Tagged: Jobboldal Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 14:55 on 2013.04.07 Permalink |
    Tags: , , Jobboldal, ,   

    Új modell: Mitől válik a politika fekete-fehérré? 

    Are we as a society getting more polarized, and if so, why? We try to answer this question through a model of opinion formation. Empirical studies have shown that homophily results in polarization. However, we show that DeGroot’s well-known model of opinion formation based on repeated averaging can never be polarizing, even if individuals are arbitrarily homophilous. We generalize DeGroot’s model to account for a phenomenon well-known in social psychology as biased assimilation: when presented with mixed or inconclusive evidence on a complex issue, individuals draw undue support for their initial position thereby arriving at a more extreme opinion. We show that in a simple model of homophilous networks, our biased opinion formation process results in either polarization, persistent disagreement or consensus depending on how biased individuals are. In other words, homophily alone, without biased assimilation, is not sufficient to polarize society. Quite interestingly, biased assimilation also provides insight into the following related question: do internet based recommender algorithms that show us personalized content contribute to polarization? We make a connection between biased assimilation and the polarizing effects of some random-walk based recommender algorithms that are similar in spirit to some commonly used recommender algorithms.


    The team used their working model of biased assimilation to also study the polarizing effects of three popular Internet-based recommender systems. Recommender systems are widely used on the Internet to deliver personalized search results, news articles and product suggestions based on the user’s likes and dislikes.
    It has been claimed that these systems contribute to polarization by creating an echo chamber effect where, for example, a left-leaning user is recommended more liberal articles and a right-leaning user is recommended more conservative ones.
    “The system that recommends the most relevant item to a user turns out to be always polarizing. The other two systems, which chose a random item liked by the user and recommends an item most similar to it, were polarizing only if the user was biased to begin with. It was surprising to find that biased assimilation provides a useful framework to analyze the polarizing effects of recommender systems.” Dandekar said.


  • Mázsa Péter 09:34 on 2013.03.06 Permalink |
    Tags: , , , , Jobboldal, , ,   

    Lorenzo Bini Smaghi: Reform denial poses bigger threat to democracy than austerity 

    […] structural reforms are politically difficult to implement, in advanced economies, not only in Europe. They require measures that are generally opposed by lobbies, which defend the interests of insiders, in the labour, capital or goods and service markets. Such lobbies are strongly represented in parliament or in government. Structural reforms thus tend to be delayed as long as possible, at least until the financial markets continue to finance imbalances at sustainable rates.

    When markets turn around, and start losing confidence, pressure mounts on the policy makers to implement measures aimed at reducing the excessive budget deficit so as to maintain market access. The longer governments wait, the tougher are the measures required to restore investors’ confidence. […]

    There are several problems with this strategy. The first is that when market confidence is at stake, quick decisions are needed to restore stability. Under these circumstances, it’s politically easier to adopt fiscal measures, in particular on the revenue side. Selective expenditure cuts are more difficult to agree upon. Structural reforms are left for a second stage, as they require more time to be designed and negotiated with the social partners. […]

    The second problem is that if the fiscal measures are successful in calming the markets, there is less pressure to implement the second leg of the programme. Structural reforms tend to be further delayed. The opposition of interest groups strengthens. The proposals for changes in the labour and goods markets are diluted.

    The result of this strategy is that the adjustment takes place largely through restrictive budgetary measures, whose impact on growth is much more recessionary than expected. […]

    No wonder citizens voted against this policy. But this policy is the result of their unwillingness – and that of their elected politicians – to implement a timely and more balanced adjustment package, either independently or through a programme negotiated with international institutions.

    Austerity is the result of countries’ democratic decisions to wait until the last minute before acting, under the pressure of the markets, mainly by raising taxes rather than implementing long-waited reforms. Denying this, by claiming that austerity has been imposed on countries – rather than self-inflicted – and looking for scapegoats, is the biggest threat to democracies going forward.


  • Mázsa Péter 10:20 on 2013.02.08 Permalink |
    Tags: , Jobboldal,   

    […] megkockáztatom, hogy a Fidesz az elmúlt 15 évben mindvégig par excellence fasiszta párt volt […]

    Kálmán László: A fasizmus legújabb történetéből
  • Mázsa Péter 20:56 on 2013.02.05 Permalink |
    Tags: , , , , Jobboldal, ,   

    The fragmented official opposition, mainly comprised of colourless liberals and social democrats, finds itself dancing a death tango with the combined, increasingly powerful forces of the right, and each year sees the couple move closer to the brink of an as-yet unknown abyss.

    Carl Rowlands, Guardian: “Hungary’s rabid right is taking the country to a political abyss – The left has found no response to the right’s attacks on Gypsies, its virulent antisemitism and its xenophobic Christian nationalism”
  • Mázsa Péter 06:40 on 2013.02.01 Permalink |
    Tags: , , , Jobboldal,   

    Infografika: A Nemzeti Együttműködés Rendszere 

    A Szabad Művészek felkértek, hogy mondjak véleményt javaslataikról, amelyeket a kormány központosító törekvései ellenében publikáltak. Első körben csak a helyzetről, és Szabad Művészek javaslatainak e helyzetben való státuszáról szóló diagnózist foglaltam össze egy mondatban és egy magyar+angol nyelvű ábrában. Fogyasszátok egészséggel!

    A Szabad Művészek javaslatának státusza: a nemzet testén élősködő férgek vonaglanak.

