[62. oldal:]

4. Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!

Ma a magyar embereket és családokat nemcsak a munkanélküliség és a bűnözés veszélyezteti, hanem a szociális biztonság széthullása is, ami szintén az elmúlt nyolc év kormányzati politikájának következménye.

Ha szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy azok az országok, nemzetek erősek, ahol az emberek hisznek saját sikerükben, szeretik nemzettársaikat, fontos számukra az összetartozás, s ezért tudják, hogy számíthatnak egymásra. A huszonegyedik században is ez alapozhatja meg a szociális biztonságot. Ez is olyan ügy, amellyel az emberek nagy és józan többsége mindig is azonosulni fog.

A szociális biztonság a nemzet számára erőforrás. Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva aktívan részt vesz a javak előállításában. Mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy amikor ő szorul majd segítségre, gondoskodásra, legyen, aki gondoskodni képes róla.

Az elmúlt nyolc év azonban szétzilálta ezt a törékeny, de korábban kiszámítható biztonságot. A kormányzat összekeverte a családpolitika nemzetmegtartó céljait a szegénységet csökkenteni hivatott szociálpolitika tennivalóival. Egymással szembeállította a leszakadó középrétegeket és a mélynyomorban élőket. Előbbre sorolta a magas összegű segélyezést, mint a tisztes munkából szerezhetőjövedelmet.

Folyamatosan változó szabályokkal, bizonytalan támogatásokkal, igazgatási káosszal teljesen kiszámíthatatlanná tette az egyéni, a családi jövőt ott, ahol erre a legnagyobb szükség lenne – a nagycsaládok, a közös életüket tervező fiatalok, de a kitaszítottak, a hátrányokkal élők, a gyermeküket egyedül nevelők, az idősek és magányosak között is.

[63. oldal:]

Az igazságos és méltányos szociális rendszer helyreállítása, a családpolitika fejéről újra a talpára állítása, a munka elsőbbségének és becsületének visszaadása, valamint kiszámítható holnapjaink megteremtése mindenki számára közös nemzeti ügy.

4.1 A szociális biztonság politikáját új alapokra kell helyezni

Új társadalmi jövőkép megfogalmazása mellett a teljes társadalom szociális biztonságát szavatoló, cselekvő szociálpolitikát kell megvalósítani, szilárd és kiszámítható alapokon.
Olyan jövőképre van szükség, amely azt üzeni: van kiút a legmélyebb kirekesztettségből is.

Világos, vállalható és válaszokat adó társadalompolitikai célkitűzés szükséges a tisztességes szociálpolitika kialakításához.

A szociális biztonságot fenntartó szolgáltatásokat végzők számára új megegyezést, kiszámítható alapokat kell teremteni. Ugyanis ma a szociális és gyermekvédelmi- gyermekjóléti területen dolgozók megbecsültsége a leggyengébb: társadalmi megítélésük és jövedelmi helyzetük sokszor még alacsonyabb, mint a rájuk bízott, ápolást és gondozást igénylő, segítségben részesülő rászorultaké. Az ágazat bérezése alulmúlja még az egészségügyben dolgozókét is. Az elmúlt nyolc év kormányzása mostohán bánt velük: csökkenőtámogatás mellett egyre nehezebb helyzetbe hozta az intézményeket, a szolgálatokat ellátókat. Ráadásul a szabályozók és ellenőrzések olyan dzsungelét fonta köréjük, amelyben évek óta szinte levegőhöz sem jutnak. A jövő szociális biztonságának mértéke és minősége rajtuk is múlik, munkájuk becsületét haladéktalanul vissza kell adni.

A szociális biztonságot rontja, ha a szabályozók havonta változnak, a fontosabb törvényeket szinte folyamatosan módosítják. Újra kell teremteni a terület jogbiztonságát is.

