Talán el kellene békében válnunk egymástól. Ez itt két ország. Egy nyelv, de két életfelfogás és világszemlélet. Az egyik Magyarországon élhetnének azok, akiket jobban érdekel hazájuk minősége, mint a mérete, akiknek a jövő fontosabb a múltnál, akiknek Európa lehetőség és nem fogság, akik szerint nem helyes embereket gázkamrában megfojtani, akik nem bánnak a világgal együtt haladni, és képesek vele együtt maguk is jobbá válni, akik – a miniszterelnökkel ellentétben – nem a hatvannyolcasokat tartják„eltévelyedettnek”, hanem a kilencvennyolcasokat, akik a törvényt többre becsülik a tekintélynél, a technikai haladást a síroknál, akik Kertész Imrét nagy magyar írónak tartják, és a keresztnevét soha nem tennék előre, akik nem akarják, hogy mások mondják meg nekik, az ő családjuk család-e, akik miatt nem kell a melegeknek zárt útvonalon vonulniuk, akik gyereknemzés közben nem az államra gondolnak, akiket a gondolat köt egymáshoz, nem a vér – egyszóval, mindezek élhetnének az egyik Magyarországon, a többiek meg, akik homlokegyenest mást tartanak a helyes életről, a másikon.

Bruck András: Viktor nem fog elmenni; Élet és Irodalom, LVI. évfolyam, 45. szám, 2012. november 9.