Tagged: Kooperáció Toggle Comment Threads | Keyboard Shortcuts

  • Mázsa Péter 15:02 on 2013.04.18 Permalink |
    Tags: Bukás, , Kooperáció,   

    Pártok feletti összefogást igényel […]

    Navracsics Tibor
     
  • Mázsa Péter 17:31 on 2013.03.21 Permalink |
    Tags: Kooperáció,   

    Én Kicsi Pónim: Győz az anarchia 

    Friendship is Magic should actually be called Friendship is Rational because every episode is not simply a story about friendship, but quite an insightful analysis of the mutually—reinforcing benefits of interpersonal relationships. The characters do not simply learn virtue by unquestioned instruction or blind imitation; they learn precisely how consequences result from their actions and attitudes. They see how friendship gives them the opportunity to learn new tricks or to play to their strengths and to depend on others to support their weaknesses.

    But what happens when the theory of friendship is applied to all of society rather than merely a small clique? […]

    http://analysisismagic.thingobjectentity.net/2013/03/20/the-glorious-triumph-of-anarchy-in-my-little-pony-friendship-is-magic/

    A videók magyarul:
    http://www.youtube.com/channel/UCRkMjTfjKfp_CGCqaD_LYyQ/videos?view=0&flow=grid

    (via: https://www.facebook.com/onemore.freeman <-- https://www.facebook.com/jeffrey.albert.tucker )

     
  • Mázsa Péter 16:35 on 2012.05.27 Permalink |
    Tags: , , , , Kooperáció   


    THERE appears to be a power vacuum, and the implications are alarming. We may be entering a new world where international cooperative arrangements, in environmental areas as well as finance, are commonly recognized as impossible. If the core European nations cannot coordinate effectively, what can we expect in dealings with China, Russia and other countries that have less of a common background and understanding? […]

    What is most disturbing is that the euro-zone nations are democratic, protective of basic liberties, and have advanced intellectual and research communities. The final lesson of this debacle is that smart nations with noble motives can make very big mistakes. And that should concern us all.
    http://www.nytimes.com/2012/05/27/business/economy/in-the-euro-zone-a-lethal-vacuum-economic-view.html

     
  • Mázsa Péter 16:56 on 2011.01.12 Permalink |
    Tags: , Kooperáció,   

    “Az érdemi konzultáció hiánya számunkra semmilyen formában nem tűnik nemzeti együttműködésnek” 

    Nyilatkozat

    Alulírottak 2010. december 15-én közös nyílt levélben szóltunk hozzá az európai uniós támogatások felhasználására irányuló 2011-2013-ra vonatkozó akciótervek tervezeteihez, különösen a fogyatékos személyeknek nyújtott lakhatási szolgáltatásokkal kapcsolatos TIOP 3.4.1. és a TIOP 3.4.2. pályázati programokhoz. Levelünk végén a szociális szolgáltatások modernizációja tekintetében elméleti és gyakorlati kompetenciával rendelkező szervezetekként egyeztetést kértünk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló forrásokat Magyarország a leghatékonyabb módon tudja felhasználni a lakhatási szolgáltatások modernizálására. Ezt követően a NEFMI Szociálpolitikáért Felelős Helyettes Államtitkársága 2010. január 6-án napközben kereste meg az aláírókat, hogy január 7-én, 12:00-kor a NEFMI és az NFÜ munkatársainak részvételével szervezi meg a kért egyeztetést. Ekkor jeleztük, hogy 24 óra alatt nem biztosítható valamennyi szervezet részvétele a megbeszélésen, és hogy nem tudunk érdemben felkészülni arra ilyen rövid határidővel.

    Sajnálatosnak tartjuk, hogy a minisztérium akkor is ragaszkodott az egyeztetés általa kijelölt időpontjához, amikor jeleztük, hogy a megfelelő vitához szükséges elemi feltételek nem adottak. Visszatetsző, hogy a civil szervezetek egymás közt egyeztetett visszajelzése után hivatalos meghívó nélkül, egyenként hívta fel telefonon az államtitkárság a résztvevőket, s egyfajta ultimátumként tudtunkra adta, hogy az egyeztetést mindenképpen megtartják, akár nélkülünk is, és nem ajánlanak másik időpontot. Az „egyeztetésen” nem vettünk részt. Ezúton jelezzük, hogy a január 7-én megtartott megbeszélést semmilyen értelemben nem tekintjük társadalmi egyeztetésnek: a TIOP 3.4.1. és a TIOP 3.4.2. pályázati csomagokkal kapcsolatban továbbra is nyílt és részletes társadalmi vitát várunk a kormánytól. Hangsúlyozzuk, hogy ezeknek a forrásoknak a felhasználásától is függ az, hogy Magyarország teljesíti-e megfelelő színvonalon a mentális zavarokkal és fogyatékossággal élő személyek nagy létszámú intézményeinek kitagolásával kapcsolatos kötelezettségeit.

    Aggályosnak találjuk, hogy a NEFMI mind gyakrabban semmibe veszi a társadalmi egyeztetés írott és íratlan szabályait, és nem tesz lehetővé érdemi vitát. Rendszeres gyakorlat, hogy a fogyatékosságügyi döntések meghozatalakor egynapos határidővel dolgoztatják a sokszor több ezer fős tagsággal működő – vagyis bonyolult egyeztetési mechanizmusokat működtető – civil szervezeteket. Az egyeztetési mechanizmusok nem átláthatók, a beküldött vélemények nem nyomon követhetők, az érdemi döntéshez vezető szempontok a nyilvánosság számára többnyire ismeretlenek. Felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a társadalmi vita intézményének semmibe vétele hosszú távon erodálja a döntés-előkészítés minőségét: rossz döntésekhez, a források pazarló felhasználásához, a meghozott döntések utólagos korrigálásának kényszeréhez vezet. Ez a gyakorlat nem egyeztethető össze a hazánk által ratifikált, a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezménnyel, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény alapelveivel. Az érdemi konzultáció hiánya számunkra semmilyen formában nem tűnik nemzeti együttműködésnek.

