“Már napok óta akartam írni erről a fotóról: annyi minden benne van Schmitt Pálról meg a viszonyokról”

Már napok óta akartam írni erről a fotóról, nem hagy nyugodni, annyi minden benne van Schmitt Pálról meg a viszonyokról.

Van Heinleinnek egy regénye, “Stranger in a Strange Land” (magyarul Angyali üdvözlet címen adták ki), abban meséli, hogy amikor a himnuszt játsszák, mindenki feláll, kivéve a királynőt: ő ülve marad, csak utána áll föl egy pillanatra, hogy megköszönje a tiszteletadást, mert a himnusz a nemzet egészének szóló tiszteletadás, és a nemzetet ott és akkor a királynő testesíti meg. Az uralkodó abban az összefüggésben nem személy, hanem intézmény.

És akkor látom a videón — amely mellesleg arról szól, hogy Schmitt nem válaszol a plágiumát érintő kérdésre, de ez tényleg mellékes –, hogy a köztársasági elnök udvarias gesztussal előre engedi az ajtóban a házelnököt: http://youtu.be/vMIHKVOHjXE?t=2m58s







Sajnos, ebben minden benne van. Schmitt Pál szemlátomást nem érti, hogy abban a pillanatban, amikor köztársasági elnökként bármit tesz, akár ha csak bemegy is egy ajtón, akkor ott és akkor ő nem személy, hanem intézmény. Aki “kifejezi a nemzet egységét”. Aki nem engedhet udvarias gesztussal előre senkit — nem azért, mert nem lehet udvarias, hanem mert ott nem személy vonul, hanem a nemzet egységét kifejező, sérthetetlen intézmény. És Kövér László sem mehet be a köztársasági elnök előtt egy ajtón, nem azért, mert ez udvariatlanság volna, hanem mert annak az intézménynek, amelyet a köztársaság elnökének nevezünk, elöl kell mennie.

De ezt az egészet egyikük sem érti, mert a valóságos viszonyok mások, és ebből az egy szomorú képből pontosan lehet érteni a valóságos viszonyokat.

Békés András