    Olvasd el az infografika szöveges kifejtését is: A menyasszonyon esett erőszak és a Szabad Művészek http://amexrap.org/fal/menyasszonyon-esett-eroszak

    • admin 09:18 on 2013.02.01 Permalink | Log in to Reply

      Balázs Lazlo Karafiáth There are no Hungarian genes only Hungarian memes. According to Hungarian memes there are Hungarian genes and they are superior than the trinity of jews/gypsies/gay + whoever asks really. In reality Hungarian genes are long gone, however these Hungarian memes survived for more than 1000 yrs. This begs the question about the evolutionary fitness of your the table above, QP.
      about an hour ago · Edited · Like

      Mázsa Péter Balázs: Igaznak tűnik, hogy ha vannak is magyar gének, akkor sem sokan: “A Magyarországi lakosok több mint 95%-a nem magyar eredetű, sem apai, sem anyai ágon” http://amexrap.org/fal/a-magyarorszagi-lakosok-nemigen-magyarok
      7 minutes ago · Like · Remove Preview

      Mázsa Péter Az állam olyan intézmény, amely megtámogatja az evolúciós fitness-séget: http://amexrap.org/fal/nagy-trianon-vita Kérdés, hogy ez elég lesz-e a törés http://mazsa.com/nemzeti-minimum elkerülésére. Igazad van abban, h ez korántsem biztos.

    • admin 13:31 on 2013.02.01 Permalink | Log in to Reply

      Tamás Csákány Az infografika alapján csak a nem-nemzettagok vándorolhatnak ki, a nemzetbõl nem lehet távozni.
      Vagy aki kivándorol, az elöbb belföldi nemmagyar lesz?
      about an hour ago · Like · 1

      Mázsa Péter A kivándorlók az államot (a nagy kört, és nem az állam mínusz nemzetet) hagyják el, de egyben a küldetést is cserben hagyják, így a nemzetből is távoznak. Ez nem az ’56-os (a nemzeti diaszpórába való) kivándorlás, hanem a NER itthagyása.
      about an hour ago · Like

      Mázsa Péter és igen, így a kivándorló korábbi státusza ex post: belföldi nemmagyar. Aki kivándorolt, nem lehet magyar.
      about an hour ago · Like · 1

  • Mázsa Péter 11:45 on 2013.01.19 Permalink |
    Tags: , Jobboldal, ,   

    Hó Márton: Figyelj, öcsi! 

  • Mázsa Péter 14:30 on 2013.01.18 Permalink |
    Tags: Jobboldal,   

    A Magyar Művészeti Akadémia Állásfoglalása 

    (via szabad művészek)

  • Mázsa Péter 16:42 on 2013.01.14 Permalink |
    Tags: , , Jobboldal, ,   

    András Bíró Nagy – Tamás Boros – Áron Varga: Right-wing Extremism in Hungary 


    Main actor of right-wing extremism in Hungary is the Jobbik party, which won about
    15 per cent of the votes in the European elections of 2009 as well as in the general
    elections of 2010. Being the third party in Hungarian Parliament, it broadly succeeded in its agenda setting. Ruling Fidesz party of Prime Minister Orban took over
    several bullet points of the Jobbik extremist party programme and adopted them as
    part of the government’s policy.

    Jobbik’s discourse is a mixture of anti-communism, anti-gypsyism, nationalism and
    hostility towards elites, particularly »all-corrupt« politicians. Obviously, there is a response to these – often very simplified – prejudices in the Hungarian population:
    More than one third of the voters can be considered as anti-democracy, anti-EU and
    against market economy.

    Since the end of communism, the Hungarian society has undergone deep changes.
    Today, only less than on third of the population considers itself as more or less progressively orientated. The main left party MSZP has crashed in the last elections and
    today represents nor more than 20 per cent of the votes


    (Via Istvan Janos Toth)

  • Mázsa Péter 19:49 on 2013.01.08 Permalink |
    Tags: , , Jobboldal, ,   

    “Héberül nem tudom elmondani”: flashmob az állatos Bayer ellen (videó) 

    A botrány:

    A teljes beszéd:

    Az előzmény: http://www.magyarhirlap.hu/ki-ne-legyen

    • admin 17:30 on 2013.01.13 Permalink | Log in to Reply

      Bognár Attila Nekem kezdettől gyanús volt, hogy bayer barátja is így értette azt a mondását, hogy: “én még nem hazudtam az embereknek” – hogy csupán azoknak a (…) állatoknak.
      4 minutes ago · Like · 1

  • Mázsa Péter 15:51 on 2013.01.02 Permalink |
    Tags: , , Jobboldal,   

    Gyurgyák-interjú részletek II/II: A baloldal, a jobboldal és az ország kilátásairól 

    a magyar baloldal igazi fordulat előtt áll, hiszen öt kérdést nem tudnak megkerülni: viszonyukat a nemzeti problematikához; mit vállalnak, s mit nem a Kádár-rendszerből; kormányzási kudarcuk okainak őszinte és önkritikus feltárását (s ebben a korrupció szerintem csak a legkisebb tétel); szerepüket a gazdasági rendszerváltásban, a privatizációban, s általában viszonyukat a neoliberális eszméhez; s végül a legfontosabb: mit kívánnak tenni az ország érdekében, ha alkalomadtán újra hatalomra kerülnek? Mert szerintem az nem válasz, hogy ezek a kérdések másodlagosak, a lényeg egy széles koalíció létrehozása az „ördögi Orbán” leváltására. Mint ahogy az sem megoldás, hogy a gyerekeink eladósításán túl az unokáink vagyonát és jövőjét is feléljük. Ezt akarják, vagy a meglévő újraelosztásban gondolkodnak? Lehet ugyan hozni mindenféle politikai kuruzslókat és választási gurukat, de amíg ezekre a kérdésekre nem adnak választ, addig szerintem minden erőlködésük hiábavaló. Ez így együtt azonban igazi intellektuális kihívás. […]

    Orbán, a „magányos autokrata” – ez nem pont a baloldali lecke a miniszterelnökről?

