Államcsőd

[Original in English: http://www.goingjohngalt.org/blog/2009/08/03/sovereign-default ]

Két fazon, Állam és Polgár között bizonyos együttműködés tapasztalható: Polgár dolgozik, Állam pedig jattot szed tőle. Polgár ebbe azért megy bele, mert Állam alaposan megverné, ha nem tenné.

Az utóbbi időben Állam kissé mohó lett. Elhatározta, hogy Polgár által fedezett kötvényeket bocsát ki garantált fix kamatozással. Az ezekért kapott pénz egy részét megtartja magának és talán valamennyit fordít arra is, hogy Polgár életét kissé produktívabbá tegye, ám azzal az explicit feltétellel, hogy Polgárnak ezt kamatostul vissza kell fizetnie.

Polgárnak nem igazán tetszik ez a terv. Látja, továbbá, hogy Államnak igen kevés motivációja van arra, hogy ne ígérjen túl azon, amire Polgár képes.

Állam kötvényeinek két vásárlója akad: Befektető és Pióca. Befektető értékeli Polgár képességeit és finanszírozni szeretné, hogy az többet érjen el, s ennek profitjából Befektető részesedjen. Pióca gyáva szájhős, aki azt szeretné, hogy Állam amit csak tud facsarjon ki Polgárból. Mindketten különböző okból vettek kötvényt, ám mindkettejüket aggasztják a kilátások: egyre nyilvánvalóbb, hogy Polgár túl van hajszolva. Elveszítette motivációját és olyan sokat fizet Államnak és Állam hitelezőinek, hogy magára nem tud eleget költeni. Állam által igért horribilis összegek rendszeres fizetése már nem adottság.

Természetesen Államot mélyen aggasztják ezek a fejlemények, hiszen kisiklatják a pénzvonatot: nemcsak a közvetlen bevételi forrása van veszélyben, hanem Polgár feletti uralomból adódó jattja is.

Pióca számára is katasztrófális a helyzet, ugyanis számított arra, hogy Állam termelésre tudja ösztökélni Polgárt. Piócának nincs se ereje, sem bátorsága hozzá, hogy Polgárt közvetlenül sarcolja, ezért megelégedett Állam sarcolási erőfeszítéseinek finanszírozásáért járó részesedéssel. De a legutóbbi fejlemények nyomán kissé rosszul alszik.

Befektető is aggódik. Konkrétan amiatt aggódik, amit Állam és Pióca tehetnek Polgárral, ha az nem teljesíti Állam követeléseit. Állam egy dührohamban akár meg is ölheti. Pióca kiábrándulhat Államból és megpróbálhatja közvetlenül Polgáron bevasalni azt, amit Állam ígért neki.

Szegény Polgár! Bárkinek elmodja, aki hallgat rá: “Én ezt soha nem kértem! Én azt akartam, hogy hagyjanak békén. Senkinek semmit nem ígértem. Miért kell ennek az én problémámnak lennie?”

Befektető szimpatizál. Ő mindigis akadálynak látta Állam részvételét az ügyletben. Befektető kötvényét a Polgár által képviselt lehetőségbe való bevásárlásnak tekintette.

Pióca ebből nem kér. Neki nincsenek fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy Polgáron vasalja be Állam ígéreteit. Ő annyit tud, hogy neki garantált kamatot igértek, és ezt így vagy úgy de be fogja szedni.

Mely becsületes ember róná fel egy másik becsületes embernek, hogy az nem hajlandó mások adósságát fizetni? Milyen értelemben lehet morális árulásnak tekinteni egy ilyen csődöt? Amikor egy magánember egy másik magánember nevében hitelt vesz fel annak beleegyezése nélkül, az hamis megszemélyesítés, csalás. Miért is lenne kötelező érvényű fizetési igéret, ha egy kormány követi el?

Amikor arról az adósságtömegről hallok, amely alatt nekem, a gyerekeimnek és a gyermekeim gyermekeinek kell majd roskadoznia, csak erre tudok gondolni: “Lófaszt! Nem fizetek.” Tüntessük el ezt a szart az egyenlegből, mert nem való oda. Dobjuk ki a semmirekellőket, akik helyénvalónak gondolták, hogy a mi munkánkkal fedezzék igéreteiket és ne vállaljuk az általuk felhalmozott adósságot. Nem érzek szimpátiát azok iránt a hitelezők iránt, akik azt hitték, biztonságos dolog az engedelmességünkre számítani. Csak sajnálni tudom azokat a hitelezőket, akik tévesen azt hitték, befektetést eszközöltek: ugyanúgy áldozatok, mint mi. Álljunk fel, poroljuk le magunkat, hagyjuk Államot és Piócát a félresikerült tervük romjaiban és mostantól közvetlenül működjünk együtt.

Fordította: Daniel A. Nagy
[Fordítás, kommentekkel: http://thiblo.com/2010/04/21/allamcsod ]

Kapcsolódó bejegyzések: