Gondolatok Kelle Antal: Sejtések és sugallatok, mű a Szentföldről című kiállításához

Az itt látható alkotás a Design-hét alkalmával kerül kiállításra a Nemzeti Galériában. A Design-hét az iparművészet és a formatervezés sokoldalúságát és innovációit mutatja be, illetve a design és formatervezés összetettségét és sokoldalúságát demonstrálja. Az itt látható szobor és installáció a hit és a hitrendszerek, főként a három monoteista világvallás, a kereszténység, judaizmus és az iszlám egységével foglalkozik.

A központi téma a Szentföld, amit Jeruzsálemmel azonosítunk, azonban ha ma meghalljuk a ’Jeruzsálem’ szót nem a Szentföldre, hanem leginkább a vallások közötti krízishelyzetekre gondolunk. A három vallás kapcsolata, mely a Szentföldön jelen van, megalakulásuk óta több szempontból is problémás, és a közöttük lévő feszültség sajnos a mai napig megoldatlan, a politikai konfliktusok véget nem érőnek tűnnek. Az izraeli helyzet nehézségeiről folyamatosan hallunk a médiában, a keresztény és muzulmán világ kapcsolata is nehézkes: például egyes elnökök még nem is olyan régen azt képzelték, hogy keresztes háborút vívnak a barbár muzulmán kelettel.

Ez a konfliktus több szempontból szomorú, egyrészt azért, mert a vallások közötti ellentétek a történelem folyamán milliók életébe kerültek, másrészt mert ilyen esetekben a vallásból, pontosabban a hitből politika lesz. Megkérdezhetjük, hogy melyik konfliktus bontakozik ki előbb, a politikai, amiből aztán a hitrendszerek különbözősége miatt vallási konfliktus is lesz, vagy a hitrendszerek különbözősége vált ki feszültséget. A kettő a legtöbb esetben sajnos szorosan összefügg.

A vallások közötti konfliktus a hit szempontjából nézve érthetetlen, hiszen hogyha a különböző vallások tanai mögé tekintünk, észrevehetjük, hogy mondanivalójuk sok esetben ugyanabba az irányba mutat, Isten és felebarátunk szeretete és szolgálata felé. Tehát, ahogy ezt Kelle Antal alkotása bemutatja, csupán nézőpont kérdése, hogy az Isten által kinyilatkoztatott igazságot hogyan és melyik vallás szemüvegén keresztül értelmezzük.

Azonban mivel a hitből politika lesz, a konfliktusok elkerülhetetlenek. Manapság talán pont a folyamatos acsarkodás és probléma miatt van annyira elege sok embernek a hivatalos vallási szervezetekből, és ezért indulnak sokan önálló útkeresésre, és több vallás fúziójából állítanak össze maguknak egy – általában a keleti tanokhoz közel álló – saját spirituális világot.

A vágy, hogy konfliktusoktól mentesen egy boldog megnyugtató transzcendens világban éljünk már az 1700-as évek végén megjelenik a művészetben is. A romantikusok, kiábrándulva a kereszténységből, egy olyan hitrendszer felé fordultak, mely leginkább a keleti spirituális irányhoz állt közel. Goethe, Schleiermacher és Schelling egy olyan isteni transzcendenst kerestek, mely vallástól, formális szervezetektől függetlenül visszavezeti őket a természethez, spirituális egységhez a teremtővel. A romantikusok a hit új hírnökeit a művészekben illetve a művészetben látták. A művész, aki ezeket a gondolatokat a legjobban megtestesítette talán Caspar David Friedrich volt.

A design-hét alkalmával elengedhetetlen, hogy megemlítsük a Bauhaus szerepét is. A Bauhaus 1919-es weimari megalakulása után egy olyan művészeti világot akart létrehozni, ahol nincsenek határok iparművészet és képzőművészet között, és ahol a művészet az építészetben csúcsosodik ki. A Bauhaus nyíltan vállalta spirituális beállítottságát, Johannes Itten, aki az alapozó képzéseket tartotta az első félévben, meditációval kezdte óráit, jógázásra ösztönözte a diákokat, illetve be akarta vezetni a vegetarianizmust is, de ez ellen a kolbászhoz és húsokhoz szokott német diákok és tanárok egyaránt tiltakoztak.

A transzcendens világ felé törekvés szolgált az orosz konstruktivisták művészetének alapjaként is. A letisztult geometrikus formák útmutatást adtak egy új, spirituális világ felé, egy absztrakt transzcendens irányába. A konstruktivizmust megelőző szuprematizmus, Malevich vezetésével is egy új spirituális rend felé törekedett, melyet társadalmilag a bolsevik állam testesített volna meg, esztétikáját pedig a konstruktivista művészet képviselte volna. A Teozófikus társaság követőjeként Waszilij Kandinsky is együttműködött a konstruktivistákkal, de később kiábrándulva a kommunizmus eszméjéből és a szovjet rendszerből elhagyta az országot és a Bauhaus tanáraként folytatta spirituális irányultságú művészetét.

Tehát a művészet a design és a transzcendens kapcsolata korántsem ismeretlen a nyugati művészetben. A mi feladatunk talán az, hogy megtanuljuk függetleníteni a hitet a politikai befolyás alatt álló vallási szervezetektől, vagy hogyha valamely felekezethez tartozunk, sose felejtsük el a vallás eredeti üzenetét, mely nagyon sok szempontból megegyezik azzal a vallással, ami ellen hevesen tiltakozunk. Talán a mi feladatunk a másság elfogadása és az, hogy a „másik tisztelete’ és „toleráns együttélés” ne csak a nyugati médiában hangzatos unalmas klisék legyenek, hanem hogy ezen klisék mögötti valós igazságokat meg és át tudjuk élni.

Elhangzott a
Sejtések és sugallatok kiállítás (2010.10.02-2010.10.10. [már bezárt!])
megnyitó szövegeként.
Magyar Nemzeti Galéria
1014 Budapest, Szent György tér 2.
Nyitva: Kedd – Vasárnap 10:00 – 17:30 [de ez a kiállítás már bezárt!]