egész folyamatot sok más oldalról is meg lehet közelíteni, mint a médiák hatalma, meg az ideológiák vége.)

    Ha cinkelt kártyákról beszélek a honi politikában, az azért van, mert Kp-kelet-Európából nézve az annyira áhított, irigyelt jólétű EU pont ezt a (neo)liberális, “fejlődés”-orientált világszemléletet képviseli. Míg valójában ott is lezajlott egy radikális változás a kilencvenes évek és a kétezresek között, a valaha irigyelt és áhított jóléti társadalmakból a neoliberális és vadkapitalista trend felé, mely a társadalmat szétforgácsolja (a jó Thatcher predikcióját beváltva: „there is no such a thing as society”). De ezt nem látjuk, vagy nem nézzük, hanem őket követve, a mi országunk, országaink kvázi baloldala tökéletesen bepapizott, minden kérdőjel nélkül kvázi, egy olyan politikai irányt, mely már rég nem baloldali és nem is a régi vagy politikai értelemben liberális, hanem a gazdasági értelemben az, s ami az emberek nagy részének egyszerűen nem jó.

    Igen, természetesen még mindig jobb az, ha nem a Jobbik kormányoz vagy az Orbán, hanem mondjuk az MSZP (nem a Sarko, hanem a DSK???!!! Pfff!!! ) – de CSAK mint kisebb rossz jobb. Ez a kisebb rossz addig és azért tűnik jobbnak, mert/amíg a dezorientált, értékvesztett és reménytelen sok honfitárs a múltban, a rendben, a tekintélyben és Nagyboldogasszonyban véli egyedül megtalálni azokat a támpontokat, melyek szerint még védekezve és reményvesztve ugyan, foggal-körömmel és nem örömmel, de azt képzeli, élhető marad az élete.

    Ami engem illet, én már évekkel ezelőtt eljutottam oda, hogy ezt a kisebbik rossz politikáját elvessem. A kisebbik rossz is csak fenntartja a ROSSZ status quo-t. Sem emberileg, sem intellektuálisan, nem lehet és nem is szabad vele kiegyezni.

    Ez a mi értelmiségi felelősségünk: végiggondolni, mi is lenne a JÓ. Itt és most, ahhoz hogy a Föld lakható, az élet élhető maradjon.

    Természetesen ez politikai kultúra kérdése is – nem lehet ledolgozni 20 év alatt az utat amit mások több évszázad alatt tettek meg – de nemcsak. Az, hogy ez így van, az attól is van így, h a gondolkodásra képes és képesített emberek legnagyobb része nem vette, nem veszi még ma sem a fáradságot, hogy végiggondolja, miképpen lehetne másképpen átgondolni az egészet: hogy milyen értékek és logikák mentén lehet és kell ma, az új világrendetlenségben, emberi életre alkalmas, emberhez méltó társadalmat létrehozni.

    Lehet hogy zöldségeket vagy anti-globalizációs közhelyeket hordok össze itt egészen végig (különösen a konkrétumoknál, pl. a GYES-kérdésben, amit nyilván nem jól ismerek), de abban biztos vagyok, hogy ezeket a nagyon tág, és ma már egyre világosabban látható összefüggéseket kell átlátni akkor, amikor az ember ilyen társadalmi kérdésekben bármit is gondol – még magánemberként is…

    Nem lehet lehasítani dolgokat a képből, hogy az másképp működik “itt minálunk”, hanem azt kell átlátni, hogy ez a “másképp működés” hogyan tartozik bele a világba: minden pici-pici logika beleilleszkedik egy nagyon nagyba, ami ma világméretű. És MINDEN pici apró döntéssel amivel koncessziót hozunk a “kisebb rossz” irányába, a Nagy Rossz fennmaradását, a saját sorsunk további romlását segítjük elő. Mert mint ez elég világos, elértük a kort, ahol az emberek világszerte azt gondolják, gyerekeinknek nehezebb élete lesz, mint nekünk, és nagyon sok helyen ma már nehezebb az élet, mint szüleink idején.

    Nem kell azt képzelni hogy én most nagy Manitunak képzelem magam aki a hasára üt és el tudja mondani hogy miképp is kellene megalkotni a Nagy Jót. De hogy minden egyes ponton, kérdésben, megvannak, meglelhetők azok a humanista, emberközpontú szempontok, amik teljesen elfelejtődtek s amik mentén e válaszok keresendők, az bizonyos, ebben hiszek. És egy jobb világ csak akkor hozható létre, ha akarjuk, álmodjuk, fáradsággal végiggondoljuk, teszünk érte.

     
    • admin 09:17 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Rainer Ackermann Pár jó gondolatot s jó sok zöldséget – ahogy ő maga megfogalmazta ezt – hordott itt össze Piroska…
      körülbelül egy perce · Tetszik · 1

      Mázsa Péter Bizony. És nyilván nem a zöldségei miatt érdekes:)
      2 másodperce · Tetszik

      • admin 09:49 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

        Rainer Ackermann Hát nem tudom, ammenyire panaszkodik a rohanó világra, ő is mintha két meló között “összedobta” volna az írást…
        7 perce · Tetszik

        Mázsa Péter Elég sikeres abban, h felkeltse az érdeklődésedet:) Örülnék, ha válaszolná rá.
        2 másodperce · Tetszik · 1

    • admin 11:20 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Áron Máthé A “nemsokára nem lesznek méhek” kissé túlzott apokaliptikus kép 🙂
      47 perce · Tetszik · 1

      Mázsa Péter ‎Áron Máthé na az a rész pont teljesen rendben van: http://www.sciencedaily.com/releases/2012/04/120405224653.htm

      Áron Máthé A méh dolog állítólag átverés, mint a madárinfluenza meg a sertésinfluenza volt.
      20 perce · Tetszik

      Mázsa Péter Sajnos nem: http://www.pnas.org/content/early/2011/01/03/1014743108.abstract

      Mázsa Péter És a madár/sertésinfluenza sincs még lejátszva:( Attól, hogy épp nem ütköztünk nagyobb meteorral, nem következik, hogy nem érdemes gondolkodni róla
      pár másodperce · Tetszik

    • admin 19:07 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Szilvia Molnár Érdekes, elgondolkodtató írás, szívesen megosztanám, ha lehet… vagy ahhoz is kell a szerző jóváhagyása?
      14 perce · Tetszik · 1

      Mázsa Péter Nyugodtan oszd meg, örülni fog neki
      2 másodperce · Tetszik

      Szilvia Molnár Köszi!