[64. oldal:]

Hatályos Alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását. Ezért a szociális biztonságot, az esélyek kiegyenlítését és az egymás iránti megbecsülést és elköteleződést (szolidaritást) közös alapértékeknek tekintjük. Ezek anyagi hátterét a jól működő gazdaság, a foglalkoztatás és a kiemelt alapértékek mentén kialakított támogatási rendszer adja. Célunk a valódi esélyek megteremtése és a tevékenység díjazása, a nyomorból kilépni szándékozóknak segítőkéz nyújtása és a teljesen elesettek felemelése – csak akkora és olyan segítség megadásával, amekkora és amilyen szükséges, és mindig a probléma keletkezéséhez legközelebb megoldást adva. Mindez sokszínű és az államtól messzebb megvalósuló, de a rászorulókhoz közelebb álló támogatásokat és szolgáltatásokat igényel.

Szemben az eddigi évek gyakorlatával az új kormányzat felelőssége, hogy a szociális biztonság finom szövetét ne dúlja fel, az egyének és családok elemi biztonságát kiszámíthatóan garantálja, ösztönözze és segítse a gyermekvállalást, a nemzet fennmaradását, és lehetőségek biztosításával adjon esélyt mindenkinek az önálló élethez.

Ismerjük a magyar társadalom szociális helyzetét, hogy hol vannak a legsúlyosabb bajok és veszélyek, és hol kell legsürgősebben változtatnunk, azonban még nem láthatjuk a nyomor és ínség legmélyebb pontjait – az elmúlt évek érdeke volt ezt eltakarni. Éppen ezért kiemelt területeink, céljaink a következők:

• A családok erősítése, a gyermekvállalás támogatása
• Az idősek tisztelete, megbecsülése, biztonsága
• A fogyatékossággal élők helyzetének javítása
• Szociális, gyermekvédelmi-gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztése
• A cigányság körülményeinek javítása, társadalmi beilleszkedésének elősegítése
• A nyomor enyhítése
• Otthonteremtés, lakhatás támogatása

[65. oldal:]

• A jövőépítése: az ifjúság és a sport támogatása

Ehhez a munkához hívjuk és várjuk az önkormányzatok, az egyházak és a civil szerveződések munkatársait, önkéntes segítőit.

4.2 A családok erősítése, a gyermekvállalás támogatása

Az elmúlt évek rombolása odáig vezetett, hogy csak 2009-ben 34 000 lélekkel csökkent az ország lakossága, amely egy Pápa méretű város „eltűnését” jelenti a társadalmunkból.
A közös értékeken és a nemzeti ügyek képviseletén alapuló új kormány számára a társadalompolitika alapját a család jelenti. A család az a nemzeti és európai közös nevező, amelyet a lehető legnagyobb gondossággal kell védenünk. Magyarország és Európa szellemi és mentális egészsége múlik azon, hogyan állítjuk helyre, illetve őrizzük meg egészségesnek a családokat itthon és a közös Európában egyaránt. Célszerű tehát olyan eszközöket alkalmaznunk, amelyekben maga a társadalompolitika válik családpolitikai szemléletűvé. Olyan összefüggő rendszerré, amely sokoldalúan védi és szolgálja a társadalom alapegységét.

Túl kell lépni tehát azon a szűk látókörű szemléleten, amely kizárólag a magánszférába tereli a családok és ezen belül a gyermekvállalás ügyét. Egyértelműen arra kell törekednünk, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatota családok számára. Családpolitikánkat azonban ennél sokkal kiterjedtebb védelmi rendszerré kell szélesítenünk. Ez egyúttal családbarát környezet kialakítását, az otthonteremtés feltételeinek biztosítását, család- és munkahelyprogramokat, a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítását, szolidaritáson alapuló családsegítő és mentális szolgáltatásokat, esélynövelő iskolarendszer kialakítását, a családok hatékonyabb védelmét és összetartozását segítő közösségi, civil kezdeményezések támogatását is jelenti.

[66. oldal:]

A munkaerőpiac sem lehet akadálya annak, hogy a családok annyi gyermeket vállaljanak, amennyit szeretnének és amennyit tisztességben fel tudnak nevelni. A család, a gyermeknevelés és a munka összeegyeztetését foglalkoztatáspolitikai és munkajogi eszközökkel segítjük elő. A munkaerőpiac jelenlegi családellenes jellegét megszüntetjük.

