Pár mondat a szégyen társadalmáról – Nagy Ferenc beszéde: Szolidaritás éjszakája, Blaha Lujza tér

A szégyen társadalmáról beszélek, ahol jelenleg élünk. Mert szégyen az apropó, amiért itt állunk a téren, és szégyen az, hogy 2013-ban Magyarországon hosszú sorban állnak emberi lények a hideg téli utcán egy tál meleg ételért. Tehát ne szégyelljünk a minket átjáró, mindent körülölelő szégyenről beszélni.

Attól a pillanattól fogva, hogy a szégyen társadalmába születsz, előbb tanulod meg mi tilos, és amire véletlenül nincs regula, az is feltételesen szabad.

A szégyen társadalmában első perctől fogva gyilkos versenypályára lépsz, ahol hatos dobással van esélyed kilépni a pástra. Némelyek kezébe a dobókocka minden oldalán hat pötty van, de sokak kezébe olyan kerül, amelyiknek minden oldala üres.

A szégyen társadalmában nem számít ki vagy, hanem ki áll mögötted, kitől függsz, ki irányít, kinek embere vagy. Mindig az számít ki mondja és nem az, hogy mit. Ha magasra jutottál szabadon hazudhatsz, ha kicsi vagy, az igazadért is eltaposnak.

A szégyen társadalmában a bűn a barátod, a kritika az ellenséged. Kívülről kontrollálnak: a hatalmi érdekek kormányoznak, a lelkiismereted van ellenzékben.

A szégyen társadalmában úgy lehetsz erős, ha félelmet keltesz. Tisztességre tisztességtelenséggel tehetsz szert, becsületre becstelenség által. Megaláz a hosszú sor a főkapu előtt, és megaláz a kiskapuk rendszere, melyek elé parány előnyök reményében tolakszol. Kompromittál minden kompromisszum, hogy sose lázadj; hogy a mocskos alkuk rendszerének jó polgára lehess.

A szégyen társadalmában minden játszma nullösszegű: benne a nyertes is vesztesnek érzi magát, viszont nem illik elismerni a vereséget. A pályán minden szögletes: a szabályok és az őket elgondoló fejek is. A felelősség labdája egyedül kerek. Legfőbb cél az, hogy minél messzebb rúgd el magadtól.

A szégyen társadalmában jobb, ha elrejted értékeidet, mert általuk csak irigyeket szerzel. Jobb ha eltakarod könnyedet, mert általuk csak kárörvendőket. A szád panasszal legyen tele, hogy mutasd, áldozat vagy, és ezért felelni kell valakinek. Ha neked rossz, csak azért lehetséges, mert másnak ebből nyilván haszna származik. A szégyen társadalmában ezért alapkérdés a „cui prodest” (kinek haszna?), hogy kijelölhessük rossz közérzetünk ellenségeit. E rendben a büszkeség gyanússá tesz, a hála örökké kötelez.

A szégyen társadalmában a hír pletykákon alapul. Nem tudhatod pontosan mi igaz, mi hamis propaganda. A lépcsőházban kedvesen köszönnek, a hátad mögött feljelentenek. Négy fal közé rejtőzve élheted meg nyugalmadat. Őszinte szeretetet híján az alkohol vagy egyéb drog simogatja meg törődött buksidat. A kicsinyke jólétnek, az átmeneti függetlenségnek, a szimulált békéknek kemény feketepiaci ára van.

A szégyen társadalma magányos kicsiny jégszigetekből áll. Rajtuk hajótöröttként tengődnek a szégyen Titanicjának kihajított potyautasai, akiket senki nem ment meg, de az útiköltséget rajtuk is behajtották. A köztük cirkáló hajó első osztályán a szabadság feliratai virítanak, mert a szabadság előjog, míg a fedélköz az alázatos ballaszté, amit karitatív okokból tűr el a legénység. Légy hát büszke, hogy egyelőre a fedélzeten tartózkodhatsz és szégyelld magad, mert súlyod lassítja a sebességet, viszont gyorsítja a
süllyedést.

A szégyen társadalmában nem azt kérdik mi a bajod, hanem azt, ki elől veszed a kórházi ágyat. Nem azt miért köhögsz, hanem azt, hogy kit fertőztél meg, ki elől szívod el az egészséges levegőt. A legfőbb érték nem az ember, mert annak haszna vagy kára relatív. A legfőbb érték tehát az az önérdek, mely minden más érdeket maga mögé utasít.

A szégyen társadalmában a zászlót nem érted vonják fel, hanem hogy vigyázzállásba merevedj. A pap, a tanár, a könyv, az ima, a jog, az alkotmány nem tudásra, épülésre való, hanem tekintélyhordozónak. A hivatal, a tévé, rádió utasításra való, nem a közszolgálatnak. Szavazáskor téged irányító zsarnokot választasz, nem a képviselődet. A közpark a parkőröknek épül, az utcakereszteződés szabálysértést behajtó rendőrnek; az iskola elő-börtönnek, felnőttkorig tartó emberi csomagmegőrzőnek; a munka a gyors, szakszerű leselejtezésnek, a nyugdíj a fájdalmas eutanáziának.

A szégyen egyházában a templomi harang gőgösen szól – az alázatnak, nem a részvétnek.