    • admin 21:55 on 2012.04.12 Permalink | Log in to Reply

      Bognár Attila
      Érdemes elolvasni!
      Tetszik · · 2 · 1 · 10 órája ·
      Ez 2 embernek tetszik.

      Jenő Gross Elolvastam és meg is osztottam,sőőőt.:)
      2 órája · Tetszik

  • Mázsa Péter 16:59 on 2012.03.04 Permalink |
    Tags: , Globális,   

    We, the Web Kids http://www.theatlantic.com/technology/archive/2012/02/we-the-web-kids/253382/

     
  • Mázsa Péter 07:34 on 2012.03.04 Permalink |
    Tags: , , Globális,   

    Existential risk preventions as the most important task for humanity http://www.existential-risk.org/concept.pdf

     
  • Mázsa Péter 10:53 on 2011.11.01 Permalink |
    Tags: , Globális   

    7milliárd: miért nem érdemes parázni a túlnépesedéstől? – 7B: Why you shouldn’t overworry about overpopulation 

    Ezért / That’s why:

     
  • Mázsa Péter 18:30 on 2010.12.05 Permalink |
    Tags: , Globális   

    200 Countries, 200 Years, 4 Minutes

     
  • Mázsa Péter 21:21 on 2010.11.10 Permalink |
    Tags: , Globális,   

    “[…] Scientific American has run a poll of its readers on climate change. Remember that SciAm has been shilling for the climate apocalypse for years […]

    SciAm probably expected a lot of people would agree with the key statement in their poll that the United Nations’ Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) is “an effective group of government representatives and other experts.”

    Hardly. As of this morning, only 16% of the 6655 respondents agreed. 84%—that is not a typo—described the IPCC as “a corrupt organization, prone to groupthink, with a political agenda.”

    The poll also asks “What should we do about climate change?” 69% say “nothing, we are powerless to stop it.” When asked about policy options, an astonishingly low 7% support cap-and-trade, which passed the U.S. House of Representatives in June, 2009, and cost approximately two dozen congressmen their seats.

    The real killer is question “What is causing climate change?” For this one, multiple answers are allowed. 26% said greenhouse gases from human activity, 32% solar variation, and 78% “natural processes.” (In reality all three are causes of climate change.)

    And finally, “How much would you be willing to pay to forestall the risk of catastrophic climate change?” 80% of the respondents said “nothing.”

    Remember that this comes from what is hardly a random sample. Scientific American is a reliably statist publication and therefore appeals to a readership that is skewed to the left of the political center. This poll demonstrates that virtually everyone now acknowledges that the UN has corrupted climate science, that climate change is impossible to stop, and that futile attempts like cap-and-trade do nothing but waste money and burn political capital […]”

    http://www.cato-at-liberty.org/the-shocking-truth-the-scientific-american-poll-on-climate-change/

    Original: https://www.surveymonkey.com/sr.aspx?sm=ONSUsVTBSpkC_2f2cTnptR6w_2fehN0orSbxLH1gIA03DqU_3d

     
  • petfold 22:06 on 2010.10.20 Permalink |
    Tags: Globális,   

    tengertelepesek – panaszkodás helyett 

    Nem jó műfaj a panaszkodás, még ha kiválóbbnál kiválóbb okokat is lát rá az ember mindenhol. Korai a depresszió, van két reménysugár. Az egyik az internet, ami még bébicipőben jár, a másik egy embrió, a tengertelepesség. Nézzétek meg amint az egyik papája beszél róla:

    http://livestre.am/pIPJ

    (az elején és végén lévő reklámokat át lehet ugorni)
    A nagypapa David Friedman, és dédapa Milton, de az ötlet minden elképzelés debuggolására/szelektálására alkalmas. Ha érdekes, további részletek itt találhatók:

    http://seasteading.org/

    Megyünk? 🙂

     
  • Mázsa Péter 15:21 on 2010.10.16 Permalink |
    Tags: , , , , , , Globális, , , , , , , ,   

    Why the U.S. Has Launched a New Financial World War — and How the Rest of the World Will Fight Back http://www.alternet.org/economy/148481/why_the_u.s._has_launched_a_new_financial_world_war_–_and_how_the_rest_of_the_world_will_fight_back_?page=entire

    Mit gondoltok? / What do you think?

     
  • Mázsa Péter 12:55 on 2010.10.11 Permalink |
    Tags: , , , Globális, , ,   

    Skanzen, mint a magyar nemzeti provincialitás mértéke 

    Mit gondoltok, mi ez itt?

    View Larger Map

    Segítek: ez egy 5000 m2-nél nagyobb alapterületű, 52 helyiséget magába foglaló, a római korban épült villa. Állítólag a legnagyobb, nemcsak Magyarország területén, hanem egész Pannóniában.

    Min. 1800 éves.

    Felhívtam a szentendrei Skanzent, hogy a Skanzen területén melyik a legöregebb épület: kapcsolták a tudományos titkárt (vagy tudományos igazgatót?), aki azt mondta, hogy a mándoki görög katolikus vagy a mándi református templom a 16-17. század fordulójóról, a lakóházak közül pedig egy felföldi 1780 körülről.

    Tehát max. 300 éves.

    Kb. 6x fiatalabb, mint a római villa.

    Akkor miért nem egy római villát mutogatnak annak az évi többszázezer magyar és külföldi látogatónak a Skanzenben(/ban)?

    Tudvalevő, hogy a Skanzenbe kétféle módon kerülnek a parasztházak és templomok:
    1. cut&paste technológiával, vagy
    2. copy&paste technológiával.
    Na jó, egy római villát kövenként lebontani, átcipelni Szentendrére, újrarakni nem olyan egyszerű, mint a hobbitos parasztházakat. Ezt senki sem várhatja kulturális stratégáinktól.

    És most jön a meglepetés.

    Nézzétek csak, hol van ez a római villa??


    View Larger Map

    Bizony, mint a kép alján olvasható, az 1800 éves római villa A SZENTENDREI SKANZEN TERÜLETÉN található. Helyben (!) van egy római villa. Faragott kőoszlopok, pillérek és nagyszámú falfestmény-maradvány került elő a feltárásakor.

    Tudomásom szerint AZ EGYETLEN olyan ház, amely eredetileg is ott épült, azaz nem kell mozgatni, hogy ott legyen (lehet, hogy ez a baj?). Újjáépítése kiváló alkalom lenne a római gazdaság és életmód szemléltetésére – feltéve, hogy a Skanzent nem a nemzeti generálszósz elemeként, hanem elődeink életének szemléltetéseként fogjuk fel.

