Tagged: Identitás Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 09:45 on 2013.06.22 Permalink |
    Tags: , , Identitás,   

    Az MSZP-nek nem áll össze. A többinek még kevésbé. 

    Az Unióról:

    […] Összegzésül leszögezhetjük, hogy az MSZP nem ad érdemi választ Orbán Viktor európai uniós eszmerendszerére, mert nem kínál másikat helyette. Az ez irányba tett programkezdeményezései 2012-re elhaltak, és a felelőtlenségi narratíva vált uralkodóvá az MSZP kommunikációjában. Feltűnő, hogy a szocialisták – a Fidesszel ellentétben – nem kívánnak szembenézni azokkal az Európai Unióra ható dinamikus folyamatokkal, amelyeket a válság, és az új feltörekvő hatalmak mozgásai okoztak. Az MSZP megelégszik a kormány aktuálpolitikai bírálatával, abban bízva, hogy ez alkalmas a kormány hibáinak bemutatására. Csakhogy a saját vízióról való lemondásnak van kockázata: a párt ugyanis Orbán Viktorhoz képest határozza meg magát, követően reagál, így az uniós politikában kevésbé tudja magához venni a kezdeményezést hazai színtéren.

    Összegzésül megállapítható, hogy az E 2014-PM az EU-val kapcsolatos víziója kialakítása terén még az MSZP-hez képest is le van maradva.

    A magyarországi ellenzék nem kínál az orbáni uniós vízióval szembeni erőteljes alternatívát, beéri annak aktuálpolitikai bírálatával, és a lehetséges narratívák közül a baloldali megszólalások jobbára kimerülnek a felelőtlenség narratívájának alkalmazásában, amelyet az együttműködési narratíva egészít ki. Ez a helyzet is rámutat az ellenzék versenyképességi gondjára, hiszen a kezdeményezést átengedi a jobboldali ellenfélnek. Ez azonban nem csak taktikai, hanem ideológiai nehézség is, mert Orbán – helyesen – már régóta felismerte, hogy az uniós és a hazai belpolitika szorosan összefügg egymással, és amikor ő uniós vízióját ismerteti, egyúttal a hazai közönségnek is szól, ugyanis ő képes a magyar helyzetet európai keretekbe helyezni, a saját interpretációjának hozzáadásával.

    http://meltanyossag.hu/content/files/Orb%C3%A1n_uni%C3%B3s_rendszere_130617.pdf

    Általában is:

    Itt érkezünk el a baloldal erőtlenségének legfontosabb okához: ahhoz, hogy képtelen a liberális demokrácia és a versenyelvű piacgazdaság felszámolását a puszta anyagi dimenzión túli, a szabadság, a tisztesség és a teljesítményelv értékei köré szervezett, morális tartalommal rendelkező értelmezési keretben tárgyalni. Ennek hiányában a baloldal ideológianélkülivé válik, sőt, jobb híján átveszi az orbáni jobboldal ideológiai premisszáit: az egzisztenciális túlélés és a nemzeti önérdekelvűség politikailag ügyesen egymáshoz kapcsolt kettős célját.

    http://magyarnarancs.hu/egotripp/adam-zoltan-kritikai-iskola-tul-a-rezsicsokkentesen-85108

    [Kép: http://dw.de ]

     
  • Mázsa Péter 09:57 on 2012.11.21 Permalink |
    Tags: Identitás, , ,   

    Kritika: Bukta Imre Másik Magyarország c. kiállítása a Műcsarnokban. 

    Példaként válasszunk egy közönséges eszközt, mondjuk, egy pár parasztcipőt. A leíráshoz még arra sincs szükség, hogy az ilyen használati eszköznek egy valóságos példánya legyen előttünk. Mindenki jól ismeri őket. De mégis, mivel közvetlen leírásról van szó, jó lenne a szemléltetést megkönnyítenünk. Segítségként elegendő valamilyen képi ábrázolás. Erre Van Gogh egy ismert festményét választjuk, aki többször is festett efféle lábbelit.

    De mit kell ezen oly sokat nézni? Mindenki tudja, hogy mi is egy cipő. Ha éppen nem fa- vagy háncscipő, akkor a talpa bőrből van, s van felsőrésze, e kettőt varratok és szegek tartják össze. Az ilyen eszköz a láb befedésére szolgál. A cipőknek alkalmasságuknak megfelelően, vagyis hogy munkára vagy táncra valók, eltérő az anyaguk és formájuk.

    Az ilyen pontos leírás csak azt magyarázza el, amit már amúgy is tudunk. Az eszköz eszközléte ugyanis alkalmasságában rejlik. De miként áll a dolog magával az alkalmassággal? Vele vajon már meg is ragadnánk az eszköz eszközszerűségét? S hogy megragadhassuk, nem kellene-e alkalmazása közben szemrevételeznünk a valamire alkalmas eszközt? A parasztasszony a szántóföldön viseli a cipőt, a cipő csak itt az, ami. És igazából csakis akkor az, ha a parasztasszony munkája során ügyet sem vet rá, rá se pillant és nem is érzi. Jön-megy benne, is így szolgál igazán a cipő. Ezen eszközhasználat során kell rábukkannunk igazán arra, ami benne eszközszerű.

    Ameddig viszont csak úgy általában jelenítünk meg egy pár cipőt vagy a képen a pusztán odaállított, használaton kívüli cipőre pillantunk, sohasem tudhatjuk meg, hogy mi is az eszköz eszközléte igazából. Van Gogh festménye alapján még azt sem állapíthatjuk meg, hogy hol áll. Ezt a pár parasztcipőt semmi sem veszi körül, amihez és ahova tartozhatna, leszámítva egy meghatározatlan teret. Még a szántóföld vagy a földút sárcsomói sem tapadnak rá, ami legalább utalhatna használatára. Egy pár parasztcipő ez és semmi más. És mégis.

    A lábbeli kitaposott belsejének tátongó sötétjéből a munkásléptek fáradtsága mered ránk. Az otromba lábbeli megszokott súlyosságában benne sűrűsödik a lassú járás szívóssága a szántóföld messze nyúló, örök-egyforma barázdái között, melyek felett ott süvít a zord szél. Bőrébe beivódott a föld zsíros nyirka. A cipőtalpak a földút elhagyatottságát láttatják az ereszkedő alkonyatban. A lábbeliben ott remeg a föld titkos hívogatása, érlelődő gabonájának csendes adománya és rejtélyes lemondása önmagáról a téli föld sivár kopárságában. Ezt a lábbelit áthatja a panasztalan aggodalom a biztos kenyérért, az újra átvészelt ínség szótlan öröme, a szülés jöttén érzett remegés és a halál fenyegetésében kelt reszketés. A földhöz tartozik ez az eszköz és a parasztasszony világa őrzi meg. Ebből a megőrzött odatartozásból származva jut maga az eszköz önmagában nyugvásához.

    De a képen levő lábbelibe talán csak belelátjuk mindezt, míg a parasztasszony egyszerűen viseli a cipőt. Mintha ez az egyszerű viselés valóban oly egyszerű volna. Valahányszor a parasztasszony késő este súlyos, de egészséges fáradtságtól elnehezülve félreteszi a cipőket és valahányszor még sötét virradatkor újra érettük nyúl, amikor ünnepnapon, amikor ügyet sem vet rájuk, mégis mindig tudja ezt, bármiféle szemlélődés és vizsgálódás nélkül. Jóllehet az eszköz eszközléte alkalmasságában áll, de ez maga az eszköz lényegi létének teljességén nyugszik. Ezt nevezzük megbízhatóságnak. Ennélfogva bocsáttatik bele a parasztasszony eme eszközön keresztül a föld hallgató hívásába, az eszköz által, s az eszköz megbízhatóságánál fogva biztos a világában. A világ és a föld számára, és azoknak, akik hozzá hasonlóan élnek, csak így jelenlévő: az eszközben. Bár e „csak”-ban megbúvik a tévedés; mert az eszköz megbízhatósága ad először az egyszerű világnak védettséget, és ez biztosít a földnek szabadságot az állandó kiviruláshoz.

    Az eszköz eszközléte, a megbízhatóság, minden dolgot módja és hatóköre szerint tart egybegyűjtve. Az eszköz alkalmassága azonban csak megbízhatóságának lényegi következménye. Az alkalmasság ott vibrál megbízhatóságában, mert nélküle semmi nem lenne. Az egyes eszköz elkopik és elhasználódik; de eközben maga a használat is elhasználódik, megkopik, bevetté válik. Az eszközlét elsivárul, s puszta eszközzé degradálódik. Az eszközlét ilyen elsivárulása a megbízhatóság elillanását jelenti. Ez az eltűnés, aminek a használati dolgok aztán unalmas tolakodó megszokottságukat köszönhetik, csak újabb bizonyíték az eszközlét eredeti lényegére. Az eszköz elhasznált megszokottsága ekkor mint egyetlen és látszólag kizárólagos létmód kerül előtérbe. S ezzel már csak a puszta alkalmasság lesz látható. Így az a látszat születik, mintha az eszköz eredete az anyagnak formát adó puszta elkészítésben rejlene. Holott az eszköz valós eszközléte sokkal messzebbről származik. Anyag és forma valamint e kettő megkülönböztetése mélyebb eredetű.