    Ítéleteimet magam szoktam meghozni, véleményemet egyáltalán nem befolyásolják baloldali vagy jobboldali megmondóemberek és úgynevezett közvélemény-formálók lózungjai. Semmi okom megváltoztatni régi meggyőződésemet, nevezetesen, hogy a kormányfő nemzedékem legnagyobb politikai tehetsége. A baloldali térfélen Gyurcsányt is nagy ígéretnek láttam, ő azonban könnyűnek találtatott, s ezt ma talán már csak ő és közvetlen környezete nem látja. Orbánnal kapcsolatban azonban a lényeg nem az, hogy személy szerint ő vagy a kormánya mennyire kötődik a Horthy-rendszerhez (szerintem nem kötődik, nem is nagyon érdekli ez őt, s mélyebb ismeretei sincsenek erről), hanem az a kettősség, hogy egyrészt mennyire jól teljesít kiélezett helyzetekben, konfliktusok erővel történő megoldásában, választási harcban stb., másrészt mindeközben mennyire védtelen és sikertelen a mindennapi építkezésben, a kormányzati aprómunkában, munkatársai kiválasztásában, hatékony és együttműködő csapat verbuválásában, a feladatok leosztásában stb. Az én jóindulatú értelmezésem szerint talán lehetetlen is e két típusú személyiség megtestesülése egy emberben. Ez azonban alapvetően nem menti a súlyos kormányzati eltévelyedéseket és hibákat. Paradox igazság, hogy minél nagyobb tehetség valaki, annál nagyobb felelősséget kénytelen a vállára venni.

    Történelmi szempontból mi a véleménye a miniszterelnök által gyakran emlegetett „centrális politikai erőtér” koncepciójáról?

    A „Horthy-rendszer restaurálása” tézisével szemben (amelyet, jelzem, már Antallal szemben is jórészt igaztalanul vetettek be ellenfelei) ez a doktrína nagyon is valóságos, a miniszterelnök gondolkodásának talán legközpontibb eleme. A bírálatoknak erre, s nem a félrevezető történeti példákra kellene koncentrálniuk. Mert egyfelől ez valóban igazi magyar politikai tradíció egészen a XIX. század hetvenes éveitől kezdve. Tehát ez nemcsak jobboldali, hanem tragikus módon egyetemes magyar tradíció, hiszen a magyar baloldal is kivette ebből a maga részét. Személyes véleményem pedig az, hogy lehet ilyenre törekedni, de egyfelől ez teljességgel téves irány, másfelől felesleges is, mert a magyar nép, vagy modernebb nyelven szólva, a mai magyar választópolgárok sajnálatosan mérhetetlenül individualisták, semmiképpen sem tekintélytisztelők, és a hagyományok is – fájdalom – csak egy kisebbség számára fontosak. Egy ideig apolitikusan viselkednek, látszólag nem érdekli őket a dolog, majd azután imádnak szobrokat döntögetni. Nagy valószínűséggel most is ez fog bekövetkezni. […]

    az egész 1988-89-es nemzedék kudarcáról ír. Ha a politikai sikerek ellenére is tartja ezt a megállapítását, hol azonosítja azt a pontot, ahol elbukott a kísérletük?

    Lehet, hogy eleve naiv volt ez az elképzelés, de az én várakozásaimban egy olyan ország szerepelt, ahol alapvető nemzeti kérdésekben nincsen fundamentális vita, ahol létezik minimális nemzeti konszenzus. Mert nem értek egyet a „nemzet által homályosan” (Csepeli György) és a „nemzettel nem megy” (Bauer Tamás) típusú megközelítésekkel. Ebben a végletesen megosztott helyzetben továbbra sem látok esélyt arra, hogy nagy kérdésekben kedvező fordulat következzen be. Miközben a gazdasági-társadalmi helyzet súlyosbodik: Magyarország fokozatosan stagflációba csúszik, a társadalom szegényedik és végletesen megosztott, az értelmiségi elit nem teljesíti alapvető kötelességét és – részben kényszerből – már csak a saját maga túlélése érdekli. Az én frusztrációm és pesszimizmusom abból fakad, hogy nem elég, hogy a mi generációnk nem volt képes meghaladni a lövészárok-típusú mentalitást, de ez alkalmasint az utánunk jövőknek sem fog sikerülni. Ezt tartom az igazi magyar áfiumnak, amivel nem tudunk mit kezdeni, s ez az a szellemi vérbaj, ami, úgy tűnik, öröklődik, s egyik nemzedék sem tud felülemelkedni rajta. […]

    A 2010-es állapothoz képest ma már jóval erőteljesebb a baloldali mozgolódás. Ön szerint alkalmas a magyar bal állapota arra, hogy rövid időn belül, de legalább a választásokig erőre kapjon?

    Intellektuális szempontból már évekkel ezelőtt megszakadt a baloldal dominanciája Magyarországon. Most úgy tűnik, a baloldal van nehezebb helyzetben, de ha választ találnak a fentiekben említett kérdésekre, vagyis tisztázzák viszonyukat a nemzethez, szembenéznek kudarcaik gyökereivel és vázolják terveiket a jövőre, akkor lehetségesnek tartom a megerősödésüket. Kérdés, törekednek-e egyáltalán erre, s nem egy látszategység létrehozásán munkálkodnak-e, amely azonban kormányzati pozícióba kerülve többszörösen visszaüthet. Úgy látom, a következő választás ma még nem kétesélyes játszma, de egy közelgő válság, vagy egy elmaradó kormányzati kiigazítás könnyen azzá teheti.

    Mintha most jobban érdekelné a baloldal helyzete, mint korábban.

    Kifejezetten érdekel, hogy abból a szakadékból, amelybe jórészt a saját hibáik miatt estek bele, hogyan tudnak kikapaszkodni! Szemben sok konzervatív barátommal, szerintem ez nemzeti érdek is, hiszen az európai politika éppen az egyensúlyokon nyugszik. De ennél is jobban nyugtalanít, hogy hová vezet szerte Európában az egyensúlyi helyzet megbillenése, hogyan lehet fenntartani a jövőben ezt a kényes egyensúlyt úgy, hogy közben ne kannibalizáljuk, ne éljük fel az utánunk következők jövőjét. Az is nagyon foglalkoztat, hogy miért nem tudott Magyarországon áttörni az a közepet megcélzó, versenyelvű, meritokratikus, az emberi jogokra érzékeny, ugyanakkor a hagyományokat és a nemzeti érdekeket szem előtt tartó liberális konzervativizmus, amelyet én is képviselek. De leginkább az aggaszt, hogy ha ez a mai politika kudarcot vall, akkor az évtizedekre lehetetlenné tesz minden józan, demokratikus jobboldali konzervatív kísérletet Magyarországon.


