TillmannJA: Egykori és eljövendő lehetőségek latolgatása

[…] Manapság, amikor lehetőségeket latolgatunk, némileg más konstellációban tesszük ezt: ugyan felmerülnek új horizontok, mint például mostanában a Marson, ám ezek nem kifejezetten kecsegtetőek. Azzal sem igen fáradozunk, hogy az állam optimális állapotáról fogalmazzunk feltevéseket, hiszen éppen eléggé nyilvánvaló, mire is vezet az, ha némelyek az államról nagyokat mernek álmodni.

Ezért a lehetőségek latolgatásával nem törekszem utópikus projektek felvázolására, sem arra, hogy a köztársaság optimális állapotáról szóló fejtegetésekre vesztegessem az időt. (A Magyar Köztársaság megszűnt, ami pedig maradt belőle, annak alakulása – a kultúrák globális versenyét elnézve – nem kecsegtet különösebb lehetőségekkel. A „nemzeti” fellángolás leplei alatt zajló rapid leépülése folytán néhány nemzedék múltán aligha lesz respublikájuk azon keveseknek, akik esetleg még beszélik ezt a nyelvet.)

Ez a távlat mégsem feltétlenül csüggesztő, hiszen a „szellem a véggel szembeni küzdelem öntudatától erősödik” (Hannes Böhringer). Ilyen kilátások közepette mindazonáltal tanulságos lehet néhány egykor fennálló, de meg nem valósult lehetőség szemrevételezése. Ezért is teszek kísérletet „a nem létező idősorok megelevenítésére, a nem létező helyekről szóló utópiák mintájára” – amint azt Bibó István az uchróniáról írja. Ám az idősorok megelevenítésében csak a kezdetekig merészkedem, ilyen kezdetekből azonban többet is számba veszek. […]

Tillmann, J. A.: “Egykori és eljövendő lehetőségek latolgatása. Tényleges és uchronikus európai távlatok”, Élet ÉS Irodalom 2013.03.08. 13.o. http://vallasfilozofia.wordpress.com/2013/03/08/tillmann-j-a-egykori-es-eljovendo-lehetosegek-latolgatasa-tenyleges-es-uchronikus-europai-tavlatok/