[6. oldal:]

II. A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERE

  • Új Társadalmi Szerződés –

2010 áprilisában véget ért az átmenet hosszú, küzdelmekkel, megosztottsággal és válságokkal teli korszaka. A korszakot a szavazófülkékben lezajlott forradalom aktusa zárta le.

2010 tavaszán a rendszerváltás óta először kapott egyetlen politikai erő alkotmányozó erejű demokratikus felhatalmazást Magyarországon. Ez az aktus történelmi felelősséget ró a most megalakult parlamentre. Az új parlament több, mint Magyarország hatodik szabadon választott parlamentje, az új Ház valójában alkotmányozó nemzetgyűlés és rendszeralapító parlament. A kétharmados többségű felhatalmazással a választók megbízták az új Házat és az új kormányt, hogy demokratikus eszközökkel forradalmi változásokat vigyen véghez a legfontosabb nemzeti kérdésekben.

Ezzel az ország állampolgárai visszaszerezték az önrendelkezés képességét, a lehetőséget, hogy paktumok és kényszerű kompromisszumok helyett, a közjó érdekében, közös erővel új irányba fordítsuk az ország szekerét.

Közös erővel kell legyőznünk a mögöttünk hagyott átmeneti kor súlyos terhét. Közös erővel kell felépítenünk a nemzeti együttműködésen alapuló erős Magyarországot.

Az átmenet korszaka az elmúlt nyolc év rossz kormányzása révén válságba sodorta az országot. A társadalmi, gazdasági válság lett végül bukásának kiváltó oka.

Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása együttműködés helyett szembefordította egymással a társadalom tagjait, csoportjait. A fiatal korosztályokat az idősekkel, a

[7. oldal:]

munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal – az átmenet ezzel a kirekesztés rendszerévé vált.

A rossz kormányzás felemelkedés helyett adósságcsapdába hajtotta az országot. Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, meghamisította a költségvetési adatokat, ezzel korlátozta az állampolgárok önrendelkezési jogát, hiszen felelős választói döntéseket csak az ország állapotának ismeretében hozhatunk.

Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek
be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba.

Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat.

A hatalommal való visszaélést és a hazugságot tette a politika mércéjévé. Ennek legkirívóbb példája az őszödi beszéd.

Megakadályozta a felelősségre vonást és az elszámoltathatóságot. Kordonok közé szorította a demokráciát, ezzel az átmenet korszakát a politikai felelőtlenség rendszerévé tette.

A közrend és a közbiztonság védelme helyett az állampolgárok elleni törvénytelen támadásra használta az állam erőszak-monopóliumát.

Az állampolgári jogok korlátozásával a jogok és kötelezettségek egyensúlytalanságát teremtette meg. Az állampolgárokkal fizettette meg saját politikai hibái árát.

[8. oldal:]

Eltűrte a szélsőségek jelenlétét, felszámolásuk helyett felhasználta őket saját hatalmának legitimációjára.

A rossz kormányzás és vele a régi rend azonban megbukott. Itt a változás ideje.

Egy közösség csak úgy épülhet újjá, úgy emelkedhet fel, ha érvényre jut benne a társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja: az együttműködés. Ez az előttünk álló változások útjelzője. Az az irány, melyet a választásokon megnyilvánuló példátlan nemzeti egység jelölt ki a számunkra.

A rendszerváltás ereje elegendővolt az ország részbeni átalakítására, de nem volt elegendő a mindannyiunk számára közös mércéül és biztonságérzetünk alapjául szolgáló társadalmi szerződés megkötésére.

A társadalmi szerződés az a fundamentum, amely biztosítja, hogy a politikai váltógazdaság ciklikussága ellenére az ország stabil pályán, az emberek által meghatározott irányban fejlődjön.

Társadalmi szerződés híján Magyarországot az átmenet korszakában elit – megállapodások és láthatatlan paktumok irányították, meddő viták gátolták az előrelépésben. Ennek köszönhetően az ország az elmúlt években elsüllyedt a magán – és részérdekek harcában, elhomályosultak közös nemzeti ügyeink.

A jelenlegi Alkotmány – mint első mondata kinyilatkoztatja – ideiglenes, átmeneti alkotmány. Megalkotói éppen azért szánták ideiglenesnek, mert nem volt mögötte érvényes társadalmi szerződés. Az új társadalmi szerződés most, a 2010-es országgyűlési választásokon megköttetett. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az ország új alkotmányát.

Az alkotmányos demokráciák lényege, hogy a hatalmat a nép gyakorolja. 2010 áprilisában ennek megfelelően a magyar választók éltek a hatalomgyakorlás jogával

[9. oldal:]

és határozott, egyértelmű döntést hoztak: szülessen az átmeneti korszak helyén, az új társadalmi szerződés szellemében egy új, a nemzeti együttműködésen alapuló rendszer.

Az alkotmányos demokráciákban a nép választott képviselők révén gyakorolja a hatalmat. Mivel az átmenet idején nem született nemzeti egységet kifejezőtársadalmi szerződés, az elmúlt nyolc évben megtörténhetett, hogy a kormány nyíltan szembefordult a közakarattal, következmények nélkül visszaélt a ráruházott hatalommal.

Az új társadalmi szerződést forradalmi erejű nemzeti egység alkotta meg, amely a magyar nemzet közakaratát fejezi ki. A nemzet közakaratát semmilyen látható és láthatatlan politikai paktum nem írhatja felül, és semmilyen részérdek nem kérdőjelezheti meg. Ez a tény arra kötelezi az ország vezetőit, hogy ennek szellemében tegyék a dolgukat, végezzék munkájukat.

A magyarok elsöprő erővel váltották le azt a politikát, amely éveken át szembe ment az akaratukkal, ezért az új országgyűlésnek kötelessége elsőintézkedései közt deklarálni, hogy az emberek egységes akarata a hatalom legfőbb forrása Magyarországon.

Az új korszak első kormányának feladata az új társadalmi szerződés érvényre juttatása, azaz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítése. A Nemzeti Együttműködés Rendszere lesz az alapja az ország újjáépítésének, egy erős Magyarország megteremtésének.

Magyarországon ma még gyenge, a gazdasági, társadalmi és lelki válság napjait éli. Ám a nyugat-európai társadalmi szerződések is válsághelyzetben születtek. Ezek a nagy ívű megállapodások is egyszerre kerestek megoldást az egyre mélyülő politikai bizalmi válságra, valamint a súlyos gazdasági és társadalmi bajokra.

[10. oldal:]

Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország, Olaszország és más európai országok példái azt bizonyítják, hogy sikerrel jártak. Most Magyarországon a sor.

Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli. Olyan kormányzást, amelynek egyetlen mércéje a nemzet és tagjainak felemelkedése. Olyan kormányzást, ahol az egyén és a közösség érdeke nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere kirekesztés helyett az összetartozásra, politikai felelőtlenség helyett a politikai felelősségre, a szélsőségek eltűrése helyett azok elutasítására és felszámolására, az állampolgári önrendelkezés korlátozás a helyett annak kiterjesztésére, a jogok és kötelezettségek egyensúlyának helyreállítására épül.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének természetes része a mindenkori parlamenti ellenzék is. A parlamenti ellenzék a kormányzó többségtől eltérő véleményeket, szempontokat fogalmaz meg és képvisel, a nemzeti egységhez történő hozzájárulását elismerésnek kell kísérnie.

Egy nemzet ereje tagjai szabadságából és e szabadságon alapuló együttműködésből fakad. A Nemzeti Együttműködés Rendszere újra érdekeltté tesz mindannyiunkat a közösség, a nemzet építésében. Azokat a pontokat erősíti, ahol az egyéni érvényesülési törekvések a közösség számára is hasznosak. Munkahelyet teremteni nemcsak a vállalkozónak jelent személyes hasznot, de az országnak is. Gyermeket vállalni nem csupán a családnak öröm, hanem a nemzet gyarapodását is szolgálja.

