Tagged: Konfliktus Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 15:21 on 2010.10.16 Permalink |
    Tags: , , , , , , , , , Konfliktus, , , , ,   

    Why the U.S. Has Launched a New Financial World War — and How the Rest of the World Will Fight Back http://www.alternet.org/economy/148481/why_the_u.s._has_launched_a_new_financial_world_war_–_and_how_the_rest_of_the_world_will_fight_back_?page=entire

    Mit gondoltok? / What do you think?

     
  • Mázsa Péter 12:14 on 2010.07.19 Permalink |
    Tags: , Konfliktus,   

    A haza minden(ki) előtt! 

    Ma reggeli párbeszéd. Szereplők: I. Laza városi hagyományos gerinces, II. Nagynyomású befolyásos vidéki nép-nemzeti gerincű.

    [I.:]

    • Tökös gyerek ez az Orbán, nem?

    [II., gyanakodva:]

    • Mér?
    • Mondd csak, van neked svájci frankos hiteled?
    • Szerinted kinek az érdekeit védi Orbán a tiéd helyett?
    • Ööö… a nemzetét? Nem fekszik be a globalistáknak.
    • Igaz. De mintha nem a sajátjával verné a csalánt.
    • Hm…
    • Nem tudnál szólni neki, hogy a nemzet érdeke helyett inkább mindannyiunk érdekében kezdjen dolgozni?
    • [cenzúra]!!!
     
    • admin 12:55 on 2010.07.21 Permalink | Log in to Reply

      kommentek @amexrap.blog.hu

      különvélemény 2010.07.19. 22:29:15
      Józsi beszélget Gézával:
      – Mondd csak, van neked svájci frankos hiteled?
      – Van hát, a k…a életbe!
      – És aláírtad, hogy a bank azt csinál veled az árfolyam ingadozáson túl is, ami nyilván a te sarad, amit csak akar?
      – Alá hát, kellett a lé.
      – És a PSZÁF hagyta, hogy ilyen szerződés köttessen.
      – Hagyta hát.
      – És tudod, hogy Magyarország egy kis ország, tojik rá mindenki.
      – Há hogyne tudnám.
      – És hallottál már spekulánsokról, akik alig várják, hogy valami izgis hír legyen, hogy jól megszedhessék magukat rajtad?
      – Miva?
      – Tudod, akik úgy adnak el valamit törvényesen, hogy még nincs is nekik, amit eladtak, csak majd “hozomra”.
      – Valami rémlik.
      – Na azoktól félj!
      Válasz erre
      Lev Menachem 2010.07.19. 23:21:01
      @különvélemény: +1

      unalmas már ez a szarkenegetés, aki faszvolt és felelőtlenül felvette a hitelt talán egy csöppet magában is nézzen szét némi gerendáért, mielőtt másban meglátja a szálkát
      Válasz erre
      Gyagyás Tóni 2010.07.19. 23:33:16
      Volt hitelem. Soha többet.
      Válasz erre
      Italo Balbo 2010.07.20. 00:04:12
      @különvélemény: Így van. A főellenség lehetőleg mindig vmi arctalan, megfoghatatlan dolog legyen, amit kevesen értenek. Tippek: A bankok, a spekulánsok, a kereskedők, a segélyen élők, a nyugdíjasok, a globalizáció, a karvalytőke, a világkormány. Ezen a földön csak két ember létezik, aki soha semmiben nem hibás és mindig mindenkinek csak jót akar. Az egyik az éppen aktuálisan beszélő saját maga, a másik Orbán 🙂
      Válasz erre
      különvélemény 2010.07.20. 06:44:36
      @Lev Menachem:
      Unalmas már ez a mindig a kisember a hibás, aki feltételezi, hogy a másik fél tisztességes.
      Nyilván a PSZÁF-et is azért hozták létre, meg a többi ellenőrzőszervet, mert ez a divat, még véletlenül sem azért, hogy a kisembert védje.

      De szerencsére vannak olyan okos emberek, mint te, akik mindig fel tudják nyitni annak a millió tudatlan baromnak a szemét, akik devizahitelt vetek fel.
      Válasz erre
      különvélemény 2010.07.20. 06:51:16
      @Italo Balbo:

      Na, még egy orbánozó.
      Látom nem érintett meg a pénz világa.

  • Mázsa Péter 15:15 on 2010.06.03 Permalink |
    Tags: Konfliktus, , ,   

    Trianon, mint a ma 90 éves magyar állam előfeltétele + a 2s állampolgárság 

    1. Álláspontunk szerint a jelenlegi, államközi (lánynevén: “nemzetközi”) rend szilárd

    2. Ennek a robusztus alapnak köszönhető az államközi rend történelmileg példátlan sikere:

    • 1648-ban kezdte világhódító útját,
    • a félig-meddig elvetélt 1848-49-es önálló államalakítási kísérlet után, 90 évvel ezelőtt, 1920-ban, Trianonnal ért ide, és
    • 1960-ra, alig több mint három évszázaddal a kezdete után, a Föld szárazföldi területeit teljesen befedte.