    Az önmagában nyugvó eszköz nyugalmát megbízhatósága adja. Csak e megbízhatóságot szem előtt tartva mutatkozhat meg az eszköz a maga igazságában. De ezzel még semmit sem tudunk meg arról, amit először kerestünk, vagyis a dolog dologszerűségéről. Azonkívül azt sem tudjuk, amit tulajdonképpen és elsőrendűen keresünk: a műalkotás értelmében vett mű műszerűségét.

    Vagy talán észrevétlenül, mintegy mellesleg, megtudtunk volna valamit a mű műlétéről?

    Megtaláltuk az eszköz eszközlétét. De miként? Semmiképp sem egy valóban szem előtt lévő lábbeli leírásával és a hozzáfűzött magyarázatokkal; nem a cipőkészítés leírásával; s nem is valóságos használatának eseti megfigyelésével, hanem csak azáltal, hogy odaálltunk Van Gogh festménye elé. E festmény szólott hozzánk. A mű közelében hirtelen máshol lettünk, mint ahol szokásunk lenni.

    A műalkotás tudtunkra adta, mi is igazában a lábbeli. A legrosszabb önámítás lenne azt hinni, hogy leírásunk szubjektív cselekvésként a képet először kiszínezte és csak azután helyezte mindezt bele. Ha itt még valami kérdéses lehet, akkor annak oka, hogy a mű közelében túl keveset tapasztaltunk, és a tapasztalatot túlságosan leegyszerűsítve és közvetlenül mondtuk el. De szemben azzal, ahogyan először tűnhetett, a mű semmiképp sem az eszköz szemléltetésének módja. Sokkal inkább arról van szó, hogy csak a mű által és csak a műben került napvilágra saját voltában az eszköz eszközléte.

    Nos, mi történik itt? Mi működik a műben? Van Gogh festménye annak megnyilatkozása, hogy a maga igazságában mi is az eszköz, e pár parasztcipő. Ez a létező kilép létének el-nem-rejtettségébe. A létező el-nem-rejtettségét nevezték a görögök alétheiának. Mi igazságot mondunk ehelyett, de ezzel a szóval meglehetősen keveset gondolunk el. A műben, ha általa megtörténik a létező megnyílása [Eröffnung], akként, ami, és ahogyan van, az igazság történése működik.

    A művészet művében a létező igazsága lépett működésbe. „Működésbe lépni” [„Setzen”] itt azt jelenti: valamit felállítani. A műben egy létező, egy pár parasztcipő léte fényébe [Lichte] állíttatott. A létező léte ragyogásának [Scheinen] állandóságába jut.

    Így tehát a művészet lényege a következő lenne: a létező igazságának működésbe-lépése [Sich-ins-Werk-Setzen]. De mind ez idáig a művészetet a széppel és a szépséggel hozták kapcsolatba, nem pedig az igazsággal. Az ilyen műveket létrehozó művészeteket, az eszközkészítő kézműipari művészetekkel szemben, szépművészeteknek nevezik. A szépművészetben nem a művészet szép; inkább azért nevezik így, mert létrehozza a szépet. Ezzel szemben az igazság a logika birodalmába tartozik. A szépség viszont az esztétika számára van fenntartva.

    Vagy talán ama kijelentéssel, hogy a művészet az igazság működésbe-lépése, ismételten az a szerencsésen túlhaladott vélemény kelne életre, miszerint a művészet a valóságos utánzása és ábrázolása lenne? A kéznéllevő visszaadása mindenképpen megköveteli a létezővel való egyezést, a róla való mértékvételt; adaequatio, mondja a középkor; és már Arisztotelész azt mondja: homoiószisz. A létezővel való megegyezés már régóta az igazság lényegének számít. Arra gondolnánk hát, hogy Van Gogh festménye egy létező pár parasztcipőt másolt és éppen azért lett mű, mert ez sikerült neki? Arra gondolnánk vajon, hogy a festmény a valóságosról vett volna másolatot, amit aztán egy művészi termékbe helyezett volna bele? Semmiképp.

    Tehát a műben nem az adott esetben kéznéllévő egyes létező visszaadásáról van szó, hanem ellenkezőleg: a dolgok általános lényegének visszaadásáról. De hol és hogyan van ez az általános lényeg, hogy a műalkotások megegyezhessenek vele? Milyen dolog, mely lényegével kell megegyeznie egy görög templomnak? Ki állíthatná azt a képtelenséget, hogy az épület a templom eszméjét ábrázolná? S mégis, az ilyen műben, ha az mű, az igazság lép működésbe. […]

    Van Gogh festményében megtörténik az igazság. Ez nem azt jelenti, hogy valami kéznéllévőt helyesen másolt volna le, hanem azt, hogy a lábbeli eszközlétének nyilvánvalóvá-válásában az egészében vett létező – vagyis a világ és a föld a maguk ellentétében – az el-nem-rejtettségbe jutott.

    A műben nemcsak valami igaz, hanem benne az igazság működik. A kép, amely a parasztcipőt mutatja, a vers, amely a római kútról beszél, nemcsak kinyilvánítja, hogy mi ez az elszigetelt létező mint ilyen, ha éppen kinyilvánítja; hanem hagyja, hogy az egészében vett létező vonatkozásában megtörténjék az el-nem-rejtettség mint olyan. Minél egyszerűbben tárul fel önnön lényegében a cipő, minél dísztelenebbül és tisztábban a kút, annál közvetlenebbül és meggyőzőbben válik velük minden létező létezőbbé. Ilyenformán az elrejtőző lét megvilágosodott. E fény felragyog a művön. Ez a ragyogás a művön maga a szép. A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként létezik.

    Martin Heidegger: A műalkotás eredete,
    http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/propedeutika/heidegger_a_mualkotas_eredete_teljes_szoveg.doc

    2 megjegyzés:

    1. Gratulálunk, mindenekelőtt a művésznek. De a Műcsarnoknak is, hogy a kínos izé ( http://amexrap.org/fal/mi-magyar-mucsarnok-uj-vezetesenek-emblematikus-megnyitojarol ) után megtalálta az utat: a sajátját.

    2. A jobboldalnak érdemes lenne megfontolnia, hogy a választási és/vagy kulturális bukás (vö.: http://amexrap.org/fal/az-orszagot-sikeresse-vagy-sikertelenne-tettek ) után innen kezdje-e újra, erőltetlen autentikusságostul, gereblyézett zsidótemetőstül, megértő saját kulturális oldali hülyeségdömping-önreflexióstul — talán még egy kis optimista jövőbe mutatással fűszerezve.

    Még1x gratulálunk.

     
  • Mázsa Péter 17:18 on 2012.11.11 Permalink |
    Tags: Identitás, ,   

    Soós Mercédesz: Magyarnak lenni 

    A másik verziója talán még jobb: https://www.youtube.com/watch?v=JjOTIixCztc

    [Via Josef Aal : ‎”Önmagával határos” – a nemzeti minéműség és minőség sűrítménye. ]

     
  • Mázsa Péter 12:16 on 2012.09.07 Permalink |
    Tags: Ázsia, , Identitás   

    Ez mindent megmagyaráz: az Amexrap leleplezi az eddig hiányzó Ázsiai kapcsolatot! 

     
  • Mázsa Péter 15:07 on 2012.08.17 Permalink |
    Tags: Identitás, , ,   

    Magyarnak látszó tárgy vs. Ding an sich 

    A Société Réaliste “Sztálinváros vége” című, 2011-es munkáját a Műcsarnok
    “Mi a magyar? Most” című kiállítására áttételes úton kérte bemutatásra
    Gulyás Gábor. A Société Réaliste általános kiállításpolitikája nagyon
    egyszerű: soha nem mondunk nemet. Bízva abban, hogy a rovásírásos
    helységnévtábla formájában megvalósult munkánk bármely kontextusban meg
    tudja őrizni szatirikus erejét, igent mondtunk a felkérésre.

    Párizsban élő és dolgozó kollektívaként igyekszünk folyamatosan követni a
    magyarországi politikai eseményeket, valamint a kulturális, azon belül
    kiváltképp a képzőművészeti intézményrendszert érintő vitákat. A “Mi a
    magyar?” című kiállítás megnyitóját követően több oldalról különböző
    kritika érte egyfelől “soha se mondj nemet” attitűdünket, másfelől
    kiállított munkánkat. Magát a kiállítást a megnyitó után egy héttel
    sikerült megtekinteni, ekkor kellett szembesülni az egyes tematikus
    termekben elhelyezett magyarázó feliratokkal. Munkánkat a “Legendák”
    teremben helyezte el a kurátor.

