Lázár János, Fidesz: “[…] A múlt kedden, 2010. október 26-án T/1445. szám alatt benyújtottam a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló önálló képviselői indítványomat, T/1446. szám alatt az Alkotmánybíróság jogállásáról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló önálló képviselői indítványomat, valamint a következő napirendi pontba tartozó, az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények módosítását jelentő önálló képviselői indítványt.

Szeretném, úgy gondolom, nemcsak a magam, hanem képviselőtársaim, az ügyet támogató képviselőtársaim nevében megköszönni azokat a jó szándékú, akár jobbról, akár balról jövő kritikákat, véleményeket, észrevételeket, tanácsokat, bírálatokat, amelyek megfogalmazódtak az alkotmánymódosítási szándékot és az Alkotmánybíróság jogállásának új típusú meghatározását illetően. Szeretném megköszönni ezeket az észrevételeket. Amennyiben a törvényjavaslat részletes vitájára is lehetőség nyílik, akkor ezeket az észrevételeket igyekszem majd akceptálni, és minél több képviselőtársamat, pártállástól függetlenül, megnyerni ennek az ügynek, mert úgy gondolom, hogy ez az ügy mindannyiunk közös ügye azért, mert 2010 tavaszán minden választópolgár, aki részt vett a szavazáson, leadta a szavazatát, és ideküldött bennünket, függetlenül attól, hogy melyik pártra adta a voksát, egy olyan országra szavazott, amelyben változást szeretett volna. […]

Ha csak a Fideszt vesszük, 3 millióan szavaztak erre a konkrét programpontra, amelynek megvalósításába mi belefogtunk. Az első gazdasági akcióterv keretében az egyik leginkább támogatott, társadalmilag leginkább támogatott és elfogadott pontja volt az első gazdasági akciótervnek az a 98 százalékos különadó-konstrukció, amely sajnos a múlt kedden az Alkotmánybíróság kontrollján elbukott, mint első megoldási kísérlet nem vezetett eredményre. Azonban azt gondolom, hogy a változás és a változtatás felelőssége, az elmúlt 20 év mint régi korszak és az új korszak közötti különbség pontosan abban van, ezért, azt gondolom, minden parlamenti képviselőnek súlyos a felelőssége, hogy megpróbáljuk visszaadni az embereknek azt a hitet, hogy az a fajta hozzáállás, amit az elmúlt 20 esztendőben, a régi korszakban sok alkalommal a törvényhozás képviselt, hogy széttette a karját: ezt mondta az Alkotmánybíróság, és sokan röhögve hazavitték a pénzt, legyen szó privatizációról, legyen szó morális vagy anyagi kárpótlásról, vagy legyen szó a végkielégítésekről, ez nem tartható állapot. […]

Akik elmentek szavazni, azok azt mondták, hogy nem ilyen országot akarnak. Olyan országot akarnak, ahol a döntéseknek van következménye, olyan országot akarnak, ahol nem azt mondja mindig a hatalom, a törvényhozás, a politika és a kormány, hogy hogyan nem lehet megoldani egy problémát, hanem megpróbálja megoldani ezt a problémát, természetesen jogállami keretek között. Fölhívnám a figyelmüket arra, minden kritikával ellentétben, minden fenyegető típusú kritikával ellentétben, hogy az új korszak, amit mi megpróbáltunk a választások után megnyitni, jogállami keretek között próbálta ezt a kérdést rendezni, hiszen az Alkotmánybíróság azt elfogadta, hogy az adóéven belüli visszafizetés, illetve a 98 százalékos különadó nem minősül visszaható hatálynak. Tehát mindent elkövetünk annak érdekében, hogy törvényes, alkotmányos és jogállami keretek között próbáljuk ezt a kérdést rendezni, ami nem könnyű, nem vitathatóan nem könnyű. […]

Ez alkalmassági kérdés, hitelességi kérdés, bizalmi kérdés is. Én azt gondolom, hogy amikor azt mondta a Fidesz hat hónappal ezelőtt, hogy itt az idő, akkor valóban egy új korszak alapjait próbálja letenni, ahol az igazságosság, az emberek szempontjai, az emberekért és nem az emberekkel szembeni kormányzás igenis nagyon fontos szempont, olyan szempont, amit nem lehet zárójelbe tenni, és az emberek, valljuk be őszintén, erre adták a szavazatukat. Félreértés ne essék, ez nem az alkotmányosság, nem az alkotmányos alapelvek, nem az elmúlt húsz év alkotmányos értékeinek zárójelbe tétele, csak annak a megerősítése és az önök figyelmébe ajánlása, hogy azért végső soron mégis a választói akarat a legfontosabb.