Támogatjuk a kisgyermekeket nevelő családok számára kedvező részmunkaidős és atipikus foglalkoztatási formák terjedését. Szabályozással és munkaügyi ellenőrzéssel biztosítjuk a gyermeket nevelő nők diszkriminációjának megszüntetését. Elvárjuk a munkáltatóktól a családbarát munkahelyek kialakítását. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, és ezt a magyar munkaerőpiacnak is fel kell ismernie, hogy a gyermekgondozásból visszatérő nők hatékonyabbak és pontosabbak.

Szolgáltató gyermekintézményeken nemcsak a bölcsődét és az óvodát értjük, hanem az általános iskolában nyújtott tartalmas napközbeni és szünidei ellátást is. Ennek érdekében egyrészt hatékony napközi gondozást, másrészt az iskolai szünetek idején – tartalmas időtöltéssel, táborozással, üdüléssel, sporttal egybekötött – felügyeletet és pihenést tervezünk a gyermekeknek.
Családpolitikánk lényege, hogy minden család számít. Egyszerre kell a legszegényebb, már lakhatásában is veszélyeztetett családoknak segíteni, a lecsúszóban lévők romló helyzetét kezelni és a középrétegek elszegényedését megállítani.

A családpolitikánkban tehát azt tervezzük, hogy fokozottan elismerjük azoknak a szülőknek, családoknak a többletteljesítményét, akik a nemzet gyarapodásához, a szociális piacgazdaság fenntarthatóságához nemcsak munkával, hanem gyermekek gondozásával, nevelésével is hozzájárulnak.

[67. oldal:]

4.3 Az idősek tisztelete, megbecsülése, biztonsága

Az elmúlt nyolc év kormányai folyamatosan bizonytalanságban tartották a nyugdíjas-társadalmat. Fokozatosan adták meg a 13. havi nyugellátást azért, hogy aztán egyszerre elvehessék. Ismét összevontan adózik a nyugdíj melletti munkabér a nyugdíjjal, és járulékot is vonnak belőle. 2008-tól az induló nyugdíjakat legalább nyolc százalékkal csökkentették.

Minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése és biztonsága. Éppen ezért a mi szociális biztonságot teremtőpolitikánk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika. Ez számunkra nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátásának védelmét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését jelenti, hanem olyan komplex szolgáltató rendszert, amely ennek a társadalmi rétegnek a megbecsülését és biztonságát hivatott megteremteni.

Változásra van szükség a szemléletben is, hiszen a nyugdíjazás nem jelentheti a passzivitásba vonulást, a haszontalanság érzését. A társadalmi hasznosságot az aktivitás fenntartásával, az önkéntesség megbecsülésével és az egyházi, civil szervezetek bevonásával, együttműködésével biztosítani lehet.

Meg fogjuk változtatni az eddigi szocialista-szabaddemokrata gyakorlatot is azért, hogy a jövőben senki se fordíthassa szembe az egyes nemzedékeket egymással. Jól felfogott érdekünk, hogy az idősek aktivitását és tapasztalatait a legtovább hasznosíthassuk.
Az idősek társadalmát megvédjük azoktól a hatásoktól is, amelyek az elmúlt években a napi megélhetésüket, a társadalomban elfoglalt helyüket, az igénybe vehető egészségügyi és szociális szolgáltatásaikat, mentális életvitelüket és a fizikai biztonságukat sodorták veszélybe.

[68. oldal:]

Ismét biztosítja számukra a társadalmi megbecsülést annak elismerésével is, hogy az inaktív kor nem jelenti a teljes visszavonulást a munkából és a közéletből. Számítunk munkájukra és több évtizedes tapasztalataikra.

Napi megélhetési gondjaik enyhítése mellett arra is figyelmet fordítunk, hogy a családok generációs együttélése ismét visszanyerje létjogosultságát a társadalmi együttélés rendszerében. Azok számára pedig, akik idősotthonokban kívánják, tudják eltölteni életük utolsó évtizedeit, megteremtjük a személyre szabott szolgáltatások rendszerét.

Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíj-pénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek.

4.4 A fogyatékossággal élők helyzetének javítása

A fogyatékosügy az elmúlt nyolc esztendő kormányzati politikájának következtében két hatalmas áldozatot szenvedett el: egyrészt a folyamatos forráskivonás miatt csökkenő színvonalú és mennyiségű támogatást kaptak fogyatékossággal élő embertársaink, másrészt az érdekvédelmi szervezeteket, a civil szférát hozták kiszolgáltatott, sokszor megalázó helyzetbe. Befagyasztották a fogyatékossági támogatás összegét, újra kitolták a kötelező akadálymentesítés határidejét, drasztikusan csökkentették a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatását.

Ezért a megújítandó fogyatékosügyi politikának kiszámíthatónak kell lennie: a korai fejlesztés erősítésétől a fogyatékossággal élők családjainak támogatásán keresztül a fogyatékos gyermekek kiemelt védelméig, s a közszolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosításáig.

[69. oldal:]

Magyarországon közel hatszázezer ember valamilyen fogyatékossággal él, s amikor róluk beszélünk, gondolkozunk, akkor családtagjaikról, foglalkoztatóikról sem feledkezhetünk el. Fő célunk tehát az esélyteremtés mellett az, hogy ezzel egy időben az általuk igényelt és számukra elfogadható, igazságos és jogszerű helyzetek, támogatások valós feltételeit is megteremtsük.

Értékrendünknek megfelelően aktív partneri együttműködést tervezünk a civil szervezetekkel, s erőforrásaik biztosításával konkrét feladatokat kell nekik delegálni. A társadalom ép és fogyatékossággal élő polgárai közötti párbeszéd és szolidaritás erősítésére kell törekedni. A közösségeinknek nyilvánvalóvá kell tenni, hogy mindenki értékes, mindenki hasznos és mindenki – még ha szerény módon is – hozzá tud járulni családja, közössége, országa gyarapodásához.

A fogyatékossággal élő embertársaink pénzbeli, természetbeni juttatásait és szolgáltatásait átláthatóbbá, igazságosabbá és nyomon követhetőbbé tesszük, hiszen a társadalom szolidaritása csak ekkor érvényesülhet.

A gyógyászati segédeszközök felhasználásában nem engedjük meg a spekulatív haszonelvűség érvényesülését, elérhetővé kell tenni minden segítséget. Itt is alapelvként kell figyelembe venni, hogy a hazánkban előállított termékeknek elsőbbséget kell élvezniük.

Itt az idő másképpen tekinteni erre a területre: a fogyatékos emberekre fordított támogatás ugyanis nemcsak segítség, hanem megtérülőbefektetés is.

Kidolgozzuk, hogy az oktatási rendszer végre minden szinten alkalmas legyen a fogyatékossággal élő emberek speciális igényeinek kielégítésére, úgy, hogy figyelembe vegye és támogassa a sajátosságaikat. Azokat a képzési, szolgáltatási formákat kell támogatni, amelyek hatékonyabbá teszik a fogyatékosok munkaerőpiacon való elhelyezkedését.

[70. oldal:]

Cél a valódi, a szükségletekhez és anyagi erőforrásokhoz, valamint a szolgáltatásokhoz igazodó, rugalmas hozzáférést biztosító akadálymentesítés kialakítása, fejlesztése. Szemléletbeli változás, hogy minden, ami jó a fogyatékossággal élő embertársainknak, az jó akár a kismamáknak, a nehezen mozgó időseknek, az egészségügyi problémával küszködőknek egyaránt.
Munka- és foglalkoztatás-központú ellátást szeretnénk megvalósítani a jelenlegi segélyközpontúság helyett.

Elengedhetetlen a fogyatékos embereket képviselő szervezetek kihúzása a mély vízből, és hogy valódi partnerként tekintsünk rájuk a fenti célok elérésének érdekében.