    A társadalmi vita, az akár több hónapig elhúzódó, széles körű és átlátható egyeztetési folyamatok a demokratikus államvezetés alapvető és értékes elemei, mivel – többek között – e mechanizmusok biztosítják, hogy a közösség tagjai a lehető legjobb társadalompolitikai döntésekhez juthassanak el. Azt várjuk a Magyar Köztársaság Kormányának szerveitől, hogy ennek megfelelően végezzék munkájukat.

    Budapest, 2010. január 12.

    Üdvözlettel:

    Autisták Országos Szövetsége képviseletében Szilvásy Zsuzsanna, elnök

    Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
    képviseletében Szabó Ákosné, dékán

    Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék képviseletében Tausz Katalin, tanszékvezető

    Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége
    képviseletében Kovács Melinda, ügyvezető igazgató

    Bugarszki Zsolt, egyetemi oktató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

    Down Alapítvány képviseletében Gruiz Katalin, kuratóriumi elnök

    Kozma Ágnes, szociálpolitikus, Tizard Centre, University of Kent

    Krizsan Andrea, Közép-európai Egyetem, Közpolitikai Kutató Központ

    Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány
    képviseletében Fiala János, kuratóriumi elnök

    Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány
    képviseletében Gombos Gábor, érdekvédelmi főmunkatárs

    Hankó László, Macte Animo Alapítvány

    Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége képviseletében Hegedűs Lajos, elnök

    Open Society Mental Health Initiative képviseletében Judith Klein, igazgató

    Scharle Ágota, közgazdász

    Sérültek, Halmozottan Sérültek és Segítőik Szövetsége
    képviseletében Hankóné Szabó Márta, elnök

    Soteria Alapítvány képviseletében Soltész Ágnes, kuratóriumi elnök

    Társaság a Szabadságjogokért képviseletében Dénes Balázs, elnök

    Uitz Renáta, jogász

    http://tasz.hu/betegjog/nefmi-semmibe-veszi-tarsadalmi-egyeztetes-irott-es-iratlan-szabalyait

     
  • Mázsa Péter 10:27 on 2010.10.18 Permalink |
    Tags: , , , Kooperáció, , , , , , ,   

    Vörös trutyi: 7pont arról, hogy e 7en mit csinálnánk Orbán helyében 

    Mint tudjátok, múlt héten pártgyűlést tartottunk. Most elég sokan voltunk: Philipen meg qp-n kívül megjelent egyik alapítónk, Barnabás, akire a továbbiakban ismét számíthatunk, és mások is, változó számban, éjjel egykor összesen 9embert hagytam az A.P.A. 9. szülinapján. Megmozdulásunkat másnap a Room 12. magazinjának bemutató partyján folytattuk (ennyi hosszú combú lányt régen láttunk egy rakáson:), majd szombaton a Színmű gólybálján fejeztük be (na ez sem volt kutya).

    A léhaságok mellett nyomasztó országos dolgokról is esett szó.

    Előbb azt, hogy miről nem beszéltünk. Egyelőre csak informálisan cseverésztünk arról, hogy mi a teendő a magántulajdon bizonytalanságával (pl. a magánnyugdíjaink államosításával, egyéb természetes és jogi személyek vagyonának állami kontrolljával és újraelosztásával) kapcsolatban.

    A Kolontárt és 40km2-t (helytelenül) és a médiát (helyesen) elöntő “vörös iszappal” kapcsolatban hoztunk elvi döntéseket.

    Kibicekként és parlamenten kívüli viccpártként az alábbiakat tennénk Orbán helyében:

    1. Abbahagynánk a “vörös iszapozást”. A helyes megnevezés a “vörös trutyi” vagy valami hasonló.

    Pl. angolul a “red mud” (vörös iszap) kifejezés harmadannyi találatot ad, mint a “red sludge” kifejezés: a sludge meg nyúlósabb kifejezés, pl. olyasmit is jelent, ami nagymennyiségű szar ülepítése után, még kezelés előtt szellőzik a terepen. Nem olyan dolog, amivel szívesen csöpögtetnénk várat a gyerekeinkkel együtt.

    Az iszap kifejezés azt sugallja, hogy az egyetlen valódi baj a kiömlés aktusa volt, a bőrről lemosható (mint ahogy adott esetben az ürülék is), a savat elviszi a víz, a 40km2 maradékkal a tájon meg meg csak az a baj, hogy szines. Hát nem. A baj az vele, hogy a földön is meg porként is erősen lúgos. Tényleg Zóna.

    2. Obama olajügye simításához hasonlóan megbíznánk egy civil bizottságot. A bizottság helyileg a parlament első emeletén végezné a munkáját max fél évig, titkársággal és költségvetéssel. Meghallgatásai nyilvánosak lennének, saját honlappal, mint pl. http://www.oilspillcommission.gov . 7tagja civil szervezetben dolgozó környezetvédelmi mérnök, statikus-vízmérnök, alkotmányjogász, közgazdász, nyugdíjas köztisztviselő, menedzsment szakértő, és helyi polgár lenne.

    3. A civil bizottság alapító okiratában szerepelne, hogy feladata

    • a “valódi okok” feltárása,
    • a katasztrófa utáni intézkedések értékelése, és
    • a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében javaslatok kidolgozása lenne.

    A vizsgálat e területeken kiterjedne a természetes személyek, a jogi személyek, valamint az állam szerepére is. Mégpedig mind a katasztrófa előtt, mind pedig utána.

    4. Informálisan felhívnánk a bizottság figyelmét arra, hogy a valódi okok feltárását szó szerint értjük, és professzionális (nem amatőr) módon kívánjuk:

    5. A felelősök megnevezését is kérnénk, de kizárólag a valódi okok feltátása után.

    6. Felhívnánk a T. Bizottság figyelmét az alábbi szabványokra: http://www.iso.org/iso/iso_catalogue/management_and_leadership_standards/risk_management.htm http://www.iso.org/iso/iso_catalogue/management_and_leadership_standards/environmental_management.htm Hátha tanácsolják majd használatukat.

