Hosszú szózat holnapra LMP-s ismerősöknek, többiek ugorhatnak :-)

Az anonim szerző korábban kacérkodott az LMP-vel. Aztán mégsem. A szerk.

Ahogy LMP-s barátaimat és volt tagtársaimat ismerem, amikor holnap eldöntik, milyen politikai stratégiát választanak pártjuknak 2014-re, megrágják a dolgot rendesen, talán jobban, mint más pártok aktivistái rágnák. Ha megrágják, valószínű, döntésük taktikai, ideológiai és ízlésbeli megfontolások mellett politikai kimenetek valószínűségével és kivánatosságával kapcsolatos ítéleteiken is fog múlni.

Kettőn különösen:

1. Mennyire valószínű, hogy a Fidesz-KDNP-t és a Jobbikot nem tartalmazó, a jogállam helyreállításába és a Fidesz kétharmaddal beásott aknáinak hatástalanításába bevonható politikusok a következő választások után kétharmados többségbe kerülnek a parlamentben?

2. Mennyivel jobb az országnak, ha 2014-től egy kétharmaddal nem bíró, tehát a Fidesz által kialakított keretek között és aknák felett dolgozni kényszerülő nem-fideszes, nem-jobbikos, centrista-középbal-baloldali koalíció kap többséget és alakít kormányt annál, mintha, már a kétharmad nélkül (esetleg kisebbségben, a Jobbik támogatásával) a Fidesz-KDNP kormányoz tovább?

Azt gondolom, aki az első kérdésre azt válaszolja, „a demokrata kétharmad esélye nulla,” a másodikra pedig azt, „majdnem mindegy, a Fidesz aknáin csak felrobbanni lehet,” az inkább szavaz majd az LMP távolmaradására az Együtt 2014-től és persze, ne legyenek illúzióink, az MSzP-től; aki pedig lát esélyt az alkotmányreparálásra és nem gondolja mindegynek, ki kap kétharmad híján többséget, az inkább támogatja majd az Együtt 2014-hez (és így, előbb-utóbb, az MSzP-hez) cközeledést. A többi fontos szemponthoz nem szólók hozzá. Ami viszont e kettőt illeti, amellett fogok érvelni, hogy ebben a két kérdésben, különösen a másodikban, az utóbbiaknak van igazuk.

Ad 1. Az öt évszakra előre űzött választói esélylatolgatás nem az én asztalom. Sem Hann Endre, sem Török Gábor nem vagyok. De aki azt állítja, hogy tizenhat hónapra előre látja, mi fog történni egy elbukottnak ígérkező választás előtt és közvetlenül utána a Jobbik vagy a Fidesz táborában, nagyon beképzelt. Kitart-e minden polgármester-képviselő a hatalom elvesztése fele masírozó pártja mellett? Kitart-e intranzigenciája, megmarad-e totális kontrolja Orbán Viktornak a maradék frakciója felett, lojálisan belső ellenzéki Pokornija, saját hatalmi bázisát okosan karbantartó Rogánja és Kósája felett akkor is, amikor már nincs kezében a közhatalom? Milyen impulzusok jönnek az európai testvérpártoktól? Hova áll a bukás után Csányi, hova Demján, hova Várszegi, hova Schmitt Mária? Hova Simicska? Hányan fogják menekülőre a süllyedő hajóról? Ki tudja. A rezsimváltó kétharmad most valóban nem tűnik valószínűnek, de nekem, most, eleve lehetetlennek sem.

Ad 2. A csak kétharmadokban és alkotmányokban spekulálók szerintem alábecslik, hogy – még a Fidesz alkotmányos kalickájában is – mekkora hatalma van a parlamenti többségnek és a rá támaszkodó kormánynak Magyarországon. Nem mindegy, ki hozza a törvényeket, nem mindegy, ki adja ki a rendeleteket, nem mindegy, ki állítja össze a költségvetést, nem mindegy, ki nevezi ki a nagyköveteket, ki tárgyal Brüsszelben, nem mindegy, ki nevezi ki és válthatja le a rendőrség, a hadsereg, a MÁV az MVM vezetését. Lehet, hogy a Fidesz-alkotmánybírók meg tudnak csáklyázni néhány változtatást, hogy a Fidesz-médiahatóság megbüntethet egy-két adást, a Fidesz-költségvetési tanács az ideálisnál óvatosabb költségvetési tervezésre szoríthatja a parlamentet. (Ezekkel a bebetonozott káderekkel se legyünk teljesen méltánytalanok, amíg nem derül ki, hányan hallják meg a kilenc évre kinevezettek közül saját szakmai lelkiismeretük hangját, amikor Orbáné már nem a Kossuth térről szól.)

Azt gondolni, hogy ha elaknásították a terepet, mindegy, ki az úr felette, teljes félreértés.

Egy sor intézmény, a felsőoktatástól a kultúráig, az oktatástól az egészségügyig egy 2014-es fordulat után még kiheverheti az Orbánéktól most kapott sebeit, de 2018-ig nehezen és sokára pótolható műhelyek: tanszékek, függetlenszínházak, múzeumok és alapítványi iskolák százai végleg ki- és elvéreznek majd.

A 2018-ig peremre szoruló szegényeknek, romáknak mekkora vigasz, hogy kétharmad híján az őket kicsit jobb helyzetbe hozni képes erők sok más fontos lépést aligha tudnak megtenni?

Mennyit veszítenek az ittmaradó milliók azokkal az ezrekkel, akik még négy év Orbán helyett választják az útilaput?

Nem ugyanaz bosszankodni, amikor egy értelmes szakpolitikai intézkedést méltánytalanul elkaszál egy pártos köztársasági elnök vagy alkotmánybíróság, mint rettegni, hogy mikor és hol csap le a kontrollálatlan, voluntarista, pártosan a közérdek ellen cselekvő hatalom. Nem ugyanaz részleges patthelyzetben vergődni, mint elviselni, hogy visszamenőleges hatályú, szabadságjogokat tipró, káros és értelmetlen intézkedéseket kényszerít hatásvizsgálatok, egyeztetések és valódi vita nélkül, napok alatt át a kormánytöbbség az Országgyűlésen.

Szerintem becsapja magát, talán, hogy megkönnyítse magának az ízlése diktálta döntést, aki azt mondja: még négy év fékevesztett Orbán vagy még négy év gúzsbakötött Bajnai egyre megy, ha magát a gúzst nincs esély átszabni.

Nem megy egyre.

Hát ezeket is fontoljátok meg.

[Fotó link]