4.5 Szociális, gyermekvédelmi-gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztése

A szociális szolgáltatási ellátórendszer ma már sajnos sok sebből vérzik, ami részben az átgondolatlan, a szakmaiságot és a valódi értékeket nélkülöző gyakori, koncepciótlan, követhetetlen és ellentmondásos jogszabályi módosításoknak, részben az elmúlt évek fiskális politikájának köszönhető. Mai formájában szinte a működőképessége határához érkezett a rendszer, ezért elengedhetetlen átgondolt, életszerű, a felesleges párhuzamosságokat kiiktató átalakítása.

Első feladatunknak kell tekinteni a súlyos adminisztratív terhek csökkentését. Az ellenőrzéseket mederben kell tartani, és biztosítani kell, hogy ne pusztán a gyanakvás, hanem a segítő szándék érvényesüljön azok során.

Az elmúlt évek alatt hatalmas értékvesztést szenvedtek a terület támogatásai. Reálértéken ma harmadával kevesebb támogatást kapnak az intézmények fenntartói, mint 2002-ben. Súlyos árat kellett ezért fizetni: csökkent a szolgáltatások mennyisége és minősége, egyes helyeken intézményeket kellett bezárni.

[71. oldal:]

Az idősödő és magányos emberek száma folyamatosan nő, mégis egyre kevesebben jutnak megfelelő segítséghez. Az idősek és rászorulók elbizonytalanodtak, az ellátórendszerbe vetett bizalom megrendült.
Az íróasztalok mögüli irányítás hibáit ki kell javítani, a felesleges párhuzamosságokat meg kell szüntetni, hogy az ország teherbíró képességét hosszú távon figyelembe vevő szociális ellátórendszer épülhessen ki.
Olyan intézkedések meghozatalát tervezzük, amelyek a szolgáltatások igénybevevőinek szociális bizonytalanságát csökkentik, és lehetővé teszik az intézmények megerősödését. A szociális szolgáltatásoknak a közjót kell szolgálniuk, és mindenfajta döntés mögött a társadalmi hatékonyság – és ezzel az életminőség – javításának igénye kell hogy megjelenjen.

Vissza kell állítani, meg kell erősíteni a szociális segítők, ápolók, gondozók, szakmájukat tisztességgel végzők megbecsülését.

Az elmúlt nyolc év elhibázott szociálpolitikája miatt évről évre növekszik a védelembe vett gyermekek száma. A romlás mögött a csökkenő támogatások miatt egyre kevésbé hatékony intézményrendszert is láthatjuk. Szomorú tény, hogy hetente tudósít a sajtó egyre durvább intézményi erőszakról, korábban elképzelhetetlen esetekről. Megrendítő adat, hogy a gyermekvédelmi ellátásban megforduló fiatalok zöme kényszerűen „bűnözőként” folytatja életét (prostituáltként, drogdílerként, a szervezett bűnözés tagjaként). Mindezt sokszor az ott dolgozók is kénytelenek tétlenül nézni.

A gyermekjóléti-gyermekvédelmi rendszer vészesen széttagolt. Hiányzik a megfelelő megelőzést szolgáló eszközrendszer. Az utóbbi nyolc év végletes szakadásokat eredményezett az értékalapú nevelés terén. Sokan hivatkoznak a gyermek lelkére, de az alapvetőtesti-lelki igények kielégítése nagyon nagy hiányt szenved. Napról-napra nagyobb az éhező, kiszolgáltatott, nyomorban tengődő gyermekek száma.