A választói akaratot nem gondolom, hogy bármi más fölülírhatná. Én azt gondolom, hogy ennek a javaslatnak az elfogadása nem gyöngíteni fogja a jogállamot, hanem egy normálisan működő országban a választói akaratnak a beteljesítése, a választói akarathoz való ragaszkodás a demokráciát erősíti. Ez nem egy jogállamot gyengítő lépés, hanem egy demokráciát erősítő lépés, hogy ha húsz év után vannak olyan politikai erők, vannak olyan parlamenti képviselők, akár pártállástól függetlenül, akik azt mondják, hogy igenis, a választóknak tett ígéret, a választóknak tett gesztus, a választóknak tett javaslat a kérdések rendezésére, az a legfontosabb dolog az ő képviselői életében.

Itt szeretném azt megjegyezni, véletlenül sem személyes megjegyzésnek szánva, hogy az elmúlt héten, talán sokan indulatból, talán sokan a kelleténél több érzelmet a kérdésbe vive, ezt az egész oldalt en bloc, Fideszt, kormányt és mindannyiunkat azonnal azzal vádolt meg, hogy mi antidemokratikusan gondolkodunk, itt a Fidesz-diktatúra, valahol a fideszes képviselők esténként összejönnek, és a sötétben összefognak arra, hogy hogyan tudják megszüntetni az országban a demokráciát, miközben mi semmi máshoz nem ragaszkodunk, csak a választói akarat betartásához és a választói akarat betartatásához. (Moraj az MSZP soraiban.)

Szocialista képviselőtársaimnak azt szeretném mondani, hogy nem kellene ennyire ragaszkodnunk a választóknak tett ígéretek betartásához (Kovács Tibor: Milyen ígéretet tettetek a választáskor?), hogyha a Gyurcsány-korszak… […]

Magyarul, a Fidesz nem tesz mást, mint aminek a tudatában az emberek óriási támogatással, és ezt mindig hangsúlyozni kell – bár ma megkaptuk a kritikát, hogy ez nem számít, ezen lehet nevetni, lehet gúnyolódni, mint hogyha rajtunk nevetnének vagy rajtunk gúnyolódnának, azon a 3 millió emberen nevetnek és azon a 3 millió emberen gúnyolódnak, akik ránk adták a szavazatukat, ami mégiscsak tiszteletben tartandó dolog -, szóval ez a 3 millió ember erre szavazott, és ezt várja tőlünk.

Szeretném fölhívni arra is a figyelmüket, hogy mi két dolgot ígértünk a választások után, egyrészről, hogy lesz egy új alkotmány; ami addig van, minden alkotmánymódosítás értelemszerűn ideiglenes megoldás. […]

Én úgy gondolom, hogy ideiglenes megoldás kell, gyors megoldás kell, ami nem szépítészeti megoldás, valljuk be őszintén, ez nem a legelegánsabb megoldás, ugyanakkor hatékony kell legyen mindaddig, amíg az új alkotmány megszületik. Mi nem toldozni-foltozni akarjuk ezt a régi alkotmányt, hanem egy új korszakhoz szóló új alkotmányt szeretnénk. A másik pedig, hogy elköteleztük magunkat amellett, hogy ezeket a pénzeket visszaszedjük, ennek a törvényes lehetőségét megteremtjük.

Húsz év után mindenki a változásra szavazott, ahogy azt a figyelmükbe ajánlottam, és most is azt gondolom, hogy az állam tehetetlensége, az állam puhánysága, az, hogy az állammal mindent meg lehetett tenni az elmúlt húsz évben, és ezzel szembesültek a választók, ez vezetett ahhoz a bizalmi válsághoz, ami miatt ez az ország szociális, társadalmi és gazdasági csőd felé rohant, és nehezen állítható meg, illetve nehezen lehet ezeket a folyamatokat bizalom nélkül megváltoztatni. Azt gondolom, hogy ez az ügy nem szól többről, mint a választói akarat teljesítéséről, és meggyőződésem, hogy ezzel nem a jogállam fog gyengülni, sőt még egyszer szeretném fölhívni a figyelmüket, ami a legfontosabb számunkra, hogy a választói akarat betartása mindenképpen erősíti, és nem gyöngíteni fogja a demokráciát.