    3. Magyar állam az államközi rend részeként tehát 1920-ig nem létezett. Ezeréves magyar államról beszélni anakronizmus. Ezer éve nemhogy a magyar állam, hanem egyetlen állam sem létezett: épp a Római Birodalom bukása és az államközi rend létrehozása közötti középkor volt. Nem középkori magyar állam, hanem középkor.

    4. Nem vagyunk és nem is leszünk semmi jónak elrontói: szeretjük az innovációt. A politikai renddel kapcsolatos innovációt is: pl. ennek köszönhetjük, hogy jelenleg ebben a szép magyar államban élhetünk. Trianon óta.

    5. De. Csak olyan innovációt támogatunk, amelyről bizonyítható, hogy a változtatás következtében módosuló régi rend, vagy a kialakuló új rend mind morálisan, mind pedig logikailag, valamely explicit kritériumok szerint jobb lesz, mint az eddigi, mégpedig nem csak 1 szereplőnek. Ha pl. csak egy államnak jobb egy innováció, de általános bevezetése szét…szedné a rendet, akkor az nem innováció, hanem provokáció.

    Mint ahogy minden bizonnyal Orbán anyuka mondta fiának annakidején: Viktor fiam ne lopj, mert mi lenne ebből az országból, ha mindenki lopna??

    6. A kettős állampolgárságról szóló törvényt nem támogatjuk. Nem azért, mert a [???] bérencei lennénk, vagy mert rossz lesz a magyaroknak, és nem is azért, mert általánosan bevezetve katasztrófához vezetne, hanem azért, mert fogalmunk sincs, hogy mihez vezet: egyetlen ezzel kapcsolatos inci-finci gondolatmenetet (nem hogy korrekt bizonyítást!) sem volt alkalmunk elolvasni és nyilvánosan megvitatni.

    7. Ez meg milyen viselkedés?? Pártunk racionalitás-kedvelő frakciója ki van akadva: ezen túl tényleg a Jobbiktól parázó Fidesz taktikai érdekei fogják meghatározni az állami (kül)politikát? Mert attól a magyarok istene óvjon bennünket!

     
    • Mázsa Péter 23:34 on 2010.06.03 Permalink | Log in to Reply

      Zoltán Szalai Nincs új a nap alatt :-)))
      kb. egy órája ·

      Mázsa Péter Sztem a http://mazsa.com/nemzeti-minimum és eközött van némi változás az állam státuszában. Bár a szellemisége tényleg nem változott. Hiába no, öregszem:))
      58 perce ·

      Zoltán Szalai No egyszer majd egy sör mellett elemezzük…;-)
      32 perce ·

      Mázsa Péter Nem 1x, hanem jövő csütörtökön 5től a törzshelyen:) Gyere korán, pártgyűlésen hamar szokott esni az intelligenciám:))

  • Philip Barker 10:37 on 2010.05.05 Permalink |
    Tags: , , , , Konfliktus   

    Old stereotypes die hard: Hungarians pessimistic about everything 

    Well almost. In a research article entitled “Hungary Dissatisfied with Democracy, but Not its Ideals”, Richard Wike of Pew Research highlights how Hungarians are the least satisfied with democracy in what is at the best of times a politically disillusioned region of Europe:

    At the same time, praise appears to arrive in the fact that Hungarians are more likely to highlight the importance of democratic rights and institutions than other Eastern Europeans:

    So, are Hungarians the pessimists they brand themselves as? Or are they just too idealistic?

    However we paint it, the facts reveal the depth of the democratic deficit in Hungary:

    With widespread corruption and dubious ethics abound, and a political system interested in point-scoring and bickering to cover its murky trails, it is no wonder that Cicero’s dictum “freedom is participation in power” sounds alien to a disenfranchised Hungarian public. If the people are unable or unwilling to participate in power, then the greedy step in to advance their own interests.

    Perhaps a sense of heroic progress against great odds would motivate Hungarians to fight for what they believe in. However, history provides them with few such examples. The catalogue of disaster that fills Hungarian history books seems to fill people with apathy and spread the “what’s the point” syndrome. So where is the path forward? Unless Hungarians are willing to develop a sense of civic motivation in greater numbers and close the democratic gap, it will surely be a long, painful wait before they can finally stand tall and regain sovereignty over their political arena.

     
  • Mázsa Péter 09:15 on 2010.05.04 Permalink |
    Tags: , , , , Konfliktus,   

    Milyenek a magyarok? – Megdöbbentő adatok 

    Egy tisztességes pártnak (mint amilyen mi vagyunk:) nem árt összeraknia, mit is gondol arról, miért tart ott az ország, ahol tart.

    Ez egy viszonylag hosszú projekt lesz: több oldalról vizsgáljuk a kérdést, és megpróbálunk mélyebbre hatolni az okok vizsgálatában, mint hogy a “baloldal tönkretette” (nem lebecsülve e tényező hatását sem; erről majd később).