  • Mathe Aron 15:19 on 2013.01.02 Permalink |
    Tags: Jobboldal, ,   

    Gyurgyák interjú részletek I/II: A mai magyar jobboldal leantiszemitázásáról 

    Részletek Borbás Barna interjújából:

    “[…] A numerus clausustól nem vezet nyílegyenes út a zsidótörvényekig.

    […] A Fideszt leantiszemitázó, a kormányt a két világháború közötti rendszer restaurálásával vádoló beszéd szerintem nagy ostobaság. Orbán Viktor kormányzási gyakorlata modern jellegű, nem történeti példákat követ, s bár kétségkívül hatalomkoncentrálásra irányul, és bizonyos autokratikus jegyei is tagadhatatlanok, ez véleményem szerint alapvetően a kormányfő személyiségjegyeiből, türelmetlenségéből, magányából, a nem minden alapot nélkülöző megbántottságából és nagyfokú bizalmatlanságából fakad, következésképpen semmi köze sem a Bethlen-, sem pedig a Gömbös-féle politikafelfogáshoz, Horthyéról már nem is beszélve.

    […] A „Horthy-rendszer restaurálása” tézis […] amelyet már Antallal szemben is jórészt igaztalanul vetettek be ellenfelei.

    […] Számomra eléggé világos, hogy ezzel az önkényes besorolással a két világháború közötti időszak minden bűnét, hibáját, eltévelyedését akarják rátolni a mai magyar jobboldalra, a zsidótörvények tébolyával bezárólag. Ez azonban nagyon rövidlátó gondolkodásra vall, ugyanis nem veszik észre, hogy a politikai haszonszerzés érdekében ezzel a társadalmi kohéziót is gyengítik, ami Magyarországon éppenséggel megerősítésre szorulna.

    […] a mai magyar jobboldal leantiszemitázása nem új keletű dolog, szögezzük le, hogy Magyarországon nincs olyan szellemi, politikai csoportosulás, amelyben ne lennének antiszemiták. Csak sajnos idehaza jórészt ismeretlenek azok a könyvek, amelyek a baloldal antiszemitizmusáról szólnak.”


  • Mathe Aron 14:18 on 2013.01.02 Permalink |
    Tags: Jobboldal, , ,   

    Hihetetlennek tartom, hogy 11 éve ugyanazok a kérdések mennek a Múzeum kapcsán, mintha nem zajlott volna le ez a vita 

    “Szálasi Ferenc, a tökeltes bűnbank” c. cikk-idézetünkre (vö.: http://amexrap.org/fal/szalasi-ferenc-tokeletes-bunbak ) Máthé Áron, a Terror Háza Múzeum volt munkatársa válaszolt. A szerk.

    Egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy 11 éve ugyanazok a kérdések mennek a Múzeum kapcsán, mintha nem zajlott volna le ez a vita.

    Az a helyzet, hogy a Múzeum NEM fókuszál a 44 őszét megelőző kérdésekre, csak nagyon röviden, bevezetésként.

    Azért nem fókuszál, mert
    1. nem ez a témája (ennyi erővel bármiről lehetne szó),
    2. azért sem, mert erre a célra jött létre a Holocaust Múzeum.

    Hogy valakinek más a narratívája ezekről a kérdésekről, azért azt hiszem nem lehet a THM-t hibáztatni.

    Horthyról egyébként érdemes átfutni Krisztián Ungváry interjúját: http://hvg.hu/itthon/20121220_Ungrvary_interju_horthyrol . Ez egyfajta szempont, és talán segít helyretenni Horthy szerepét. Más, hogy a “beteg testrészek” kijelentésével nemhogy egyet nem tudok érteni, de ízléstelennek is tartom.

    A holocausttal kapcsolatban alighanem Schmidt Mária: A holocaust helye a magyar zsidóság modernkori történetében c. tanulmánya ( http://www.magyarholocaust.hu/mh011190.html ) az, ami a legjobban összefoglalja a problémákat és az előremutató kérdéseket. A társadalmi felelősség kérdésében Ablonczy Balázs és Novák Attila közösen jegyzett állításai között szerepel erről is egy passzus.

    Namost, a saját meglátásom a Karsai által is emlegetett felelősség és “szembenézés” kérdésében, hogy
    1. a bűnösöket megbüntették
    2. a túlélő zsidóság kárpótlása egyrészt megtörtént, másrészt folyamatos
    3. A bűnösök megbüntetése sajnos egy olyan kontextusban történt, ahol őket összemosták másokkal, és ez egy deficitet hagyott maga után,
    4. a társadalmi felelősség mantrázása nem túlságosan előremutató, Magyarország akkoriban olyan szűk mozgástérrel rendelkezett, hogy nem kis eredmény, hogy a deportálásra csak 44ben került sor,
    5. a korabeli antiszemitizmus kérdését nem lehet utólagosan számonkérni, ezt csak a korszakból kiindulva lehet megérteni,
    6. az állandó múlt-ostorozás helyett jó lenne a hídverésre alkalmas témákat vizsgálni, pl. az embermentők szerepét.

    Végül elnézést a kukacoskodásért, de a “tudtok válaszolni” ( http://amexrap.org/fal/szalasi-ferenc-tokeletes-bunbak/comment-page-1#comment-56738 ) némileg félreérthető, mivel akár azt a látszatot is sugallja, hogy esetleg nem tudunk/tudnak.

    Pedig egyszerűbb a kérdés: tekintve, hogy ezekre a kérdésekre 10 évvel ezelőtt már válaszok születtek, feltételezem, hogy nem is akarnak.