    “Legendák

    A legtöbb nép közösségi emlékezetében fellelhetők az ősi múlt tudományos
    szempontból tisztázatlan, de széles körben ható hősei, a valóságtól bátran
    elrugaszkodó történetei. A középkori krónikások többsége az eredetmondákat,
    a hitet adó, példamutató csodás történeteket ugyanúgy fontosnak tartotta
    rögzíteni, mint kortársaik viselt dolgait. Bár az akadémiai historizmus
    ezeket nem tekinti hiteles forrásnak, a magyar történeti tudatnak mindig is
    szerves része volt a Csodaszarvas legendája, a turulmadár mítosza vagy a
    hun-magyar rokonság. Az érdeklődő laikusok nem csekély része meggyőződéssel
    vallja, hogy ezek a múlt ködébe vesző mondák történeti alapokon nyugszanak.
    A mitológiai vagy történelmi alakokhoz kapcsolódó legendák ilyen módon – a
    tradíció valós vagy irodalmi elemeként – a mai magyar identitást is sok
    esetben befolyásolják. Az itt látható művek erre reflektálnak.”

    Nem vonjuk kétségbe, hogy művészkollégáink, barátaink munkái nem csak
    ebben az adott teremben, de a kiállítás egészében megállják helyüket és
    hatékonyan képviselik alkotójuk eredeti elképzelését és politikai
    meggyőződését. A mi munkánk nem ebbe a kategóriába esik. Karakterénél fogva
    a “Sztálinváros vége” ezen kiállítási, intézményes és politikai
    kontextusban nem több egzotizáló aláfestésnél, nem több, mint egy
    “magyarnak látszó tárgy” (hivatkozás a HVG 2012/31. élelmiszervédjegyekről
    szóló címlapjára). A különböző “legendák” (csodaszarvas, turul, hun-magyar
    referenciák stb.) közé illesztve maga a rovásírás került kiállításra, azaz
    a felhasznált íráskép lett munkánk egyedüli főszereplője, a
    reflektálatlanul historizáló (jobboldali) köztudat kritikája elsikkad.
    Arról nem is beszélve, hogy ebből az önkényes “legendáriumból” egy olyan
    monolit jellegű, többségi világkép rajzolódik ki, melyben még nyomokban sem
    jelenik meg semmiféle “más” legendárium hatása. A kiállításban való
    részvételünkkel egy kisajátítási manőverbe csöppentünk. Nem óhajtunk
    semmiféle monolitikus terjeszkedési folyamat katalizátoraként szerepelni.
    Csodaszarvas nincs, még a sztálinvárosi állatkertben sem.

    Ezúton kérjük meg a Műcsarnok dolgozóit, hogy munkánkat a lehető
    leghamarabb távolítsák el a kiállítóteremből és az ezt követő
    sajtóközleményekből, publikációkból töröljék a Société Réaliste nevét. A
    Műcsarnok által már kifizetett anyagköltséget a munka átvételekor,
    készpénzben adjuk át. Elnézést kérve a Műcsarnok dolgozóitól a
    többletmunkáért, üdvözlettel,

    /// société réaliste
    Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy
    http://www.societerealiste.net

    http://lists.c3.hu/pipermail/artinfo/2012-August/009827.html


    Fotó: Földes András, Index

    Ding an sich

    „Természetesen mindhárom mű a kiállításon marad.” Szó szerint ezt írtam hétfőn este válaszul egy felháborodott látogató levelére, amelyben arrogáns stílusban felszólítottak, hogy távolítsak el a Mi a magyar? című kiállításból három olyan művet, amely – a látogató szerint – ironikus hangvételével „kicsúfolja” a magyarságot. Tévedtem. A Société Réaliste munkája szándékom ellenére kikerül a kiállításból. Ma este az egyik internetes hírportálon, majd egy közösségi oldalon olvastam, hogy az alkotók szerint a kiállítási szekció kontextusa miatt elvész a Sztálinváros vége című mű iróniája, ezért arra kérik a „Műcsarnok dolgozóit”, hogy vegyék ki a tárlatból. Nem csodálkozom, mert tudom, hogy – több kiállító művészhez hasonlóan – a Société Réaliste is olyan politikai, ideológiai presszió alá került, amely komoly dilemma elé állította őket, s ezt így gondolták helyesnek feloldani. Szívük joga. Tudom, hogy akadnak még, akiket zavar az a kiállítási rendezési elv, amelynek értelmében markánsan különböző esztétikai-művészeti felfogást képviselő, más-más világnézetű művészek munkái kerülnek egymáshoz közel – mások pedig éppen ezt élik meg nagy élményként. Volt néhány mű – ilyen volt a Société Réaliste alkotása is –, amely akkor került be a kiállításba, szinte az utolsó pillanatban, amikor már alapvetően összeálltak a szekciók, de a különböző szemléletmódok egyensúlyának megteremtése miatt ezt szükségesnek láttam. Ezen művek alkotóival értelemszerűen nem volt lehetőség a koncepció előzetes átbeszélésre, de ez korántsem jelentette azt, hogy ne tudták volna, hol állítanak ki. A magyar-francia művészpáros egyik tagjának, az installálást végző Gróf Ferencnek is elmondtam, hogy a Legendák című szekcióba kerül a munkájuk, s arról is beszéltem, milyen művek lesznek közvetlenül az övék mellett. Akkor ezzel kapcsolatban nem merült fel semmiféle kétely vagy kérdés. Ahogyan a hivatalos megnyitó után sem, amikor újra találkoztunk, s Gróf Ferenc gratulált a kiállításhoz. Meglehet, ez pusztán udvariassági gesztus volt, mert a nagy tömeg miatt gyakorlatilag nem lehetett végignézni a tárlatot. Néhány napja megint összefutottunk (két héten belül immár harmadszor), de ilyesmi akkor sem került szóba. Ha kapok erre vonatkozóan bármiféle jelzést (személyesen vagy levélben), megfontoltam volna a mű áthelyezését is – annak ellenére, hogy sem Mátrai Erik, sem Szolnoki József, sem Király András, sem a Kovách Gergő – Kotormán Norbert – Péli Barna hármas munkáját nem gondolom olyannak, amely a Sztálinváros vége című mű iróniája ellen hatna. A művészpáros nehezményezi a Legendák-szekció bevezető szövegét, mert az szerintük hitet tesz a csodaszarvas létezése mellett. Ez durva félreértés. A figyelmes olvasó számára nyilvánvalóan kiderül, hogy az inkriminált szövegrész pusztán egy legenda, illetve legendák létezését állítja – márpedig ezek így vagy úgy, de jelen vannak tudatunkban. Természetesen különféle módokon viszonyulunk a legendákhoz. Kurátorként nem vállalkoztam többre, minthogy bemutassam a művészeti reflexiók sokféleségét – a pátosztól (amit én releváns esztétikai viszonynak gondolok) az iróniáig, az emelkedett hangvételtől a szarkasztikus ábrázolásig. A rovásírásos helységnévtábla, rajta az áthúzott Sztálinváros-felirattal természetesen számtalan értelmezésnek enged teret: egy mitikus történelmi tudat megkérdőjelezéseként ugyanúgy felfogható, mint a közelmúlt történelmi változásaira való reflexióként, illetve a jelenkori magyar közélet egyik gyakorlatának közvetlen felmutatásaként. S nyilvánvaló, hogy még ezeken túl is számtalan olvasat felfejthető. A mű nagyszerűsége éppen abban áll, hogy széles játékteret enged ezen értelmezéseknek, s ezt az értelmezések közötti szabad mozgást a műben megnyilvánuló erőteljes irónia teszi lehetővé. Amennyire szándékoltnak és fontosnak érezhetik az alkotók az iróniát, éppen annyira fontosnak gondolom kurátori-értelmezői minőségemben én magam is, mi több, minden bizonnyal nélkülözhetetlen momentumává válik ez a befogadásnak bármely látogató számára. Meggyőződésem szerint a jó műalkotás egyik legfőbb sajátossága önmagában-valósága: hogy autonóm módon, mindentől függetlenül tud létezni. Természetes, hogy a kontextus – minden esetben – módosíthatja a jelentést, de magát a művet, a műalkotás intencióit aligha képes megváltoztatni.

    Sajnálom a Société Réaliste döntését, amelyet rendhagyó módon hoztak a tudomásomra, mert így a kiállítás egy fontos és jó munkával lesz szegényebb. De természetesen elfogadom.

    Gulyás Gábor

    http://www.facebook.com/Mucsarnok/posts/10151028806059862

    Vö.:
    Mi a magyar? A Műcsarnok új vezetésének emblematikus megnyitójáról http://amexrap.org/fal/mi-magyar-mucsarnok-uj-vezetesenek-emblematikus-megnyitojarol
    Société Réaliste a Ludwig múzeumban: Mélyi József kiállításmegnyitó beszéde http://amexrap.org/fal/societe-realiste-ludwig-muzeumban-melyi-jozsef-kiallitasmegnyito-beszede
    Société Réaliste: empire, state, building at Ludwig Museum Budapest (+ videó magyarul) http://amexrap.org/fal/socie-te-re-aliste-ludwig-inexhibition

     
  • Mázsa Péter 14:34 on 2012.08.05 Permalink |
    Tags: Identitás,   

    Utóirat a miamagyar kiállításhoz, egy autista kislánytól 

    Krejcsi Mária, Kozármislenyi autista otthon.
    (Via Hajnalka)
    (vö.: http://amexrap.org/fal/mi-magyar-mucsarnok-uj-vezetesenek-emblematikus-megnyitojarol )

     
  • Mázsa Péter 14:18 on 2012.08.03 Permalink |
    Tags: Identitás, , ,   

    Mi a magyar? A Műcsarnok új vezetésének emblematikus megnyitójáról 

    A megnyitó közönségét a szokásos művész-műkedvelő társaság és a magyarok uniója alkotta. Így elég sokan voltak. De a többi Műcsarnokos megnyitóhoz képest nem tudom mennyire: mivel a beszédeket nem normálisan a legnagyobb teremben, állva tartották, hanem az új vezetés által kiürített majd magukra zárt könyvesboltban, ülve, így a könyvesboltból kintrekedtek mennyiségéből nem tudtam felmérni a relatív érdeklődést.