    7. A Bizottság vezetőjétől kedélyes kávézás keretében megkérdeznénk, szerintük nem-e lehetne-e iparágat csinálni-e a bajból: világszerte a vörös trutyi 99 2/3 %-a még tározókban van, senki sem tudja igazán, mit érdemes vele kezdeni http://www.eurekalert.org/pub_releases/2010-10/iu-chr101310.php , http://www.redmud.org/Disposal.html , esetleg egy magyar pasi mégis http://atv.hu/cikk/2035_szirmai_endre , de nekünk most mindenképp komparatív előnyünk van a probléma megoldására való késztetésben. Jobb országokban ebből valami globálisan hasznosítható környezetvédelmi iparágat rittyentenének. Különösen, ha egy független Bizottság javasolná.

    Úgy döntöttünk, hogy amennyiben a kormány úgy cselekszik, ahogyan kell, kis viccpártunk, az Amexrap ingyen felajánlja segítségét. Ez lenne a mi segélyünk a jelenlegi és jövőbeli Kolontáriak részére.

    No nem a Nemzeti Összefogás részeként: ahhoz még ezt a kis légypiszkot is ki kéne javítani:)

     
  • Mázsa Péter 15:21 on 2010.10.16 Permalink |
    Tags: , , , , , , , , , , Kooperáció, , , ,   

    Why the U.S. Has Launched a New Financial World War — and How the Rest of the World Will Fight Back http://www.alternet.org/economy/148481/why_the_u.s._has_launched_a_new_financial_world_war_–_and_how_the_rest_of_the_world_will_fight_back_?page=entire

    Mit gondoltok? / What do you think?

     
  • Mázsa Péter 00:11 on 2010.09.23 Permalink |
    Tags: , Kooperáció, , ,   

    Emlékeztek erre a sztorira?

    És Leonardo rajzaira? Pl.:

    Na akkor ezt figyeljétek:

    Van remény!!:)

     
  • Mázsa Péter 13:17 on 2010.05.28 Permalink |
    Tags: , , Kooperáció   

    ———- Forwarded message ———- … 

    ———- Forwarded message ———-
    From: Mázsa Péter peter [at] mazsa.com
    Date: 2010/5/28
    Subject: Hiba a kormányprogram-tervezetben [sürgős]
    To: Navracsics Tibor tibor.navracsics [at] parlament.hu
    Cc: janos.lazar [at] parlament.hu, viktor.orban [at] parlament.hu

    Kedves Tibor!

    A “Nemzeti Együttműködés Programja” elnevezésű kormányprogram
    tervezetében az olvasható, hogy Magyarország a közelmúltban 46 évig
    volt megszállva:

    “A XXI . század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás,
    diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország
    visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.” (
    http://www.parlament.hu/irom39/00047/00047.pdf , 4. oldal)

    Mivel az utolsó orosz katona 1991. június 19-én hagyta el Magyarország
    területét ( http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_magyar_szabadsag_napja__budapesti_bucsu
    ), ezért a kormányprogram-tervezet fent olvasható mondata azt jelenti,
    hogy az ország 46 évvel korábban, 1945-ben, azaz a szovjet csapatok
    bevonulásával vesztette el szuverenitását.

    A kormányprogram tervezett szövege szerint tehát Magyarország 1944.
    március 19-i náci megszállása nem számít – talán azért, hogy a
    szovjetek ne felszabadítóként, hanem megszállóként érkezzenek
    1945-ben.

    Ezek szerint a kormányprogram-javaslat

    Nemzeti Összefogás Kormányával (
    http://lexikon.katolikus.hu/N/Nemzeti%20Összefogás%20Kormánya.html ),
    és

    implicit közösséget vállal.

    Ha ez szándékos – 2/3-os lelketek rajta. Lehetséges, hogy politikai
    taktikával a Jobbik elől szeretnétek elszívni a levegőt. Ha ez a
    helyzet, segítek nektek explicitté tenni valódi szándékotokat, és
    ezzel elérni tervezett célotokat. Nekem ugyan ez a taktika nem férne
    be a repertoáromba, viszont nem is én szereztem több mint 2/3-ot a
    parlamentben.

    A magam részéről csak annyit szeretnék, hogy a jelenlegi változat
    elfogadása esetén később ne hivatkozhassatok figyelmetlenségre: ne
    tudjatok azzal érvelni, hogy nem vettétek észre, hogy a
    kormányprogramban egy olyan mondat van, amely bár leválaszt benneteket
    a kommunista megszállókról, ezzel szemben a náci megszállókkal
    folytonosságot és közösséget vállal.

    A jelenlegi parlamenti ellenzék ezügyben vagy náci, vagy figyelmetlen,
    nemtörődöm, vagy töketlen: ezért voltam kénytelen ezt a levelet Neked
    küldeni.

    Ha a szöveget a jelenlegi formájában fogadjátok el, a Szálasiékkal
    való közösségvállalás annyit jelent, hogy az ún. “Nemzeti
    Együttműködés Programjában”, és általában: a nemzetben a zsidóknak,
    romáknak, melegeknek, katolikusoknak, katolikus melegeknek, és
    mindenfajta ilyen resztliknek eredendően nincs helyük.

    Nem úgy ismerlek, hogy ezt így gondolnád. Egyelőre nem. És számomra
    egyáltalán nem mindegy, hogy amatőr matematikusok, vagy taktikai nácik
    vagytok.

    Számomra [ez] a kormányprogram holnapi elfogadásának egyik fő kérdése.

    Kérlek, javítsátok ki azt a 46-ot 47-re (azaz a megszállás kezdetét
    1945-ről 1944-re), még a holnapi végszavazás előtt.

    Köszönöm!