  • Mázsa Péter 00:33 on 2013.01.02 Permalink |
    Tags: , Jobboldal, , ,   

    Körülbelül 200 000 hivatalnok, közszolga, köztük mintegy 20 000 csendőr, több ezer rendőr, orvosok, bábák, leventeoktatók, tanárok, katonák stb. vettek részt csak 1944-ben a zsidók totális jogfosztásában, kirablásában, gettókba, gyűjtőtáborokba terelésében, majd deportálásuk megszervezésében és lebonyolításában. […] Kényelmes, sőt talán sokak számára még megnyugtató, önbizalmat erősítő is lehetne, ha igaz lenne, hogy a magyar nép, a magyar társadalom mindenkor ártatlan áldozat volt csak. Soha, senki ne is említse a zsidókat és a zsidókat menteni próbálókat is feljelentőket, a zsidók vagyonán osztozókat, azokat a tízezreket, akik a még csak a gettókban lévő, deportálásukra váró embertársaik üressé vált, üressé tett lakásait kiigényelték. A magyar nép ártatlan, mindenről az idegen megszállók (tatárok, törökök, osztrákok, németek, végül az oroszok) tehetnek, akiket, hogy az 1944–1945-ös sorsfordító éveknél maradjunk, csak egy maroknyi nyilas szolgált lelkesen. A nyilasok rendszerük bukása után gyorsan „átöltöznek”, belőlük lesznek a leglelkesebb kommunista kollaboránsok, szól a régi-új „narratíva”. […] a Terror Háza Múzeum állandó kiállításán a német megszállás után (201. sz. terem) időben és térben nagyon közel (202. sz. terem) a nyilasok kezdik a Dunába lőni a zsidókat, és említés nélkül maradnak a zsidótörvények, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálás és mészárlás, valamint a Sztójay-kormány időszaka […] A posztkommunista jobboldal [..] felmentve […] érezte magát a Horthy-rendszer egészének (ön)kritikus vizsgálata alól. Szerintük csak a nyilasok kollaboráltak a nácikkal, Horthy hős országgyarapító, aki, ameddig hatalmon volt, keményen fellépett a nyilasokkal szemben, és 1944-ben, amikor végre megtudta, hogy hová és főleg miért viszik el a zsidókat, azonnal a hadseregét vetette be a még nem deportált (fővárosi) zsidók megmentése érdekében. Szó se essék a zsidótörvényekről, az elmaradt földreformról, az egész neobarokk, antiszemita politikai kultúráról, a nácik szövetségeseként a Szovjetunió elleni háborúban való részvételről stb., csak arról, hogy mindenről a „barna inges kommunisták”, a Szálasi vezette nyilaskeresztes csőcselék tehet.

    Karsai László: Szálasi Ferenc, a tökéletes bűnbak
    • admin 11:35 on 2013.01.02 Permalink | Log in to Reply

      Tibor Ritz “A jövő záloga a múlttal való objektív szembenézés” nem tudom ki mondta, de jól mondta, mert ez kegyetlenül nehéz dolog.
      4 minutes ago · Like · 1

    • admin 13:38 on 2013.01.02 Permalink | Log in to Reply

      Mázsa Péter Áron (Terror Háza): erre válaszoltatok / tudtok válaszolni?

  • Mázsa Péter 10:14 on 2012.12.01 Permalink |
    Tags: , , Jobboldal, ,   

    az a Rogán fog szónokolni nekem, aki annak a pártnak a frakcióját vezeti, mely ott ült az antiszemitizmus záptojásán, míg csak ki nem sikerült keltenie a magyar turulfiókát, a Jobbikot. Aztán óvta, védte, nevelgette, tenyeréből etetgette, míg csak ez a büdös dögkeselyű össze nem szarta teljesen az országot. Merthogy azt azért ne felejtsük, hogy a 2006-os puccskísérlet során Orbán ezeket az emberszabásúakat használta a piszkos munka elvégzésére, és nagy a gyanúm, hogy ma is erre használja őket. Erre most felugrik a színpadra a Fidesz pávatáncegyüttesének szólóművésze, és megpróbálja klezmerre hangszerelni a Horst Wessel lied-et. Ha személyes véleményem megírhatom, hát a hányinger kerülget.

  • Mázsa Péter 09:09 on 2012.11.28 Permalink |
    Tags: , , , , Jobboldal, ,   

    A Fidesz éppen megszavazta Európa legszégyenletesebb választási törvényét, amiben biztosítja, hogy tisztességes választások ne lehessenek az országban, és ha már nem lesznek 2014-ben, akkor évtizedekig maradjon ez az állapot, mert a magyar paraszt nyíltan szavaz, a magyar értelmiség pedig, ha lehet, még nyíltabban. Egy rossz vicc az egész, ráadásul a párt éppen arról tárgyal, hogy megvásárolja az egész választási informatikai rendszert működtető céget is, nehogymá’ […] a Fidesz sokkal nagyobb veszélyt jelent az országra, mint bármelyik operettnáci. […] Amikor Orbánék a múlt árnyai, a múlt sötétsége ellen harcolnak azt csak és kizárólag azért teszik, mert zavarja őket a jelen sötétségének kialakításában, megszilárdításában. Nem kellenek nekik erős nácik, mert nekik gyönge nácik kellenek, akikkel lehet riogatni, akik elől hozzájuk lehet menekülni. Megijednek, ha a Jobbik erősödni kezd, de még jobban megijednének, ha a Jobbikot végre betiltaná a – még valamennyire – független magyar bíróság, vagy ha csak simán kihullanának az országgyűlésből az érdeklődés teljes hiánya miatt. Ahogy ’98-ban a MIÉP, úgy most a Jobbik biztosítja a politikai szörnyet, amihez képest lehetnek demokratikusak, haladók és jó fejek. Mert nácik nélkül a Fidesz annak látszana, ami. Egy totális uralomra törő, embertelen és gátlástalan hatalmi gépezetnek.