    Az ellátmányról sem tudok beszámolni, mert a zárt megnyitó elől a Kertembe menekültünk egy-két söröcskére. De alkohol jócskán folyhatott a Műcsarnokban is, mert néhány feltűnően magyar eléggé beállva kommentálta a tárgyakat, mire visszaértünk. Persze lehet, hogy ők sem fértek be a könyvesboltba, és kívülről magukban hozták az alkoholt.

    A Műcsarnok vezetőjének a jó szándéka adott: http://manna.ro/coolturka/mi-a-magyar-2012-08-02.html Lássuk, mi sült ki belőle, néhány megjegyzés formájában.

    1. Pozitívum, hogy nem a szokásos Ismeretlen Magyar Képzőművészek (vö.: http://amexrap.org/fal/kinos-embarrassing ) alkotják a magyar kiállítás alkotógárdáját: az alkotók között találhatók egyszerű, általam is ismert képzőművészek.

    2. A téma elvileg eléggé célzott ahhoz, hogy összetartsa a kiállítást. A Műcsarnok új vezetője nyilván ezzel kívánta letenni a névjegyét Budapesten, és hangsúlyozottan nem kívánta cenzúrázni a dolgokat. Olyan liberális nemzeti kívánt lenni, amibe belefér a nemzeti liberális is: ez ok.

    Sajnos a kiállítás a gondos önmegtartóztatás áldozatául esett, és gyakorlatilag mégsem állt össze a sztori. Nem tudom, mitől csúszott szét teljesen, de megtette.

    Talán a kérdéssel van baj: “Mi a magyar”, ami köldöknézésre csábít. Ez a múlt század első felében sem jött be, és mostanra sem kopott le róla a szar. Ha már benne kell lennie a csapból folyó magyarkodásnak, lehetett volna kreatívabb. Szóval valami “Mi legyen a magyar (holnapután)” vagy “Hogyan legyen magyar, ha már egyszer a fejünkre esett” talán jobb lett volna.

    3. Így viszont szegény barátaim csak beterelődtek a témakörbe, ami alaposan rájuk is kenődött. Ezen bizony az sem segített, hogy miközben beálltak a sorba, a művészek nagy része hangsúlyozottan demonstrálta szellemi függetlenségét. Így a Kövér-imitátor magyar látogató is rendszeres hőbörögnivalót talált hőbörgéseihez.

    Szegény: nem vette észre, hogy győzött.

    4. Mi jutott eszembe az egészről?

    1985-86 felé, amikor lelkes gimnazistaként Demszkyhez és Hodosán Rózához jártam szamizdatért a Bajcsy 62 tetőtéri, lyukszerű lakásukba, hallottam az ellenzéki Milovan Gyilaszról http://hu.wikipedia.org/wiki/Milovan_%C4%90ilas és olvastam az Az új osztály c. könyvét.

    Illetve csak belekezdtem, mert olyan marxista volt a pasi, hogy nem bírtam végigolvasni. Elvtársai, akikhez képest ellenzéki volt, nyilván jobban utálták, mint bárki mást. De az ösztönös tőlem, aki ideológiailag alakulóban voltam (épp mint most:), annyira iszonytatóan messze állt, mint maga a marxizmus.

    A kiállításról tehát évek óta először jutott eszembe Milovan Gyilasz.

    Vajon miért?


    Mi a magyar?
    A nemzeti önazonosság a kortárs képzőművészetben
    2012. augusztus 02 – 2012. október 14.

    Kurátor: Gulyás Gábor

    Asztalos Zsolt | Benczúr Emese | Borsos Lőrinc | Borsos Róbert | Braun András | Bukta Imre | Csáji Attila | Csáki László | Cseke Szilárd | Csiszér Zsuzsi | Csontó Lajos | Csurka Eszter | Dezső Tamás | Dr. Máriás | El – Hassan Róza | Eperjesi Ágnes | Erdélyi Gábor | Fabricius Anna | Farkas Ádám | fe Lugossy László | Fehér László | Gaál József | Gerber Pál | Gerhes Gábor | Gyenis Tibor | Horváth Dániel | Huszár Andrea | Imre Mariann | Jakatics-Szabó Veronika | Jankovics Marcell | Jovián György | Keserü Ilona | Kicsiny Balázs | Király András | Koronczi Endre | Kotormán Norbert | Kovách Gergő | Kupcsik Adrián | Mátrai Erik | Neuberger István | Nyári István | Péli Barna | Rónai Éva | Société Réaliste | Stark István | Szabó Dezső | Szirtes János | Szolnoki József | Szombathy Bálint | Szurcsik József | Szűcs Attila | Uglár Csaba |

    Megnyitó: 2012. augusztus 2., 18 óra

    A kiállítást megnyitja: L. Simon László, kulturáért felelős államtitkár

    A megnyitó részeként Farkas Rózsa (cimbalom) és Borbély Mihály (tárogató, klarinét, alt szaxofon) ad koncertet!

    http://mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&t=679&curmenu=201

     
  • Mázsa Péter 17:46 on 2011.01.23 Permalink |
    Tags: , , Identitás, ,   

    Identity and The Independent Web: “[…] Here’s one major architectural pattern I’ve noticed: the emergence of two distinct territories across the web landscape. One I’ll call the “Dependent Web,” the other is its converse: The “Independent Web.”

    The Dependent Web is dominated by companies that deliver services, content and advertising based on who that service believes you to be: What you see on these sites “depends” on their proprietary model of your identity, including what you’ve done in the past, what you’re doing right now, what “cohorts” you might fall into based on third- or first-party data and algorithms, and any number of other robust signals.

    The Independent Web, for the most part, does not shift its content or services based on who you are. However, in the past few years, a large group of these sites have begun to use Dependent Web algorithms and services to deliver advertising based on who you are. […]

    The dominant platforms of the US web – Facebook, Google, and increasingly Twitter- all have several things in common, but the one that comes first to my mind is their sophisticated ability to track your declarations of intent and interpret them in ways that execute, in the main, two things.

    First, they add value to your experience of that service. […]

    Secondly, these services match their model of your identity to an extraordinary machinery of marketing dollars, serving up marketing in much the same way as the service itself. […]

    What happens when the Independent Web starts leveraging the services of the Dependent Web? […]

    If I alight on a post about a cool new mountain bike, for example, I might chose to reveal that I’m a fan of the Blur XC, a bike made by the Santa Cruz company. But I don’t necessarily want that information to presumptively pass to the owner of that site until I read the post and consider the consequences of revealing that data. […]

    Let’s take that last bike scenario and play it out in the “real world.” Instead of alighting on a post on some random web site I’ve stumbled across, let’s say I’m having a coffee at a local bakery, and I overhear a group of guys talking about a bike one of them recently purchased. I don’t know these guys, but I find their conversation (the equivalent of a “post”) engaging, and I lean in. The guys notice me listening, and given they’re talking in a public place, they don’t mind. They check me out, reading me, correctly, as a potential member of their tribe – I look like a biker (tribes can recognize potential members by sight pretty easily). At some point in the conversation – based on whether I feel the group would welcome the interjection, for example – I might decide to reveal that I’ve got a Blur XC. That might get a shrug from the leader of the conversation, or it might lead to a spirited debate about the merits of Santa Cruz bikes versus, say, Marin. That in turn may lead to an invitation to join them on a ride, and a true connection could well be made.

    But until I engage, and offer new information, I’m just the dude at the next table who’s interested in what the folks next to me are talking about. In web parlance, I’m a lurker. As I lurk, I might realize the guys at the next table are sort of wankers, and I’m not interested in riding with them. I have the sense that this model of information sharing is, at its core, the way identity in what I’m calling “The Independent Web” should probably work. […]

    I think it’s worth defining a portion of the web as a place where one can visit and be part of a conversation without the data created by that conversation being presumptively sucked into a sophisticated response platform – whether that platform is Google, Blue Kai, Doubleclick, Twitter, or any other scaled web service. Now, I’m all for engaging with that platform, to be sure, but I’m also interested in the parts of society where one can wander about free of identity presumption, a place where one can chose to engage knowing that you are in control of how your identity is presented, and when it is revealed. […]

    I think how we manage these questions will define who we are at a very core level in the coming years. As Lessig has written, code becomes law. It took tens of thousands of years for homo sapiens to develop the elaborate social code which defines how we interact with each other in the real world. I’m fascinated with the question of how we translate that code online.” http://battellemedia.com/archives/2010/10/identity_and_the_independent_web_.php

     
  • admin 11:27 on 2010.12.22 Permalink |
    Tags: , , Identitás, , ,   

    A kínai elnöknek szóló tegnapi médiatörvényes levelünk magyar fordítása 

    Többen (4en) kértétek levélben, hogy adjuk közre a tegnapi levelünk http://amexrap.org/fal/dear-mr-hu-jintao magyar fordítását. Íme:

    Kedves Hu Csintao,

    levelünkben nem mint a Kínai állam első számú képviselőjét, hanem mint magánembert keressük Önt, ugyancsak magánemberek.

    Az Ön http://blog.hu.com oldalát szeretnénk megvásárolni Öntől.

    Engedje meg, hogy kérésünket megmagyarázzuk.

    Nyilván hallott arról, hogy az Egyesült Államok kormánya, miután egy internetes információs hálózat, a http://wikileaks.org , segítette az embereket abban, hogy új tényeket fedjenek fel róla és jobban elszámoltathatóvá tegyék, éppen változtatja korábbi álláspontját az internet szabadságának kívánatosságával kapcsolatban.

    A korábbi amerikai álláspont, amelyet 2010 január 21-én Hillary Clinton külügyminiszter ismertett egy, az internet szabadságáról szóló nagyívű beszédében, a következő volt: “Az információs hálózatok még a tekintélyelv alapján működő államokban is segítik az embereket abban, hogy a kormányról új tényeket fedjenek fel és jobban elszámoltathatóvá tegyék.” http://www.cfr.org/publication/21253/clintons_speech_on_internet_freedom_january_2010.html

    “Mai tudásunk alapján ez a Clinton-beszéd szatírikus remekmű.” http://www.guardian.co.uk/commentisfree/cifamerica/2010/dec/06/western-democracies-must-live-with-leaks

    Arra azonban Ön valószínűleg nem figyelt fel, mi történik az Európai Unióban a szólásszabadsággal az utóbbi időkben.

    A hivatalos Kínai és Európai Uniós álláspont lényegében azonos a kérdésben:

    • “35. Cikkely. A Kínai Népköztársaság állampolgárai a szólás, a sajtó, a gyülekezés, az egyesülés, a felvonulás és a demonstráció szabadságát élvezik.” Alkotmány http://www.gov.cn/english/2005-08/05/content_20813.htm
    • “11. Cikkely 1. Mindenkinek emberi joga a kifejezés szabadsága. Ez az emberi jog magában foglalja a vélemény szabadságát, és az információhoz való hozzájutásnak és közlésnek az állami hatóságok által nem befolyásolt szabadságát, tekintet nélkül az állami határokra.” Az Európai Unió Alapvető Emberi Jogok Kartája http://www.europarl.europa.eu/charter/pdf/text_en.pdf

    Azonban a valóság más.

    Mivel Öntől kérünk valamit, engedje meg, hogy ezúttal a jogvédő szokásoktól eltérően ne a Kínai gyakorlatra, hanem az Európai Uniós Kartára irányítsuk a figyelmét.

    Jövő év elejétől Magyarország az Európai Unió soros elnöke http://www.eu2011.hu/ .

    Eddig az Európai Uniós soros elnöke

    http://www.ft.com/cms/s/0/9ac8db2a-f1af-11df-bb5a-00144feab49a.html ),

    Ma, 2010 december 20-án az Európai Unió soros elnöke olyan médiatörvényt fogadott el, amely

    • a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát arra hatalmazza fel, hogy magántulajdonban lévő napilapokra, honlapokra, tv-csatornákra és más hírközlő csatornákra a “kiegyensúlyozottság” megsértése vagy erkölcsileg kifogásolható (pl. szexuális, erőszakos vagy alkohol tartalmú:) közlés esetén büntetést rójon ki. A büntetés tv- és rádiócsatorna esetén 200 millió, napilapok és internetes oldalak esetén 25 millió forint lehet. Internetes oldalakat fel lehet függeszteni és be lehet zárni.
    • “Különösen az ad okot aggodalomra, hogy a ‘jogszabálysértések’ megfogalmazása rendkívül homályos, amely elősegíti jelentős visszaéléseket lehetővé tevő környezet kialakulását.” http://www.freedomhouse.org/template.cfm?page=70&release=1292

    Az Európai Unió és tagállamai szégyenletesen tűrik a jogbiztonság, a szólás és kifejezés szabadságának megsértését soros elnöküknél.

    És itt jön a kérésünk. A http://blog.hu egy népszerű blogszolgáltató oldal Magyarországon. Ezt szeretnénk reprodukálni az Ön tulajdonában lévő http://blog.hu.com oldalon. Azt szeretnénk, hogy az ott üzemeltetett honlapon anonim publikálás válna lehetővé, hogy ezáltal az elnyomó törvény dacára a magyar állampolgárok számára veszélytelenül gyakorolható legyen a szólásszabadság.

    Amennyibe ragaszkodik a http://blog.hu.com tulajdonjogához, az sem zavarna bennünket, ha a bizonyíthatóan anonimitást biztosító technológiát Ön üzemeltetné.

    Konfuciusz soraival kívánunk Önnek és az Ön által képviselt Kínai állam minden egyes állampolgárának boldog új évet:

    子曰:「學而時習之,不亦說乎?有朋自遠方來,不亦樂乎?人不知而不慍,不亦君子乎?」
    “Tanulni és hasznosítani jó, ugye? Távoli barátok érkezése ugye vidám? Ha nem ártunk, ugye ismeretlenségben maradva is lehetünk tiszteletre méltók?” http://www.chinapage.com/tech/confucius.html

    Üdvözlettel:
    Philip Barker
    Mázsa Péter

     
  • Mázsa Péter 11:56 on 2010.07.15 Permalink |
    Tags: , , , Identitás, ,   

    Orbán közös nemzeti értékrendjével kapcsolatos Amexrap-álláspont 

    Részlet Orbán Kötcsei beszédéből:

    Az igazi probléma ma Magyarországon […] az, hogy semmifajta, a közösség által elfogadott értékelési rend nincs, amely kiválaszthatná a teljes magyar nemzetből azt az elitet, amelytől azt várjuk, hogy mintákat és példákat adjon számunkra.

    Ezzel kapcsolatban legutóbbi pártgyűlésünkön a következő történt:

    35. Orbán kötcsei beszédének hatására kialakítottuk a közös nemzeti értékrenddel kapcsolatos Amexrap-álláspontot, amelyet külön cikkben ismertetünk. Felelős: qp. […] http://amexrap.org/fal/jegyzokonyv-partgyulesrol-20100701

    Az Amexrap álláspontja egyszerű: közös nemzeti értékrendként a Maslowi értékpiramist http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis javasoljuk elfogadni.

    Ez lehetővé tenné, hogy a valódi nemzeti ügyekben (ne dobjanak ránk atombombát, ne vállaljanak közösséget állampolgáraink kiirtóival, ilyesmi) konszenzus alakulhasson ki.

    Egyben ki is bújna a szög a zsákból: ki az, aki az állampolgárok vagy egyes csoportjaik jogos fiziológiai vagy biztonsági igényeinek megvonását a saját, párt-, vagy vallási víziója, stratégiája vagy taktikája alapján megengedhetőnek tartja.

     
  • Mázsa Péter 12:27 on 2010.06.01 Permalink |
    Tags: Identitás, ,   

    Nem csak mi vesszük komolyan magunkat 

    TótaW szerint Maon nincs komoly nemkomoly párt: na és az április 1-én alapított http://amexrap.org az (kétfarkú) kutya?? Mi bizony bejegyeztetjük magunkat, még ha ehhez alkotmányt is kell változtatni!! 45 fanatikus FB-rajongónk szép reményekre ad okot!

    Persze nem csak mi vesszük komolyan magunkat:

    [Navracsics k]érdésre elmondta, hogy az első Orbán-kormány idején a kormányülések kezdetén a kormányfő elhíresült állva üdvözlésének nem szabály, hanem a kölcsönös tisztelet volt az alapja, és ennek megfelelően az új kormány tagjai is igyekeznek azt egymásnak megadni (vagyis felállva köszöntik majd Orbán Viktor miniszterelnököt).

    A magyar kultúrkörben első pillantásra furcsa, de valójában igazán visszafogott szokás! Csak hogy tudjátok, mire számíthattok: magunk a több mint 2/3 után a kölcsönös tisztelet alapjaként legalább (a Critical Miss által negyedik fokozatúként leírt) dogezát vetetnénk fontolóra minisztereinkkel:

     
  • Mázsa Péter 13:17 on 2010.05.28 Permalink |
    Tags: , Identitás,   

    ———- Forwarded message ———- … 

    ———- Forwarded message ———-
    From: Mázsa Péter peter [at] mazsa.com
    Date: 2010/5/28
    Subject: Hiba a kormányprogram-tervezetben [sürgős]
    To: Navracsics Tibor tibor.navracsics [at] parlament.hu
    Cc: janos.lazar [at] parlament.hu, viktor.orban [at] parlament.hu

    Kedves Tibor!

