A 2011-es magyar alkotmány a történelmi tényekkel ellentétesen rögzíti a kettős megszállás elméletét – az 1944 és 1990 közötti időszakot –, tagadva ezzel a Vörös Hadsereg felszabadító szerepét. A jobboldali történészek a horthysta propaganda téziseit ismétlik, igazolni akarván Magyarország második világháborús szerepét. Mindeközben elhallgatják a magyar hadsereg és csendőrség által a Szovjetunió területén elkövetett bűncselekményeket, és a horthysták és nyilasok aktív szerepét a magyarországi zsidóság és cigányság megsemmisítésében. Ennek a jelenségnek a legutóbbi példája Kerekiből való, ahol a napokban állítottak szobrot Horthy Miklósnak. Hasonló folyamatok zajlanak le Közép-Kelet-Európa és a Baltikum más politikai erőinél is, mint amilyenek a közelmúltban Magyarországon tapasztalhatók. Jól érzékelhető ebben egyfajta „történelmi revizionizmus”, amely arra irányul, hogy diszkreditálja a Szovjetunió háború előtti, közbeni és utáni politikáját, elhallgatva a vezető nyugati államok kétarcú, képmutató politikáját, amely hozzájárult a hitleri agresszió fokozódásához. Új választóvonalakat akarnak Európában húzni az átértékelés hívei, miután Nyugaton bizonyos politikai erőket már Oroszország puszta léte is irritál – igaz, ebbe a csoportba nem tartoznak bele Magyarország vezető történészei.

Alekszandr Tolkacs, orosz nagykövet