    Para-Kovács Imre
  • Mázsa Péter 08:20 on 2012.11.28 Permalink |
    Tags: , , , , Jobboldal,   

    […] The recurrence of anti-Semitic and other racist statements in the Hungarian parliament demonstrates the need to further empower voices of tolerance and peaceful coexistence in Hungary.

    U.S. Embassy Statement on Anti-Semitic Remarks
  • Mázsa Péter 09:36 on 2012.11.23 Permalink |
    Tags: , Jobboldal,   

    Hans Knoll és Pilinger Erzsébet a Műcsarnokról: Levél a Miniszternek és az Államtitkárnak 

    Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere és L. Simon László kultúráért felelős államtitkár részére

    Tisztelt Miniszter úr, tisztelt Államtitkár úr!

    A sajtóban megjelent hírek alapján attól tartunk, hogy olyan elképzelések vannak kialakulóban, amelynek részeként a Műcsarnok nem a kortárs képzőművészet területén működik majd, és elveszítheti eleven kapcsolatát a hazai és nemzetközi kortárs művészeti szcénával. Azonban egy olyan országnak, mint Magyarország, s egy olyan városnak, mint Budapest a Ludwig Múzeum mellett nagy szüksége van egy, a kortárs művészet színtérén működő Műcsarnokra mint önálló intézményre.

    Nemzetközi példák határozottan azt mutatják, hogy egy ilyen Kunsthalle-típusú intézmény nagyon fontos feladatot tölt be mind az ország, mind a város szempontjából, s ugyanakkor azt, milyen óriási szerepe van az aktuális, kortárs nemzetközi kapcsolatok, s a jelenre vonatkozó innovatív elképzelések cseréjének területén is. Mindez viszont akkor valósulhat meg, ha egy ilyen intézmény vezetése professzionálisan a kortárs képzőművészet, művészettörténet és kurátori ismeretek terén képzett, tapasztalt, dinamikus, idegen nyelveken is beszélő szakemberek kezében van, akik ugyanolyan magas szinten képesek a helyi és a nemzetközi művészeti színtér szereplőivel partnerként kommunikálni, s kiállításokat, közös működéseket megvalósítani. Ìgy a Műcsarnok vezetését más művészeti szakterületeken aktív intézmény, szakember semmi esetre sem láthatja el, s emellett az intézmény önállósága, függetlensége pedig ugyancsak létfontosságú, s egy újabb ernyő-intézmény bevonása működését bénítaná.

    A kortárs képzőművészeti színtér hosszú évtizedek alatt kialakult, lassan kicsiszolódó, de még mindig sérülékeny struktúráját jelentősen károsítaná a Műcsarnok esetleges kiesése, nem beszélve arról, hogy a szerkezetén belül működő Ernst Múzeum, s a Velencei Biennálé-részvételt koordináló Biennálé Iroda pozíciójának bizonytalanná válása milyen hatásokkal járna. Ha a Műcsarnok által ellátott feladatok a későbbiekben nem teljesülnének, vagy esetleg a továbbiakban az egyetlen nagy kortárs művészeti intézményt, a Ludwig Múzeumot terhelnék, akkor ez nemcsak a színtér egészét károsítaná, de a múzeumra is rendkívüli terheket róna, mivel egyetlen múzeum – amely ráadásul más típusú, gyűjteménnyel rendelkező intézmény – nem lehet képes az aktuális magyar és nemzetközi képzőművészet bemutatásának feladatait ellátni. Mindez azt mutatja, hogy a Műcsarnok működésének hiánya a kortárs képzőművészet területén jóvátehetetlen károkat okozna, hatékony működéséhez pedig csak a kortárs művészeti színtér szakmai szereplőinek bevonásával folytatott, szakmai egyeztetés folyamata vezethet el.

    Levelünkkel ennek megfelelően – amelyet a kortárs képzőművészeti színtéren aktív, s meghatározó intézményeknek, szervezeteknek és szakembereknek is elküldtünk – szeretnénk a kortárs képzőművészeti szcéna egyik legfontosabb helyszínének és intézményének működésére vonatkozó, széles körű kommunikációt kezdeményezni, ezáltal a környező és más európai országokban is megvalósuló gyakorlatot javasolva.

    Válaszukat várva, üdvözlettel:

    Hans Knoll és Pilinger Erzsébet

    Knoll Galéria Budapest, 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.


    (A képen balról: Pilinger Erzsébet, Hans Knoll és Bagyó Anna, forrás: http://www.mugyujtok.hu/launch2/launch12/?gallery1_fid=71 )

  • Mázsa Péter 09:57 on 2012.11.21 Permalink |
    Tags: , Jobboldal, ,   

    Kritika: Bukta Imre Másik Magyarország c. kiállítása a Műcsarnokban. 

    Példaként válasszunk egy közönséges eszközt, mondjuk, egy pár parasztcipőt. A leíráshoz még arra sincs szükség, hogy az ilyen használati eszköznek egy valóságos példánya legyen előttünk. Mindenki jól ismeri őket. De mégis, mivel közvetlen leírásról van szó, jó lenne a szemléltetést megkönnyítenünk. Segítségként elegendő valamilyen képi ábrázolás. Erre Van Gogh egy ismert festményét választjuk, aki többször is festett efféle lábbelit.

    De mit kell ezen oly sokat nézni? Mindenki tudja, hogy mi is egy cipő. Ha éppen nem fa- vagy háncscipő, akkor a talpa bőrből van, s van felsőrésze, e kettőt varratok és szegek tartják össze. Az ilyen eszköz a láb befedésére szolgál. A cipőknek alkalmasságuknak megfelelően, vagyis hogy munkára vagy táncra valók, eltérő az anyaguk és formájuk.

    Az ilyen pontos leírás csak azt magyarázza el, amit már amúgy is tudunk. Az eszköz eszközléte ugyanis alkalmasságában rejlik. De miként áll a dolog magával az alkalmassággal? Vele vajon már meg is ragadnánk az eszköz eszközszerűségét? S hogy megragadhassuk, nem kellene-e alkalmazása közben szemrevételeznünk a valamire alkalmas eszközt? A parasztasszony a szántóföldön viseli a cipőt, a cipő csak itt az, ami. És igazából csakis akkor az, ha a parasztasszony munkája során ügyet sem vet rá, rá se pillant és nem is érzi. Jön-megy benne, is így szolgál igazán a cipő. Ezen eszközhasználat során kell rábukkannunk igazán arra, ami benne eszközszerű.