[72. oldal:]

A megszorításoktól szenvedő, értékrendjétől megfosztott, meggyengült jelenlegi intézményrendszer nem képes a helyzetet kezelni.
Ha a közmegegyezéssel elfogadott értékek hiányoznak, akkor a hiánytüneteknek hordozóivá válnak a gyerekek. Országos, reprezentatív felmérések igazolják, hogy a gyermek- és lakásotthonokban élő 9-18 évkor közti gyermekek és fiatalok 49%- a gondolja úgy, hogy nincs értelme az életnek. Az állami gondozottak körében közel 17%-os az öngyilkossági kísérletek aránya. Ez az állapot az utóbbi években jelentősen romlott. Ezekre a problémákra kell válaszolni romló erkölcsi és anyagi feltételek között, miközben a benne szerepet vállalók is e helyzet elszenvedői.
A gyermek- és lakásotthonok struktúrájában a gyermekfelügyelők, pedagógusok, szociális munkások eszköztelenül és a végletekig túlterhelt állapotban dolgoznak. A szakmai és a személyiségfejlesztés, ill. az értékközpontú megközelítési módok megerősítése elengedhetetlenül szükséges.

Hatékony, gyakorlatközpontú, célzottan a rászoruló gyermekek érdekében kialakított, segítői eljárásmódok elsajátításának lehetőségét, és ezen lehetőségekhez való közvetlenebb hozzájutást kell támogatnunk.

Gyermek- és ifjúságpolitikánk kulcsa, hogy minden gyermek számít. Az ínséget szenvedők, a lecsúszó családban élők, a középrétegekben születők éppúgy, mint a
megszületett és a megszületendők is.

4.6 A cigányság körülményeinek javítása, társadalmi beilleszkedésének elősegítése

A szocialista-szabaddemokrata programok folyton zászlajukra tűzték a cigányság felzárkóztatását, de a tényleges kormányzati működés következtében a helyzetük tovább romlott. A cigányság problémáit kizárólag szegénységi kérdésként kezelték az elmúlt nyolc évben. Emberjoginak hazudott, de valójában álságos problémafelvetések és éppen ezért hamis megoldások születtek. A teljesen elrontott

[73. oldal:]

segélyezési politikával a szocialisták ellenszenvet és gyűlöletet keltettek a cigányság iránt.

A valós felzárkózást segítő roma-ösztöndíjak rendszerét a polgári kormányzatnak köszönheti a magyarországi cigányság. Ekkor következett be az ösztöndíjak tízszeres nagyságú növelése is. A szocialista kormányzás mindezt megtizedelte.
Teljességgel sikertelenek voltak – a szociális politikához hasonlóan kanyargós és zsákutcába vezető – iskolai integrációs kísérletek is, hiszen további leszakadást okoztak, s így növelték a társadalmi különbségeket.

A cigányság problémáit nemzeti ügyként, s nem pusztán szegénypolitikaként kell kezelni. Nem képmutatásból, hiszen tudható, hogy a legszegényebbek közel nyolcvan százaléka cigány származású. A szegénység és a cigányság kérdésének összefűzése legfeljebb a szélsőséges vélemények térnyeréséhez vezethet. Kiutat a jelenlegi nyomor kezelésének és a jövő építésének együttes megvalósítása jelent.
Az Állami Számvevőszék összegző, helyzetfeltáró tanulmányt tett közzé 2008 áprilisában, amelyben tényszerűen „lerántotta a leplet” a romaügyek kezeletlenségéről. „A magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított támogatások mértéke és hatékonysága” címet viselő tanulmány a korábban megszokottakhoz képest élesebben fogalmaz. Az elemzők úgy vélik, hogy az egymást követő intézkedési csomagok között nem volt folytonosság. A kísérleti programok értékelése rendre elmaradt. A sikeres programok széles körű elterjesztése helyett újabb és újabb programok indultak. A „kistérségi, régiós komplex mintaprogramok nem váltak általános érvényűvé, a jó mintákat nem követte folyamatos, tartós finanszírozás”. Nem készültek el a további, széles körben elterjeszthető megvalósítási tervek. Ezek hiányában azután a hosszú távú fenntarthatóság követelménye sem valósult meg.

A cigányság körében nemcsak az oktatási, a foglalkoztatási helyzet katasztrofális, de rosszak az egészségügyi mutatók is. Ennek következtében a 60 évnél idősebbek

[74. oldal:]

aránya csupán 3,9 százalék körükben, s eközben a 19 évnél fiatalabb romák aránya saját népességükön belül már ötven százalék fölötti.