Az új kormánypolitikának ezért nem a magyar társadalom kulturális beállítottságát kell megváltoztatnia – ennek más, nem politikai indíttatásból kell fakadnia -, hanem magát a politikát, a kormányzást, annak érdekében, hogy az

[11. oldal:]

egyéni érvényesülés energiái a közösség építése szempontjából is hasznosan szabaduljanak fel. Az átmenet korszakának közgondolkodása és közérzülete kimondva-kimondatlanul arra a feltevésre épült, hogy az egyéni érdekek csak egymás kárára, egymást gyengítve érvényesíthetők. A valóságban azonban az egyéni érdekek erősíthetik egymást, ha ez tudatos törekvéseink része, ha olyan új kormánypolitikát alkotunk, amely az együttműködést és a kooperatív törekvéseket támogatja és egyéni boldogulásunk keresését is a közjóval összhangban bátorítja.

A társadalmi kohéziót tudatosan újjáélesztő, közösséget formáló kormánypolitika megvalósítására törekedni nemcsak eszmeileg és erkölcsileg kiemelt cél, hanem ésszerű és egyben hatékony is. Hatékony, hiszen például az egyes ember egészségének megőrzésébe fektetett közösségi pénz nemcsak egyéni, de közösségi hasznot is teremt: aki megőrzi munkaképességét, életkedvét, az a társadalom aktív és értékteremtő tagja marad, s ez hosszútávon a közösség fennmaradását és egyensúlyát segíti elő. Nem nehéz ennek jelentőségét belátni a súlyos népegészségügyi és demográfiai problémákkal küzdő, az egészségügyi, szociális és nyugdíjrendszer megingásával fenyegetett Magyarországon.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere gyökeres, alapvető változásokat követel a kormányzás minden fontos területén. A jövőben a politikának magáncélok és -érdekek helyett a közös célokat és érdekeket kell szolgálnia. Olyan kormányra és kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul, és közös nemzeti ügyeink képviseletén alapul.

Olyan kormány kell tehát, amely odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, megérti a gondjaikat. Ebből adódóan azokat az értékeket képviseli, juttatja érvényre, amelyek mindenkinek fontosak, s ezáltal összekötnek minket, nem elválasztanak. Olyan politika kell, amely ezeket a közö s értékeket építi, fejleszti, és igyekszik mindenki számára elérhetővé tenni.

[12. oldal:]

Az első és legfontosabb összekötő érték a munka. A munka az alapja minden ember létbiztonságának, önállóságának, függetlenségének. A munka tanít meg az ünnep örömére is. A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést abban a közösségben, ahová tartozunk: a családban, a lakóhelyen, a munkahelyen, a baráti körben.

Az otthon is olyan érték, amelyre mindenki természetes módon vágyik. Mindenkinek fontos, hogy legyen egy hely, ahol biztonságban érzi magát, ahol mindennek tudja a helyét, ahol igazán a maga ura lehet.

Alapvető érték minden ember számára a család. Mindenki akar tartozni valahová, mindenki szeretne családot, melegséget, ragaszkodást. A meghitt családi életre az is vágyik, akinek éppen nincs benne része.

Az eddigiek mellett az is közös bennünk, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Amíg az ember egészséges, úgy érzi, hogy minden helyzeten úrrá tud lenni.

Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, és el tudjuk érni céljainkat, rendre is szükség van. A rend csak annak nem érték, akinek nem tisztességesek a szándékai, zavarosban szeret halászni vagy az ököljog híve. Mi, magyarok most tapasztaljuk meg, hogy a szabadság rend nélkül káoszt és félelmet szül. Ahol nincs rend, ott elszaporodnak a rácsok, lakatok, zárak, sorompók, kordonok és figyelőkamerák.

Munka, otthon, család, egészség és rend tehát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szilárd pillérei. A Nemzeti Ügyek Kormánya az előttünk álló években érvényre juttatja a közös értékeinken alapuló társadalmi szerződést, azaz megteremti a közjó primátusát a magánérdekekkel szemben, a rend primátusát törvénytelenséggel és törvényen kívüliséggel szemben, a biztonság primátusát a

[13. oldal:]

kiszámíthatatlansággal és a kormányzati káosszal szemben, a gazdasági felemelkedés primátusát az eladósodással és kiszolgáltatottsággal szemben.

A Nemzeti Ügyek Kormánya olyan politikát kíván folytatni, amely mindenki számára biztosítja a boldoguláshoz szükséges legnagyobb szabadságot és arra ösztönöz: mindannyian vegyünk részt a közös jövő felépítésében – hiszen az egyén és a közösség sikere egy tőről fakad.