    Üdv:
    Péter

    Frissítés: http://www.facebook.com/group.php?gid=139867439363131

     
  • Stankovits György 15:07 on 2010.05.26 Permalink |
    Tags: Kooperáció, Leadership   

    Pannon Közösség: a vezető hiányzik 

    Időnként nekem is eszembe jut, hogy milyen dilettáns módon sikkadt el ez http://amexrap.org/fal/pannon-kozosseg az egész. Szerintem egyáltalán nem a Bebes és köztem volt összeveszés (nem is nevezném igazából annak) miatt fulladt ki a projekt, hanem mert nem olyan ember állt az élén, akinek ideje lett volna erre, illetve talán valamivel nagyobb hite is.

    Néha eszembe jut, hogy vajon papíron még létezik-e az egyesület (én nem léptem ki, nem kaptam értesítést arról, hogy ügyészségi vizsgálat után törölték volna a nyilvántartásból – igaz: tagdíjat sem fizetek), mi van a számlára befizetett tagdíjakkal, nem gondol-e valaki arra (én igen, de mivel eléggé átpolitizált, ezért nem hiszem, hogy köztisztviselőként kellene a rugó szerepét eljátszanom) arra, hogy életet leheljen bele?!

    A természetes térségi együttműködéseknek nagyobb szerepet kellene kapniuk, de ezeknek először maguktól kell működniük – és utána is. Talán a megyéknek kellene, hogy legyen olyan – akár önként vállalt – feladata, hogy a helyi kezdeményezéseket felkarolja, technikai segítséget adjon, koordináljon az egyes projektek között.

    Egyébként azóta – még 2006-ban – láttam erre működő példát: Finnországban 19 ilyen önszerveződő közösséggel fedték le az országot, melyek a pályázatok kiírásában, bonyolításában, a pénzek elosztásában működnek közre. Lélekszám alapján kisebb magyarországi megyényi egységekre kell gondolni, pl. a Satakunta Szövetség (székhelye: Pori) kb. Vas megyényi lakossal bír. Igaz, hogy vannak régiók, de azoknak kb. akkora a hatásuk és a szerepük, mint nálunk. És az is igaz, hogy az EU által – állítólag – megkövetelt önkormányzatisággal, választott testülettel ezek nem rendelkeznek, gyakorlatilag munkaszervezetként működnek.

    Írásodból úgy látom, hogy inkább örömmel tekintesz vissza, én sajnos szégyenkezve – mert ez nyilván az én szégyenem is.

     
    • Mázsa Péter 15:22 on 2010.05.26 Permalink | Log in to Reply

      Igen, igen, a vezetőhiány. Hogy is volt? Én eleve nem is léptem be az egyesületbe, mert nem láttam biztosítottnak, hogy valaki is fog benne melózni. A következő, asszem Szentgotthárdi közgyűlésen, amikor kiderült, hogy Bebes gyakorlatilag nem látja el feladatát, szívesen átvettem volna vagy az elnökséget, vagy egy vmi főtitkári posztot, hogy a folyamatos (és elhivatott:) működés biztosítva legyen, de valahogyan Bebes maradt az elnök, főtitkár nélkül. Paci nélkül nem megy a szekér.

      • Stankovits György 15:53 on 2010.05.26 Permalink | Log in to Reply

        Igen. Gotthárdon kiderült, hogy így nem működik. Ahhoz, hogy mondjuk főtitkár vagy bármi legyél, talán nem ártott volna az ilyenirányú ambíciókat hangsúlyozni.

        • Mázsa Péter 16:05 on 2010.05.26 Permalink | Log in to Reply

          Hát, a magam finom módján:) próbáltam azért eljuttatni ezt az infót a többiekhez, ami sztem sikerült is, nem ezzel volt a gond. Ne felejtsd el, honnan jöttem: mint írtam, akkor a Területfejlesztési Hivatalnak adtam tanácsot. Ami természetesen rögtön beletett a “szoci” kategóriába (tanácsot errefelé nem a mindenkori kormánynak szokás adni, hanem a “szociknak” vagy a “fidesznek”). És mint tudjuk http://amexrap.org/fal/mitol-ment-tropara-az-orszag-az-elmult-2-evtizedben , a magyarok hajlamosak kedvenc címkézéseiket akár a működőképesség rovására is előnyben részesíteni. Nekem ez a szomorú diagnózisom.

  • Mázsa Péter 12:48 on 2010.05.26 Permalink |
    Tags: , , , , Kooperáció, , , , , ,   

    Pannon Közösség 

    Nahát, mit fedeztem fel a neten! A 2004-es kedvenc projektem záró nyilatkozatát Hogyan vegyük saját kezünkbe sorsunkat az Unióban? – Kezdeményezés a Pannon Közösség közös végiggondolására [http://www.kormend.hu/?ugras=hirolvaso&hirszama=3867] címmel. Jó sokáig nem találtam a körmend.hu-n, most ismét felbukkant: kellemes meglepetés.

    A 2001-es Nemzeti Minimum c. ÉS-cikkem után gondoltam, jó lenne a gyakorlatban is érvényesíteni elveimet. Kihasználva, hogy épp képben voltam (a Területfejlesztési Hivatal elnökének adtam tanácsokat), és hogy Stankovits György barátom, volt osztálytársam (röviden: uram-bátyám) akkoriban a városi jegyző volt (jelenleg a megyei alispán), vele, Bebes István [Fideszes] polgármesterrel [ennél a képnél azért sokkal szebb:], Stipkovits Ferenc [MSZP-s] önkormányzati frakcióvezetővel + a képviselőtestület minden egyes tagjával elkezdtük kidolgozni a nyilatkozat-tervezetet. Arra gondoltunk, hogy 1. amúgy sem árt végiggondolni közös dolgainkat, de 2. az sem árt, ha jó előre felkészülünk a 3 év múlva, 2007-től működő Uniós területpolitikai fejleményekre.

