a demokrácia azért rossz rendszer, mert szigorúan szólva már nem is nevezhető rendszernek. Itt ugyanis az észnek, a rációnak már semmilyen kimutatható szerepe nincs annak az egyensúlynak a fenntartásában, amely minden politikai berendezkedés stabilitásának záloga. A demokratikus közéletben és az ezt meghatározó típus lelkében a mértékletesség és a mértéktelenség erői, a „szükséges” és „szükségtelen” vágyak véletlenszerűen hatnak és keverednek. Így az ezek közötti egyensúly is csak véletlenszerű, ingatag, átmeneti lehet, és ez az egész elkerülhetetlenül a legalacsonyabb morális energiaszint, a közös (politikai) létezéssel legkevésbé összeegyeztethető, legönzőbb, legprimitívebb vágyak felé tendál. Az új, már alig emberi, közel vadállati szinten beálló egyensúlyi állapot a zsarnokság, melynek egyszemélyi fenntartója, rendszergazdája és garanciája a demagógia báránybőrébe bújt vérszomjas farkas, a türannosz. […] / A demokráciánál jobb berendezkedésről még eltűnődni, álmodozni is túl gyáva, félszeg írástudó társadalmi elitnek elkerülhetetlenül arra kell ébrednie majd egy szép napon, hogy a félszegség megtestesült antinómiája, egy türannosz álmodik helyette, és a nép helyett – persze a nép nevében. / Meglehet, hogy mi, euro-atlanti liberális demokraták éppen erre a negatív epifániára, lidérces pillanatra vágyunk és várunk. Hogy mintegy lidércfénynél megpillanthassuk a saját irracionalitásunk fundamentumait. Földszagú, plebejus empirizmusunk, pragmatizmusunk, antielitizmusunk és antiintellektualizmusunk által vezettetve nemigen hiszünk sem a régi bölcseknek, sem a történelemkönyveknek. Nekünk a saját bőrünkön kell megtapasztalni a legrosszabbat, amire egy emberi közösség képes: a szemforgató populizmust, demagógiát és nacionalizmust, vagyis az intézményesített imbecillitást, infantilizmust és irracionalizmust. […]

Salamon János, Élet és Irodalom [via Tillmann J.A.]