Mélyi József a Fiatal Művészek és a Magyar Művészeti Akadémia közötti beszélgetésről

Egy évtizedekkel ezelőtt külföldre szakadt hazánkfia furcsa időutazás részese lehetett volna, ha valamilyen különös véletlen folytán péntek este a Fiatal Képzőművészek Stúdiója hátsó helyiségébe tévedt.

A három meghívottal, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) három képzőművész-tagjával, Aknay Jánossal, Csáji Attilával és Farkas Ádámmal folytatott beszélgetés ugyanis leginkább a hatvanas évek végének vitáit idézte. A látogató mintha egy akkori dokumentumfilmet nézett volna újra: a mondatok egyre inkább behelyettesíthetőnek tűntek, és egy idő után elmosódott a különbség az MMA szerepének taglalása, illetve az egykori reformlehetőségek bizonytalan mérlegelése között. Sőt, Csáji Attila története arról, hogyan lett Fekete György a Makovecz utáni kiválasztott [Csáji szerint mindenki húzódozott, Fekete önként jelentkezett. A szerk.], leginkább a Lenin halálos ágya körül lezajlott események egyik verziójaként volt értelmezhető.

[…] egy alkotmányba emelt, pénzzel, paripával ellátott, hatalmas kultúrpolitikai feladatokra kiszemelt szervezet meghatározó képviselői vajon miért nem tudják megmagyarázni, mi végre is ez az egész. Mert ez – azon túl, hogy Fekete György így akarta – megint nem derült ki. Pedig a megfigyelő azt gondolhatná, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a miniszter, sőt a miniszterelnök és a parlament már áldását adta az addig működő rendszer teljes reformjára, az lenne a logikus, ha a közönség nagy ívű tervekről, magabiztos vezetésről, határozott irányvonalakról, jól kigondolt, érvekkel sokszorosan körülbástyázott alapelvekről és működési módról hallana. Ehhez képest három óvatos, sok tekintetben szereptévesztőnek tűnő művész beszélt arról, mennyire kialakulatlan még minden. Milyen „rémálom” minden egyes túlhatalomról szóló gyanúsítás. Hárman hány ponton gondolnak mást, mint Fekete György. És milyen nehéz küzdelemben lehet csak megfelelni ennek a kihívásnak vagy küldetésnek.

Olyannak tűntek így hárman, mint a riasztóan erős sodrású folyóban úszó emberek, akik valaha még a lágyan csordogáló patakba léptek bele, és most azt remélik, a folyó lejjebb már nyugodtan hömpölyög. Mert valakik (talán ők maguk) majd mederbe terelik, szabályozzák. Vagy valahogy majd szabályozódni fog. Talán még azt is érzik, hogy óriási is lehet a felelősség, néha az is felvillan bennük, hogy tényleg mindent lerombolhatnak, mégis úsznak, nem lépnek ki a partra, mert a lehetőség vonzó, a küldetés, az önmegvalósítás, az összetartozás, a nemzeti gondolat jelszava erős. […]

http://artportal.hu/aktualis/hirek/az_mma_foly_ja_besz_lget_s_a_magyar_m_v_szeti_akad_mia_szerep_r_l_fkse_febru_r_22

Esemény: http://amexrap.org/fal/fiatal-kepzomuveszek-beszelgetnek-magyar-muveszeti-akademia-tagjaival
Felvétel: http://www.ustream.tv/recorded/29482725