Cáfolat: az esetleges új miniszterelnök nem volt ügynök, csak az állambiztonságnak jelentett

“[…] az Orbán-kormány […] külügyminisztere – a 60-as években egyetemistaként – külföldi útjai alkalmával nemcsak “úti jelentéseket” készített – ahogy Martonyi többször a nyilvánosság előtt közölte -, hanem állambiztonsági instrukciók alapján írásbeli jelentéseket adott a titkosszolgálatnak a külföldön működő, ellenségesnek tartott szervezetekről és az emigráció tagjairól (dr. Kende Péter: Egy polgár vallomásai, 2007/17.; 2007/23.). Az írások dokumentumokkal bizonyítják, hogy Martonyi Jánosról Magasdi fedőnévvel 1979-ben titkosszolgálati iratok készültek, amelyek brüsszeli külszolgálatát is érintik, még ha ő – esetleg – ezekről a dokumentumokról nem is tudott.

A bíróság hétfői ítéletében nem is a tények valótlanságát állapította meg, sőt, határozatában kimondta, hogy a Martonyi által kifogásolt cikkekben valós tény volt, hogy ő 1967-68-ban az állambiztonsági szolgálatok “zsaroló jellegű felhívására” több külföldi útjáról jelentéseket készített, továbbá az sem vitatható, hogy a III/I-es Csoportfőnökség nyilvántartókönyvében és a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépes nyilvántartásában Magasdi fedőnéven szerepel, egészen 1985-ig. A bíróság azért marasztalt el szerzőt és lapot, mert álláspontja szerint az írások alapján az a látszat keletkezett, hogy Martonyi János mint beszervezett ügynök jelentett, holott nem: Martonyi nem mint beszervezett ügynök jelentett. Továbbá a marasztalás arra is vonatkozott, hogy nem tudta a lap bizonyítani, hogy Martonyi egészen 85-ig jelentett, illetve együttműködött volna az állambiztonsággal. A bíróság álláspontja szerint önmagában azok a valós állambiztonsági dokumentumok, amelyek Martonyit 1985-ig fedőnévvel nyilvántartották, nem elégséges bizonyítékok arra, hogy a tényleges együttműködés hálózati minőségben történt volna. Hogy az állambiztonságnak jelentett előzetes instrukciók szerint a magyar emigráns szervezetekről, az valós tény, ezt Martonyi a tárgyaláson is elismerte, bár a jelentéseket rendre beszámolóknak nevezte. A tényekhez tartozik, és nyilván nem véletlen, hogy az ítélet kihirdetését követően Martonyi ügyvédje, amúgy szokatlan módon, szót kért, és nyomatékkal hívta föl a figyelmet: az ügyet ne próbáljuk kommentálni, mert nyilvánvaló rosszhiszeműség miatt kártérítési pert is fog indítani. Hogy ezt miért mondta, nem kérdéses: az ügy ezzel az ítélettel sem fordult számukra kedvezően, hiszen mire megy valaki azzal, hogy egy ítélet kimondja: nem beszervezett ügynökként jelentett, hanem csak úgy. És mert a további jogsértéstől az ítélet eltiltott, nyomatékkal rögzítem: a volt külügyminiszter nem ügynökként és nem hálózati személyként, de titkosszolgálati megrendelésre jelentett az állambiztonságnak.” http://es.hu/kovacs_zoltan;pernyertes-kozeli;2008-06-30.html