    A “Nemzeti Együttműködés Programja” elnevezésű kormányprogram
    tervezetében az olvasható, hogy Magyarország a közelmúltban 46 évig
    volt megszállva:

    “A XXI . század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás,
    diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország
    visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.” (
    http://www.parlament.hu/irom39/00047/00047.pdf , 4. oldal)

    Mivel az utolsó orosz katona 1991. június 19-én hagyta el Magyarország
    területét ( http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_magyar_szabadsag_napja__budapesti_bucsu
    ), ezért a kormányprogram-tervezet fent olvasható mondata azt jelenti,
    hogy az ország 46 évvel korábban, 1945-ben, azaz a szovjet csapatok
    bevonulásával vesztette el szuverenitását.

    A kormányprogram tervezett szövege szerint tehát Magyarország 1944.
    március 19-i náci megszállása nem számít – talán azért, hogy a
    szovjetek ne felszabadítóként, hanem megszállóként érkezzenek
    1945-ben.

    Ezek szerint a kormányprogram-javaslat

    Nemzeti Összefogás Kormányával (
    http://lexikon.katolikus.hu/N/Nemzeti%20Összefogás%20Kormánya.html ),
    és

    implicit közösséget vállal.

    Ha ez szándékos – 2/3-os lelketek rajta. Lehetséges, hogy politikai
    taktikával a Jobbik elől szeretnétek elszívni a levegőt. Ha ez a
    helyzet, segítek nektek explicitté tenni valódi szándékotokat, és
    ezzel elérni tervezett célotokat. Nekem ugyan ez a taktika nem férne
    be a repertoáromba, viszont nem is én szereztem több mint 2/3-ot a
    parlamentben.

    A magam részéről csak annyit szeretnék, hogy a jelenlegi változat
    elfogadása esetén később ne hivatkozhassatok figyelmetlenségre: ne
    tudjatok azzal érvelni, hogy nem vettétek észre, hogy a
    kormányprogramban egy olyan mondat van, amely bár leválaszt benneteket
    a kommunista megszállókról, ezzel szemben a náci megszállókkal
    folytonosságot és közösséget vállal.

    A jelenlegi parlamenti ellenzék ezügyben vagy náci, vagy figyelmetlen,
    nemtörődöm, vagy töketlen: ezért voltam kénytelen ezt a levelet Neked
    küldeni.

    Ha a szöveget a jelenlegi formájában fogadjátok el, a Szálasiékkal
    való közösségvállalás annyit jelent, hogy az ún. “Nemzeti
    Együttműködés Programjában”, és általában: a nemzetben a zsidóknak,
    romáknak, melegeknek, katolikusoknak, katolikus melegeknek, és
    mindenfajta ilyen resztliknek eredendően nincs helyük.

    Nem úgy ismerlek, hogy ezt így gondolnád. Egyelőre nem. És számomra
    egyáltalán nem mindegy, hogy amatőr matematikusok, vagy taktikai nácik
    vagytok.

    Számomra [ez] a kormányprogram holnapi elfogadásának egyik fő kérdése.

    Kérlek, javítsátok ki azt a 46-ot 47-re (azaz a megszállás kezdetét
    1945-ről 1944-re), még a holnapi végszavazás előtt.

    Köszönöm!

    Üdv:
    Péter

    Frissítés: http://www.facebook.com/group.php?gid=139867439363131

     
  • Mázsa Péter 12:48 on 2010.05.26 Permalink |
    Tags: , Identitás, , , , , , , , ,   

    Pannon Közösség 

    Nahát, mit fedeztem fel a neten! A 2004-es kedvenc projektem záró nyilatkozatát Hogyan vegyük saját kezünkbe sorsunkat az Unióban? – Kezdeményezés a Pannon Közösség közös végiggondolására [http://www.kormend.hu/?ugras=hirolvaso&hirszama=3867] címmel. Jó sokáig nem találtam a körmend.hu-n, most ismét felbukkant: kellemes meglepetés.

    A 2001-es Nemzeti Minimum c. ÉS-cikkem után gondoltam, jó lenne a gyakorlatban is érvényesíteni elveimet. Kihasználva, hogy épp képben voltam (a Területfejlesztési Hivatal elnökének adtam tanácsokat), és hogy Stankovits György barátom, volt osztálytársam (röviden: uram-bátyám) akkoriban a városi jegyző volt (jelenleg a megyei alispán), vele, Bebes István [Fideszes] polgármesterrel [ennél a képnél azért sokkal szebb:], Stipkovits Ferenc [MSZP-s] önkormányzati frakcióvezetővel + a képviselőtestület minden egyes tagjával elkezdtük kidolgozni a nyilatkozat-tervezetet. Arra gondoltunk, hogy 1. amúgy sem árt végiggondolni közös dolgainkat, de 2. az sem árt, ha jó előre felkészülünk a 3 év múlva, 2007-től működő Uniós területpolitikai fejleményekre.

    Na de ez a doksi nem ám egyoldalú deklarációként készült, mint az Orbán féle Nemzeti Együttműködésről szóló pol nyilatkozat, hogy akinek tetszik, csatlakozhat hozzá! Nem. A Körmendi nyilatkozat úgy készült, ahogyan egy ilyen közös nyilatkozatnak készülnie kell:

    Közös fejtörésre gyűltünk össze, néhány körmendi, a Patyi panzióban március huszonegyedikén, mihez is kezdjünk városunkkal az Európai Unióban. Már az egész napos munkaértekezlet összehívásakor is tisztában voltunk azzal, hogy egyedül nem megy. A körmendi emberek, civil szerveződések és vállalkozások egyfajta közössége nélkül városunk nem járhat sikerrel: ezért is kerestük az alkalmat és szakítottunk időt az együttgondolkodásra.

    Egy közösség természetesen – legyen az egy Körmenden belüli közösség, maga a város, mint közösség, vagy egy olyan tágabb közösség, amelynek a város is csak egy résztvevője – semmi esetre sem jelent véleménykülönbségek nélküli, langyos, unalmas egymás mellett élést. A legösszetartóbb családon belül is helye van azoknak a konfliktusoknak és jószándékú vitáknak, amelyek nem veszélyeztetik, inkább ösztönzik és megújítják a közösség fejlődését vagy létét. Közösségen tehát egyéneknek és kisebb közösségeknek a csoportját értjük, akik egyetértésre jutottak néhány pontosan meghatározott kérdésben, hogy más kérdésekben hangot és súlyt adhassanak egymástól eltérő elképzeléseinknek.

    Úgy találtuk, három kérdésben kell egyezségre jutnunk ahhoz, hogy elősegíthessük a város fenntartható fejlődését: hová tartunk, kik vagyunk, és végül, hogyan kell változnunk, ha céljainkat közösségként akarjuk elérni.

    Mi lenne a Pannon Közösség?

    Városunk önmagában kicsi ahhoz, hogy valóban saját kezébe vehesse a sorsát; erre egy olyan közösség egyenrangú és tevékeny részeként van nagyobb esélye, amely közös küldetéssel rendelkezik, és Európán belüli súlyát az önkéntes csatlakozókkal fokozatosan bővítve növeli. Ezt a jövőbeli önkéntes közösséget neveztük el első megfogalmazásban Pannon Közösségnek. […]

    Arra számítunk, hogy a mindannyiunk által meghatározott Pannon Közösség iránt mindenekelőtt Körmend szűkebb-tágabb környezetében található városok és községek érdeklődnek majd, így kezdetben a történelmi-térbeli közelség előnyeit is kihasználhatjuk. A Pannon Közösség hozzájárul a horvát, a magyar, a német, az osztrák, a roma, a szlovén, a vend, a zsidó, és a Közösséghez csatlakozó más kultúrák és nyelvek terjedéséhez, felfedve és megerősítve saját és közös gyökereinket.

    A nyilatkozat teljes paradigmaváltozást sürget a területi alapú közösségek kapcsolatában:

    A Magyarországon belül kialakítani tervezett mesterséges régióval, amit talán Győr-Sopron, Vas és Zala megyékből raknának majd össze valahol a fejünk felett, jelenleg nem sok közösséget érzünk, és nem is igazán tudjuk elképzelni, hogy így valaha is sajátunknak tudnánk tekinteni. Nem hisszük azt sem, hogy Körmend előbbre jutna egy újabb államigazgatási szint létrehozásával, és egy távoli régió-főváros kijelölésével.

    Nehezen hisszük továbbá azt is, hogy a „budapesti” állam szívesen és önként adná vissza nekünk az adóinkból szerzett forrásokat és eszközöket, amelyek pedig szükségesek fejlődésünkhöz. Márpedig nem kegyelemből szeretnénk hozzájutni például az Európai Unió polgárainak velünk való szolidaritását kifejező forrásokhoz. Véleményünk szerint alapvető szemléletváltásra van szükség: az országot nem Budapestről kell reformálgatni, hanem alulról felfelé, a Kossuth utcától meg a Templom utcától Körmenden és más önkormányzatokon, a Pannon Közösségen és más közösségeken át kell újraépíteni. Nem gondoljuk, hogy a Budapestről egyszer majd esetleg engedélyezett mozgástérre kellene várnunk: észre kell vennünk, hogy most is szabadon cselekedhetünk, és magunkkal és egymással szemben is kötelességünk élni ezzel a szabadsággal. Nem kell kivárnunk, hogy fentről majd meghatározzanak bennünket; határozzuk meg mi magunkat. Változtassuk meg nézőpontunkat: Budapest felől fordítsuk szemünket egymásra és környezetünkre, tekintet nélkül a megszűnő határokra. Az önmeghatározásnak pedig természetes része kell, hogy legyen annak a megfogalmazása, hogyan kívánunk kölcsönösen előnyös módon együttműködni Brüsszellel, a fővárossal, a régió- és megyeközponttal, valamint más közösségekkel.

