[53. oldal:]

3. Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!

Az elmúlt nyolc évben a szocialista-szabaddemokrata kormányok a reformretorika ellenére az egészségügyet mostoha ágazatként kezelték, és a szektor finanszírozásában a „maradékelvet” érvényesítették. 2006-ot követően a korábbi évek elhibázott gazdaságpolitikájának oltárán feláldozták az ágazatot, GDP – arányosan az egészségügy a harmadik legnagyobb forráskivonást szenvedte el. A közvetlen betegellátásból megközelítőleg 250 milliárd forintot, az Egészségbiztosítási Alapból pedig majdnem 400 milliárd forintot vettek el. Ennek eredménye lett a betegek terheinek növekedése, hosszú várólisták kialakulása, orvosok és szakdolgozók elvándorlása, valamint a teljes infrastruktúra lepusztulása. Szomorú adat, hogy az eszközállomány több mint 80 százaléka cserére szorul. Az elmúlt években a kormányzati reform szlogenje csak azt a célt szolgálta, hogy a forráskivonás kiváltotta problémákat kommunikációs eszközökkel kezeljék. Az egészségügy 1990 óta tartó átalakítása a szocialista-szabaddemokrata kormányzat durva beavatkozásának hatására kisiklott, ezzel a szükséglet, struktúra, finanszírozás összhangja kezelhetetlenül megbomlott. A helyzetet tovább rontotta az évente többször is változó és csökkenő finanszírozás. Ezek a tényezők vezettek oda, hogy a kórházak háromnegyede súlyosan eladósodott, ötven százalékuk pedig csődbe ment vagy csődközeli helyzetbe került. Az ágazatot jelenleg a beszállítók hitelei, valamin t az orvosok és nővérek hivatástudata tartja életben.

3.1 Az egészségügyi ellátás struktúrája

A korábban kialakult és hagyományosan megbízhatóan működő egészségügyi struktúrát a szocialista-szabaddemokrata kormányzat szétverte. A létrejött új rendszer intézményeit nem határozták meg, ma sem tudjuk, hogy mit jelent valójában a súlyponti vagy a pólus kórház fogalma. Nem határozták meg a progresszivitási szinteket és a szintekhez rendelt feladatokat, így káoszt okoztak a betegutak rendszerében is. Ez a rendezetlenség rontja az ellátás színvonalát,

[54. oldal:]

elérhetőségét, és szerepet játszik a várólisták kialakulásában, a várakozási idők eddig nem tapasztalt meghosszabbodásában.

Az új kormányzatnak elsődleges feladata lesz a rendezetlen viszonyok felszámolása, a kiszámíthatóság megteremtése.
Meg kell határozni a különböző földrajzi területek egészségügyi szükségletét, a szükségletekhez kapacitásokat kell rendelni, az ellátási kapacitásokhoz pedig elegendő forrást kell biztosítani. A gyógyítás minőségének és hatékonyságának megteremtéséhez egyértelműen meg kell határozni a különböző ellátási szinteket. Ez a rendezés teszi lehetővé, hogy az új kormány a várólisták hosszát legalább a felére csökkentse, javítsa az ellátás színvonalát és növelje a betegek elégedettségét.

Alapellátás

Cél, hogy az alapellátás minőségi, emberközpontú és minden állampolgár számára hozzáférhető legyen. Jelenleg a háziorvosok idejük jelentős részét adminisztrációval töltik, nincs mód és idő személyesebb kapcsolat kialakítására, valódi prevenciós feladatok elvégzésére. Érthető, hogy a családorvosok így egyre nehezebben tudnak megfelelni a „kapuőri’ és a végleges gyógyulást nyújtó feladatoknak. Komoly gond, hogy a háziorvosi rendszer orvosainak egyharmada megközelítette vagy túllépte a nyugdíjkorhatárt.

Az új kormánynak vállalnia kell, hogy javítja a családorvosi praxisok finanszírozását és megőrzi annak reálértékét. Támogatnunk kell a fiatal orvosok praxishoz jutását.

