Török Gábor félreérti Orbán Viktort

Négy éve írtam Gyurcsány Ferencről “Államjövő-kép” c. cikkemben:

Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök jövőbeli politikai jelentősége a következő egy évben egyetlen általa befolyásolható változótól függ: hogy sikerül-e végül olyan világos, összefüggő jövőképeken alapuló, az egyéni és csoportérdekek legteljesebb tudatában összerakott, összecsiszolt reformokat elindítania, amelyeket párttársai, koalíciós partnerei, potenciális és tényleges választói, és különböző más stratégiai partnerei kristálytisztán meg tudnak különböztetni az őket is sújtó, pusztán bevételnövelési vagy kiadáscsökkentési célú megszorításoktól. http://www.es.hu/index.php?view=doc;14841

Neki nem sikerült.

Egyrészt azért nem, mert nem volt érkezése az “összefüggő jövőképeken alapuló, az egyéni és csoportérdekek legteljesebb tudatában összerakott, összecsiszolt” reformok 1. szisztematikus kidolgoztatásához, 2. a stratégiába illeszkedő, a “hogyan igen” típusú javaslatokat a legszélesebb körben meghalló, megfontolt miniszterelnöki kommunikációjához, 3. mindezek alapján a körükről és sorrendjükről való informált döntéshez, — hát még 4. a türelmes végigvitelükhöz!

Másrészt pedig azért nem sikerült neki, mert egy idő után már kiszaladt alóla a talaj:

[…] there are good [empirical] reasons to think that politically insecure leaders may not be the most effective reformers, even if they may be eager ones. […] governments with long time horizons and great patience in executing reforms should be the most successful reformers. Unfortunately, […] precisely the wrong type of government is likely to jump on the reform bandwagon.” http://www.zotero.org/mazsa/items/127594997

Ettől még a számára (ugyanott) javasolt stratégia négy év múlva is érvényes maradt:

1) Biztosítani kell, hogy a magyar […] választók […], megértsék a […] szituációt, és valódi részt vállaljanak a stratégia valóra váltásában. Makroreformokat maroknyi ember kormányzati módszerekkel vagy tekintélyelvű utasításokkal is képes végigvinni. Máshol kifejtettem, hogy a mikroreformok sokkal bonyolultabb stratégiát és taktikát igényelnek […], de ezeken túl sok-sok önkéntes résztvevő munkáját is igénylik. Ez utóbbi munkafolyamatnak a státusa nem végrehajtás, hanem inkább kreatív kitalálás. Az “ész a központban, végrehajtók a terepen” hozzáállás nem tanácsos. Sikeres csak egy hiteles keretstratégia lehet, amelyet az elkötelezett emberek és csoportok energiával és tartalommal töltenek meg: éppen azzal, hogy megvalósítják, jól csinálják, sőt valószínűleg ők maguk csinálják meg. A lehető legtöbb embert kell motiválni a célok és a feladatok értékességének és kivitelezhetőségének kommunikálásával, és azzal, hogy ezúttal tényleg mindenki ezt kívánja tőlük. Piacot kell teremteni a változás számára, és hagyni kell, hogy mások is döntsenek változások kezdeményezéséről. Megfelelő ösztönzőkre és látványosan szimbolikus akciókra van szükség, amelyek szavak nélkül is hitelesen adják tovább a bonyolult reformkezdeményezések lényegi üzeneteit.

Török Gábor, aki régi kedves ismerősöm, és akinek az elemzéseit a kezdetektől szívesen olvasom, tegnap egy idézet köré építette Orbán Viktor és Pintér Sándor Ózdi túrájáról írt Áleseményen a helyszínelők? c. bejegyzését:

[…] az ilyen típusú „álesemények” elsősorban a média kedvéért (értsd: figyelmének felkeltése érdekében) születnek, ahogy erről Bajomi-Lázár Péter is ír: „Az álesemény […] fogalma nem arra utal, hogy az ilyen események a valóságban ne történnének meg, hanem azt jelenti: ezeket az eseményeket pusztán azzal a céllal szervezik, hogy a média hírt adjon róluk. Az álesemény megfordítja a hírműsorok logikáját: nem az látszik, ami van, hanem az van, ami látszik.” Fontos felfigyelni az első mondatra: nem arról van szó, hogy az ilyen alkalmak értelmetlenek lennének, hiszen esetünkben a tájékozódás, az információszerzés lényeges részét képezi a politikai döntéshozatalnak. Az azonban már a média szempontjaihoz történő alkalmazkodással függ össze, hogy ehhez a leendő kormányfő és minisztere nagy felhajtás keretében felkerekedik, és olyan helyekre utazik, ahol a sajtó lényegesen izgalmasabb vágóképeket tud készíteni, mintha a képviselői irodaház egyik unalmas tárgyalójában lenne szó ugyanerről.

Szerintem e gondolatmenettel szemben Orbánék kivonulása inkább az általam négy évvel ezelőtt javasolt (7pontos) stratégia fent idézett 1) pontjáról szól.

Ezzel persze nem állítom, hogy Orbán reformokat szeretne (bár le a kalapom a világszínvonalon is kiemelkedő minőségű diákhitel-rendszer általa való kidolgoztatása és bevezetése előtt), vagy hogy terveinek bármi köze is lenne az általam javasolt stratégia további 6 pontjához (mint ahogy Gyurcsányéinak sem volt):

Csupán annyit állítok, hogy ha Orbánnak van államjövő-képe (márpedig miért ne lenne?), akkor annak tartalmától majdnem teljesen függetlenül, az ahhoz vezető út első lépéseként pontosan azt és csak azt kellett cselekednie, mint amibe a tegnapi Ózdi zarándoklatával kezdett.

Különösen a Jobbikkal a hátában. [Update:] a frontján.

Navigare necesse est.