    Pannónia legnagyobb római villája eredeti helyén, rekonstruálva, berendezve használati eszközökkel stb a legnagyobb szenzáció lenne innen Splitig. Mindez anélkül, hogy új beléptetőrendszert és bürokráciát kellene hozzá telepítenünk.

    Namost. Amikor minap ott jártam, a gondnok sem tudta megmutatni, merre van. Nem csoda, hogy a villa természetben így nézett ki:

    A Skanzenből láthatóan nem a pénz hiányzik. Még csak nem is a szeretet. Inkább egy kis józan ész, kevésbé elborítva a Hagyományos Nemzeti Mosóporral – az hibádzik ott.

    Mihez tudnám hirtelen hasonlítani a fenti végtelen provincialitást, stílszerűbben: parasztságot?

    Mintha a Rómaiak egybekerítenék az előtérben található Viktor Emánuel emlékművet (merthogy az olasz) meg a Kolosszeumot,


    View Larger Map

    .. és a kettő közötti romos területet (a Fórumot meg a Via Sacrát) pedig értéktelen romokként hagynák gazosondi.

    Esetleg építetének a területre valami Patyomkin-falut.

    Izé. Rendben: hajrá Magyarország, hajrá magyarok. De ez így összességében mégiscsak gáz, nem?

    Pontosan MENNYIRE gáz? Javaslom bevezetni a magyar provincialitás mértékeként az 1házat, mint mértékegységet. Az 1ház abszolút: 1háznyi (100% 1háznyi) az elmaradottságunk, amikor valami tuti világra szólót valami 0 jelentőségű lokális cuccal helyettesítünk. 0háznyi (0% 1háznyi) az elmaradottságunk, ha valami globális jelentűségűt mutogatunk. Ha a római villa helyett 70-es évekbeli eredeti magyar paneleket mutogatnánk, akkor elmaradottságunk (1ház -(40év/1800év)x1ház) = 98% 1háznyi lenne.

    A Skanzen nem ilyen ciki. Az eredeti 1800 éves római villa helyett az ál-eredeti 300 éves parasztházak mutogatása esetében provincialitásunk csak 83% 1háznyi.

     
    • Ádám 02:46 on 2010.10.24 Permalink | Log in to Reply

      “Pannónia legnagyobb római villája eredeti helyén, rekonstruálva, berendezve használati eszközökkel stb a legnagyobb szenzáció lenne innen Splitig.” Mi alapján készülne a rekonstrukció? Ki tudja biztosan megmondani, melyik helyiségben milyen berendezési tárgyak voltak? Az információ 90%-a elveszett, csak az alapfalak maradtak meg. Persze Disneylandet bárhova lehet építeni… Akit érdekel a téma, ajánlom a Balácai villát. A legnagyobb magyarországi római villa a szabadbattyáni, 13 négyzetkilóméter területtel. http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=941

      • Mázsa Péter 10:42 on 2010.10.24 Permalink | Log in to Reply

        Szuper, köszi az infót. Nem tudod véletlenül, hogy be lehet-e menni az ásatásra, vagy terveznek-e valami (esetleg Skanzen-szerű) múzeumot oda?

    • Ádám 23:51 on 2010.10.28 Permalink | Log in to Reply

      Én csak a neten olvastam róla, de nem hiszem, hogy be lehetne menni. Ha jól tudom, az ásatásra sincs pénz, nemhogy skanzenre, de ne legyen igazam.

    • Mázsa Péter 00:25 on 2010.10.29 Permalink | Log in to Reply

      Hát, akkor lehet, hogy érdemes mégis a Szentendrei paraszt-Disneyland területén kiépített villában gondolkodni: ott már megvan az infrastruktúra meg a kontextus is:)

  • Mázsa Péter 15:11 on 2010.09.24 Permalink |
    Tags: , , , , Globális, ,   

    Mitől ennyire sz.. a magyar top20? 

    Kedvenc zenei oldalam, a http://www.recorder.hu minap lehozta a top20 album listákat a birodalmi központokból és a magyar végekről: http://recorder.blog.hu/2010/09/17/top20_albumlistak_2010_36_het

    Anélkül, hogy különösebben indokolnám (végülis de gustibus non est disputandum), kijelentem, hogy a magyar lista összességében … izé … szánalmas.

    De vajon miért?

    Fernando Ferreira és Joel Waldfogel egy májusi tanulmányukban [pdf] megvizsgálták, hogy a zenei piacon hogy’ áll a globalizáció.

    A lényeg: visszafordult.

    A tanulmányban 22 ország 1960 óta tartó toplistáit vizsgálták – a magyarok ebben nincsenek benne, viszont ez persze nem is nagyon számít: a vizsgált országok lefedik a globális zenepiac 98%-át.

    Csak a legizgalmasabb eredményeket idézem.

    Kiderült, hogy

    1. a más országok részesedése egymás toplistáiban kb. arányos a nemzeti jövedelmükkel – azaz a (pénzben mérve) nagyobbak jobban muzsikálnak ugyan, de arányaiban nem jobban, mint a kisebbek.

    2. nemzeti jövedelméhez képest az USA (akivel mély érzésű népnemzeti gerincű szülők szokták ijesztgetni a kisdedeket és egymást), lényegesen kisebb arányban részesedik a toplistákban, mint más kisebb országok (pl. Svédország).

    Ami a hazai zenéket illeti, azok terjednek és virágoznak, mint egy orvosilag különösen érdekes szarkóma.

    3. A hazai zenék iránti kereslet a toplistákon mindenhol torz, azaz sokkal nagyobb, mint azt a nemzeti jövedelem szintje indokolná.

    4. És ami a legérdekesebb: ez a torzulás egyre perverzebb. A ’80-as években már kevesebb, mint 50%-ra csökkent, 2007-re visszanőtt majd’ 70%-ra.

    Nézzétek csak, ez itt a toplistákon a hazai részesedések aránya:

    Ez pedig a számított torzulás:

    Ezt a tendenciát sem az MTV, sem az internet terjedése nem törte meg.

    Az egyetlen olyan tényező, amely a különböző szűrések után maradt e tendencia magyarázatául, az a különböző nemzeti kulturális védekező politikák (pl. sugárzási kvóták) alkalmazása volt. Az utóbbi pár évtizedben szokássá vált, hogy pl. rádiócsatornáknak kötelezően előírják, hogy nagy arányban hazai zenéket sugározzanak. Ez hatásos, mint az atombomba: a kvóták alkalmazásának és mértékének növelése erős összefüggést mutat a toplisták befelé fordulásával.