Biztosítani kell, hogy az alapellátás adminisztrációs terhei csökkenjenek, hogy az orvosok több időt fordíthassanak betegellátásra, -gondozásra, egészségnevelésre és oktatásra. Vonzóvá kell tenni a háziorvosi életpályát a fiatalok számára, ehhez növelni kell a szakma presztízsét és megbecsülését.

[55. oldal:]

Járóbeteg-szakellátás

A szocialista-szabaddemokrata kormányok szétverték a fekvőbeteg-ellátást, drasztikusan csökkentették az aktív ágyak számát, miközben elmulasztották a járóbeteg-ellátás fejlesztését. Ennek lett következménye, hogy a szakrendelők forgalma jelentősen megemelkedett, ezzel egyidejűleg a rájuk fordítható forrásokat durván csökkentették. A szakellátások jelenlegi finanszírozása elégtelen: nemhogy az eszközvisszapótlást (amortizációt) nem biztosítja, de a működőképességük megmaradásához sem elegendő. Az új kormányzatnak stratégiai szerepet kell adnia a szakellátás számára, mert ez lakosságközeli definitív ellátást biztosít, teret ad az egynapos beavatkozásoknak, valamint tehermentesíti a kórházi ellátást. Mindez a várólisták hosszának csökkentéséhez is hozzájárul. A finanszírozás javításával el kell érni, hogy a járóbeteg-ellátás működőképessége és fejlesztése biztosítva legyen. Újra kell gondolni a gondozói hálózat szerepét, néhány területen annak megerősítése is indokolt.

Fekvőbeteg-ellátás

Az elmúlt négy év vesztesei a kórházak voltak: az aktív ágyak számát a kormányzat 16 000-rel csökkentette. Ma már egyértelmű, hogy a megmaradt 44 376 aktív ágy a jelenlegi kaotikus viszonyok és szervezetlenség mellett elégtelen. A kórházbezárások még középtávon sem jelentenek valódi megtakarítást. Nem igaz az az állítás, hogy Magyarországon sok a kórház, sok a kórházi ágy. Az ötmilliós lélekszámú Norvégiában 80, a 8 milliós Ausztriában 212 kórház van, miközben hazánkban 160 kórház található. Fekvőbeteg-kapacitásunk 4-6%-kal magasabb, mint az uniós átlag, de a magyar lakosság egészségi állapota lényegesen elmarad ettől az átlagtól. Összhangba kell hozni a szükségleteket a kapacitásokkal és a finanszírozással, valamint a betegutakat a hozzájuk tartozó beutalási (progresszivitási) szintekkel. A kórházak felhalmozott adósságállományának rendezése az ellátás biztonságának megőrzéséhez elengedhetetlen.

[56. oldal:]

Ez az intézkedés biztosítja az egészségügyi szolgáltatást segítő beszállítói kör munkahelyteremtését és a munkahelyek megőrzését. A fekvőbeteg-ellátási rendszer átláthatóságának megteremtése feltétele annak, hogy szakmailag magas színvonalú, hatékony gyógyítás történjen kórházainkban.

Az elmúlt években szocialista támogatással létrejött működtetési kiszervezések nem szolgálták a betegellátás biztonságát és annak szakmaiságát. A kórházak privatizációját a Fidesz nem támogatja, a kórházaknak közösségi tulajdonban kell maradniuk.

Sürgősségi ellátás

A sürgősségi ellátást a szocialista kormányzat látszólag kiemelt feladatként kezelte, ennek ellenére 2006-tól jelentősen szűkítette a fejlesztési forrásokat. A kórházak sürgősségi osztályainak kialakítása leállt, a mentőellátás fejlesztése lelassult. az Országos Mentőszolgálatnál három éve egyetlen új mentőautó beszerzésére sem került sor. Biztosítani kell, hogy a mentőautók az ország valamennyi pontját 15 percen belül elérjék. A Mentőszolgálat eszközállományának cseréjét haladéktalanul el kell kezdeni.