Hogy milyen a szabályozás ma Magyarországon? Én föltennék egy kérdést a múlt keddi alkotmánybírósági döntés után, és annak függvényében, hogy ezek a pénzek kifizetésre kerültek. Ha jól értem azt, hogy a választópolgárok a változásra szavaztak, ha jól értettem ma a bizottsági meghallgatások alkalmával azt, hogy kivétel nélkül minden képviselőtársam pártállástól függetlenül azt mondta, hogy ezek a végkielégítések visszakövetelendőek, akkor föl kell tennünk azt a kérdést, hogy van-e megfelelő jogrendszerünk ehhez.

Ha jól értem a múlt heti alkotmánybírósági döntést, akkor a magyar alkotmány jelen pillanatban lehetővé teszi ilyen típusú végkielégítések kifizetését. De hogyha az emberek nem akarják ezeket a végkielégítéseket, az alkotmány meg erre lehetőséget biztosít, az alkotmány alapján ezt nem lehet megakadályozni, ezt a pénzt az alkotmány alapján nem lehet visszaszedni, akkor azt gondolom, egyetlenegy megoldás marad: a társadalmi igazságosság, az emberek szándéka és az alkotmányos viszonyok közös nevezőre hozása. […]

Nézzünk szembe a valós tényekkel és a valós helyzettel! Október 31-éig nem jött be a pénz, holott ennek a pénznek be kellett volna jönnie, és a 98 százalékos különadót be kellett volna szedni. Most pedig a pénz nincs a számlán, következésképpen a magyar jogrendszer, élén az alkotmánnyal ezt lehetővé teszi, megengedi, és az Alkotmánybíróság egy ilyen szellemű döntést hozott, annak ellenére, hogy elítélte egyébként, illetve a jó erkölcsbe ütközőnek gondolja az Alkotmánybíróság döntése és indokolása is ezt a fajta lépéssorozatot, amely a végkielégítések kifizetését illeti. Szeretném tehát fölhívni arra a figyelmüket, hogy a választási ígéret betartásáról, nem többről és nem kevesebbről van szó.

Én azt szeretném kérni önöktől az általános vitában és a részletes vitában is, amit ma már a költségvetési bizottság ülésén szocialista képviselőtársaimtól kértem, hogy lehetőség szerint ez egy konstruktív megoldásra törekvő, normális hangvételű vita legyen. Nem gondolom, hogy az új korszakban az egy helyes magatartás lenne, hogy az ellenzéki pártok egy-egy kérdés fölvetése kapcsán azonnal azzal nyitnak, hogy a Fidesz antidemokratikus diktatúrára törekszik, vagy netán fasiszta; mindjárt egy lépéssel kettőt is meg lehet lépni. Nem gondolom, hogy ez volna a jó irány. Ha lehet más a politika, amiben elbizonytalanodtam az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján, ha lehet más a politika, akkor a teremben ülő demokratáktól mégiscsak azt kérném, hogy a kételkedés luxusát engedjék meg maguknak, és engedjék meg azt a lehetőséget, hogy föltehessenek parlamenti képviselők kérdéseket, akik arra tették az esküjüket, hogy a választási ígéreteiket teljesítik.

Ha mi elfogadjuk azt, és tiszteletben tartjuk, hogy az önök meggyőződése demokratikus, nem antidemokratikus, nem az önök pénzéről van szó más pártok vezetőivel szemben, akkor annyit kérek önöktől minden fideszes képviselőtársam nevében, hogy önök pedig higgyék el, hogy mi a választási ígéreteinket szeretnénk teljesíteni, azért, hogy erősebb legyen a demokrácia, ne pedig gyöngüljön tovább, mint ahogy az elmúlt húsz évben a bizalomvesztés miatt igenis gyöngült Magyarországon a demokrácia. Tiszteljenek meg bennünket azzal ebben a vitában, hogy az álláspontunkat elfogadják vitaalapnak, készek erről vitatkozni, és egymás demokratikus meggyőződését nem vonjuk kétségbe.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)”

http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fszoveg?p_uln=41&p_ckl=39&p_felsz=1&p_szoveg=&p_felszig=419