    […] szeretnénk, ha munkánk országos, európai és világszinten is elismerésre méltó mintaként szolgálna arra, hogyan célszerű alulról-fölfelé felépíteni egy egyenrangú, földrajzilag össze nem függő vagy akár meg sem jelenő közösségekre támaszkodó közösség-hálózatot a múlt felülről-lefelé szervezett hierarchikus világában.

    Vagy mit szóltok ehhez az explicit zsidó- és romapolitikához? Tud vki olyanról, hogy ilyesmi le van írva magyarul?

    Jövőnket közösen akarjuk felépíteni, ezért vigyáznunk kell arra, hogy Körmendet, mint közösséget ne lehessen megbontani. Azokat az eseteket emeljük ki itt, amelyekkel kapcsolatban Körmendnek, mint közösségnek a hozzáállása a leginkább tisztázásra szorul.

    1944-ben, a település városi rangra emelésének éppen a hétszázadik évfordulóján a megszállt magyar állam az akkori helyi képviselőinek közreműködésével mintegy háromszáz, magát zsidónak valló vagy az akkori magyarországi törvény szerint zsidónak minősülő körmendi embert szállított el városunkból. Kétszáznyolc ember, Körmend közösségének kétszáznyolc résztvevője koncentrációs táborokban halt meg; jelenleg senki nem él közöttünk a tradicionális zsidó hitközségből. A körmendi közösség felelősnek érzi magát ezeknek az embereknek, egész családoknak, valamint a zsidó közösségnek a haláláért, illetve a körmendi közösségből való kiszakadásukért. Emléküket ma is és a jövőben is megpróbáljuk méltó módon őrizni, a történtek tanulságait pedig feldolgozni. Közösségük tapasztalatait felhasználva szeretnénk azt is megtudni, és emellett elveinkből fakadó kötelességünknek érezzük, hogy megtudjuk, hogyan kaphatnánk vissza közös bizalmunkat abban, hogy velünk olyan többet nem történik, hogy bármely körmendit csak azért, mert Körmend bármely közösségéhez tartozik, bántódás ér.

    A népszámláláskor Körmenden csupán negyvennyolcan vallották magukat romának, illetve cigánynak. Szeretnénk, ha Körmend közösségének résztvevői közül ennél jóval többen vállalnák fel kötődéseiket, nem kényszerülnének elhagyni – sőt, inkább gyakorolnák és fejlesztenék – kultúrájukat a társadalmi elismertség érdekében. Annak érdekében dolgozunk ki programot idén, hogy a közösség magukat romának valló résztvevői ne legyenek hátrányosabb helyzetben, mint közösségünk többi résztvevői, és hogy a romaság felvállalása egyre kevésbé jelentsen egyet a halmozottan hátrányos helyzettel. Körmend – és törekvéseink szerint a Pannon Közösség – a saját közösségeiket büszkén felvállaló emberek városa kell, hogy legyen.

    És ezt a legeslegradikálisabb képviselők (ma tuti Jobbikosok) is elfogadták!

    És mit szóltok az aprónéphez a mai közösség részeként?

    Célszerű Körmend közösség résztvevői közé számítani az eljövendő generációkat, a jövőben Körmendre települőket, és a Körmenden befektető vállalkozókat is.

    Hogy tetszenek az Elveink és a közöttük felállított preferenciasorrend?:

    Feladatunk, hogy felfedjük közös alapelveinket és a közöttük lévő fontossági viszonyokat.

    1. Egyénekként és közösségekként óvjuk, fejlesztjük és segítjük egymást. Közösségünk jelenlegi résztvevőinek életében nagy fordulópont volt 1989-90. Előtte a hivatalos ideológia szerint a társadalom, a makro-kollektíva érdekeit kellett szem előtt tartanunk, utána úgy tűnt, hogy minden mértéke az egyén. Mindkét hozzáállás furcsának tűnik: közösségeinket az egyének alapján, az egyéneket közösségeink alapján határozzuk meg. Általában a hozzánk közelebb eső közösségekkel törődünk, és csak ezután a nagyobb, átfogó közösségekkel. Körmend olyan közösség, amely tiszteli résztvevőinek hagyományait, felvállalja múltját, feldolgozza a múlt tanulságait, és ennek segítségével aktívan óvja résztvevőit, legyenek azok egyének vagy közösségek; fejleszti és segíti őket, akár létrejöttükben is. Az elv megfogalmazásában az egyén és a közösség kiemelése a közösségeinkkel szembeni elvárást jelent: közösségeink önkéntesek. Zárt kollektíváinkat akkor nevezhetjük közösségnek, ha önkéntessé válnak, tehát ha az átjárhatóság, önalakíthatóság és versenykészség – lent, a „Hogyan változunk?” részben meghatározott – elvei alapján minél inkább önkéntes közösségekké alakítjuk őket. Az egymást óvás, fejlesztés, és segítés fogalmainak sorrendje is fontos.

    2. Fenntartható módon fejlődünk. Mind társadalmi, mind környezeti, mind pedig gazdasági szempontból fenntartható fejlődésre törekszünk. Nem kezdünk olyan programba, amely szétzilálná közösségeinket, ne figyelné és ne kezelné tudatosan a környezetet, és amelyik szűkítené a jövőbeli egyének és közösségek gazdasági lehetőségeit.

    3. Befogadók vagyunk. Az egyénekre és közösségekre ügyelő, fenntartható fejlődés tiszteletben tartása mellett Körmend nyitott közösség: befogadja és támogatja az itt letelepedő egyéneket és közösségeket, mivel elve, hogy csak a számára új résztvevőkkel kölcsönhatásban óvhatja a körmendi egyéneket-közösségeket, csak így fejlesztheti és segítheti saját magát és addigi résztvevőit; csak így fejlődhet fenntartható módon.

    4. Pozitívan gondolkodunk és cselekszünk. „Miért nem?” kérdések helyett inkább „hogyan igen?” kérdéseket teszünk fel, a lehetőségeket és problémákat kreatív és aktív módon tárjuk fel, megfontoltan, de lendületesen és kitartóan használjuk ki, illetve oldjuk meg.

    Amikor a dokumentumot a Fideszes polgármester és a szoci frakcióvezető végül, több kör tárgyalás után aláírta, kivonultunk a Rába-partra, és ünnepeltünk.

    Ehhez a dokumentumhoz tartjuk magunkat, teljesítéséért személyes garanciát vállalunk magunk és közösségeink nevében is. Vállaljuk, hogy minden, a dokumentummal kapcsolatos módosítást és kapcsolódó anyagot nyilvánosságra hozunk a http://www.kormend.hu oldalon. Együtt kérjük utódainkat, hogy a továbbiakban is az ebben a dokumentumban kijelöltek alapján intézzék Körmend ügyeit.

    A menü bográcsgulyás volt – az alkoholról, gondolom, nem kell beszélnem.

    Azok voltak ám a nagy idők!

    Még a Nagy Országos Médiában is született róla híradás. Tamás Ervinen keresztül lehívtuk Ránki Pétert Körmendre (útközben a pörköltkészítés helyes módját veséztük ki), aki kedves cikket rittyentett az esetből, Körmend a köbön címmel.

    Még azon melegében megalapítottuk a Pannon Közösség Egyesületet a környező városokkal, megválasztották Bebest az egyesület elnökének, de aztán Bebes és Stankovits valamin összevesztek (nem tudom, min, és nem is érdekel), Bebes elvesztette az érdeklődését az ügy iránt, és a dolog tudomásom szerint azóta is áll. Néha összefutottam Bebessel a parlamentben, érdeklődtem is közös babánk hogyléte felől, de Bebes szemében nem csillant fel a szeretet lángja:(

    Zseniális lett volna, ha sikerül kitartóan tovább vinni a Pannon Közösség ügyét. Képzeljétek, mi lenne már arrafelé: tuti biztos Kánaán!)

    Fel is hívom Bebest, meghívom a Balatonra egy bográcsgulyásra: most, hogy kormánypárti képviselő + EU bizottsági tag, hátha lát a folytatásban fantáziát. Bebes “Fütyi” szuper kosaras volt, kitartó, soha nem adott fel egy meccset sem.

    Minden fejleményről beszámolok Nektek.

    Update: http://amexrap.org/fal/pannon-kozosseg-a-vezeto-hianyzik

     
  • Mázsa Péter 17:16 on 2010.05.16 Permalink |
    Tags: , , , Identitás, , , , , , , , , , , , , ,   

    Ciki vízió, szükségszerű stratégia, zseniális taktika 

    P/… számú politikai nyilatkozattervezet
    a Nemzeti Együttműködésről

    Budapest, 2010. május

    Előterjesztő: Orbán Viktor

    Az Országgyűlés …/2010. (…) OGY POLITIKAI NYILATKOZATA

    a Nemzeti Együttműködésről

    „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

    A XXI . század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

    A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.