    Magyarországon nem igazán reklámozzák a kvótákat, de persze itt is azt gondolja az állam, hogy jobban tudja (sőt! évenként egyre jobban tudja) nálunk, mit szeretnénk hallgatni:

    Havi átlagban kell teljesíteni a 25-35 százalékos sávban megajánlható magyar zenei kvótát, amelynek végső értékét “a műsorszolgáltató három év alatt évenként egyenletesen emelve is elérheti”. http://www.inforadio.hu/hir/kultura/hir-305824

    Mindez azt jelenti, hogy

    • a határok lezárásával (ami jelen esetben sugárzási kvótákat, azaz kötelezően választható magyar eredetű szemét éterbe sugárzát jelenti) igenis sikeresen lehet védekezni a hazainál ugyan jobb, de nem hazai zenék térhódítása ellen,
    • igaz, ez egyben azzal is jár, hogy a fülsértő magyarok feltörnek, mint a szennyvíz.

    Nos hát ezért úszkál boldogan az a sok (itthoni előállítású) sz.. a csatornáink és a toplistáink tetején.

    Persze ennek a politikának is megvannak az előnyei: a végtemék büdös ugyan, de legalább a miénk, és testünket-lelkünket melengeti.

    Kérdés: valóban erre a viszonylag lágy alapra érdemes építkeznünk, ha a kultúránkat és a nyelvünket szeretnénk megvédeni?

     
  • Mázsa Péter 09:00 on 2010.09.21 Permalink |
    Tags: , Globális, , ,   

    Egyesült Államokbeli törvényhozók tegnap közös, Demokrata és Republikánus párti törvényjavaslatot nyújtottak be. A törvény felhatalmazná az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumát arra, hogy az Egyesült Államok bíróságain olyan végzéseket kezdeményezzenek, amelyek alapján “kalóz” honlapokat bezárjanak. Mégpedig oly módon, hogy a kérdéses honlapokhoz vezető webcímek használatát felfüggesztenék.

    Azaz amikor beütnénk az érintett honlap címét a böngészőnkbe, a cím nem vezetne el a keresett honlaphoz.

    Mindezt függetlenül attól, hogy a honlap működését lehetővé tevő szerverek a világon hol találhatók.

    Részletek a törvényből:

    “[…] the court may issue a temporary restraining order, a preliminary injunction, or an injunction against the domain name used by an Internet site dedicated to infringing activities to cease and desist from undertaking any infringing activity in violation of this section […]” pp. 3-4.

    “The Attorney General may commence an in rem action against any domain name used by an Internet site in the judicial district in which the domain name registrar or domain name registry is located […]” p.4.

    “(2) DOMAINS FOR WHICH THE REGISTRY OR REGISTRAR IS NOT LOCATED DOMESTICALLY.— […] the in rem action may be brought in the District of Columbia to prevent the importation into the United States of goods and services offered by an Internet site dedicated to infringing activities if
    (i) the domain name is used to access such Internet site in the United States; and
    (ii) the Internet site
    (I) conducts business directed to residents of the United States; and
    (II) harms intellectual property rights holders that are residents of the United States.” pp. 5-6.

    “The Attorney General shall maintain a public listing of domain names that, upon information and reasonable belief, the Department of Justice determines are dedicated to infringing activities but for which the Attorney General has not filed an action under this section. […] the individual may obtain judicial review of such determination in a civil action commenced not later than 90 days after notice of such decision […] A civil action for such judicial review shall be brought […] in the District Court of the United States for the District of Columbia.” pp. 12-13.

    http://www.wired.com/images_blogs/threatlevel/2010/09/CombatingOnlineInfringementAndCounterfeitsAct1.pdf

    Na mit szóltok?

     
  • Mázsa Péter 10:57 on 2010.06.18 Permalink |
    Tags: , Globális, , , , Tömegpusztítás,   

    “Az EU egységesen és határozottan lépett fel a pénzügyi világválsággal szemben, és megtette a gazdasági és monetáris unió stabilitásának biztosításához szükséges lépéseket. Ennek keretében májusban megállapodás született a Görögországnak nyújtandó támogatási csomagról, valamint az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról és eszközről, mely utóbbit júniusban véglegesítették. Mindezzel egy sokkal erőteljesebb gazdasági irányítás alapjait fektetjük le. Továbbra is elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy meghozzunk minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy gazdaságainkat ismét fenntartható és munkahelyteremtő növekedési pályára állítsuk.

    E célból a mai napon:

    − elfogadjuk a foglalkoztatást és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új stratégiánkat, az Európa 2020 stratégiát. E stratégia koherens keretet biztosít az Unió számára valamennyi eszközének és szakpolitikájának mozgósításához, a tagállamok számára pedig a fellépések fokozott koordinálásához. Elő fogja segíteni a strukturális reformok végrehajtását. A hangsúlyt most a végrehajtásra kell helyezni, ehhez iránymutatást nyújtunk, és figyelemmel kísérjük e folyamatot. Az elkövetkező hónapokban további megbeszéléseket folytatunk majd arról, hogy a szakpolitikák miként mozgósíthatók az EU növekedési potenciáljának felszabadítása érdekében; e megbeszéléseket az innovációs és energiapolitikával kezdjük;

    − újólag megerősítjük kollektív elkötelezettségünket a költségvetési fenntarthatóság biztosítása iránt, többek között – amennyiben indokolt – a költségvetési konszolidációra irányuló tervek felgyorsításával;

    − megerősítjük kötelezettségvállalásunkat aziránt, hogy a pénzügyi piacok szabályozása és felügyelete terén mutatkozó hiányosságok felszámolásával – mind uniós szinten, mind pedig a G20-ak szintjén – biztosítjuk a pénzügyi stabilitást. Egyetértünk abban, hogy sürgősen előbbre kell lépni a fő jogalkotási intézkedésekkel annak érdekében, hogy az új felügyeleti szervek a jövő év elejétől megkezdhessék munkájukat, továbbá hogy a torontói csúcstalálkozóra az EU számára ambiciózus álláspontot kell kialakítanunk;

    − maradéktalanul egyetértünk abban, hogy sürgősen szükség van gazdaságpolitikáink összehangolásának megerősítésére. Megállapodunk az első iránymutatásokról a Stabilitási és Növekedési Paktummal és a költségvetési felügyelettel, valamint a kiterjedtebb makrogazdasági felügyelettel kapcsolatban. Várakozással tekintünk a munkacsoport októberi végső jelentése elé.

