Kisbocik, avagy a sajtóelnyomásról

Nincs diktatúra! […] Ne írjátok le százezer helyen, hogy elvették tőletek a szabad véleménynyilvánítás jogát! Még a médiatörvényt is békén hagyhatnátok, ha már eddig egy kurva szó sem igazolódott be abból, amivel másfél éve ijesztgettetek vele kapcsolatban […] És a Klubrádió sem a sajtószabadság utolsó bástyája, hanem egy szocialista heccrádió, akár hiszitek, akár nem. http://mandiner.blog.hu/2012/03/23/hogyan_legyunk_jo_baloldaliak_es_vagy_liberalisok

Nem veszem magamra a balodali/liberális inget, bár a fenti cikket olvasva szegény liberálisokkal kapcsolatban szalmabábú érzésem van,

a bal/jobboldali sztorival kapcsolatban meg inkább olyan kisboci-érzésem:

+ az sem tesz különösebben alkalmassá a válaszra, hogy “szocialista heccrádió” helyett, amikor rádiót hallgatok (a kocsiban), akkor inkább a Körúton belüli Tilosat meg a jobboldali Infót,

de a cikk, amiből fent idéztem, nagyon emlékeztet a pártfüggetlenül műkedvelő atommérnökök perspektívájára,
úgyhogy röviden, a fenti témával kapcsolatban jelzem, mi is a baj vele.

Orosz tudósok megvizsgálták, mi volt a hatása az egyetlen, kormányzattól független, a választók háromnegyedét lefedő tévécsatornának az 1999-es országgyűlési választásokra (Enikolopov – Petrova – Zhuravskaya, 2011: “Media and Political Persuasion: Evidence from Russia.” American Economic Review, 101(7): 3253–85.)

Kiderült, hogy ahol volt, a kormányfüggetlen tévécsatorna következtében

  • a választásoktól elfordulók aránya 3,8%-kal csökkent,
  • a kormánypártra szavazók aránya 8,9%-kal csökkent,
  • az ellenzéki pártokra szavazók aránya 6,3%-kal nőtt.

Orbán erre a hatásra építkezik, amikor a médiatörvénnyel sajtóelnyomást vezetett be.

Hogyan működik a sajtóelnyomás? Hiszen most is leírhatom, hogy ‘sajtóelnyomás’, és nem jön ki a Pintér, hogy elvigyen (asszem).

Egyrészt Pintér azért szervezkedik, hogy alkalomadtán vihessen.

Másrészt Orbán maga generálja a “Nagykörúton belüli értelmiségi” jelenséget azzal, hogy kis médiagettókban (ki hallgat Tilost? ki olvas internetet??) többé-kevésbé engedi játszani a gyerekeket, a nagyfiúk játékába (országos tévék, amelyek befolyásolhatnák a 2014-es választási eredményeket) azonban nem engedi beleszólni őket.

A Klubrádió tényleg nem a sajtószabadság utolsó bástyája – a sajtószabadság utolsó bástyája akkor dőlt le, amikor sikerült az országos tévéket (megvenni és/vagy) a médiatörvénnyel elrendezni.

Az utolsó, de legfontosabb elnyomási csatorna ugyanis alig látható: mint amikor “mindenki szem a láncban”. Ez az, ami miatt a Mandiner ilyen véleményt bír leírni, szégyenkezés nélkül, hogyaszongya: “eddig egy kurva szó sem igazolódott be abból, amivel másfél éve ijesztgettetek vele [a médiatörvénnyel] kapcsolatban”.

Ez az érvelés már az elején, másfél éve hibás volt.

Miért? Csak úgy körútiasan, fordítás nélkül:

The problem does not derive from the abuses group persons [e.g. states] actually commit. It comes from the fact that even if they do not practice any abuse, they retain relatively unconstrained powers of inference, which are not always subject to effective measures of prevention or deterrence.

When one agent has an asymmetrical power of interfering with force, coercion, or manipulation in another’s choices, […] the regime of respect is compromised. And this is so even if that power is not actually exercised. Respect is possible between persons only if neither has an influence on the other that undermines the other’s can-do assumptions in suitable choices, rendering them untrue or unthinkable. The existence of asymmetrical powers of inference, even unexercised ones, can undermine such assumptions.

Suppose an agent thinks he or she has a choice between options x, y, and z but another has a power of interfering with this choice. Then the first agent’s choice is really between the options: x-if-the-other-allows-it, y-if-the-other-allows-it, and z-if-the-other-allows-it. When choosing, the agent chooses by the others grace: cum permissu, as the old complaint put it. The very presence of the other means that the options are different from what they would be otherwise.

This problem is exacerbated if the agent becomes aware of the other’s power to interfere […]: the agent knowingly faces not the simple option x, y, and z but only their modified counterparts. [List – Pettit, 2011: Group Agency, Oxford University Press, pp. 182-3.]

A Mandiner-cikk látszólag anti-narancs-farkos részeiből az jön le, h a fiúk csinálnak ugyan csibészségeket, de a dolog alapvetően rendben van a sajtóval, a választásokkal, az alkotmánnyal, stb. stb…

Nem. Nincs rendben. Egyik sem. A fenti csak egy példa volt.