    Ameddig viszont csak úgy általában jelenítünk meg egy pár cipőt vagy a képen a pusztán odaállított, használaton kívüli cipőre pillantunk, sohasem tudhatjuk meg, hogy mi is az eszköz eszközléte igazából. Van Gogh festménye alapján még azt sem állapíthatjuk meg, hogy hol áll. Ezt a pár parasztcipőt semmi sem veszi körül, amihez és ahova tartozhatna, leszámítva egy meghatározatlan teret. Még a szántóföld vagy a földút sárcsomói sem tapadnak rá, ami legalább utalhatna használatára. Egy pár parasztcipő ez és semmi más. És mégis.

    A lábbeli kitaposott belsejének tátongó sötétjéből a munkásléptek fáradtsága mered ránk. Az otromba lábbeli megszokott súlyosságában benne sűrűsödik a lassú járás szívóssága a szántóföld messze nyúló, örök-egyforma barázdái között, melyek felett ott süvít a zord szél. Bőrébe beivódott a föld zsíros nyirka. A cipőtalpak a földút elhagyatottságát láttatják az ereszkedő alkonyatban. A lábbeliben ott remeg a föld titkos hívogatása, érlelődő gabonájának csendes adománya és rejtélyes lemondása önmagáról a téli föld sivár kopárságában. Ezt a lábbelit áthatja a panasztalan aggodalom a biztos kenyérért, az újra átvészelt ínség szótlan öröme, a szülés jöttén érzett remegés és a halál fenyegetésében kelt reszketés. A földhöz tartozik ez az eszköz és a parasztasszony világa őrzi meg. Ebből a megőrzött odatartozásból származva jut maga az eszköz önmagában nyugvásához.

    De a képen levő lábbelibe talán csak belelátjuk mindezt, míg a parasztasszony egyszerűen viseli a cipőt. Mintha ez az egyszerű viselés valóban oly egyszerű volna. Valahányszor a parasztasszony késő este súlyos, de egészséges fáradtságtól elnehezülve félreteszi a cipőket és valahányszor még sötét virradatkor újra érettük nyúl, amikor ünnepnapon, amikor ügyet sem vet rájuk, mégis mindig tudja ezt, bármiféle szemlélődés és vizsgálódás nélkül. Jóllehet az eszköz eszközléte alkalmasságában áll, de ez maga az eszköz lényegi létének teljességén nyugszik. Ezt nevezzük megbízhatóságnak. Ennélfogva bocsáttatik bele a parasztasszony eme eszközön keresztül a föld hallgató hívásába, az eszköz által, s az eszköz megbízhatóságánál fogva biztos a világában. A világ és a föld számára, és azoknak, akik hozzá hasonlóan élnek, csak így jelenlévő: az eszközben. Bár e „csak”-ban megbúvik a tévedés; mert az eszköz megbízhatósága ad először az egyszerű világnak védettséget, és ez biztosít a földnek szabadságot az állandó kiviruláshoz.

    Az eszköz eszközléte, a megbízhatóság, minden dolgot módja és hatóköre szerint tart egybegyűjtve. Az eszköz alkalmassága azonban csak megbízhatóságának lényegi következménye. Az alkalmasság ott vibrál megbízhatóságában, mert nélküle semmi nem lenne. Az egyes eszköz elkopik és elhasználódik; de eközben maga a használat is elhasználódik, megkopik, bevetté válik. Az eszközlét elsivárul, s puszta eszközzé degradálódik. Az eszközlét ilyen elsivárulása a megbízhatóság elillanását jelenti. Ez az eltűnés, aminek a használati dolgok aztán unalmas tolakodó megszokottságukat köszönhetik, csak újabb bizonyíték az eszközlét eredeti lényegére. Az eszköz elhasznált megszokottsága ekkor mint egyetlen és látszólag kizárólagos létmód kerül előtérbe. S ezzel már csak a puszta alkalmasság lesz látható. Így az a látszat születik, mintha az eszköz eredete az anyagnak formát adó puszta elkészítésben rejlene. Holott az eszköz valós eszközléte sokkal messzebbről származik. Anyag és forma valamint e kettő megkülönböztetése mélyebb eredetű.

    Az önmagában nyugvó eszköz nyugalmát megbízhatósága adja. Csak e megbízhatóságot szem előtt tartva mutatkozhat meg az eszköz a maga igazságában. De ezzel még semmit sem tudunk meg arról, amit először kerestünk, vagyis a dolog dologszerűségéről. Azonkívül azt sem tudjuk, amit tulajdonképpen és elsőrendűen keresünk: a műalkotás értelmében vett mű műszerűségét.

    Vagy talán észrevétlenül, mintegy mellesleg, megtudtunk volna valamit a mű műlétéről?

    Megtaláltuk az eszköz eszközlétét. De miként? Semmiképp sem egy valóban szem előtt lévő lábbeli leírásával és a hozzáfűzött magyarázatokkal; nem a cipőkészítés leírásával; s nem is valóságos használatának eseti megfigyelésével, hanem csak azáltal, hogy odaálltunk Van Gogh festménye elé. E festmény szólott hozzánk. A mű közelében hirtelen máshol lettünk, mint ahol szokásunk lenni.

    A műalkotás tudtunkra adta, mi is igazában a lábbeli. A legrosszabb önámítás lenne azt hinni, hogy leírásunk szubjektív cselekvésként a képet először kiszínezte és csak azután helyezte mindezt bele. Ha itt még valami kérdéses lehet, akkor annak oka, hogy a mű közelében túl keveset tapasztaltunk, és a tapasztalatot túlságosan leegyszerűsítve és közvetlenül mondtuk el. De szemben azzal, ahogyan először tűnhetett, a mű semmiképp sem az eszköz szemléltetésének módja. Sokkal inkább arról van szó, hogy csak a mű által és csak a műben került napvilágra saját voltában az eszköz eszközléte.