    I. A FOGLALKOZTATÁST ÉS NÖVEKEDÉST CÉLZÓ ÚJ EURÓPAI STRATÉGIA

    Az Európa 2020 stratégia véglegesítése és végrehajtása

    1. Az Európai Tanács a mai napon véglegesítette az Európai Unió foglalkoztatást és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új stratégiáját. A stratégia a versenyképesség, a termelékenység, a növekedési potenciál, a társadalmi kohézió és a gazdasági konvergencia ösztönzésével segítséget fog nyújtani Európa számára ahhoz, hogy uniós és nemzetközi szinten is megerősödve lábaljon ki a válságból. Az új stratégia válasz arra a kihívásra, amelyet a szakpolitikáknak a válságkezelésről a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítását, valamint az államháztartás fenntarthatóságának biztosítását – többek között a nyugdíjbiztosítási rendszerek reformja révén – szolgáló közép- és hosszú távú reformok bevezetésére történő átállítása jelent.

    2. A tagállamok elkötelezettek a költségvetési fenntarthatóság biztosítása, valamint a költségvetési célok késedelem nélküli teljesítése iránt. A költségvetési konszolidációt továbbra is eltérő ütemben valósítják meg, figyelembe véve mind a költségvetési, mind a nem költségvetési kockázatokat. A közelmúltban több tagállam is megerősítette és előre ütemezte a költségvetési konszolidációt. Valamennyi tagállam készen áll arra, hogy – amennyiben szükséges – a költségvetési konszolidáció felgyorsítása érdekében további intézkedést hozzon. Elsőbbséget kell biztosítani az elsősorban a kiadások visszafogására összpontosító, a növekedést elősegítő költségvetési konszolidációs stratégiáknak. A költségvetési kiigazítás hosszú távú megkönnyítéséhez elsődleges fontosságú a növekedési potenciál erősítése.

    3. Az Európai Tanács megerősíti az öt kiemelt uniós célt (lásd az I. mellékletet), amelyek a tagállamok és az Unió fellépéseinek alapját képező közös célokat alkotják majd a következő területeken: a foglalkoztatás előmozdítása, az innováció, a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítása, az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos céljaink megvalósítása, a képzettségi szint javítása, továbbá a társadalmi befogadás elősegítése, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén. Megállapodik az oktatással és a társadalmi befogadással/a szegénységgel kapcsolatos konkrét mutatók meghatározásáról, a Tanács által elfogadottak szerint. Politikai jóváhagyását adja az integrált gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokhoz, amelyek hivatalos elfogadására az Európai Parlamentnek a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokra vonatkozó véleményét követően kerül sor. Továbbra is az iránymutatások képezik majd az alapját a Tanács által a tagállamoknak címzett minden országspecifikus ajánlásnak. Ezeknek az ajánlásoknak tökéletes összhangban kell lenniük a Szerződések megfelelő rendelkezéseivel és az uniós szabályokkal, továbbá nem módosíthatják a tagállami hatásköröket, például az olyan területeken, mint az oktatás.

    4. A tagállamok most e szakpolitikai prioritásoknak a saját szintjükön történő végrehajtására kell, hogy törekedjenek. A Bizottsággal szoros párbeszédben, a kiindulási helyzetüket és a nemzeti körülményeiket figyelembe véve, valamint a saját döntéshozatali eljárásaiknak megfelelően rövid időn belül véglegesíteniük kell nemzeti célkitűzéseiket. Azonosítaniuk kell a növekedést gátló, főbb szűk keresztmetszeteket is, és nemzeti reformprogramjaikban jelezniük kell, hogyan szándékoznak ezeket megoldani. A kiemelt célok megvalósításában elért eredményeket rendszeresen át kell tekinteni.

    5. A stratégiát minden közös szakpolitikának támogatnia kell, többek között a közös agrárpolitikának és a kohéziós politikának. A fenntartható, hatékony és versenyképes agrárágazat jelentős mértékben fog hozzájárulni az új stratégiához, a vidéki térségekben rejlő növekedési és foglalkoztatási potenciál miatt, a tisztességes verseny biztosítása mellett. Az Európai Tanács hangsúlyozza a gazdasági, társadalmi és területi kohézió ösztönzésének, valamint az infrastruktúra fejlesztésének a fontosságát az új stratégia sikere szempontjából. Teljes mértékben ki kell aknázni a stratégia külső dimenzióját, különösen a Bizottság által év végére benyújtandó kereskedelmi stratégián keresztül. Törekedni kell a növekedést gátló legfontosabb szűk keresztmetszetek kezelésére, ideértve a belső piac működésével és az infrastruktúrával kapcsolatos uniós szintű problémákat, valamint a közös energiapolitika és egy új ambiciózus iparpolitika szükségességét is.

    6. Mindenekelőtt az európai egységes piacnak kell – átfogó kezdeményezések révén – új szakaszba lépnie. Az Európai Tanács üdvözli a Mario Monti által benyújtott, az egységes piacot célzó új stratégiáról szóló jelentést és a Bizottság azon szándékát, hogy ennek alapján konkrét javaslatokat nyújtson be. Az Európai Tanács 2010 decemberében vissza fog térni erre a kérdésre.

    7. Az európai digitális menetrendre vonatkozó, első kiemelt kezdeményezés Bizottság általi beterjesztését követően az Európai Tanács jóváhagyja egy konkrét javaslatokon alapuló ambiciózus cselekvési terv kidolgozását, és minden intézményt felszólít arra, hogy vegyen részt annak maradéktalan végrehajtásában, beleértve a teljes mértékben működő digitális egységes piac megteremtését 2015-ig. A Bizottság felkérést kap, hogy készítsen jelentést a 2011 végéig elért eredményekről.

    8. Az Európai Tanács várakozással tekint a többi kiemelt kezdeményezésnek az év vége előtti beterjesztése elé.

    A gazdasági irányítás erősítése

    9. A válság rávilágított gazdasági irányításunk egyértelmű, elsősorban a költségvetési és a kiterjedtebb makrogazdasági felügyelet területén mutatkozó gyengeségeire. A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése ezért alapvető és sürgős prioritás.

    10. Az Európai Tanács üdvözli a gazdasági irányítással foglalkozó munkacsoport elnökének az elért eredményekről szóló jelentését, és elfogadja az iránymutatások első csoportját.

