Hans Knoll és Pilinger Erzsébet a Műcsarnokról: Levél a Miniszternek és az Államtitkárnak

Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere és L. Simon László kultúráért felelős államtitkár részére

Tisztelt Miniszter úr, tisztelt Államtitkár úr!

A sajtóban megjelent hírek alapján attól tartunk, hogy olyan elképzelések vannak kialakulóban, amelynek részeként a Műcsarnok nem a kortárs képzőművészet területén működik majd, és elveszítheti eleven kapcsolatát a hazai és nemzetközi kortárs művészeti szcénával. Azonban egy olyan országnak, mint Magyarország, s egy olyan városnak, mint Budapest a Ludwig Múzeum mellett nagy szüksége van egy, a kortárs művészet színtérén működő Műcsarnokra mint önálló intézményre.

Nemzetközi példák határozottan azt mutatják, hogy egy ilyen Kunsthalle-típusú intézmény nagyon fontos feladatot tölt be mind az ország, mind a város szempontjából, s ugyanakkor azt, milyen óriási szerepe van az aktuális, kortárs nemzetközi kapcsolatok, s a jelenre vonatkozó innovatív elképzelések cseréjének területén is. Mindez viszont akkor valósulhat meg, ha egy ilyen intézmény vezetése professzionálisan a kortárs képzőművészet, művészettörténet és kurátori ismeretek terén képzett, tapasztalt, dinamikus, idegen nyelveken is beszélő szakemberek kezében van, akik ugyanolyan magas szinten képesek a helyi és a nemzetközi művészeti színtér szereplőivel partnerként kommunikálni, s kiállításokat, közös működéseket megvalósítani. Ìgy a Műcsarnok vezetését más művészeti szakterületeken aktív intézmény, szakember semmi esetre sem láthatja el, s emellett az intézmény önállósága, függetlensége pedig ugyancsak létfontosságú, s egy újabb ernyő-intézmény bevonása működését bénítaná.

A kortárs képzőművészeti színtér hosszú évtizedek alatt kialakult, lassan kicsiszolódó, de még mindig sérülékeny struktúráját jelentősen károsítaná a Műcsarnok esetleges kiesése, nem beszélve arról, hogy a szerkezetén belül működő Ernst Múzeum, s a Velencei Biennálé-részvételt koordináló Biennálé Iroda pozíciójának bizonytalanná válása milyen hatásokkal járna. Ha a Műcsarnok által ellátott feladatok a későbbiekben nem teljesülnének, vagy esetleg a továbbiakban az egyetlen nagy kortárs művészeti intézményt, a Ludwig Múzeumot terhelnék, akkor ez nemcsak a színtér egészét károsítaná, de a múzeumra is rendkívüli terheket róna, mivel egyetlen múzeum – amely ráadásul más típusú, gyűjteménnyel rendelkező intézmény – nem lehet képes az aktuális magyar és nemzetközi képzőművészet bemutatásának feladatait ellátni. Mindez azt mutatja, hogy a Műcsarnok működésének hiánya a kortárs képzőművészet területén jóvátehetetlen károkat okozna, hatékony működéséhez pedig csak a kortárs művészeti színtér szakmai szereplőinek bevonásával folytatott, szakmai egyeztetés folyamata vezethet el.

Levelünkkel ennek megfelelően – amelyet a kortárs képzőművészeti színtéren aktív, s meghatározó intézményeknek, szervezeteknek és szakembereknek is elküldtünk – szeretnénk a kortárs képzőművészeti szcéna egyik legfontosabb helyszínének és intézményének működésére vonatkozó, széles körű kommunikációt kezdeményezni, ezáltal a környező és más európai országokban is megvalósuló gyakorlatot javasolva.

Válaszukat várva, üdvözlettel:

Hans Knoll és Pilinger Erzsébet

Knoll Galéria Budapest, 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.

http://www.magyarmuzeumok.hu/tema/931_level_a_miniszternek_es_az_allamtitkarnak

(A képen balról: Pilinger Erzsébet, Hans Knoll és Bagyó Anna, forrás: http://www.mugyujtok.hu/launch2/launch12/?gallery1_fid=71 )