    A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

    Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

    A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.

    Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit.

    Budapest, 2010. május 14.

    Orbán Viktor

    Fidesz — Magyar Polgári Szövetség

    http://www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf

    Magyarra fordítva:

    1. Az ország visszanyerte 1945-ben, az orosz csapatok bevonulásával elvesztett szuverenitását:

      • 1991-46=1945
    • Implicit üzenetek:
      • Magyarország 1944. március 19-i német megszállása nem számít (gondolom, hogy az oroszok ne felszabadítóként, hanem megszállóként érkezzenek 1945-ben),
      • a holokauszttól (zsidók, cigányok, melegek, egyéb resztli) az ismét szuverén magyar állam – legyünk finomak – legalábbis nem zárkózik el.
    • Értékelés:
      Ez bizony ciki.

      Orbán az első mondattal elvesztette az antinácik (erre a státuszra az MSZP biztosan jelentkezik, az LMP valószínűleg) támogatását a nyilatkozathoz.

      De a sztori nem erről szól.

      A nyilatkozat által nem kimondott, de belőle feketén-fehéren kiszámítható zsidózás, cigányozás, melegezés, stb. (összefoglaló néven: zsidózás) azt jelenti, hogy szerzője a Jobbikot tartja legveszélyesebb stratégiai ellenfelének, taktikája pedig nem a Jobbiktól való elhatárolódás, vagy az explicit zsidózás (az ellenfél vitorlájából a szél kifogása), hanem a puhapöcs (implicit, összekacsintós, letagadható) zsidózásnak és a Jobbik oroszokról való leszakításának zseniális, egyetlen évszámba sűrített keveréke.

      Orbán ugyanis a Jobbikot csiki-csuki helyzetbe zárta. Hogyan? Tegyük fel, hogy a Jobbik tényleg oroszbérenc. Ekkor, ha a nyilatkozatot nem írja alá a Fidesszel együtt, akkor akárminek, pl. zsidóbérencnek is el lehet mondani. Ha pedig aláírja, akkor meg elveszítheti az oroszok támogatását.

    • Amexrap:
      A becsületes náci a homlokán hordja meggyőződését. Nem szeretjük a nácikat – a szalonnácikat, az implicit, összekacsintós nácikat és a taktikai nácikat sem. Az okos szalámizáshoz képest kicsit talán butuska álláspont, de a miénk. Lehet, hogy félreértjük a politikát, és soha sem lesz kétharmadunk:), de nincs mit tenni: ami náci, az nem mi vagyunk. Akkor sem, ha Orbán nem tehet mást, mint hogy megkísérli felszalámizni a Jobbikot, különben a Jobbik, a sok kis balabbikok, no meg az Amexrap:) több oldalról őrlik fel a behemót Fideszt.

      Továbbá, jobbnak látnánk, ha egy, deklaráltan az együttműködést szorgalmazó politikai manifesztum a közös értékeket, küldetést, nagy célt és jövőképet tisztázná, kb. e formula szerint, vigyázva arra, hogy a vízió minimalista (értsd: nem csak a Fidesznek és szavazóinak vállalható) legyen. Röviden: közös vízió legyen, ne párttaktika.

      Erre persze lehet mondani, hogy tetszett volna az Amexrapnak kétharmadot szerezni – és erre semmi érdemit sem tudnánk válaszolni. Fiatalok vagyunk, na.

    2. 1989-ben nem volt sem rendszerváltás, sem rendszerváltozás. Az átmenet évei kezdődtek. A szuverén magyar állam 1945-ben megszakadt szép történelme a Fidesz-MPP maradéktalan hatalomra kerülésével (2010) lesz ismét méltó régi, nagy híréhez.

    • Implicit üzenet:
      (Többek között) a Fidesz és a Kisgazdapárt közös kormányzása a zavaros átmenet része.

    [Kis színes] Tény: szegény öncenzúra nem túl okos Medgyessy 2002-ben a romlást hozta az országra a közalkalmazottak azonnali 50%-os béremelésével: amikor nyilvánosságra hozta okosságát (amelyhez, ellentétben a sajtóban megjelent hírekkel, 1998 után semmi közöm sem volt), átmentem Antal Lacihoz a Külker bankba, konszenzussal megállapítottuk, hogy az érdemi reformtervek + Mao fenntartható növekedési kilátásai ebben a pillanatban értek véget, lementünk a Grinzingibe, és irgalmatlanul berúgtunk bánatunkban. Szilvából. Délelőtt. (Ezzel nemes hagyományt teremtettünk: a kesergést folyamatosan, a durva pálinkázást kb. félévente ismételtük, általában késői ebéd keretében, vagy a Szimpla kertben, míg Laci meg nem halt:( RIP)

    • Értékelés:
      Ez az MSZP számára lesz elfogadhatatlan.
    • Amexrap:
      Ha van átmenet, akkor Orbán politikai nyilatkozat-tervezete még határozottan az átmenet része. De szerintünk nyugodtan tekinthetjük 1989-et valami végének és egy új kezdetének: az országpusztító szocializmus éppen akkor ért véget, az országpusztító, semmi sem drága harc a hatalomért éppen akkor kezdődött. És, mint a fenti 1. pontunkból látható, pl. a Fidesz esetében máig is sok ellenség maradt, pl. a Jobbik, a zsidók, az oroszok. Meg persze a szocik.

    3. Most már jöhet az egység: a magyar nemzet kinyilvánított akarata (a választások eredménye) az egész Országgyűlést arra kötelezi, a Mao-i lakosoktól és vállalkozásoktól pedig elvárja, hogy csatlakozzon a Fidesz által működtetett új rendhez.

    • Implicit üzenet:
      A demokrácia a többség uralma.
    • Értékelés:
      Ez igaz, de

      • Mao nem demokrácia, hanem alkotmányos demokrácia (ha ez zavar vkit, tessék explicite megváltoztatni az alkotmányt), és
      • a demokrácia önmagában nem jó, legalábbis pártunk véleménye szerint, kb.:


     

    Végülis az a kérdés, hogy ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere mit is jelent valójában:

    • lehet-e velük mint a mindenkori kormánnyal együttműködni olyan ügyekben, amit ők is (Fidesz) meg a tőlük független mi is (mindenféle és fajta civilek, az Amexrap, tagjaink, az általunk képviselt, a “magyar” generálszósszal nem feltétlenül leöntendő külföldi kisebbségiek, nemzetiségiek, stb.) fontosnak tartunk — ekkor, ha víziójuk és taktikájuk a náci áthallásoktól is megszabadul, welcome,
    • vagy az Orbán által kezdeményezett rendszer az együttműködést csak egy nemzeti korporáció részeként tenné lehetővé:

    The most important claim made by fascism was that it alone could offer the creative prospect of a ‘third way’ between capitalism and socialism. […] Corporation in the fascist sense, by contrast, is a concept which is ultimately intelligible only within the all-embracing vision of an organic, spiritually unified and morally regenerated society. Within this context corporatism refers, more especially, to the various economic policies and institutions by which the union of employers and workers is to be brought about. What mainly characterizes these policies and institutions is an attempt to unite both groups by means which will imbue them with a desire for mutual self-sacrifice in the national interest. Fascist claim, more generally, that only the organic society created by these measures would offer true freedom, by which they mean the release from the petty, egoistic concerns of everyday life and an opportunity for total devotion to the nation and its leader.http://books.google.hu/books?id=tP2wXl5nzboC&pg=PA157

    4. A többi nem érdekes.

    [Folytatás: http://amexrap.org/fal/az-ellenzekek-vizioja-kozel-a-naphoz]

     
  • Mázsa Péter 22:13 on 2010.04.27 Permalink |
    Tags: , , Identitás,   

    Vajon mit jelenthet?? / What could it mean?

    Vö. / Cf. http://amexrap.org/fal/kabalaallatunk

     
  • Mázsa Péter 17:26 on 2010.04.12 Permalink |
    Tags: , , Identitás, ,   

    Ez a Baranyai választónk már sejti a jöv… 

    Ez a Baranyai választónk már sejti a jövőt. Látjátok, ki van a Baloldalon, a Jobbikon?

     
  • Mázsa Péter 18:16 on 2010.04.09 Permalink |
    Tags: , , , Identitás   

    Jelmondatunk / Our Motto 

    There are two kinds of people in the world, those who believe there are two kinds of people in the world and those who don’t.

    Robert Benchley

     
  • Mázsa Péter 18:16 on 2010.04.09 Permalink |
    Tags: , , , Identitás   

    Kabalaállatunk: Bíbor Unikornis Pegazus / Our Lucky Animal: Purple Unicorn Pegasus 

     
  • Mázsa Péter 18:16 on 2010.04.09 Permalink |
    Tags: , , , Identitás   

    Párthimnusz: Az Igazi Férfi / Party Hymn: The Real Man 

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player