    11. A költségvetési fegyelemre vonatkozó alábbi szabályokat teljes mértékben végre kell hajtani. A szabályok szigorítását illetően az Európai Tanács az alábbi célokban állapodik meg:

    a) meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és kiigazító ágát is a középtávú célkitűzés megvalósításához vezető konszolidációs pályához fűződő szankciók révén; ezeket egy koherens és progresszív rendszer kialakítása érdekében felül kell majd vizsgálni, egyenlő feltételeket biztosítva a tagállamok körében. Megfelelően figyelembe fogják venni az euroövezeti tagállamok sajátos helyzetét, illetve az egyes tagállamoknak a Szerződések szerinti kötelezettségeit teljes mértékben tiszteletben fogják tartani;

    b) a költségvetési felügyeletben a Stabilitási és Növekedési Paktumban eredetileg foglaltaknak megfelelően jóval meghatározóbb szerepet kell kapniuk az adósságszinteknek, e szintek alakulásának és az általános fenntarthatóságnak;

    c) 2011-től kezdődően – az „európai félév” keretében – tavasszal a következő évekre szóló stabilitási és konvergenciaprogramokat kell benyújtani a Bizottsághoz, figyelembe véve a tagállami költségvetési eljárásokat;

    d) biztosítani kell, hogy valamennyi tagállam rendelkezzen a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban lévő nemzeti költségvetési szabályokkal és középtávú költségvetési keretekkel, amelyek hatásait a Bizottságnak és a Tanácsnak kell értékelnie;

    e) biztosítani kell a statisztikai adatok minőségét, amelyek alapvető fontosságúak a hatékony és eredményes költségvetési politika és költségvetési felügyelet szempontjából; a statisztikai hivataloknak az adatszolgáltatás tekintetében teljesen függetlennek kell lenniük.

    12. A makrogazdasági felügyeletet illetően az alábbi célokban állapodik meg:

    a) eredménytáblát kell kidolgozni a versenyképesség alakulásának és kiegyensúlyozatlanságának megfelelőbb értékelése, valamint a nem fenntartható és veszélyes tendenciák korai észlelésének lehetővé tétele érdekében;

    b)hatékony felügyeleti keretet kell kialakítani, amely tükrözi az euroövezet tagállamainak sajátos helyzetét.

    13. Az Európai Tanács felkéri a munkacsoportot és a Bizottságot, hogy mihamarabb fejlessze tovább és léptesse életbe ezeket az iránymutatásokat. Várakozással tekint a munkacsoportnak az Európai Tanács 2010. októberi ülésére benyújtandó, teljes megbízatására kiterjedő végső jelentése elé.

    A pénzügyi szolgáltatások szabályozása

    14. Az európai pénzügyi rendszer rendezettségének és stabilitásának helyreállításához szükséges reformokat sürgősen végre kell hajtani. Biztosítani kell a banki ágazat ellenálló képességét és átláthatóságát. Az Európai Tanács megállapodott abban, hogy legkésőbb július második felében közzéteszik a bankfelügyelők által jelenleg végzett stressztesztelés eredményeit. Az elkövetkező néhány hónap során elérendő eredmények kulcsfontosságúak. „A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a fenntartható növekedésért” címmel 2010. június 2-án elfogadott bizottsági közlemény megadja az ennek érdekében beindítandó és még 2011 vége előtt lezárandó kezdeményezések átfogó jegyzékét. Az Uniónak bizonyítania kell, hogy eltökélt szándéka egy biztonságosabb, rendezettebb, átláthatóbb és felelősségteljesebb pénzügyi rendszer kialakítása.

    15. Az Európai Tanács különösen:

    a) felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy késedelem nélkül fogadja el a pénzügyi felügyeletről szóló jogalkotási javaslatokat annak érdekében, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület és a három európai felügyeleti hatóság 2011 elején megkezdhesse működését;

    b) arra szólít fel, hogy még a nyár előtt szülessen megállapodás az alternatív befektetési alapok kezelőire irányuló jogalkotási javaslatról, és hogy történjen meg a hitelminősítő intézetek európai uniós felügyeletének javításáról szóló bizottsági javaslat gyors vizsgálata;

    c) várakozással tekint a származékos piacokról szóló, a Bizottság által bejelentett javaslatok, és különösen a rövidre eladással (beleértve a fedezetlen rövidre eladást is) és a nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos megfelelő intézkedések elé.

    16. Az Európai Tanács egyetért azzal, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük a pénzügyi intézmények által fizetendő adók rendszerét a méltányos tehermegosztás biztosítása érdekében, illetve azért, hogy ösztönzőket nyújtson a rendszerszintű kockázat korlátozásához. 1 [1. A Cseh Köztársaság fenntartja arra vonatkozó jogát, hogy ne vezesse be ezeket az intézkedéseket.] Az adókat hiteles szanálási keretrendszer részeként kell megállapítani. További sürgős munkára van szükség az adók főbb jellemzőivel kapcsolatban, illetve körültekintően fel kell mérni az egyenlő versenyfeltételek kérdését és a különböző szabályozási intézkedések kumulatív hatását. Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladjanak előre e feladattal, és 2010 októberében tegyenek jelentést.

    II. A G20-AK TORONTÓI CSÚCSTALÁLKOZÓJA

    17. Az Unió válságra adott válaszát továbbra is globális szinten kell koordinálni, így biztosítandó, hogy az intézkedések nemzetközi szinten összhangban legyenek. A versenyképesség ösztönzésére, az államháztartások konszolidálására és a pénzügyi szektor reformjára irányuló intézkedései révén a hasonló nemzetközi fellépésekkel kapcsolatban határozott álláspontokat tud majd képviselni a G20-ak közelgő csúcstalálkozóján. Az EU-nak azon erőfeszítések élén kell állnia, amelyek a pénzügyi intézmények által fizetendő adók rendszerének bevezetését célzó, globális megközelítés kialakítására irányulnak annak érdekében, hogy az egyenlő versenyfeltételek az egész világon fennmaradjanak, és ezt az álláspontját határozottan védeni fogja a G20-partnerek körében. Ezzel kapcsolatban alaposan meg kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adó bevezetésére vonatkozó elképzelést.

    18. A torontói csúcstalálkozóra tekintettel az Európai Tanács megerősíti a Tanács által elfogadott iránymutatásokat, amelyeket tartalmaz a busani miniszteri találkozóra készített mandátumtervezet is. Mivel a rendkívüli költségvetési ösztönző intézkedések leépítésével való késlekedés az államháztartások fenntarthatóságára nézve jelentős kockázatokkal járna, a G20-aknak összehangolt és differenciált exitstratégiáról kellene megállapodniuk az államháztartások fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Minden jelentősebb gazdaságnak ki kell vennie a részét az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedésre irányuló, elfogadott célkitűzés megvalósításából. A G20-aknak újólag meg kell erősíteniük a pénzügyi rendszer reformja melletti elkötelezettségüket, valamint mihamarabb következetes és összehangolt módon eredményeket kell elérniük a Pittsburghben elfogadott összes intézkedés terén annak érdekében, hogy – többek között jobb minőségű további tőke és újabb likviditási tartalékok révén – megnőjön a pénzügyi rendszerünk ellenálló képessége és átláthatósága. Az IMF-kvótákat az IMF-fel kapcsolatos irányítási kérdések szélesebb körű csomagjának részeként kellene felülvizsgálni, és e felülvizsgálatnak a Pittsburghben és Isztambulban jóváhagyott valamennyi elemre ki kellene terjednie, és egységes és átfogó csomagként 2010 novemberéig be kellene fejeződnie.

