Orbán nyilvános leckéztetése: milyen univerzális elvre és Euroatlanti gyakorlatra hivatkozott Thomas O. Melia, az Egyesült Államok államtitkára?

Thomas O. Melia, az Egyesült Államok államtitkára Orbánról és Magyarország kormányáról:

Nem avatkozunk bele Magyarország belügyeibe. Barátok beszélnek most barátokkal. […] Ennek az együttműködésnek éppenséggel az az alapvető üzenete, hogy a demokrácia közös ügy. Az emberi jogok, egy demokrácia átláthatósága olyan közös érték, amelynél nincsenek belügyek, e téren minden egyes ország ügye a másiknak is ügye, ha úgy tetszik: belügye.

http://amexrap.org/fal/tegnaptol-vege-az-egyesult-allamok-es-az-europai-unio-toketlenkedesenek

De hogyan gondolja azt az Egyesült Államok kormánya, hogy az emberi jogoknak és a demokrácia átláthatóságának a Magyarországi állapotát a saját és az Unió közös belügyeként tekinti?

[…] az euroatlanti közösség – köztük a magyar állam – deklaráltan olyan rend kiépítésén dolgozik, amely az emberek jogait előbbrevalónak tekinti, mint az államok ősi jogát az állampolgáraik élete-halála feletti rendelkezésre. Az államok [politikai egységek] ókori Görögország óta létező globális anarchiájában eddig csak az elnyomó erő eredményezett bizonytalan békét. Jelenleg ehelyett az államok globális, szilárd morális alapokon álló – az emberi jogok betartásán alapuló – rendjét, békéjét építjük. Az ember itt előbbrevaló az állam önrendelkezésénél, szuverenitásánál. Ahogy a NATO koszovói beavatkozása kapcsán Václav Havel írta: “míg az államot az ember, az embereket Isten teremtette” [“Allow me to conclude my remarks on the state and its probable role in the future with the assertion that, while the state is a human creation, human beings are the creation of God.“] (“Kosovo and the End of the Nation State“, The New York Review of Books, 1999. jún. 10., 6. o.). Az USA emberi jogokra hivatkozó propagandája ellenére az persze még korántsem dőlt el, hogy ez a rend valóban morális alapokon áll-e, John Rawls szellemében (The Law of Peoples), vagy elsősorban az USA mint egyfajta nemzetállam érdekeit érvényesíti, Zbigniew Brzezinski szellemében (A Nagy Sakktábla). Ez azonban azt a fejleményt cseppet sem befolyásolja, hogy megszűnőben van a nemzetállamok korlátlan szuverenitása, amely morális erejüket (lásd: “nemzeti érdek”, “nemzetbiztonsági érdek”, és hasonló kifejezések) és a hatékonyság követelményével szembeni kitartásukat adta. Ha ugyanis az állampolgárai demokratikusan államuk megszüntetéséről határoznak, az államnak nem lesz sem legitimitása, sem elég szuverenitása megakadályozni a folyamatokat. Ez az euroatlanti rend a természetes és jogi személyek számára tehát jóval biztonságosabb, mint a korábbi szuverén országok önkényeskedéssel, természetes nacionalizmussal és rengeteg erőfitogtató háborúval járó anarchiája.

http://www.es.hu/index.php?view=doc;2030

Ebből már rögtön látszik is Legfőbb Nemzeti Erő-Forrásunk előtt álló két fő irány:

1. Slobo Milosevič elvtársé, aki a hozzá küldött Amerikai elnöki küldöttel (aki egyébként akkoriban tök civil bank-alelnök volt) Szerbia nemzetközi koalíció általi bombázásának előestéjén igazi kemény csávóként viselkedett, amivel igencsak népszerű lett a nép-nemzeti gerincű szerbek között. A következő évi választásokat azonban elvesztette, és az új kormány azonnal lefogta (oszt korábbi emberiségellenes bűnei miatt már pakolták is Hága felé).
Nyilván jelen esetben kicsit más a helyzet, hiszen “barátok beszélnek most barátokkal”. Ugyanakkor ez a barátság Amerika Melia által kifejtett explicit álláspontja szerint értékalapú, és az alapját pont azok az értékek jelentik – az emberi jogok + a demokrácia átláthatósága -, amelyeket Orbán az elmúlt másfél évben nagy hévvel és élvezettel vett semmibe és rombolt.

2. A másik út az, amelyre IV. Antiochus szeleukida király lépett:

Antiochus hajóhadának parancsnokai a Nílus torkolatán át felhajóztak Pelusiumig, ő maga pedig átkelt Arábia sivatagain, aztán részben önként, részben félelemből, befogadták őt Memphis és Egyiptom többi részének lakói, s rövid napi menetekben megérkezett Alexandriához.

Átkelt a folyón, s Eleusisnál, Alexandriától négyezer lépésnyire találkozott a római követekkel. Mikor az odaérkező követeket üdvözölve kezét nyújtotta Popiliusnak, az átadta neki a senatusi határozatot tartalmazó iratot, s felszólította, hogy mindenekelőtt ezt olvassa át. A király, miután átolvasta, közölte, barátai társaságában szeretné megbeszélni, hogy mit tegyen. Popilius a rá jellemző nyerseséggel a kezében levő pálcával egy kört rajzolt a király köré, s kijelentette: “Mielőtt ebből a körből kilépnél, mondd meg a választ, amit megvihetek a senatusnak!” A király, meghökkenve az annyira határozott utasítás miatt, egy ideig habozott, majd így válaszolt: “A senatus határozata szerint fogok cselekedni!” S Popilius csak ekkor nyújtotta oda kezét a királynak, mint szövetségesnek és barátnak.

http://mek.niif.hu/06200/06201/html/romai7.htm

Vajon van elég önbizalma ennek a szegény Viktor gyereknek ahhoz, hogy a nyilvános, letagadhatatlan és kimagyarázhatatlan megaláztatás közben képes és hajlandó legyen ésszerűen gondolkozni?