    Az első lépést már meg is tettük a vizsgálatban: korábbi bejegyzésünkben azt a mechanizmust ismertettük, ahogyan az egymással ellenséges táborok, táboron belüli kooperáció segítségével büntetve a táborok közötti kooperációs kísérleteket, harcukban az ország teljes növekedési potenciálját elemésztették. (Ezt később ugyancsak ki kell fejteni magyarul.)

    Most egy nemzetközi felmérés eredményeit ismertetjük:

    Az eredményekben számomra nem az a megdöbbentő, hogy a magyarok csüggnek leginkább az állam emlőin (4-5. dia).

    Nem is az, hogy a magyarok képesek és hajlandóak legkevésbé munkájuk során az autonóm döntésekre (6-7. dia).

    Még csak nem is az, hogy a legkevésbé toleránsak (10-11. dia).

    Hanem az a kép a legmegdöbbentőbb, ami az adatok egészéből összeáll, ti.

    • az életet elszenvedők és
    • az aktívan megélők

    aránya az országban + a Magyarországi arány helye Európában (16. dia):

    Nos, bármit is tervezünk, tudnunk kell, hogy innen indulunk.

    Nem tudom, hogy az életet végigszenvedő, munkájukban önállótlan, intoleráns, a legszívesebben az állam emlőin csüggő, “jár nekem” stílusú panaszkodók túlsúlya

    • az oka vagy
    • a következménye

    a pártharcoknak.

    Szerinted?

     
  • Mázsa Péter 14:27 on 2010.04.27 Permalink |
    Tags: , , , , , , , Konfliktus, , , , ,   

    Mitől ment tropára az ország az elmúlt 2 évtizedben? (angolul) / What ruined Hungary during the last 2 decades? (in English) 

    “In many areas of social life different parties interact under conditions of rivalry, striving for something that not all can obtain. Examples of such rivalries in the economic and political realms are R&D competition, promotion tournaments in internal labor markets, lobbying for government favors and electoral competition between political parties. As a result of such rivalries considerable resources are spent on activities that have no direct productive value. For example, […] previous to the adoption of auctions by the FCC, the real resources spent on filing applications for cell phone license lotteries (with an estimated market value of one billion dollars at that time) was about 400 million dollars. Extreme instances of rivalry are military conflicts and socio-political conflicts, like those that arise between parts of a country, when one of them is fighting for a different political status or independence, and those between ethnic groups. Actual conflicts of this type are often very costly, both in human lives and in material losses. […]

    “In [many] rent-seeking experiments […] it is individuals who compete for a prize. In many naturally occurring situations, however, players are groups, since political parties, social movements, and associations like trade unions, lobbyists, terrorist groups etc. are invariably composed of more than one individual. Rent-seeking competition between groups rather than single players introduces an additional layer of complexity to the strategic characteristics of the interaction. Although groups clearly have the potential to be more powerful competitors than individual agents, they face internal coordination problems that may severely undermine their efficacy.

    “[…] thus far it is poorly understood how human decision makers actually behave in simple collective rent-seeking contests. Consider a setting where all group members reap the benefits of success, while the likelihood of success depends on the efforts of individual group members. If formal enforcement measures are absent, the conflict parties effectively compete on the basis of voluntary contributions although informal sanctions against defectors, like social ostracism or mobbing, may help to overcome the inherent free-riding incentives. To date we have no systematic empirical evidence on how inter-group conflict is likely to evolve in such a setting.

    “In the work we present here we use laboratory methods to study how conflict in contest games is influenced by parties being groups instead of individuals and by the existence of the possibility of punishment between members of a party. […] One can see this as a representation of a situation where the prize has a public good flavor for the successful party as is the case in some political confrontations in which all members of the winning party benefit from the outcome.

    “Our results for the case without punishment show that expenditure levels in contests between groups are much higher than in contests between individuals, and both exceed equilibrium levels. On average, we observe that teams spend on conflict more than four times as much as predicted and about twice as much as single players. We also find that individual parties fighting against group parties invest similar levels to individual parties fighting against other individual parties. Group parties fighting against individual parties invest like group parties fighting against other groups.

    In contests with punishment opportunities expenditure levels are in turn much higher than in any of the treatments without punishment. In the final rounds of the experiment, investments in conflict are more than twice as high with punishment as without. The consequence is a large waste of resources: more than three quarters of the prize parties are fighting over are dissipated by direct conflict expenditures. However, to determine the true efficiency loss the costs imposed by punishment and the costs borne to punish others need to be added. These costs included, material losses are now 869 percent of the equilibrium level and rent dissipation is in excess of 100 percent. These results strongly contrast with those from those public goods experiments where punishment tends to enhance efficiency.”

    http://www1.fee.uva.nl/creed/pdffiles/TeamRentSeeking.pdf

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player