    III. MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK

    19. Az ENSZ millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó, közelgő magas szintű plenáris ülése egyedülálló lehetőséget nyújt a globális szegénység, éhezés és egyenlőtlenség megszüntetését célzó közös törekvéseink és a fejlődő országokkal fennálló e célú partnerségek megerősítéséhez. A Tanács által június 14-én elfogadott következtetések ezen ülésre vonatkozóan határozott álláspontot fogalmaznak meg az Európai Unió számára.

    20. Az Európai Unió továbbra is elkötelezetten támogatja a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő globális megvalósítását. A célok megvalósíthatók, amennyiben valamennyi partner határozott politikai elköteleződést mutat, végrehajtja a szükséges szakpolitikai változtatásokat és konkrét intézkedéseket hoz. Az Európai Unió felkéri a magas szintű plenáris ülést, hogy állapodjon meg olyan konkrét intézkedésekről, amelyek célja a fejlődő országok általi felelősségvállalás fokozása, az erőfeszítések célzottabbá tétele, a szakpolitikák hatásainak növelése, több és kiszámíthatóbb fejlesztésfinanszírozás mozgósítása – beleértve az innovatív finanszírozási forrásokat is –, valamint a fejlesztési források hatékonyabb felhasználása. Az Európai Tanács újólag megerősíti kötelezettségvállalását a fejlesztési támogatásra vonatkozó, a 2005. júniusi következtetéseiben 2015-ig meghatározott célértékek elérése iránt. Az Európai Tanács megállapodik abban, hogy a Tanács által benyújtandó jelentés alapján évente megvizsgálja ezt a kérdést.

    IV. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS

    21. Az Európai Tanács nyugtázza „Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátásáthelyezés kockázatának vizsgálata” című bizottsági közleményt. A június 11-i tanácsi következtetésekkel összhangban a Bizottság – az egyes tagállamokban jelentkező következményekre is kiterjedően – további elemzéseket fog elvégezni, a Tanács pedig folytatni fogja a közleményben felvetett kérdések vizsgálatát. Az ECOFIN-jelentésben szereplőknek megfelelően az EU és tagállamai előrelépéseket tettek a 2010-re vonatkozó gyorsfinanszírozási kötelezettségvállalásaik végrehajtásában, és a Cancúni Konferencián összehangolt módon jelentést fognak tenni az elért eredményekről. Az Európai Tanács ősszel, a Cancúni Konferencia előtt visszatér az éghajlatváltozás kérdésére.

    22. Az Európai Tanács elismerését fejezi ki a Bölcsek Tanácsa által elvégzett munkával kapcsolatban. A csoport „»Európa 2030« projekt – Erőpróbák és lehetőségek” című jelentése hasznos alapot nyújt majd az Európai Unió jövőbeli munkájához.

    23. Az Európai Tanács üdvözli az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum végrehajtása terén elért eredményeket, és jóváhagyja a Tanács június 3–4-i következtetéseit.

    24. Az Európai Tanács üdvözli az Izland európai uniós tagsága iránti kérelméről szóló bizottsági véleményt, és a csatlakozási tárgyalások megnyitására vonatkozó ajánlást. Azt követően, hogy az Európai Tanács e vélemény és a megújított bővítési konszenzusról szóló 2006. decemberi következtetések alapján megvizsgálta a kérelmet, megállapítja, hogy Izland teljesíti az 1993- as koppenhágai Európai Tanács által meghatározott politikai kritériumokat, és úgy határoz, hogy meg kell nyitni a csatlakozási tárgyalásokat.

    25. Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy fogadja el az általános tárgyalási keretet. Az Európai Tanács emlékeztet arra, hogy a tárgyalások azt fogják célozni, hogy Izland teljes körűen elfogadja az uniós vívmányokat, és biztosítsa e vívmányok maradéktalan végrehajtását és érvényre juttatását, továbbá hogy figyelembe vegye meglévő kötelezettségeit, így például az EGT-megállapodás alapján az EFTA Felügyeleti Hatósága által megjelölt kötelezettségeket, valamint a bizottsági véleményben megállapított – többek között a pénzügyi szolgáltatások területét érintő – egyéb hiányosságokat. Az Európai Tanács üdvözli, hogy Izland elkötelezett amellett, hogy e kérdésekre megoldást keressen, és azon meggyőződésének ad hangot, hogy Izland aktív erőfeszítéseket fog tenni a fennálló összes kérdés megoldása érdekében. Az Európai Tanács megerősíti, hogy a tárgyalások Izland saját érdemein fognak alapulni, és hogy a tárgyalások üteme a többek között a fenti szempontokat figyelembe vevő tárgyalási keretben megállapított követelmények teljesítésében az Izland által elért előrehaladástól függ majd.

    26. Az Európai Tanács elismerését fejezi ki Észtországnak a stabil gazdasági és pénzügyi politikán alapuló, eddig elért konvergenciáért, és üdvözli azt a tényt, hogy Észtország a Szerződésben meghatározott valamennyi konvergenciakritériumot teljesítette. Üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy Észtország 2011. január 1-jétől bevezesse az eurót.

    27. Az Európai Tanács következtetéseket fogad el Iránról (II. melléklet).

    28. Az Európai Tanács, megerősítve korábbi – 2008. decemberi és 2009. júniusi – következtetéseit, valamint az Európai Parlamentben a jelenlegi 2009–2014-es megbízatási időszak végéig 18 képviselői hely létrehozására irányuló átmeneti intézkedések megvizsgálásáról szóló 2009. decemberi határozata alapján, elfogadja az ezen intézkedések elfogadásához szükséges eljárás lefolytatásáról szóló határozatot (EUCO 11/10).