    Na de ez a doksi nem ám egyoldalú deklarációként készült, mint az Orbán féle Nemzeti Együttműködésről szóló pol nyilatkozat, hogy akinek tetszik, csatlakozhat hozzá! Nem. A Körmendi nyilatkozat úgy készült, ahogyan egy ilyen közös nyilatkozatnak készülnie kell:

    Közös fejtörésre gyűltünk össze, néhány körmendi, a Patyi panzióban március huszonegyedikén, mihez is kezdjünk városunkkal az Európai Unióban. Már az egész napos munkaértekezlet összehívásakor is tisztában voltunk azzal, hogy egyedül nem megy. A körmendi emberek, civil szerveződések és vállalkozások egyfajta közössége nélkül városunk nem járhat sikerrel: ezért is kerestük az alkalmat és szakítottunk időt az együttgondolkodásra.

    Egy közösség természetesen – legyen az egy Körmenden belüli közösség, maga a város, mint közösség, vagy egy olyan tágabb közösség, amelynek a város is csak egy résztvevője – semmi esetre sem jelent véleménykülönbségek nélküli, langyos, unalmas egymás mellett élést. A legösszetartóbb családon belül is helye van azoknak a konfliktusoknak és jószándékú vitáknak, amelyek nem veszélyeztetik, inkább ösztönzik és megújítják a közösség fejlődését vagy létét. Közösségen tehát egyéneknek és kisebb közösségeknek a csoportját értjük, akik egyetértésre jutottak néhány pontosan meghatározott kérdésben, hogy más kérdésekben hangot és súlyt adhassanak egymástól eltérő elképzeléseinknek.

    Úgy találtuk, három kérdésben kell egyezségre jutnunk ahhoz, hogy elősegíthessük a város fenntartható fejlődését: hová tartunk, kik vagyunk, és végül, hogyan kell változnunk, ha céljainkat közösségként akarjuk elérni.

    Mi lenne a Pannon Közösség?

    Városunk önmagában kicsi ahhoz, hogy valóban saját kezébe vehesse a sorsát; erre egy olyan közösség egyenrangú és tevékeny részeként van nagyobb esélye, amely közös küldetéssel rendelkezik, és Európán belüli súlyát az önkéntes csatlakozókkal fokozatosan bővítve növeli. Ezt a jövőbeli önkéntes közösséget neveztük el első megfogalmazásban Pannon Közösségnek. […]

    Arra számítunk, hogy a mindannyiunk által meghatározott Pannon Közösség iránt mindenekelőtt Körmend szűkebb-tágabb környezetében található városok és községek érdeklődnek majd, így kezdetben a történelmi-térbeli közelség előnyeit is kihasználhatjuk. A Pannon Közösség hozzájárul a horvát, a magyar, a német, az osztrák, a roma, a szlovén, a vend, a zsidó, és a Közösséghez csatlakozó más kultúrák és nyelvek terjedéséhez, felfedve és megerősítve saját és közös gyökereinket.

    A nyilatkozat teljes paradigmaváltozást sürget a területi alapú közösségek kapcsolatában:

    A Magyarországon belül kialakítani tervezett mesterséges régióval, amit talán Győr-Sopron, Vas és Zala megyékből raknának majd össze valahol a fejünk felett, jelenleg nem sok közösséget érzünk, és nem is igazán tudjuk elképzelni, hogy így valaha is sajátunknak tudnánk tekinteni. Nem hisszük azt sem, hogy Körmend előbbre jutna egy újabb államigazgatási szint létrehozásával, és egy távoli régió-főváros kijelölésével.

    Nehezen hisszük továbbá azt is, hogy a „budapesti” állam szívesen és önként adná vissza nekünk az adóinkból szerzett forrásokat és eszközöket, amelyek pedig szükségesek fejlődésünkhöz. Márpedig nem kegyelemből szeretnénk hozzájutni például az Európai Unió polgárainak velünk való szolidaritását kifejező forrásokhoz. Véleményünk szerint alapvető szemléletváltásra van szükség: az országot nem Budapestről kell reformálgatni, hanem alulról felfelé, a Kossuth utcától meg a Templom utcától Körmenden és más önkormányzatokon, a Pannon Közösségen és más közösségeken át kell újraépíteni. Nem gondoljuk, hogy a Budapestről egyszer majd esetleg engedélyezett mozgástérre kellene várnunk: észre kell vennünk, hogy most is szabadon cselekedhetünk, és magunkkal és egymással szemben is kötelességünk élni ezzel a szabadsággal. Nem kell kivárnunk, hogy fentről majd meghatározzanak bennünket; határozzuk meg mi magunkat. Változtassuk meg nézőpontunkat: Budapest felől fordítsuk szemünket egymásra és környezetünkre, tekintet nélkül a megszűnő határokra. Az önmeghatározásnak pedig természetes része kell, hogy legyen annak a megfogalmazása, hogyan kívánunk kölcsönösen előnyös módon együttműködni Brüsszellel, a fővárossal, a régió- és megyeközponttal, valamint más közösségekkel.

    […] szeretnénk, ha munkánk országos, európai és világszinten is elismerésre méltó mintaként szolgálna arra, hogyan célszerű alulról-fölfelé felépíteni egy egyenrangú, földrajzilag össze nem függő vagy akár meg sem jelenő közösségekre támaszkodó közösség-hálózatot a múlt felülről-lefelé szervezett hierarchikus világában.

    Vagy mit szóltok ehhez az explicit zsidó- és romapolitikához? Tud vki olyanról, hogy ilyesmi le van írva magyarul?

    Jövőnket közösen akarjuk felépíteni, ezért vigyáznunk kell arra, hogy Körmendet, mint közösséget ne lehessen megbontani. Azokat az eseteket emeljük ki itt, amelyekkel kapcsolatban Körmendnek, mint közösségnek a hozzáállása a leginkább tisztázásra szorul.

