Burka: kiállításmegnyitó

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

szeretettel köszöntöm Önöket a Burka című kiállítás megnyitóján.

Arra kaptam felkérést, hogy néhány szóban bemutassam Önöknek az itt látható művek
sajátosságait és lehetséges összefüggéseit, valamint az alkotóknak a témakörrel kapcsolatos vizuális
állásfoglalásait, vagyis magukat az elkészült munkákat.

Mielőtt mindezekre kitérek, szeretnék néhány szót mondani az itt bemutatott munkák létrejöttének
folyamatáról. A kiállítás résztvevői, négy magyar és öt osztrák fiatal képzőművész, ez év
március 21-én, itt az Osztrák Kultúrforumban a Burka témakör kérdéseit tárgyaló symphosium
megrendezésekor ismerték meg egymást. Részben a téma összetettségéből részben az egymás
munkája és személye iránti érdeklődésből adódott, hogy a kiállítás résztvevői szükségét érezték
egyéni elgondolásaikat a többi kiállítóval közösen is átgondolni, és azokat több szempontból is
értelmezni. A kommunikáció elősegítésére létrehoztak egy blogot, majd május 19-én a Bécsben
megtartott Workshop keretében kontroverz beszélgetést folytattak a kiállítás előkészítése során
felmerűlt kérdésfelvetéseikről, készülőben lévő munkáikról. Ez alkalommal került sor az általuk
The New Monarchy-nak nevezett kollektíva megalapítására is, mint elmondták azért, mert
megítélésük szerint a két ország földrajzi közelsége ellenére túlságosan kevés a fiatal művészek
egyéni kezdeményezésén alapuló, a vizuális műfajok területén zajló közvetlen és folyamatos
együttműködés.

A március óta alakulóban lévő közös munka, nagyban meghatározza ennek a kiállításnak
sokrétűségét. Kívánom, hogy a most kialakult kollektív gondolkodás és munkakapcsolat még sok
közös projekt létrejöttét eredményezze.

Az itt kiállított munkák komplex értelmezése meghaladná a megnyitó időkereteit, ezért most
elsősorban a téma szerteágazó megközelítésének főbb aspektusait igyekszem összefoglalni.

CANA BILIR-MEIER munkáját, egy óriásplakátot, amelyet a képi motívumok szándékos
kizárásával készített, és melynek a BURKA ABC címet adta az épület bejárati falán helyezte el.
A plakát, mely plakatívan vagyis, a google kereső véletlenszerű információira hagyatkozva jeleníti
meg a burka szót, és egyben a szó jelentésének felületes társadalmi értelmezésére is utal.

ALINA KUNITSYNA mindkét festményén egy-egy ledobott és elhagyott burkát látunk, melyek
statikus és megmerevedett hullámokként, csomókként is értelmezhetők. A művész szándékosan
a téma költőien kritikus és nem politikai vonatkozásait dolgozza fel és jeleníti meg a festészet
hagyományos eszközeivel.

KATHARINA SWOBODA videomunkája Isadora Duncan művésznő ikonszerű figuráján keresztül
a test láttatásának, valamint a látás – nem látás, a kitakarás – eltakarás kérdéses mozzanatainak
különböző elemeit és momentumait tematizálja.

ESIN TURAN fotómunkáján bekötött szemű férfiakat látunk. A kép hátterében megjelenő
keleti minta oldja a kép drámaiságát. Ennélkül a hétköznapinak tűnő minta nélkül, szinte egy
kivégzési jelenetre is asszociálhatnánk. Ha jobban megnézzük a fotót láthatjuk, hogy a képen
megjelenő férfiak különböző, földrajzi és társadalmi környezetből származnak és más-más vallási
közösségekhez tartoznak, viszont a nő és férfi közti viszonyra mindannyian hasonlóképp reagálnak.

NICOL WENIGER rajzai azt a gyakran alkalmazott szüzsét dolgozzák fel, mely az autó és a nő
férfiak által kreált kacsolatáról szól. Ebben az esetben az említett elemeket letakarták, „tokokkal“
vonták be, és ezáltal szinte még izgalmasabbá válnak, mintha azok teljes valóját látnánk, hiszen
minden ami elkendőzött legalább annyira izgalmas, mint ami teljességében megmutatkozik.
Nicol Weniger fotómunkái a burka biztonsági okokból történő betiltásának kérdésével foglalkoznak
és egyben utalnak a 21. századi társadalom félelmeire és neurozisaira.

OSAMA ZATAR egy két nézetre komponált körplasztika formájában jeleníti meg a burka külső
és belső terének ellentmondásosságát. A burka által letakart üresség egyben utal arra a kultúrális
sajátosságra is, miszerint a nő az iszlám kulturában, a férfi szemszögéből nézve jelenleg is a vágy
tiltott tárgya.

ARLÁTH KRISZTINA videomunkája a burka használatából adódó biztonsági kérdések egyéni
megközelítésének lehetőségeit térképezi fel. Egy közösség nő és férfi tagjainak a burka használatát
a közelmúltban megtiltó törvényére vonatkozó viszonyára reflektál, a mozgókép eszközeivel.

BRÜCKNER JÁNOS festményén szabad szemmel egy fokozottan erős szinekkel megfestett
női akt látható. A képpel szemben két kamera helyezkedik el. A valóságnak fényképezőgéppel
történő „megragadására“ tett kísérletek az esetek többségében különös látványt nyújtanak.
Ez esetben, méginkább. Az egyik fényképezőgép úgy reagál a festett kép tónusértékeinek
azonosságára, hogy annak képernyőjén, csak egy fekete foltot láhatunk, a festett kép látványa
megszűnik.

FILLÉR MÁTÉ festménye a nézőpont, az eltakarás vagy felfedés összefüggéseit jeleníti meg
egy sajátos eszköznek, egy filternek alkalmazásával. A néző szabad szemmel egy piros festékkel
készített, kavargó motívumrendszert lát. Ha viszont ugyanazt a képet az eléje belógatott piros
filteren keresztül tekinti meg, akkor egy másik struktúrát és motívumrendszert fedezhet fel.

SZABÓ OTTÓ kalocsai hímzéses anyagból készült iszlám fejfedőt megjelenítő munkája,
egy a Magyarországon évszazadokkal korábban letelepült, de napjainkig fennmaradt iszlám
kultúráju közösség hagyományait őrző kis etnikai csoport létezéséről tudósít. A fotók és szövegek
segítségével mélyebben is betekinthetünk ennek a furcsa és különös közösségnek látszólag jól
feldolgozott történetébe.

Befejezésül a kiállító művészek és magam nevében is megköszönöm Dr. Korfeind igazgató
asszony messzemenő támogatását és megelőlegezett bizalmát. Nagyon örülünk annak a
lehetőségnek, hogy a Budapesti Osztrák Kulturfórum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem
együttműködésében megvalósulhatott a Burka projekt és köszönjük a résztvevők munkáját!

A kiállítást ezennel megnyitjuk.