3.2 Finanszírozás

A szocialista-szabaddemokrata kormányok az ágazat finanszírozását az aktuális gazdasági helyzethez igazították. A „maradékelv” érvényesült a költségvetés tervezésekor is, így a beteg emberek érdekei másodlagosak voltak. A jelenlegi finanszírozás mára elégtelenné vált: nemcsak az európai uniós országok átlagához, hanem a közép-európai országokhoz képest is kevesebbet költünk egészségügyre. Ma GDP-arányosan 1%-kal, közel 300 milliárd forinttal kevesebb jut nálunk

[57. oldal:]

egészségügyre, mint szomszédainknál. Cél, hogy az új kormányzati ciklus során az arány javuljon.

A 2008. márciusi népszavazáson a lakosság döntőtöbbsége megerősítette, amit a kutatások korábban igazoltak: vizitdíjra és kórházi napidíjra nincs szükség, mert nem javítja, hanem rontja az ellátáshoz való hozzáférést.

Fontos, hogy az egészségügy finanszírozása a jelenleginél egyszerűbb, kiszámítható, évekre előre tervezhető legyen. Meg kell teremteni, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat értékükön, eredményorientáltan finanszírozzuk. A polgári kormány idején történtek lépések az amortizáció elismerésére – ezt a folyamatot újra kell indítani.

A finanszírozásnak ösztönöznie kell az optimális betegutak megválasztását, és elő kell segítenie a területi és szakmai egyenlőtlenségek felszámolását.
Az alulfinanszírozott egészségügy rontja az állampolgárok gyógyulási esélyeit és hosszú távon a gazdaságot is fékezi.

3.3 Egészségbiztosítás

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elkötelezett a szolidaritási elvű, nemzeti kockázatközösségen alapuló, egységes biztosítási rendszer fenntartásában. Elkerülhetetlen egy beteg- és szolgáltatóbarát társadalombiztosítási rendszer kialakítása, ugyanakkor a biztosító ellenőrzőszerepét is növelni kell.

3.4 Gyógyszergazdálkodás

Az elmúlt évek során a finanszírozás változásával egyidejűleg gyakran változtak a gyógyszergyártókra és nagykereskedőkre vonatkozó szabályok. A piaci szereplők

[58. oldal:]

számára a növekvőköltségek mellett a kiszámíthatatlanság és a kaotikus viszonyok jelentették a legnagyobb problémát. A betegek gyógyszerterhei eközben drasztikusan emelkedtek.

Célunk, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár és a gyógyszergyártók között több évre szóló megállapodások jöjjenek létre, amelyek lehetővé teszik a betegterhek és a biztosítói kifizetések mérséklését. A gyártók rendkívül magas marketingköltségeinek csökkentése, valamint a generikus program támogatása jelentős árcsökkentőhatást fejthet ki. A gyógyszerár-emelkedés ellenőrzését, valamint a választék bővítését szolgálja majd a biosimilar (magas technológiai igényű, pl. inzulin) gyógyszerek befogadási és támogatási rendszerének megteremtése. Hasonló célokat fog szolgálni a párhuzamos importból származó gyógyszerek térnyerésének elősegítése.

A szocialista kormányzat gyógyszer-gazdaságossági törvénye rontott a gyógyszerellátás biztonságán, a patikaalapítás liberalizációjának eredményeként pedig közel 600 kispatika ment csődbe. A törvény újragondolása, valamint a patikaalapítás újraszabályozása elengedhetetlen. A kispatikák megmaradása nemcsak egészségpolitikai cél, hanem nemzetpolitikai cél is. Működő kispatikák nélkül nincs élhető vidék.

Meg kell teremteni, hogy a közforgalmú gyógyszerellátásban megőrizhető legyen a gyógyszerészi tudáson alapuló független működtetési kompetencia és az ehhez szorosan hozzátartozó többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetés. Ez a tervezett változás összhangban van az Európai Bíróság határozatával.

