1.7 A magyar termékek, áruk, termelők, fogyasztók védelme

Növekvőhazai piacot!

A kisvállalkozásoknak a belföldi és a globális piacon új résekre van szükségük a növekedéshez, a résekben való nagyra növéshez. Táguló belföldi piac nélkül a globális ugrás is nehezebb, ezért itthon kell kezdeni a piacbővítést. A belföldi piacok védelménél fontos eszköz a versenyfelügyelet és a fogyasztóvédelem kiterjedt alkalmazása. Állami feladat a fogyasztók megóvása a hazai piacot jelenleg szinte akadálytalanul elárasztó silány, sokszor az egészségre, biztonságra is veszélyes vagy

[29. oldal:]

hamisított termékektől, melyek tisztességtelen eszközökkel szorítják ki a hazai kisvállalkozókat a piacról. Szintén állami feladat a fogyasztókat az áron kívüli fontos információkkal ellátó tájékoztatási rendszernek a kialakítása, hiszen napjainkban például homogén tömegtermékként kizárólag eladási ár alapján versenyeznek a sokszor sokkal magasabb minőséget képviselő hazai mezőgazdasági termékek a külföldről beszállított versenytársaikkal.

Szintén kiemelt feladattá vált a magyar vállalkozások, termékek védelme. A kis- és középvállalkozások sorra mennek tönkre. A nagy áruházláncoknak pedig továbbra is nagyobb lehetőségei vannak a piacon. A rosszabb minőségű külföldi termékek beáramlása mellett sem lehet elmenni. Ezért a termékellenőrzés, a termékbiztonság, a veszélyes termékek figyelemmel kísérése mellett is fontos tényező lenne a fogyasztóvédelmi célok között a magyar gazdaság fokozottabb figyelemmel kísérése, hiszen a vállalkozók, vállalkozások is fogyasztókként élnek az élet más területein.

Az itthon eladott élelmiszerek magas százaléka magyarországi termelésből származik. Összevetve más országokkal ez igen jó aránynak számít. Az emberek ragaszkodnak a megszokott ízekhez. A vásárlók nem azért vesznek magyar árut, mert ezzel magyar munkahelyet teremtenek, hanem azért, mert megbízható a minőség.

Az a tendencia is világosan látható, hogy az EU-n kívüli államok olcsó termékeinek beáramlása a piacokra egyre szűkíti a magyar gazdaság lehetőségeit a minőség rovására is. Mivel az élelmiszeriparban az előállítás a helyi terményekre épít, szorosabb marad a kötődés az ország – az adott térség – és a termék között, mint más ágazatokban. Ezért szükséges egyrészt a hazai fogyasztóvédelem ilyen jellegű hatáskörének kiszélesítése, illetve szükséges nagyobb beleszólása a nemzeti termékek értékállóságának, ezzel együtt eladhatóságának biztosítása érdekében, végsősoron pedig a hazai gazdaság megszilárdítása céljából.

[30. oldal:]

A magyar vállalkozások presztízsét, ezáltal versenyképességét növelné a „Kiváló termék” embléma bevezetése. A védjegy célja az élelmiszer-előállítók védelme, a fogyasztók tájékoztatásán keresztül a fogyasztói döntések befolyásolása, az általános élelmiszer-fogyasztási kultúra fejlesztése, az élelmiszergyártók ösztönzése a minőségfejlesztésre. A védjegyet szintén pályázat útján lehet elnyerni. A „Kiváló termék – Kiváló vállalkozás” védjegy jól láthatóan jelzi, hogy az adott termék nemcsak kiváló minőséggel bír, hanem ahol forgalmazásra kerül, az a vállalkozás is jogkövető magatartást tanúsít. A megvalósításra azok a magyar, nem csak élelmiszer-ipari termelést folytató cégek, kis- és középvállalatok jelentkezhetnének, melyeknek termékei legalább egy tulajdonságukban kiemelkedők, megfelelnek a védjegy kritériumrendszerének. Ezáltal létrejöhetne egy minőségbiztosítási lánc, ahol a gyártó és a forgalmazó érdekei is összehangoltan, a fogyasztói érdekek védelmében kerülnek előtérbe.

Hasonlóképp meghatározandók a gasztronómiai, kulturális, természeti értékek kritériumai.

Tisztességes viszonyok kialakítását a kereskedelemben!

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben alapvetően átalakult a kereskedelem. A nagy bevásárlóközpontok megjelenésével szélesebb lett a kínálat, és nagyobb a verseny. A bevásárlóközpontok azonban – noha közöttük is erősödik a verseny – a hazai beszállítókkal szemben olykor nyomasztó erőfölénnyel rendelkeznek. Ezt az erőfölényt kihasználva pedig a nagy bevásárlóközpontok meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a hazai beszállitó kis- és középvállalkozásokat és a gazdákat. Ma már szinte általános gyakorlat a hosszúra nyúlt fizetési határidő, így valójában a beszállító kis- és középvállalatok hiteleznek a nagy bevásárlóközpontoknak. Gyakorta a bevásárlóközpontok nyomott áron, a beszerzési ár alatt értékesítik a hazai termelők termékeit. Szintén elterjedt gyakorlat, hogy a sok esetben jobb minőségű hazai terméket a bevásárlólánc valamely saját termelőjének termékére cseréli le még akkor is, ha az gyengébb minőségű. Természetesen a piac a

[31. oldal:]

kereskedelem területén is saját törvényeit követi, és abban az államnak nem lehet korlátozó szerepe. A verseny korlátozása csak a fogyasztókat hozná hátrányba. Ugyanakkor nyilvánvaló: a piaci erőfölényből származó diktátumok gyakorlata sem egyenlő a szabad kereskedelemmel. Nem véletlen, hogy Európa fejlett piacgazdasággal rendelkező országaiban is a szabályozás finom hálójával védik mind a beszállítók, mind a kis üzletek érdekeit a nagy bevásárlóközpontokkal szemben. Hasonlóképpen, Magyarországon is az állam a mainál jóval aktívabban használhatná a tisztességes kereskedelem érdekében és a hazai beszállítók védelmében a jelenleg is rendelkezésre álló szabályozási eszközeit. Ha pedig kell, akkor új szabályozási eszközökkel is érvényesítheti, hogy a bevásárlóközpontok betartsák a szerződéses fizetési határidőket. Segítheti az állam a hazai beszállítók jog- és érdekvédelmi intézményrendszerének kiépítését is. Szabályozási eszközeit alkalmazhatja annak érdekében is, hogy a hazai termékek ne tűnjenek el végleg a nagy bevásárlóközpontok polcairól. Eszközei közül természetesen nem hagyhatja ki a verseny erősítését sem, például alternatív, versengő kereskedelmi láncok létrejöttének elősegítésével.