[17. oldal:]

1. Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot!

1.1 Tíz év alatt egymillió új munkahely

Munkaközpontú gazdaságot, társadalmat és államot!

Mivel minden teljesítmény csakis versenyben és csakis munkából születik, a gazdaságpolitika középpontjába – a verseny mellett – a munkát kell állítani. Ma szinte teljes az országban a szakmai konszenzus, hogy a magyar gazdaság egyensúlyi és növekedési problémái mögött meghatározó módon az Európában kirívóan alacsony foglalkoztatási szint áll. A szakmai egyetértésnél azonban több kell: a gazdaság, a társadalom és az állam működését munkaközpontúvá kell alakítani. A cél olyan gazdaságpolitika bevezetése, amely elősegíti, hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre.
A munkanélküliségi ráta 2009 végére elérte a 10%-ot Magyarországon. Becslések szerint 2010-ben 11-12%-os munkanélküliségi rátával néz szembe az ország, amely vidéken elérheti több helyütt a 15-18%-ot is.
A magas munkanélküliségi ráta nemcsak gazdaságpolitikai problémákat okoz, de a szegénység kiterjedését is eredményezi.

A szegénység kiterjedésével fennáll egyes települések, térségek végleges leszakadásának veszélye, kisebb és nagyobb vidéki településeken jelenleg is nagyon komoly szociális feszültséggel kell szembenéznünk. A szegénység kiterjedése egyre több család számára jelentheti a mélyszegénységbe csúszást, amely jelentősen megnehezíti a szegénységből való kitörés lehetőségét.

A 45 év feletti munkanélküliek visszavezetése az elvesztett szakmába már ma is nehezen lehetséges. A tartósan munkanélküli emberek munkába való visszavezetését szolgáló országos programok hatékonyságának és hatásosságának mérését szolgáló rendszer nem alakult ki. A szociális segélyezési rendszer akadályozza a

[18. oldal:]

szegénységből való kitörést, hiszen alacsony a motivációs hatása. Az elmúlt nyolc évben olyan szociális-kulturális környezet jött létre, amely megakadályozza a munkanélküli emberek visszatérését a munka világába.

Egymillió új munkahelyet!

Az egymillió új munkahelyet a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg. Ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyet teremtsenek, bizalomra és kiszámítható gazdasági/politikai környezetre van szükség. Ez erős költségvetést, stabil költségvetési politikát jelent és kevesebb bürokráciát. A stabil környezet azonban nem elégséges, egyfelől ugyanis forrásokra, forgótőkére is szükség van ahhoz, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, másrészt az új kormányzatnak kiemelt figyelmet kell fordítania a munkaerő-intenzív ágazatokra is.

Kiemelt szerepet az építőiparnak, a mezőgazdaságnak és a turizmusnak!

Egymillió új munkahely kell ahhoz, hogy fenntartható növekedés és egyensúly jellemezze a magyar gazdaságot. Az új munkahelyek jelentős részét felsőfokú végzettség nélküli emberek számára kell a vállalkozóknak létrehozniuk, hiszen közöttük sok a munkanélküli vagy az inaktív. Az ilyen típusú új munkahelyek döntő többsége három területen jöhet létre: az építőipar, a mezőgazdaság és a hazai turizmus képes tömegesen felszívni a ma nem foglalkoztatott munkaerőt. Ezért ezek az iparágak a vállalkozásfejlesztési politika kiemelt figyelmére számíthatnak.

Kiemelt szerepet a kreatív iparágaknak, az innovációnak és a K+F-nek!

Az egymillió új munkahely másik részét a frissen végzett, sokszor több idegen nyelvet is beszélő fiatalok elhelyezkedésének megkönnyítésére kell a vállalkozásoknak megteremteniük. Ehhez a jövő a kreatív iparoké, valamint az európai és globális szolgáltató központoké. Ha ebben nyerünk, megnyerjük a magasabb életszínvonalat és életminőséget. Nagyoknál és kicsiknél állandó

[19. oldal:]

innovációra van szükség, ehhez K+F stratégia és szervezet kell. Az Európai Parlament és Tanács határozataival összhangban ki kell dolgozni a gyenge kutatási kapacitással rendelkezőkisvállalkozások pályázati rendszerét az innovatív kutatások és fejlesztések támogatására. Állami támogatást kell biztosítani a kisvállalkozások szellemi jogvédelméhez, különösen a külföldi szabadalomvédelmi bejelentéseket kell támogatni.

Rugalmas, családbarát foglalkoztatást elősegítő szabályokat!

A cél a foglalkoztatottak létszámának bővítése, márpedig ez csak úgy lehetséges, ha a foglalkoztatás szabályai alkalmazkodnak mind a gazdaság igényeihez, mind a potenciális munkaerő igényeihez. Az Európai Unió országaiban már a 70-es években megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, melyek napjainkra a fejlettebb országokban már a keresők 20-30%-át közvetlenül érintik. Vannak, akiket csak időszakosan érint – például a nőket a szülés után -, vannak, akiket rendszeresen. Például azokat, akik az infokommunikációs eszközök segítségével végrehajtható feladatok ellátását vállalják több gazdálkodó számára, nagyobb távolságról. Vannak olyanok, akik abból élnek, hogy a szabadságon lévő dolgozót helyettesítik, és még sorolhatnánk. Ki kell alakítani tehát a rugalmas foglalkoztatás szabályait, hiszen az atipikus foglalkoztatási formák, mint például a részmunkaidő, a távmunka, az önfoglalkoztatás elterjedésével komoly foglalkoztatási többletet lehet elérni. Jelenleg ugyanakkor ha egy munkáltató egy teljes idejű foglalkoztatottat két részidejűvel szeretne kiváltani, akkor másfélszer-kétszer annyi adminisztrációs költséget kellene felvállalnia, ami gazdaságtalanná teszi ezt az alternatívát.