Nem lehet tehát a cigányság és a szegénység kérdését ugyanúgy kezelni, mint eddig. Felelős társadalompolitikai válaszok összeállítása szükséges, megállítva a ma népszerű „bűnbakképzést”.

A tanulás-munka kiemelkedési útját kell választhatóvá tenni, és a cigányság társadalmi beilleszkedésének lelki és fizikai akadályait kell lebontani.
A felzárkóztatást szolgáló pénzek felhasználását teljesen átláthatóvá kell tenni.

4.7 A nyomor enyhítése

Az elmúlt nyolc év nemhogy nem oldotta meg a rendkívül mély szegénységben, képzetlenül (sokszor kitaszítottságban, kirekesztettségben) élők újratermelődő és kriminalizálódó nyomorát, de folyamatos bizonytalanságot okozó, kiszámíthatatlan lépéseivel és az utóbbi évek populista döntéseivel csak mélyítette azt.

Különösen fájdalmas – ha az ínséget megélő gyermekek körülményeit vizsgáljuk -, hogy folytatódott a lecsúszás. Az UNICEF jelentéseiből és az EUROSTAT adataiból kitűnik, hogy a fejlett világban nálunk vannak az egyik legrosszabb helyzetben a nyomorban tengődőgyermekek az elérhetőoktatási-nevelési lehetőségek, az anyagi biztonság és a szegénységből való kilépés esélyei tekintetében. Elkeserítő tény az, hogy arányaiban nálunk él a legtöbb olyan gyerek és fiatal, akinek egyik szülője sem dolgozik. Az elmúlt években közzétett adatokból látható tehát, hogy nem lett jobb a gyermekeknek, ahogyan pedig a szocialisták programja meghirdette.

A legszegényebbek közvetlen támogatására az állam jelenleg is csupán a költségvetés kiadásainak egy százalékát költi el. A bevezetett újítások („Út a munkába”) és „reformok” (családtámogatások és nyugdíjak visszafaragása) a legszegényebbeket

[75. oldal:]

sújtják legkeményebben. A válságot előidéző szocialisták megoldási javaslata mindössze a PR-célokat szolgáló „krízisalap” kitalálásáig vezetett. Ez azonban sem átfogó, sem előremutató segítséget nem jelent, így mára dél-amerikai típusú társadalmi különbségek alakultak ki.

A több százezer ínségben élő mellett közel kétmillióan élnek a nyomor peremén billegve, egyik napról a másikra élve jövedelmükből. Az eladósodott, kölcsöntartozásokba, rezsihátralékokba és az erőltetett fogyasztással adósságokba hajszolt, mára már lakhatásában is veszélybe került alsó-középosztály gondjaival az elmúlt nyolc év kormányzata nem foglalkozott.
A következő időszak feladata tehát kettős. Meg kell akadályozni a további leszakadást, hiszen tudjuk, hogy a szegénységet kezelni, szociális támogatásokat fizetni és újabb szolgáltatásokat nyújtani mindig költségesebb, mint megelőzni a bajt. A banki és közüzemi tartozásokat felhalmozók lakhatását, fedél alatt tartását meg kell oldani. Nem élhet az utcán egyetlen család sem.

Az csődbe jutott családokat összehangolt és hatékony eszközökkel kell megvédeni, hogy utána saját erejükből tudjanak újra aktívan részt venni a társadalom életében.

A legmélyebb szegénységben, soha nem látott nyomorban viszont csak a rend, a kinyújtott segítő kéz és az elvárható, egyéni és családi kötelességek új egyezsége hozhat enyhülést. Nincs értelme fenntartani a feneketlen vödörbe öntött pénzek mai gyakorlatát – munkára ösztönző támogatásokkal, a fizikai nyomor (telepek, putrik, gettók) világának átalakításával, a kriminalizálódás megfékezésével, a kilátástalan szegénység újratermelődésének megakadályozásával kell jövőképet kínálni. Folyamatosan biztosítható felemelkedést kell kínálni a legmélyebben élőknek is.

