Nyugi Nyugat! – avagy az egész fiatal Maoi közgazdásznemzedék kudarca

Nyugati szerzők azon paráznak, hogy ha bárki átveheti és használhatja reformtapasztalataikat, akkor ki fog utat törni és tapasztalatokat gyűjteni?

[…] there is a potential trade-off between facilitating the spread of information and producing information. The technological and institutional developments of the past decade and beyond have potentially greatly aided the dissemination of information. These developments have a clear upside: greater accessibility of more information to more decision makers. However, it is plausible that such increased accessibility of information will (1) decrease investments in innovation as decision makers wait for other jurisdictions to create policy solutions, (2) decrease the “biodiversity” of policy solution available in the system, (3) increase the spread of misinformation (fads).

Á, Nyugatiként nyilván nem értitek a Speciális Magyar Körülményeket! Nyugodtan gyűjtsétek csak a tapasztalataitokat: biztosak lehettek abban, hogy a világnak ebben a sarkában hatékonyan senki sem élősködik rajtatok! Magyarországon 2006-ban sem volt, és ma sem látszik olyan kezdeményezés, amely a gondosan összegyűjtött, kimért és feldolgozott tapasztalataitokat intézményesen megismerné, feldolgozná és becsatornázáná a magyar államigazgatásba:

Esélyük csak azoknak a “spontán” reformoknak van, melyek érdekegyeződésben különösebb szellemi munka nélkül, maguktól is olyanná formálódnak, hogy egyik befolyásos érdekcsoport sem veszít rajtuk. Az ilyen értelemben spontán reformokon Magyarország azonban lényegében túljutott. Ami hátra van, az a meglévő gazdaságpolitikai intézményrendszerrel már megvalósíthatatlan. Ez ugyanis mindenekelőtt nem látványos politikai húzásokból, hanem olyan közgazdaságtani “aprómunkából” áll, ami alapja, “infrastruktúrája” a hatékony kormányzati stratégiának: sokkal korlátozottabb a hatóköre (nem terjed túl jól működő rendszerek kialakításán), és más igényeket támaszt a munkában résztvevőkkel szemben.

Kormányzati rendszerünk teljességgel alkalmatlan azon speciális tudás becsatornázására, amely elégséges lenne az állam szerepének újraértelmezéséhez. Egyetlen állami szereplőnek sem kizárólagos feladata, hogy a közgazdaságtan (economics, azaz nem kizárólag a business) tapasztalatainak feldolgozása segítségével kívánatos intézményi reformokat dolgozzon ki, esetleg maga váltson is valóra. Olyan szervezetből több is van, amely a “Mire mennyit költsünk?” kérdéssel behatóan foglalkozik, de a “Hogyan működjünk és költsünk hatékonyan?” kérdést szisztematikusan egyetlen állami szereplő sem teszi fel. Így aztán az állam szerepének újragondolása az állam egyes szektoraiban nem másra, mint az adott szektor érdekcsoportjainak képviselőire marad – értelemszerűen olyan eredménnyel [VÖ.!], ami már a “reform” szó használatától is elveszi az ember kedvét. Az állam szerepének átalakításán már jelenleg is dolgozók külön-külön, az állam egy-egy szektorában nem érhetik el a változtatásokhoz elégséges kritikus tömeget.

Írtam ezt 2 ogy-választással ezelőtt, 2006-ban az ÉS-ben: http://mazsa.com/kire-szavazok

Folytatva: Hiába lenne az ilyesmi pártsemlegesen is racionális…

Több újraelosztás vagy kevesebb adó, vagy kisebb deficit mellett az adófizetők tehát kaphatnak jobb állami szolgáltatásokat, ha sikerül alkalmas szerepeket ellátó és jobban működő államot kialakítani. Igenis nyújthat többet az állam kevesebbért, ha hatékonyabbá: karcsúbbá, izmosabbá és okosabbá válik. Mi több: ez a választók közös érdeke, függetlenül attól, hogy liberálisabb vagy nagyobb, szocialistább vagy magyarabb államot szeretnének.

… ha politikailag minden annyira racionális, ahány választó a választások pillanatában kapcsolódik hozzá:

A pártokból jelenleg sugárzó “Itt a víziónk, a többiről erősen gondolkodunk, majd választások után meglátjátok, hogyan tesszük működővé az államot” üzenet számomra azonban teljességgel elégtelen ahhoz, hogy áprilisban elvigyen szavazni. Nem szavazok olyan miniszterelnök-jelöltre, aki az állam szerepének fenti értelemben vett átalakításáról – politikai vagy más okokból – nem rendelkezik üzenettel, mégpedig hiteles, de pártja választási esélyeit “intellektualizálással” nem veszélyeztető üzenettel: egy, a fenti igénnyel fellépő eljárással, amelyről belátható, hogy e témában középtávon érdemi kormányzati üzenetekhez vezet majd.

Tisztelt miniszterelnök-jelöltek! Elképzelhető, hogy önök közül valaki e nélkül is megnyerheti a választásokat. Szerintem azonban a választóknak egy kicsi, de önmagában is fontos, ráadásul igencsak véleményformáló része kizárólag arra teszi a keresztet, akiről elhiszi, hogy idővel képes és hajlandó lesz egy fenntartható módon működő országot maga után hagyni. Az önök megítélésére bízom, hogy ez ügyben egyedi eset vagyok-e, vagy egy elterjedtebb választói gondolkodás képviselője, akik közé esetleg önök is sorolják magukat.

Mindkét akkori miniszterelnök-jelölt jól ítélte meg a politikai helyzetet, és azóta sem látnak okot arra, hogy a politikai és a gazdasági racionalitást egymástól elválasztva a Nyugati reformtapasztalatokat szisztematikusan kezeljék. Mi, az új rendszerben végzett közgazdászok, a szemükben egyedi esetek voltunk, maradtunk, és maradunk. Összességében mindannyian kudarcot vallottunk.

Tanulság:

Nyugatiak, ne parázzatok! Már a tanuláshoz is ész kell!)