    1944-ben, a település városi rangra emelésének éppen a hétszázadik évfordulóján a megszállt magyar állam az akkori helyi képviselőinek közreműködésével mintegy háromszáz, magát zsidónak valló vagy az akkori magyarországi törvény szerint zsidónak minősülő körmendi embert szállított el városunkból. Kétszáznyolc ember, Körmend közösségének kétszáznyolc résztvevője koncentrációs táborokban halt meg; jelenleg senki nem él közöttünk a tradicionális zsidó hitközségből. A körmendi közösség felelősnek érzi magát ezeknek az embereknek, egész családoknak, valamint a zsidó közösségnek a haláláért, illetve a körmendi közösségből való kiszakadásukért. Emléküket ma is és a jövőben is megpróbáljuk méltó módon őrizni, a történtek tanulságait pedig feldolgozni. Közösségük tapasztalatait felhasználva szeretnénk azt is megtudni, és emellett elveinkből fakadó kötelességünknek érezzük, hogy megtudjuk, hogyan kaphatnánk vissza közös bizalmunkat abban, hogy velünk olyan többet nem történik, hogy bármely körmendit csak azért, mert Körmend bármely közösségéhez tartozik, bántódás ér.

    A népszámláláskor Körmenden csupán negyvennyolcan vallották magukat romának, illetve cigánynak. Szeretnénk, ha Körmend közösségének résztvevői közül ennél jóval többen vállalnák fel kötődéseiket, nem kényszerülnének elhagyni – sőt, inkább gyakorolnák és fejlesztenék – kultúrájukat a társadalmi elismertség érdekében. Annak érdekében dolgozunk ki programot idén, hogy a közösség magukat romának valló résztvevői ne legyenek hátrányosabb helyzetben, mint közösségünk többi résztvevői, és hogy a romaság felvállalása egyre kevésbé jelentsen egyet a halmozottan hátrányos helyzettel. Körmend – és törekvéseink szerint a Pannon Közösség – a saját közösségeiket büszkén felvállaló emberek városa kell, hogy legyen.

    És ezt a legeslegradikálisabb képviselők (ma tuti Jobbikosok) is elfogadták!

    És mit szóltok az aprónéphez a mai közösség részeként?

    Célszerű Körmend közösség résztvevői közé számítani az eljövendő generációkat, a jövőben Körmendre települőket, és a Körmenden befektető vállalkozókat is.

    Hogy tetszenek az Elveink és a közöttük felállított preferenciasorrend?:

    Feladatunk, hogy felfedjük közös alapelveinket és a közöttük lévő fontossági viszonyokat.

    1. Egyénekként és közösségekként óvjuk, fejlesztjük és segítjük egymást. Közösségünk jelenlegi résztvevőinek életében nagy fordulópont volt 1989-90. Előtte a hivatalos ideológia szerint a társadalom, a makro-kollektíva érdekeit kellett szem előtt tartanunk, utána úgy tűnt, hogy minden mértéke az egyén. Mindkét hozzáállás furcsának tűnik: közösségeinket az egyének alapján, az egyéneket közösségeink alapján határozzuk meg. Általában a hozzánk közelebb eső közösségekkel törődünk, és csak ezután a nagyobb, átfogó közösségekkel. Körmend olyan közösség, amely tiszteli résztvevőinek hagyományait, felvállalja múltját, feldolgozza a múlt tanulságait, és ennek segítségével aktívan óvja résztvevőit, legyenek azok egyének vagy közösségek; fejleszti és segíti őket, akár létrejöttükben is. Az elv megfogalmazásában az egyén és a közösség kiemelése a közösségeinkkel szembeni elvárást jelent: közösségeink önkéntesek. Zárt kollektíváinkat akkor nevezhetjük közösségnek, ha önkéntessé válnak, tehát ha az átjárhatóság, önalakíthatóság és versenykészség – lent, a „Hogyan változunk?” részben meghatározott – elvei alapján minél inkább önkéntes közösségekké alakítjuk őket. Az egymást óvás, fejlesztés, és segítés fogalmainak sorrendje is fontos.

    2. Fenntartható módon fejlődünk. Mind társadalmi, mind környezeti, mind pedig gazdasági szempontból fenntartható fejlődésre törekszünk. Nem kezdünk olyan programba, amely szétzilálná közösségeinket, ne figyelné és ne kezelné tudatosan a környezetet, és amelyik szűkítené a jövőbeli egyének és közösségek gazdasági lehetőségeit.

    3. Befogadók vagyunk. Az egyénekre és közösségekre ügyelő, fenntartható fejlődés tiszteletben tartása mellett Körmend nyitott közösség: befogadja és támogatja az itt letelepedő egyéneket és közösségeket, mivel elve, hogy csak a számára új résztvevőkkel kölcsönhatásban óvhatja a körmendi egyéneket-közösségeket, csak így fejlesztheti és segítheti saját magát és addigi résztvevőit; csak így fejlődhet fenntartható módon.

    4. Pozitívan gondolkodunk és cselekszünk. „Miért nem?” kérdések helyett inkább „hogyan igen?” kérdéseket teszünk fel, a lehetőségeket és problémákat kreatív és aktív módon tárjuk fel, megfontoltan, de lendületesen és kitartóan használjuk ki, illetve oldjuk meg.

    Amikor a dokumentumot a Fideszes polgármester és a szoci frakcióvezető végül, több kör tárgyalás után aláírta, kivonultunk a Rába-partra, és ünnepeltünk.

    Ehhez a dokumentumhoz tartjuk magunkat, teljesítéséért személyes garanciát vállalunk magunk és közösségeink nevében is. Vállaljuk, hogy minden, a dokumentummal kapcsolatos módosítást és kapcsolódó anyagot nyilvánosságra hozunk a http://www.kormend.hu oldalon. Együtt kérjük utódainkat, hogy a továbbiakban is az ebben a dokumentumban kijelöltek alapján intézzék Körmend ügyeit.

    A menü bográcsgulyás volt – az alkoholról, gondolom, nem kell beszélnem.

    Azok voltak ám a nagy idők!