3.5 Az ÁNTSZ

A folyamatos kormányzati forráskivonás az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat működését is ellehetetlenítette. A szervezet hatósági jogosítványait

[59. oldal:]

szűkítették, feladatait részben a szocialista kormány által életre hívott Biztosításfelügyelet és más alapítványok vették át. Célunk az ÁNTSZ korábbi feladatainak visszaállítása, hatósági jogosítványainak megerősítése. A szervezetnek meghatározó szerepet kell játszania a minőségbiztosítási rendszer erősítésében és ellenőrzésében.

3.6 A kamarák

A szocialista kormányzat az „álreform“ részeként jelentősen meggyengítette az egészségügyben működő hivatásrendi köztestületeket, a kamarákat. az új kormányzat partnernek kívánja tekinteni a kamarákat, szerepük újragondolása és megerősítésük az egészségügy valamennyi szereplője számára kívánatos.

3.7 Népegészségügy

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, még attól a szinttől is elmarad, amit gazdasági-társadalmi fejlettségünk lehetővé tenne. Aggasztó mértéket öltenek az egészségi állapot térségi és társadalmi egyenlőtlenségei is.

Egy nemzet egészségi állapotát nemcsak a gazdaság fejlettsége határozza meg, hanem az egészségi állapot is visszahat gazdaságára. A jelenlegi népegészségügyi helyzet az ország versenyképességét is jelentősen veszélyezteti.

Kiemelt cél a lakosság egészségi állapotának javítása és a területi különbségek csökkentése. Hiába létezik országos szintű, törvény által rögzített népegészségügyi program, ha elmarad a feladathoz rendelt finanszírozás. A népegészségügyre szánt pénzt az elmúlt években töredékére csökkentették. Törvényben kell garantálni a Népegészségügyi Program megfelelő finanszírozását.

[60. oldal:]

Az egészségügy legfontosabb feladata az egészségmegőrzés, a prevenció. Betegségmegelőzésre összpontosító, egészségtudatos társadalmat építő, hatékony és hosszú távú programra van szükség. Koncentrált fejlesztéseket kell indítani a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések megelőzése és gyógyítása érdekében.

3.8 Emberi erőforrás

Az elmúlt évek elhibázott egészségpolitikájának eredményeként felgyorsult a magyar orvosok, nővérek pályaelhagyása, külföldre vándorlása. 2006 óta mintegy 2500 orvos és 4000 szakdolgozó távozott a hazai egészségügyi ellátásból. A társadalmi elvárások és az egyéni felelősség tekintetében az egészségügyben dolgozóknak kiemelt szerepük van: a forráshiányos rendszert szinte már csak az ő áldozatos munkájuk tartja életben. Több orvosra és több nővérre van szükség. El kell érni, hogy külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülök pedig hazánkban maradjanak. Orvosaink Magyarországon tartását nem szankciókkal kell megoldani. A széles körűegyeztetéseken alapuló életpályamodell kidolgozása elengedhetetlen. Az egészségügyi oktatást új alapokra kell helyezni, és biztosítani kell a szükséglethez igazodó képzést. A rezidensképzés egészét újra kell gondolni.

Az ágazat egyik legsúlyosabb gondja a hálapénzrendszer. Ennek fokozatos felszámolása csak a kiváltó okok megszüntetésével képzelhető el. Célul tűzzük ki a szellemi szabadfoglalkozású státusz megteremtését. Kiemelten fontos, hogy a szakellátásban a szakdolgozói kompetenciák növekedjenek. Orvosainknak és szakdolgozóinknak megfelelő társadalmi és anyagi megbecsülésre van szükségük: méltó munkakörülményeket, méltó bérezést kell számukra biztosítani.

[61. oldal:]

3.9 Az egészségügy szerepe

Hisszük, hogy Magyarország gazdasági fellendülésének, versenyképességének egyik feltétele az egészség szerepének újraértékelése. Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik húzóerejeként kell meghatároznunk. Az egészségiparba történő befektetések innovációs potenciálja meghaladja más ágazatok innovációs képességét. Az egészségügyhöz köthető kutatásokban komoly hagyományokkal rendelkezünk, és jelenleg is nemzetközi hírű humánerőforrás áll rendelkezésünkre.