Közösségi Háló: A film 4 tanulsága

A nyitójelenetben Zuckerberg az éppen szakító barátnőjétől megkapta: nem azért nem szeretik, mert nerd (kb. számítógépbuzi), hanem mert asshole (kb. seggfej).

Aztán rövidesen kiderült, hogy tényleg az: volt barátnőjéről személyes dolgokat rakott ki a netre, a Facebook ötletét idegenektől lenyúlta, saját barátját kijátszotta, amikor már inkább akadály volt, mint segítség.

Itt a teremtésmítosz gonosza maga a főszereplő.

Van azonban egy másik, reflektáltabb jelentése is az asshole-nak: aki nem pontosan azt és akkor teszi, amit gondolsz, hogy tennie kéne (“Anyone who doesn’t do exactly what you think they ought to do, exactly when you think they ought to do it.”).

És az a kis (1984-ben született) arrogáns f.sz ebben az értelemben megy igazán az agyunkra.

Nem csak a (kis számú) ismerősei között kezdte terjeszteni: spameket küldött.

Nem kért engedélyt és támogatást senkitől, a hatalmasoktól, a pénzesektől.

Nem állt le, amikor “baj lehet belőle”.

Nem szállt ki, amikor elérte azt a pénzmennyiséget, amikor már soha többé nem kell törődnie a megélhetéssel, sem neki, sem a gyerekeinek.

Nem fogadta el a befekektőktől a “jó ötlet, innen mi vesszük át a terepet” hozzáállást.

Nem a régi koordináta-rendszerben mozgott. Mindenki ellenében végigcsinált valamit, és ez be is jött neki. Az új világ új hőse.

Magyarul: igazi asshole a pasi. Hát nem??:)

És ez itt a lényeg. A Facebook jelenlegi értéke ma kb. akkora, mint a 20.000.000.000.000 forintos (húszezer milliárdos) magyar államadósság összesen: magyar állampolgáronként milliós. A lényeg szempontjából csak a Facebook ötletének lenyúlása számít: egy barátnő meg egy barát sorsa itt nem sok vizet zavar.

Szóval mi a véleményünk a lenyúlásról?

Az előző évezred végén egy (ugyancsak közgazdász) barátommal, Váradi Balázzsal volt egy üzleti tervünk. 2 hónapot szántunk rá: 1 hónap alatt elkészítettük, nettó 1 másik hónapig befektetőket kerestünk hozzá, Lengyelországban egy Fortune 500-as cég képviselőjével, Pesten és Svájcban angyalokkal tárgyaltunk, és Londonban kerestettünk vezérigazgatót.

Az üzleti terv kb arról szólt, ami évekkel később, 2003-ban a Skype lett. Szóval hülyeség az biztosan nem volt.

De: nem volt programozónk + működő prototípusunk, és nem akartunk magunk telekom-vezérek lenni. Nem tartottunk annyira fontosnak a dolgot. Nem erről szólt az életünk, és nem is akartuk, hogy ez legyen belőle. “Csak” a zseniális:) üzleti modellünk volt, amit szerettünk volna valóra váltani. Első lépésként 2 millió dollárból, amit befektetőktől szerettünk volna megkapni.

Hát ez így nem ment. Hiába tudtuk, hogy ez a jövő, nem voltunk elég hitelesek ahhoz, hogy összerakjuk.

A film szempontjából az a kérdés, hogy mi lett volna, ha megkeresünk egy programozót, aki elkészíti a prototípust, majd pedig megcsinálja a Skype-ot, de nem 2003-ban, hanem még 1999-ben.

Ti is dühösek lettetek volna a helyünkben, ugye?

Nos, ez történt azokkal a Harvardi fickókkal, akik kitalálták a Facebook-ot, és megbízták Zuckerberget, hogy programozza le a sztorit.

Az alapötlet jó volt, de még csak nem is a Harvardiaktól származott. A Friendster 1999-ben indult, az iWiW (akkor még wiw) 2002-ben, a Myspace 2003-ban.

A Harvardi fickók viszont csavartak egyet az alapötleten: exkluzív hálózatot indítottak volna, kizárólag @harvard.edu-s emailcímekkel rendelkezőknek. Aztán persze terjeszkedtek volna, de “felülről lefelé”: nem “kívülről befelé”, Magyarországról meghódítva a világot, hanem a Harvardról – ami azért mégis más, nem? Különösen, ha szociális hálóról van szó.

Akkor bízták meg Zuckerberget, mint programozót. Aki leprogramozta az ötletüket, és ő is csavart egyet rajta (lehetősége nyújtott rá, hogy a Facebook-on jelezzük: foglaltak vagyunk-e, vagy kapcsolatban állunk, hiszen a “koli a lefekvésről szól”), majd sajátjaként kezelte a sztorit.

Lopás? Hááát, nem tudom.

Igaz, mint ahogy Zuckerberg mondja, hogy ha valaki farag egy széket, még nem lopja el a szék ideáját.

De az is igaz, amit a három Harvardi pasi mond, hogy szociális hálók estetében ugyanazt az ötletet nem lehet 2x elsütni: egy második exkluzív Harvados-szexes honlap nem lehetne sikeres: ilyen értelemben tehát mégiscsak igaz a lenyúlás.

Igaz, hogy nem volt a Facebook programjában egy szemernyi kód sem, amelyiket nem Zuckerberg írt volna.

De az is igaz, hogy itt nem (csak) a programozás volt a lényeg, hanem az exkluzivitásra (és persze a szexre) alapozó business-modell.

Ilyenkor persze gyakorlatilag az dönt, ki van birtokon belül (Zuckerberg: nála voltak a jelszavak) + ki szeretné tovább vinni a boltot igazán (ebben is ő győzött: nem csak pénzkereseti lehetőségnek tekintette a Facebook-ot, semmiképp sem akart kiszállni belőle, inkább kicsengetett 120 milliárd forintot a 3 Harvardi pasinak, akik szellemi tulajdon eltulajdonítása alapon, a “régi világ”, a rektor és a bíróság felől támadták).

Tanulságok:

1. Legjobb, ha magad vagy a barátaiddal programozol, legalábbis a prototípusig (a szellemi tulajdon bizonytalan valami: pár milliárdot kaphatsz, de a világot nem váltod meg a segítségével). Ha nem tudsz programozni, tanulj meg: az internettől kezdve ez olyan, mintha írástudatlan lennél.

2. Jó, ha tudod, hogy mi a következő nagy dobás, de ugyanakkor

3. szeresd is megcsinálni a dolgot (mi itt toltuk el a Balázzsal). Végül pedig

4. az sem árt, ha nem a világ végéről indulsz, legalábbis ha szociális hálós terjeszkedésben gondolkozol.
A Skype esetében ez nem volt probléma (egy létező szolgáltatást, a drága földi és mobil vonalakat helyettesít). Azaz jó ötlettel+prototípussal + kellő lelkesedéssel Magyarországról is el lehet indulni (így aztán elvileg még az is lehetséges lenne, hogy Magyarország ne a nyugdíjas-lerakodóhely szerepét töltse be a világban).
Az iWiW esetében a Magyarországi indulás viszont még akkor is lényeges akadály lett volna, ha

  • jobb irányban + nagyobb hangsúlyt fordítanak a szolgáltatás fejlesztésre +
  • az elején értelmesebb üzleti modellt választanak, és nem kényszerülnek a helyi menő távközlési monopólium (a Matáv) kegyelem-támogatására.

Jó film. Gondolkozunk tőle.