    Még a Nagy Országos Médiában is született róla híradás. Tamás Ervinen keresztül lehívtuk Ránki Pétert Körmendre (útközben a pörköltkészítés helyes módját veséztük ki), aki kedves cikket rittyentett az esetből, Körmend a köbön címmel.

    Még azon melegében megalapítottuk a Pannon Közösség Egyesületet a környező városokkal, megválasztották Bebest az egyesület elnökének, de aztán Bebes és Stankovits valamin összevesztek (nem tudom, min, és nem is érdekel), Bebes elvesztette az érdeklődését az ügy iránt, és a dolog tudomásom szerint azóta is áll. Néha összefutottam Bebessel a parlamentben, érdeklődtem is közös babánk hogyléte felől, de Bebes szemében nem csillant fel a szeretet lángja:(

    Zseniális lett volna, ha sikerül kitartóan tovább vinni a Pannon Közösség ügyét. Képzeljétek, mi lenne már arrafelé: tuti biztos Kánaán!)

    Fel is hívom Bebest, meghívom a Balatonra egy bográcsgulyásra: most, hogy kormánypárti képviselő + EU bizottsági tag, hátha lát a folytatásban fantáziát. Bebes “Fütyi” szuper kosaras volt, kitartó, soha nem adott fel egy meccset sem.

    Minden fejleményről beszámolok Nektek.

    Update: http://amexrap.org/fal/pannon-kozosseg-a-vezeto-hianyzik

     
  • Mázsa Péter 17:16 on 2010.05.16 Permalink |
    Tags: , , , , , , Kooperáció, , , , , , , , , , ,   

    Ciki vízió, szükségszerű stratégia, zseniális taktika 

    P/… számú politikai nyilatkozattervezet
    a Nemzeti Együttműködésről

    Budapest, 2010. május

    Előterjesztő: Orbán Viktor

    Az Országgyűlés …/2010. (…) OGY POLITIKAI NYILATKOZATA

    a Nemzeti Együttműködésről

    „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

    A XXI . század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

    A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.

    A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

    Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

    A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.

    Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit.

    Budapest, 2010. május 14.

    Orbán Viktor

    Fidesz — Magyar Polgári Szövetség

    http://www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf

    Magyarra fordítva:

    1. Az ország visszanyerte 1945-ben, az orosz csapatok bevonulásával elvesztett szuverenitását:

      • 1991-46=1945
    • Implicit üzenetek:
      • Magyarország 1944. március 19-i német megszállása nem számít (gondolom, hogy az oroszok ne felszabadítóként, hanem megszállóként érkezzenek 1945-ben),
      • a holokauszttól (zsidók, cigányok, melegek, egyéb resztli) az ismét szuverén magyar állam – legyünk finomak – legalábbis nem zárkózik el.
    • Értékelés:
      Ez bizony ciki.

      Orbán az első mondattal elvesztette az antinácik (erre a státuszra az MSZP biztosan jelentkezik, az LMP valószínűleg) támogatását a nyilatkozathoz.

      De a sztori nem erről szól.

      A nyilatkozat által nem kimondott, de belőle feketén-fehéren kiszámítható zsidózás, cigányozás, melegezés, stb. (összefoglaló néven: zsidózás) azt jelenti, hogy szerzője a Jobbikot tartja legveszélyesebb stratégiai ellenfelének, taktikája pedig nem a Jobbiktól való elhatárolódás, vagy az explicit zsidózás (az ellenfél vitorlájából a szél kifogása), hanem a puhapöcs (implicit, összekacsintós, letagadható) zsidózásnak és a Jobbik oroszokról való leszakításának zseniális, egyetlen évszámba sűrített keveréke.

      Orbán ugyanis a Jobbikot csiki-csuki helyzetbe zárta. Hogyan? Tegyük fel, hogy a Jobbik tényleg oroszbérenc. Ekkor, ha a nyilatkozatot nem írja alá a Fidesszel együtt, akkor akárminek, pl. zsidóbérencnek is el lehet mondani. Ha pedig aláírja, akkor meg elveszítheti az oroszok támogatását.

    • Amexrap:
      A becsületes náci a homlokán hordja meggyőződését. Nem szeretjük a nácikat – a szalonnácikat, az implicit, összekacsintós nácikat és a taktikai nácikat sem. Az okos szalámizáshoz képest kicsit talán butuska álláspont, de a miénk. Lehet, hogy félreértjük a politikát, és soha sem lesz kétharmadunk:), de nincs mit tenni: ami náci, az nem mi vagyunk. Akkor sem, ha Orbán nem tehet mást, mint hogy megkísérli felszalámizni a Jobbikot, különben a Jobbik, a sok kis balabbikok, no meg az Amexrap:) több oldalról őrlik fel a behemót Fideszt.

      Továbbá, jobbnak látnánk, ha egy, deklaráltan az együttműködést szorgalmazó politikai manifesztum a közös értékeket, küldetést, nagy célt és jövőképet tisztázná, kb. e formula szerint, vigyázva arra, hogy a vízió minimalista (értsd: nem csak a Fidesznek és szavazóinak vállalható) legyen. Röviden: közös vízió legyen, ne párttaktika.

      Erre persze lehet mondani, hogy tetszett volna az Amexrapnak kétharmadot szerezni – és erre semmi érdemit sem tudnánk válaszolni. Fiatalok vagyunk, na.

    2. 1989-ben nem volt sem rendszerváltás, sem rendszerváltozás. Az átmenet évei kezdődtek. A szuverén magyar állam 1945-ben megszakadt szép történelme a Fidesz-MPP maradéktalan hatalomra kerülésével (2010) lesz ismét méltó régi, nagy híréhez.

    • Implicit üzenet:
      (Többek között) a Fidesz és a Kisgazdapárt közös kormányzása a zavaros átmenet része.