Ezért az új kormány együttműködést ajánl a társadalom minden tagjának, a civil és érdekvédelmi szervezeteknek, a gazdaság szereplőinek közös nemzeti ügyeink megoldásában. A Nemzeti Ügyek Kormánya haladéktalanul megvalósítja a választópolgárok legfontosabb, immár évtizedes közjogi elvárását: a kisebb parlamentet és az ésszerű, hatékony önkormányzati politikát.

Az új kormánypolitika ugyanilyen fontos feladata az állam megfelelő, ésszerű és hatékony működtetése. A jó állam a társadalmiság képviselője. Az elmúlt évek válságaiban éppen azok az országok vallottak kudarcot, amelyekben az állam nem hatékony, akadályoz, gátat szab. Azok az országok maradtak sikeresek, ahol az állam megkönnyít, ösztönöz, támogat. A mi jelenlegi akadékoskodó, akadályokat állító, bizonytalan államunk semmire sem jó a XXI. században. Olyan kiegyensúlyozott államra van szükség, amely mindenkit együttes cselekvésre ösztönöz. Erős államra, amely mindenekelőtt a közérdeket, nemzetünk érdekét szolgálja, nem egy kiváltságos szűk elit üzleti érdekeit.

Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatj a kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat. Ha az állam részrehajló, és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel. Ha az állam azt akarja, hogy tiszteljék, akkor tiszteletre méltónak is kell lennie. A Nemzeti Ügyek Kormánya ezért helyre fogja állítani a magyar állam tekintélyét. Közigazgatási

[14. oldal:]

rendszerét az ésszerűség útjára tereli és újra a közjó szolgálatába állítja. A bürokrácia okozta indokolatlan társadalmi terheket határozott lépésekkel mérsékli.

A Nemzeti Ügyek Kormánya talpra fogja állítani a magyar gazdaságot. Az új kormány olyan változást kezdeményez az adórendszerben, amely azt a lehető legegyszerűbbé teszi, mérsékli a munkavállalók és a vállalkozások adóterheit, hogy ismét megérje munkahelyet teremteni és munkát vállalni. A Nemzeti Ügyek Kormánya, a magyar gazdaság szereplőivel együttműködésben, olyan gazdaságpolitikát valósít meg, amely újra azoknak a vállalkozásoknak és vállalkozóknak ad esélyt, akik elkötelezettek a munkahelyteremtés mellett és megtermelt profitjukat Magyarországon kívánják befektetni.

A Nemzeti Ügyek Kormánya megvédi a magyar földet és a mezőgazdaságot, fejlesztéspolitikájában megszűnteti a vidék és a főváros mesterséges szembenállását.

Az új kormány helyreállítja a közbiztonságot és a törvényes rendet, biztosítja a rend helyreállításához és az állampolgárok biztonságának megteremtéséhez szükséges erőforrásokat. Megszünteti a törvények felett állás kiváltságát, elszámoltatja az elmúlt nyolc év felelőseit.

A Nemzeti Ügyek Kormánya az egészségügyben az orvosokkal, ápolókkal, betegekkel együttműködésben viszi véghez azokat az átfogó változásokat, amelyek az ágazat megmentéséhez elengedhetetlenek.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a gyermekvállalás, a gyermekek jövőjébe való befektetés érték a nemzet számára is, ezért az új kormány a családtámogatási rendszert és az oktatást is megújítja, megszabadítja az elmúlt nyolc év torz politikájának súlyától és hibáitól.

[15. oldal:]

A Nemzeti Ügyek Kormánya megteremti az elmúlt nyolc évben szinte teljesen felszámolt szociális biztonságot. Stabilizálja a családok, a nyugdíjból élők helyzetét. Kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a jövőt.

A Nemzeti Ügyek Kormánya a határon túl élőmagyarságot is részévé teszi a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.

A Nemzeti Ügyek Kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és kulturális értékek védelmében is érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát és helyreállítja a közjó primátusát.

Összességében tekintve céljainkat, magunkra nézve érvényesnek ismerhetjük el Abraham Lincoln szavait: „Rajtunk a sor… hogy ez a nemzet Isten uralma alatt újjászülessék a szabadságban, és hogy az állam, amely a népé, a nép által és a népért van, ne tűnjék el a föld színéről.”