    Nos, mi történik itt? Mi működik a műben? Van Gogh festménye annak megnyilatkozása, hogy a maga igazságában mi is az eszköz, e pár parasztcipő. Ez a létező kilép létének el-nem-rejtettségébe. A létező el-nem-rejtettségét nevezték a görögök alétheiának. Mi igazságot mondunk ehelyett, de ezzel a szóval meglehetősen keveset gondolunk el. A műben, ha általa megtörténik a létező megnyílása [Eröffnung], akként, ami, és ahogyan van, az igazság történése működik.

    A művészet művében a létező igazsága lépett működésbe. „Működésbe lépni” [„Setzen”] itt azt jelenti: valamit felállítani. A műben egy létező, egy pár parasztcipő léte fényébe [Lichte] állíttatott. A létező léte ragyogásának [Scheinen] állandóságába jut.

    Így tehát a művészet lényege a következő lenne: a létező igazságának működésbe-lépése [Sich-ins-Werk-Setzen]. De mind ez idáig a művészetet a széppel és a szépséggel hozták kapcsolatba, nem pedig az igazsággal. Az ilyen műveket létrehozó művészeteket, az eszközkészítő kézműipari művészetekkel szemben, szépművészeteknek nevezik. A szépművészetben nem a művészet szép; inkább azért nevezik így, mert létrehozza a szépet. Ezzel szemben az igazság a logika birodalmába tartozik. A szépség viszont az esztétika számára van fenntartva.

    Vagy talán ama kijelentéssel, hogy a művészet az igazság működésbe-lépése, ismételten az a szerencsésen túlhaladott vélemény kelne életre, miszerint a művészet a valóságos utánzása és ábrázolása lenne? A kéznéllevő visszaadása mindenképpen megköveteli a létezővel való egyezést, a róla való mértékvételt; adaequatio, mondja a középkor; és már Arisztotelész azt mondja: homoiószisz. A létezővel való megegyezés már régóta az igazság lényegének számít. Arra gondolnánk hát, hogy Van Gogh festménye egy létező pár parasztcipőt másolt és éppen azért lett mű, mert ez sikerült neki? Arra gondolnánk vajon, hogy a festmény a valóságosról vett volna másolatot, amit aztán egy művészi termékbe helyezett volna bele? Semmiképp.

    Tehát a műben nem az adott esetben kéznéllévő egyes létező visszaadásáról van szó, hanem ellenkezőleg: a dolgok általános lényegének visszaadásáról. De hol és hogyan van ez az általános lényeg, hogy a műalkotások megegyezhessenek vele? Milyen dolog, mely lényegével kell megegyeznie egy görög templomnak? Ki állíthatná azt a képtelenséget, hogy az épület a templom eszméjét ábrázolná? S mégis, az ilyen műben, ha az mű, az igazság lép működésbe. […]

    Van Gogh festményében megtörténik az igazság. Ez nem azt jelenti, hogy valami kéznéllévőt helyesen másolt volna le, hanem azt, hogy a lábbeli eszközlétének nyilvánvalóvá-válásában az egészében vett létező – vagyis a világ és a föld a maguk ellentétében – az el-nem-rejtettségbe jutott.

    A műben nemcsak valami igaz, hanem benne az igazság működik. A kép, amely a parasztcipőt mutatja, a vers, amely a római kútról beszél, nemcsak kinyilvánítja, hogy mi ez az elszigetelt létező mint ilyen, ha éppen kinyilvánítja; hanem hagyja, hogy az egészében vett létező vonatkozásában megtörténjék az el-nem-rejtettség mint olyan. Minél egyszerűbben tárul fel önnön lényegében a cipő, minél dísztelenebbül és tisztábban a kút, annál közvetlenebbül és meggyőzőbben válik velük minden létező létezőbbé. Ilyenformán az elrejtőző lét megvilágosodott. E fény felragyog a művön. Ez a ragyogás a művön maga a szép. A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként létezik.

    Martin Heidegger: A műalkotás eredete,

    2 megjegyzés:

    1. Gratulálunk, mindenekelőtt a művésznek. De a Műcsarnoknak is, hogy a kínos izé ( http://amexrap.org/fal/mi-magyar-mucsarnok-uj-vezetesenek-emblematikus-megnyitojarol ) után megtalálta az utat: a sajátját.

    2. A jobboldalnak érdemes lenne megfontolnia, hogy a választási és/vagy kulturális bukás (vö.: http://amexrap.org/fal/az-orszagot-sikeresse-vagy-sikertelenne-tettek ) után innen kezdje-e újra, erőltetlen autentikusságostul, gereblyézett zsidótemetőstül, megértő saját kulturális oldali hülyeségdömping-önreflexióstul — talán még egy kis optimista jövőbe mutatással fűszerezve.

    Még1x gratulálunk.

  • Mázsa Péter 17:18 on 2012.11.11 Permalink |
    Tags: , Jobboldal,   

    Soós Mercédesz: Magyarnak lenni 

    A másik verziója talán még jobb: https://www.youtube.com/watch?v=JjOTIixCztc

    [Via Josef Aal : ‎”Önmagával határos” – a nemzeti minéműség és minőség sűrítménye. ]

  • Mázsa Péter 09:27 on 2012.10.28 Permalink |
    Tags: , , , , Jobboldal, , , ,   

    A tegnapi Magyar Gárda – Jobbik – Fidesz – KDNP -rendezvény Zuglóban 

    Vö.: http://hvg.hu/itthon/20121027_Foto_gardatagokkal_avatott_egy_turult_a_f

Compose new post
Next post/Next comment
Previous post/Previous comment
Show/Hide comments
Go to top
Go to login
Show/Hide help
shift + esc
Get Adobe Flash player