    [Kis színes] Tény: szegény öncenzúra nem túl okos Medgyessy 2002-ben a romlást hozta az országra a közalkalmazottak azonnali 50%-os béremelésével: amikor nyilvánosságra hozta okosságát (amelyhez, ellentétben a sajtóban megjelent hírekkel, 1998 után semmi közöm sem volt), átmentem Antal Lacihoz a Külker bankba, konszenzussal megállapítottuk, hogy az érdemi reformtervek + Mao fenntartható növekedési kilátásai ebben a pillanatban értek véget, lementünk a Grinzingibe, és irgalmatlanul berúgtunk bánatunkban. Szilvából. Délelőtt. (Ezzel nemes hagyományt teremtettünk: a kesergést folyamatosan, a durva pálinkázást kb. félévente ismételtük, általában késői ebéd keretében, vagy a Szimpla kertben, míg Laci meg nem halt:( RIP)

    • Értékelés:
      Ez az MSZP számára lesz elfogadhatatlan.
    • Amexrap:
      Ha van átmenet, akkor Orbán politikai nyilatkozat-tervezete még határozottan az átmenet része. De szerintünk nyugodtan tekinthetjük 1989-et valami végének és egy új kezdetének: az országpusztító szocializmus éppen akkor ért véget, az országpusztító, semmi sem drága harc a hatalomért éppen akkor kezdődött. És, mint a fenti 1. pontunkból látható, pl. a Fidesz esetében máig is sok ellenség maradt, pl. a Jobbik, a zsidók, az oroszok. Meg persze a szocik.

    3. Most már jöhet az egység: a magyar nemzet kinyilvánított akarata (a választások eredménye) az egész Országgyűlést arra kötelezi, a Mao-i lakosoktól és vállalkozásoktól pedig elvárja, hogy csatlakozzon a Fidesz által működtetett új rendhez.

    • Implicit üzenet:
      A demokrácia a többség uralma.
    • Értékelés:
      Ez igaz, de

      • Mao nem demokrácia, hanem alkotmányos demokrácia (ha ez zavar vkit, tessék explicite megváltoztatni az alkotmányt), és
      • a demokrácia önmagában nem jó, legalábbis pártunk véleménye szerint, kb.:


     

    Végülis az a kérdés, hogy ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere mit is jelent valójában:

    • lehet-e velük mint a mindenkori kormánnyal együttműködni olyan ügyekben, amit ők is (Fidesz) meg a tőlük független mi is (mindenféle és fajta civilek, az Amexrap, tagjaink, az általunk képviselt, a “magyar” generálszósszal nem feltétlenül leöntendő külföldi kisebbségiek, nemzetiségiek, stb.) fontosnak tartunk — ekkor, ha víziójuk és taktikájuk a náci áthallásoktól is megszabadul, welcome,
    • vagy az Orbán által kezdeményezett rendszer az együttműködést csak egy nemzeti korporáció részeként tenné lehetővé:

    The most important claim made by fascism was that it alone could offer the creative prospect of a ‘third way’ between capitalism and socialism. […] Corporation in the fascist sense, by contrast, is a concept which is ultimately intelligible only within the all-embracing vision of an organic, spiritually unified and morally regenerated society. Within this context corporatism refers, more especially, to the various economic policies and institutions by which the union of employers and workers is to be brought about. What mainly characterizes these policies and institutions is an attempt to unite both groups by means which will imbue them with a desire for mutual self-sacrifice in the national interest. Fascist claim, more generally, that only the organic society created by these measures would offer true freedom, by which they mean the release from the petty, egoistic concerns of everyday life and an opportunity for total devotion to the nation and its leader.http://books.google.hu/books?id=tP2wXl5nzboC&pg=PA157

    4. A többi nem érdekes.

    [Folytatás: http://amexrap.org/fal/az-ellenzekek-vizioja-kozel-a-naphoz]

     
  • Mázsa Péter 09:15 on 2010.05.04 Permalink |
    Tags: , , , , , Kooperáció   

    Milyenek a magyarok? – Megdöbbentő adatok 

    Egy tisztességes pártnak (mint amilyen mi vagyunk:) nem árt összeraknia, mit is gondol arról, miért tart ott az ország, ahol tart.

    Ez egy viszonylag hosszú projekt lesz: több oldalról vizsgáljuk a kérdést, és megpróbálunk mélyebbre hatolni az okok vizsgálatában, mint hogy a “baloldal tönkretette” (nem lebecsülve e tényező hatását sem; erről majd később).

    Az első lépést már meg is tettük a vizsgálatban: korábbi bejegyzésünkben azt a mechanizmust ismertettük, ahogyan az egymással ellenséges táborok, táboron belüli kooperáció segítségével büntetve a táborok közötti kooperációs kísérleteket, harcukban az ország teljes növekedési potenciálját elemésztették. (Ezt később ugyancsak ki kell fejteni magyarul.)

    Most egy nemzetközi felmérés eredményeit ismertetjük:

    Az eredményekben számomra nem az a megdöbbentő, hogy a magyarok csüggnek leginkább az állam emlőin (4-5. dia).

    Nem is az, hogy a magyarok képesek és hajlandóak legkevésbé munkájuk során az autonóm döntésekre (6-7. dia).

    Még csak nem is az, hogy a legkevésbé toleránsak (10-11. dia).

    Hanem az a kép a legmegdöbbentőbb, ami az adatok egészéből összeáll, ti.

    • az életet elszenvedők és
    • az aktívan megélők

    aránya az országban + a Magyarországi arány helye Európában (16. dia):

    Nos, bármit is tervezünk, tudnunk kell, hogy innen indulunk.

    Nem tudom, hogy az életet végigszenvedő, munkájukban önállótlan, intoleráns, a legszívesebben az állam emlőin csüggő, “jár nekem” stílusú panaszkodók túlsúlya

    • az oka vagy
    • a következménye

    a pártharcoknak.

    Szerinted?

     
c
Compose new post
j
Next post/Next comment
k
Previous post/Previous comment
r
Reply
e
Edit
o
Show/Hide comments
t
Go to top
l
Go to login
h
Show/Hide help
shift + esc
Cancel
Get Adobe Flash player