Segíteni kell azonban magukat a segítőket is – haladéktalanul el kell törölni a karitatív szervezeteket sújtó megszorításokat, vissza kell állítani az adományozás áfamentességét. Újra fel kell erősíteni a jómódúak adományozói kedvét, és erősíteni kell társadalmi szerepvállalásukat.

[76. oldal:]

4.8 A jövőépítése: az ifjúság és a sport támogatása

A társadalom jövője a mában épül, ezért egyetlen kormányzat sem működhet jól gyermek- és ifjúságpolitikai elképzelések nélkül. Az ifjúsággal kapcsolatban a szociális biztonság két területen kiemelten fontos: a sport az egészséges lelki és testi fejlődést, valamint a közösség életre nevelést biztosítja. Az otthonteremtés pedig a jövőtervezést és a családalapítást szolgálja.

Az oktatás-nevelésnek kiemelt feladata van a társadalmi szolidaritás, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésében. A tenniakarás és a tisztes munka, a tudás és a művelt fő érték, ezért az iskola feladata az, hogy ezek kibontakoztatására lehetőséget biztosítson mindenki számára.

A gyermek- és ifjúságpolitikában kiemelt szerepe kell hogy legyen a teljes emberré nevelésnek (erkölcsre, tudásra, egészségre nevelés), a szakmai képzés eredményes és funkcionális működésének lehetővé tételének. A legszegényebb sorban élők között figyelmet kell szentelni a tehetségek felkutatásának és fejlesztésének, a tanulás ösztönzésének, ezzel a leszakadás megakadályozásának. Mindezekkel együtt fontos tényező a pedagógusok, oktatók és nevelők megbecsülésének és tekintélyének helyreállítása is.

Korai monitoring- és beavatkozási rendszert kell kiépíteni a fejlődési (tanulási, magatartási) zavarokkal küzdő 0-6 éves gyerekek segítésére, annak tudatosításával, hogy az ilyen korban feltárt problémák döntő része a hátrányos társadalmi helyzet következménye, továbbá a korán feltárt rendellenességek, lemaradások széles köre személyre szabott terápiával eredményesen kezelhető. Az iskolai sikertelenség megelőzésének leghatékonyabb módja a kora gyermekkori készségfejlesztés a közösségi nevelés tereinek (bölcsőde, integrált óvoda) bővítésével.

Az egészséges életmód és a rendszeres fizikai aktivitás – világszerte – minden sikeres demokratikus állam, és az azt felépítő családok alapértéke.

[77. oldal:]

Ez erkölcsi és gazdasági okokra egyaránt visszavezethető, hiszen a sport megtanít arra, hogy eredményt csak kitartó munkával lehet elérni. Egy jó kormány azonban gazdasági megfontolások alapján is ösztönzi polgárait a fizikai aktivitásra, mert tudja: ha egy közösség tagjai nem sportolnak, akkor munkateljesítményük gyengébb lesz, az államnak pedig az egészségügyi ellátórendszeren keresztül több pénzébe kerül a rossz fizikai állapot miatt gyakrabban kialakuló betegségek kezelése.

Amennyiben tehát sikeres családpolitikát akarunk építeni, ennek elengedhetetlen feltétele, hogy hazánk polgárai egészségesek legyenek. Ettől azonban ma messze állunk. Jelenleg a lakosság csupán 7%-a sportol rendszeresen, szemben az európai 25- 30%-os átlaggal. A társadalom rossz fizikai állapota miatt évente a GDP egyharmadáról kell lemondanunk.

Az egészséges életmód elterjesztéséhez szükség van ösztönzésre – elsősorban a gyermekek és a fiatalok körében. Ebben az államnak és a kormánynak kiemelt szerepet kell vállalnia: a testnevelési óráktól a szabadidős sportok, a tömegsport támogatásán át egészen a gazdasági ösztönzők kialakításáig.

Felfutó rendszerben a közoktatásban be kell vezetni a mindennapos testnevelést és az évenkénti egységes fizikai felmérés rendszerét. Kiemelten kell kezelni a diákolimpiák versenyrendszerét és az egyetemi sportot.