    I. MELLÉKLET

    A FOGLALKOZTATÁST ÉS NÖVEKEDÉST CÉLZÓ ÚJ EURÓPAI STRATÉGIA KIEMELT UNIÓS CÉLOK

    • a 20–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátáját 75 %-ra emelése, többek között a fiatalok, az idősebb munkavállalók és az alacsony képzettségű munkavállalók nagyobb mértékű foglalkoztatása, valamint a legális migránsok fokozottabb integrációja révén,
    • a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítása, különösen azt célozva, hogy e területen a köz- és a magánszféra beruházásainak együttes mértéke a GDP 3 %-a legyen; a Bizottság kidolgoz majd egy olyan mutatót, amely tükrözi a K + F- és az innovációs intenzitást,
    • az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 20 %-kal való csökkentése, a megújuló energiaforrások arányának 20 %-ra való növelése a teljes energiafogyasztásra vetítve, és az energiahatékonyság 20 %-kal történő növelése érdekében tett lépések,

    az EU vállalja, hogy határozatot hoz arról, hogy a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális és átfogó megállapodáshoz való feltételes felajánlásaként 2020-ra az 1990- es szintekhez képest 30 %-os csökkentést tűz ki elérendő célként, feltéve, hogy más fejlett országok is kötelezettséget vállalnak a kibocsátás hasonló mértékű csökkentésére, és ahhoz a fejlődő országok is megfelelő mértékben hozzájárulnak felelősségeik és képességeik szerint,

    • a képzettségi szint javítása, különösen törekedve a korai iskolaelhagyás arányának kevesebb mint 10 %-ra való csökkentésére, és legalább 40 %-ra növelve a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkező 30–34 éves korúak arányát1 [1. Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra vonatkozóan, hogy az oktatás területén számszerűsített célokat határozzanak és valósítsanak meg.],
    • a társadalmi befogadás elősegítése, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén legalább 20 millió embert emelve ki a szegénységi küszöb és a kirekesztődés általi fenyegetettségből2 [2. Ezt a népességet a szegénységi küszöb alatt élők és a kirekesztődéssel fenyegetett személyek számával határozzák meg három mutató szerint (a szegénységi küszöb alatt élők, az anyagi nélkülözésben élők és az aktív kereső nélküli háztartásban élők), ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok a legmegfelelőbb mutatók alapján határozzák meg nemzeti célszámaikat, figyelembe véve nemzeti körülményeiket és prioritásaikat.].

    II. MELLÉKLET

    NYILATKOZAT IRÁNRÓL

    1. Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy egyre aggasztóbbnak tartja Irán nukleáris programját, és üdvözli az ENSZ BT 1929. sz. határozatának elfogadását, amely új korlátozó intézkedéseket vezet be Iránnal szemben.

    2. Az Európai Tanács üdvözli a Brazília és Törökország által a közelmúltban annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy előrelépés történjen a teheráni kutatóreaktorra vonatkozó megállapodással kapcsolatban, amelyet a NAÜ 2009 októberében javasolt Iránnak. Bizalomépítő intézkedésként lehetne értékelni, ha sikerül kielégítő megállapodást kötni Iránnal a teheráni kutatóreaktorra vonatkozóan. Az Európai Tanács azonban hangsúlyozza, hogy a megállapodás nem érintené az iráni nukleáris kérdés lényegét. Az Európai Tanács felszólítja Iránt, hogy kezdjen tárgyalásokat nukleáris programjáról.

    3. Az Európai Tanács újólag megerősíti Iránnak az atomsorompó-szerződés által meghatározott jogait és kötelességeit. Az Európai Tanács rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy Irán nem élt azzal a számos kínálkozó lehetőséggel, melyek révén eloszlathatta volna a nemzetközi közösségnek az iráni nukleáris program jellegével kapcsolatos aggályait. Ezeket az aggályokat tovább mélyítette Iránnak a 20%-os szintre történő urándúsításra vonatkozó döntése, amely ellentétes az ENSZ BT és a NAÜ Kormányzótanácsa hatályban lévő határozataival. Ezzel kapcsolatban az Európai Tanács tudomásul veszi a NAÜ legutóbbi, május 31-i jelentését.

    4. Ilyen körülmények között elkerülhetetlenné vált az új korlátozó intézkedések alkalmazása. Emlékeztetve 2009. december 11-i nyilatkozatára, illetve a Külügyek Tanácsa által azt követően elvégzett munkára, az Európai Tanács felkéri a Külügyek Tanácsát, hogy soron következő ülésén fogadja el az 1929. sz ENSZ BT-határozatban foglalt intézkedéseket végrehajtó intézkedéseket. Ezzel tárgyalásos úton elősegítené a nukleáris programot és rakétaprogramot támogató érzékeny technológiák Irán általi fejlesztésével kapcsolatban továbbra is élő aggályok eloszlatását. Ezen végrehajtó intézkedéseknek elsősorban a kereskedelem területeire – különösen a kettős felhasználású termékekre – kell irányulniuk, és az alábbiakra vonatkozó további korlátozásokat kell célozniuk: kereskedelmi biztosítás; a pénzügyi szektor (ideértve további iráni bankok eszközeinek befagyasztását és a banki és biztosítási tevékenységek korlátozását); az iráni szállítási ágazat (különösen az Iszlám Köztársaság Tengerhajózási Társasága (Islamic Republic of Iran Shipping Line, IRISL), illetve annak leányvállalatai és a légi szállítás); a földgáz- és kőolajipar kulcsfontosságú szektorai (az e területekkel – különösen a kőolaj-finomítással, a cseppfolyósítással és az LNG technológiával – kapcsolatos új beruházásokra, a technikai segítségnyújtásra és a technológiák, felszerelések és szolgáltatások transzferjeire vonatkozó tilalommal); valamint új vízumtilalmi intézkedéseket és további pénzeszközök – különösen az Iszlám Forradalmi Gárda (Islamic Revolutionary Guard Corps, IRGC) pénzeszközeinek – befagyasztását kell tartalmazniuk.

    5. Az Európai Tanács ismételten megerősíti, hogy az Európai Unió arra törekszik, hogy az iráni nukleáris program kérdésével kapcsolatban diplomáciai megoldás szülessen. Az Európai Tanács felszólítja Iránt, hogy tegyen bizonyságot arról, hogy megvan benne az akarat a nemzetközi közösség bizalmának elnyerésére, illetve a készség, hogy reagáljon a tárgyalások újrakezdésére vonatkozó felkérésre, továbbá megerősíti, hogy az Iránnak 2008 júniusában tett javaslatok még mindig érvényesek.

    6. Most az iráni nukleáris program és más közös érdekű kérdések komoly megvitatására van szükség. Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője készen áll, hogy mindezzel kapcsolatban újrakezdje a tárgyalásokat.”

    http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/115360.pdf

     
  • Mázsa Péter 20:28 on 2010.06.01 Permalink |
    Tags: Globális, ,   

    Ekkora: http://www.beowulfe.com/oil/?loc=Budapest%2C%20Hungary&lat=47.4984056&lng=19.0407578&x=19.0407578&y=47.4984056&z=7

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player